Mortal Kombat
A cikk olvasói teszt, így annak tartalma nem a Gamepod.hu szerkesztőinek álláspontját képviseli.
Mortal Kombat történelem
Az első Mortal Kombat lassan 20 éve, pontosan 1992-ben indult hódító útjára, először játéktermi Arcade gépekre, majd PC-re és konzolokra. Azt hiszem, nyugodt szívvel állíthatom, hogy a játék történelmet írt, a Mortal Kombat első részétől beszélhetünk a modernkori verekedős játékokról. A széria első darabja rövid idő alatt hatalmas rajongótábort tudhatott magénak, köszönhette ezt a korábbiakhoz képest szokatlanul véres játékmenetének, és az újonnan bemutatkozó, azóta a sorozat védjegyévé avanzsált, Fatality-rendszernek.
Mortal Kombat 1
Alig 1 évvel az első rész után megjelent a következő epizód, nemes egyszerűséggel Mortal Kombat 2 néven, innentől tekinthetünk a Mortal Kombat-ra, mint szériára. A mozgásokat továbbfejlesztették, megjelentek – ma már alapnak számító – mozdulatok, javított a Fatality rendszer, és bekerültek új szereplők, illetve a régiek is újabb mozdulatokkal, kivégzésekkel gazdagodtak. A sorozat harmadik tagjára – Mortal Kombat 3 – immáron 2 évet kellet várniuk a rajongóknak. Bár komoly fejlesztéseket nem eszközöltek – és azok többségét is a rajongók túlnyomó része feleslegesnek ítélte – a játék fogadtatása már jóval halványabbra sikerült mint a két nagynevű elődé. Azonban ebben a részben jelent meg először a ma már alapnak tekinthető kombó-rendszer és a sokak szerint fölösleges futás. Ettől függetlenül az elkövetkezendő 3 éve is kevés volt arra, hogy a készítők ráérezzenek, hogy hol hibáztak. 1998-ban megjelent a széria addigi leggyengébb – PC-n egyben az utolsó – epizódja, immáron 3D-ben pompázva. Sem a felújított 3D-s grafika (és az ezzel szorosan összefüggő módosított irányítás), sem az újdonságnak számító fegyverrendszer nem aratott osztatlan sikert, a sorozat mélyrepülése ezzel az epizóddal megkezdődött, és évről évre tovább folytatódott.
Mortal Kombat 4
2008-ig összesen 7 különböző epizód (Mortal Kombat: Gold, Mortal Kombat: Special Forces, Mortal Kombat: Deadly Alliance, Mortal Kombat: Deception, Mortal Kombat: Shaolin Monks, Mortal Kombat: Armageddon és végül a sorban utolsó 2008-as Mortal Kombat vs. DC Universe) próbálta akárcsak megközelíteni a közel két évtizeddel ezelőtti első részek sikerét, mindezt eredménytelenül.
Hirdetés
Mortal Kombat 9? 2011? Csak szimplán: Mortal Kombat
Már hosszú ideje terjengtek a pletykák egy újonnan készülő epizódról, alig egy évvel a hivatalos bejelentést követően kézhez vehettük a sorozat immáron kilencedik részét. A fejlesztést ezúttal a NetherRealm stúdió végezte , élükön Ed Boon-al, a sorozat egyik atyjával. Már a bejelentést követően olyan hangzatos kijelentések láttak napvilágot, hogy „megreformálják a sorozatot” és, hogy „visszatérnek az alapokhoz”, mégis a legtöbb embernek kétségei voltak a felöl, hogy a sok ígérgetés után kaphatunk-e egy korrektül összerakott játékot. A névválasztás mindenesetre megalapozta az ígéreteket, ugyanis sem számot, sem alcímet nem kapott, egyszerűen az 1992-es játék nevét használták, tehát: Mortal Kombat. A játék megérkezett, itt van, nézzük milyen is lett...
Játékmenet
Kötve hiszem, hogy él a világon olyan konzoljátékos, aki ne hallott volna valaha a Mortal Kombat-ról, de ha mégis (Ember? Hol éltél eddig, a Marson?), akkor annak már úgyis mindegy. A játék lényege nem változott, azonban kisebb ráncfelvarráson ment keresztül.
A készítők teljesen komolyan gondolták, hogy visszatérnek a kezdetekhez, olyannyira, hogy az eddigi részek történetét egyszerűen a kukába dobták, és írtak egy új sztorit a játékhoz, valahonnan onnan indulunk, ahol anno 1992-ben az MK1 indult, azonban a történeti része ennél jóval átfogóbb, több korábbi MK részen keresztülívelő, mégis ezekhez csak irányvonalakban ragaszkodó. Azoknak, akik figyelemmel követték az eddigi epizódok történeti szálát, kissé furcsa lehet, mert nem minden úgy maradt, ahogy régen, az újabb játékosoknak viszont adhat egy kis keretet a történet. Tehát van nekünk egy Story módunk, többféle nehézségi szinttel, rengeteg hangulatos bejátszással, összességében körülbelül 6 órányi játékidővel. Ez alatt az idő alatt kipróbálhatjuk a „jó oldal” legtöbb szereplőjét, hogy végül diadalmaskodjunk a gonosz seregén. Ezzel akár vége is lehetne, azonban mint tudjuk az ilyen jellegű játékoknak általában nem történetvezetés az erőssége. Visszakaptuk a korábbi részekből jól megszokott Ladder meccseket, ahol az általunk választott karakterrel kell egymásután földbe döngölni a gép által véletlenszerűen adott ellenfeleket. A nehézségi szint itt is változtatható, azonban – néhány korábbi résszel ellentétben – ez nem befolyásolja a küzdelmek számát, 7 véletlenszerűen sorsolt ellenfél után megkapjuk a 3 főgonoszt. Amennyiben kedvünk szottyanna egy kis változatosságra, mindezt űzhetjük Tag Ladder formában is, ahol mind nekünk, mint ellenfelünknek egyszerre – természetesen váltogatva – kettő harcos áll rendelkezésre.
Arcade Ladder
Az újonnan érkező játékmód a Challenge Tower. A Tower összesen 300 különböző kihívásból áll, melyek sorban egymás után kell végrehajtanunk. (Amennyiben valamelyikkel problémába ütköznénk, kihagyhatjuk, hogy később visszatérjünk hozzá.) A feladatok folyamatosan nehezednek és változnak, vannak, melyeket percek alatt teljesíteni lehet, másoknál nagy valószínűséggel hajunkat fogjuk tépni. Az egyszerűbbek közé tartozik, amikor szimplán csak le kell győznünk valakit, esetleg olyan megkötéssel, hogy nem használhatjuk bizonyos speciális képességünket, netán valamelyik végtagunkat, vagy a korábbi részekből ismerős Test Your…kihívások, azonban kapunk bonyolultabbakat is, pl.: egy életerőcsíkkal legyőzni 3 Goro-t egymás utánban. Változatosságban nem lesz hiány, de türelem minden bizonnyal kell hozzá.
Ha mindez nem lenne elég ott vannak még a többjátékos módok. Ezeket játszhatjuk egy gépen, több irányítóval, de természetesen nem maradhatott ki az online küzdelem sem a kínálatból. Az egyszerű versus meccsek mellet itt is lehetőségünk van Tag meccseken harcolni, de érdemes kipróbálni a King of the Hill játékmódot, ahol egy többszereplős körküzdelem alkalmával a játékosok pontozzák egymást.
Mileena vs. Kano
A haladóbb játékmódok mellett a készítők helyet szorítottak egy Practice menüpontnak is, ahol szinte mindent kipróbálhatunk. Gyakorolhatunk álló ellenféllel szemben, próbálhatjuk sikerre vinni Fatality kombóinkat is, de az abszolút kezdők a gép instrukcióit követve gyorsan beletanulhatnak a Tutorial mód segítségével.
Szintén újdonság lehet, hogy minden győzelmünkért, legyen az bármely játékmódban, „pénzt”, Mortal Kombat tallért kapunk. Ennek mértéke nagyban függ a teljesítményünktől. Természetesen nem ugyan annyi jár a Tower 5. és 267. kihívásának teljesítéséért, úgy ahogy azért sem, ha egy harcban éppen életben maradunk egy Fatality-vel lezárt Flawless győzelemmel ellentétben. A folyamatosan gyarapodó vagyonunkon ráadás kivégzéseket, ruhákat, koncepciórajzokat vásárolhatunk magunknak az Extra menüpont alatt.
Bekerült a játékba egy úgynevezett super-meter, mely a harcok alatt az bekapott sebzések, és az általunk végrehajtott speciális mozdulatok arányában folyamatosan töltődik. Amikor ez eléri az elsző szintet, akkor valamelyik speciális kombónkat tudjuk ezzel erősíteni, a második szinten megnyílik a lehetőség, hogy egy gombkombinációval kivédjünk akár durvább mozdulatsorokat is. A kánaán azonban a super-meter teljes feltöltődésével érkezik meg. Ekkor lehetőségünk van egy X-Ray kombó bevitelére - melyehet mindössze 2(!) gomb egyszerre való lenyomásával érhetünk el – amely igen komoly 30-40%-os sebzést képes okozni a figyelmetlen ellenfeleknek, nem mellékesen egy igen látványos és animáció kíséretében: a háttér elsötétül, és a röntgenfelvételhez hasonlóan nézhetjük végig a különböző csonttöréseket. Ezt a rendszert láthattunk már a Street Fighter legújabb részében is, azzal a különbséggel, hogy ott sokszor nem ártott, ha legalább 4 kezünk van, hogy az adott mozdulatsort sikerre tudjuk vinni.
Scorpion X-ray kombója
Szereplők
Szereplők
Jó látni, hogy a szereplőgárda összeállításánál a készítők nem tértek vissza a kezdetekhez, és az első rész kínálatánál egy jóval bővebb karakterarzenállal láttak el minket. A legtöbb harcos ismerős lehet valamelyik korábbi epizódból, azonban lesznek – ha nem is sokan – melyek ebben a részben tűnnek fel először. A játék során összesen 27 (Playstation3-on 28) különböző szereplőt irányíthatunk. A legújabb Mortal Kombat-ban az alábbi szereplők játszhatóak, illetve pár gondolat a sztori szerinti szerepükről a korábbi MK-ok története szerint:
Záró gondolatok
Irányítás
Ennél a játékstílusnál mindig sarkalatos kérdés az irányítás. Lehet színpompás grafika, vagy tucatszám felvonultatott szereplő, ha a játék elbaltázott irányítása az élményt hazavágja. Szerencsére a Mortal Kombat legújabb részének ezen a téren sincs szégyenkezni valója. Az irányítás végtelenül egyszerű, és könnyen tanulható. Minden végtag külön gombot kapott a korábbi „kisütés/kisrúgás” és „nagyütés/nagyrúgás” helyett, külön gombra került a dobás, a védekezés, és használatba vették az alsó ravaszgombokat is. A kombók egyszerűek, akinek egy kis érzéke is van a dologhoz nagyon gyorsan megtanulja. A már említett Street Fighter 4. része nálam sajnos itt vérzett el. Bizonyára rengetegen vannak, akik profi szintre fejlesztik e béli játéktudásukat, azonban szerintem fontos, hogy 1-1 kombó begyakorlása ne teljen hosszú játékórába. Bizton állíthatom, hogy még azok is gyorsan megtanulják a választott szereplő gombkombinációit, akiknek valamilyen csoda folytán ezek a játékok kimaradtak az életéből. Természetesen a Fatality-k már egy kis gyakorlást, vagy ügyességet igényelnek, de ez kis ár a leszakadó végtagok és kettétörő gerincoszlopok hangja által okozta önfeledt vidámságért.
Sok régebbi mozdulat ismerős lehet
Grafika és hang
A grafikát érintő legkomolyabb változás az előző részekhez képest, hogy ismét visszatért a széria a 2D-hez. Bár a hátterek 3D-s képi világot kaptak, a harcok ismét 2D-ben zajlanak. Azon felül, hogy mindez remekül néz ki, igen jót tett a játék játszhatóságának, és jelentősen javítja a játékélményt.
A régi helyszínek is remekül fel lettek újítva
A hátterek gondosan kidolgozottak, sokszor – ha minimálisan is, de interaktívak - rengetek visszaköszön a korábbi részekből, és jó volt látni, hogy hogy is festenek fullHD felbontásban az 1992-es helyszínek. A karakterek szépen kidolgozottak, és ami újdonság, hogy sérülnek. Nem kell komoly sérülésmodellre gondolni, azonban egy bizonyos mennyiségű vér elfröccsenése után a szereplőkön nyomot az a pár pofon, amit bekaptak: véres lesz a pólójuk, sebek lesznek az arcukon, esetleg kicsit elkenődik a smink. Nem egy nagy dolog ez így 2011-ben, azonban komolyan hozzátesz a játék hangulatához.
Most már látszanak a sérülések a szereplőkön
A hangokról nem szeretnék hosszan nyilatkozni. Az effekthangok megfelelőek, nem zavaróak, vagy idegesítőek, a zene pedig a jól megszokott, a játék stílusához tökéletesen illeszkedő. Kétlem, hogy hosszabb távon bármely komoly nyomot fog bennem hagyni, de a játék alaphangulatának megteremtéséhez – és a nosztalgikus élményhez – bőven elegendő.
Összegzés
Aki végigolvasta a bemutatót, annak úgy gondolom sok újdonságot nem tudok mondani. 2011-ben végre megélhettük, hogy újjászületett egy legenda, és annyi év gyötrelmes várakozás után ismét egy minőségi darabot tarthatunk a kezünkben a Mortal Kombat márkanév alatt. Azt kaptunk, amire igazán vágytunk. A klasszikus 2D-s játékmenet, a jól megszokott szereplők, az ismerős pályák, és ami talán a legfontosabb: az ismerős hangulatot. Milyen lett a játék? Véres. Tényleg véres, véresebb, mint valaha. A modern kori grafikának köszönhetően a gyengébb gyomorral rendelkezők hagyják ki a játékot...de tényleg. A korábbi "kiherélt" epizódok után itt nem lesz hiány vérből.
Évek óta rengeteg játékkal próbálták azt összehozni, ami most a közel 20 év után a Mortal Kombat-nak sikerült. Felújítottak egy szériát úgy, hogy a rajongók többsége egy emberként kiálthat fel: ERRE VÁRTUNK! Nagyon sok játékra ráférne egy legalább ilyen minőségű remake. Köszönjük.
