Szellemeskedés
Ron Gilbert a régmúlt ködébe vesző 1989-ben hirdette ki 12 nevezetes tételét a Journal of Computer Game Design magazin veretes oldalain. Ahogy Luther Márton, úgy ő is morális megújulást akart kiváltani új szabályaival, igaz, ő kisebb vadra lőtt: pusztán kedvenc játékműfajának alkotóit, a kalandjáték-designereket akarta megtéríteni nézetei számára. Legtöbbet idézett előírása a kiszámíthatatlan, nem a játékoson múló karakterhalál bűnére hívta fel a figyelmet – amennyiben még a legóvatosabb játékos sem tud elkerülni egy game overt, az egyszerűen a rossz játékdesign jele. 2010-ben az Ace Attorney-szériáról ismert Shu Takumi fontos kiegészítést illesztett a fentiekhez: ha a történet kellően szórakoztató, amikor a karakterek megfelelő mértékben buggyantak, és amennyiben a játékmenet is a helyén van, még kifejezetten az elkerülhetetlen halálokra fókuszálva is lehet nagyszerű játékot alkotni.
A Ghost Trick persze nem a régi Sierra-féle kegyetlenkedést hozza vissza, hanem narratíváját szövi úgy, hogy az a szereplők meglepően gyakori haláláról szóljon. Hősünk, az elegáns Sissel nem csupán radikálisan formázott frizurájától számít különleges karakternek, de attól is, hogy a játék legelején sajnálatos módon elpatkol. Pisztolygolyó a szívbe, kampec, kész, vége, béke poraira. Szerencsére egy ilyen apróság nem akadályozza meg Sisselt a további cselekvésben: mint kiderül, még ebben az állapotban is van esélye kinyomozni saját múltját és halála körülményeit – és ha már ott van, hát a valódi vétkeseket szívesen meg is büntetné. Mozdulatlan hullaként persze – viseljen az bármilyen ragyogó vörös zakót is! – erre nem sok esélye lenne, de Sissel mázlija, hogy újdonsült szellemként kivételes képességek gazdájává vált. Igaz, sem új tudása sem pedig úgy általában szellemléte nem örökkévaló jutalom: mindaz, ami megmaradt hősünk lelkéből, az a következő hajnal során szertefoszlik majd, így a játék 18 fejezete mindössze egy igen zsúfolt éjszaka eseményeit mondja el.
A játék címét is biztosító szellemtrükkök segítségével Sissel még porhüvely, fizikai test hiányában is tudja manipulálni a valódi világot. Egynémely kihívás legyűrése lehetetlennek tűnhet egy anyagtalan szellem számára, de hát tudjuk jól, hogy még egy apró lepkeszárny rebbenése is micsoda következményekkel járhat. Vagy ha nem is lepkeszárny, de legalábbis egy jó helyen manipulált daru, pont a megfelelő pillanatban felkapcsolt reflektor, avagy megfelelően felidegesített törpespicc már tényleg képes komoly változásokat elérni az élők világában is. Sissel egyik legfontosabb képessége, hogy a szellemvilágba váltva utazhat a berendezés egyes közeli darabjai között, sőt, egyes dolgokat még működtethet is: spontán kinyíló esernyők, magától ide-oda guruló tálalókocsik, váratlanul kialvó lámpák hozzák a frászt a még élőkre. Egyes tárgyak manipulációjával szimplán Sissel szellem-közlekedése kap új lehetőségeket, mások pedig fejtörők megoldásában segíthetnek. Egy jókor levert könyv vagy megijesztett patkány például újfajta viselkedést válthat ki a közel levőkből – de még egy fánk dívány alá pöccintése, is egészen váratlan láncreakciókat indíthat be. A későbbi fejezetekben egész komplex tervek elrontása is a feladataink között lesz – a csirkefőzdében zajló poltergeist-randalírozás például zseniálisan mókás módon segíti Sissel küldetését.
A felhasználható tárgyak közül is kiemelkednek a telefonok: ha sikerül eljutnunk egy épp használatban levő telefonhoz, nem csak a teljes párbeszédet ismerjük meg, de így tudunk eljutni más helyszínekre is. Sissel másik fontos képessége, hogy friss hullákra lelve elbeszélgethet azok sokszor kicsit zakkant szellemeivel – és ami a történet továbbgördítésében még fontosabb, egy kis időutazással megpróbálhatja megakadályozni e sajnálatos elhalálozásokat is. Ezek a jelenetek talán a Ghost Trick legfeszültebb pillanatai: minden ilyen szakasz nagyjából négy percig tart, és ennek során általában többször is meg kell mentenünk a potenciális áldozatot az eredeti események kisiklatásával. Nem elég egyszer elhárítani a veszélyt, hiszen a mindenféle orgyilkosok ilyenkor módosítják taktikáikat – de általában e szakaszok végére csak sikerül kiiktatni minden veszélyforrást.
Hirdetés
Egyéjszakás kaland
A Ghost Trick tulajdonképpen egy furán tálalt point ’n’ click kalandjáték, azzal megcsavarva, hogy a képernyőn látható tárgyakat nem tudjuk minden további kepesztés nélkül manipulálni: ha Sissel szelleme egy helyzetben nem tud eljutni a képernyő másik oldalára, hát valahogy ezt az akadályt is le kell küzdeni. Egy másik érdekes újítás a hagyományos recepten az, hogy sokszor a megfelelő időzítés is fontos lesz: amikor váratlanul kikapcsoljuk egy író lámpását, az azonnal hibákat vét a papíron, majd a dühében összegyűrt galacsint a távoli szemetesbe hajítja – nekünk pedig pont a jó pillanatban kell a repülő gombócba átköltözni. Vagy ott van az a bizarr csapdaszerűség, amit egy meginduló teniszlabda indít el: itt az ide-oda pattogó labdából kell újra és újra átugrani egy másik tárgyba, aktiválni azt, majd fürgén visszaköltözni a távolodó labdába. Néha az időzítés helyes módja csak utólag derül ki, és – főleg a halált elhárító időutazások során – az is megtörténhet, hogy „végleg” lemaradunk valamiről, és tervünk így félresikerül. Szerencsére Sissel bármennyiszer is próbálkozhat a dolgok megoldásával (elvégre időutazásról van szó), és a helyzetet bőkezűen osztott checkpointok is segítik.
Ha van probléma a Ghost Trickkel, az mindenképpen az, hogy a teljességgel lineáris játékban minden egyes problémára csak egyetlen megoldási út létezik – Sissel gondolatait aktiválva pedig annak megoldásához is rendkívül sok segítséget kapunk. Ennek egyik folyománya, hogy az angolul jól tudók számára nem nagyon lehet elakadni – ám ezzel párhuzamosan azért kicsit a játékélmény is károsul. Akik szeretik a komoly logikai kombinációkat, imádják, ha az Aha! pillanat hosszú gondolkodás és latolgatás után érkezik meg, azokat a Ghost Trick sokszor szájbarágós megközelítése nem fogja kielégíteni. Cserébe viszont a játékkal azok is boldogulhatnak, akiken a hagyományos kalandjátékok (anti)logikája sokszor kifog. A komplexebb kihívásra vágyók pedig tudatos döntést hozhatnak arról, hogy Sissel gondolatait sosem hallgatják meg, és ettől máris megnő kicsit a kihívás.
Szerencsére a Ghost Tricknek még van egy adu-ásza, amiről nem esett szó, az pedig a tálalás: a Nintendo DS egykori 256x192 pixeles képernyőire megálmodott játékot a Capcom grafikusai parádésen rajzolták újra a régi tervek alapján – az eredmény még akkor is lenyűgöző, ha az új verzió is 4:3 képaránnyal dolgozik. Az immár 60 fps-sel animált karakterek mozgása fantasztikusan néz ki, és nem csak egy új zenét kaptunk, de mind a 37 korábbi számból is rendelkezésre áll egy remek újrakevert verzió is. Van a menüben galéria és zenehallgató, és még a korábbi mobiltelefonos verziók csúsztatós puzzle-jei is visszatértek. Az irányítás mind kontrollerrel, mind érintőképernyővel (Switch-en és Steam Decken), mind billentyűzettel és/vagy egérrel is működik.
A tálalás azonban nem csak a rendkívül stílusos karakterekből, a tényleg parádés zenékből és a gyönyörűen újrarajzolt részletes hátterekből áll, hanem a történetből is. És ez az a pont, ahol az Ace Attorney-széria atyja, Shu Takumi ismét nagyot alkotott – egyrészt a tényleges sztori, az éjszaka eseményei, Sissel fokozatosan felderített háttere is érdekes (az Ace Attorney-játékok mintájára elképesztő fordulatok vannak a cirka nyolc-tíz játékórába sűrítve), de a kelekótya karakterek aztán tényleg fantasztikusak. Mindenkinek van valami kattanása, és ettől tényleg nehéz elfelejteni az egész őrült bagázst, legyen szó az állandóan bormámorban úszó írónőről vagy a Fred Astaire és Elvis Presley legjobb mozdulatait kombináló nyomozóról, netán a munkahelyi nyomást interpretatív tánccal orvosló börtönőrről vagy a harmadik halálán már rutinosan átlendülő Lynne-ről. És persze ott van az eredeti kiadás legnépszerűbb alakja is, Missile, a pomerániai törpekutya – hűséges, aranyos, és végtelenül oktondi.
Amikor közel másfél évtizede megjelent a Ghost Trick, sajnálatosan kicsit durrant a – pedig egy folytatás igen sokat tudnak rajta még javítani. Az eredetinek is igen jót tesz, amikor egy második karakter is irányíthatóvá válik, mégpedig egy teljesen új képesség birtokosaként – szerintem jobb lett volna, ha ezt a változást hamarabb vezetik be a játékba, de legalább a minden fura kérdést három másik fura magyarázattal kibogozó végjáték sokkal érdekesebb lesz ettől. És ki tudja: ha ez a remaster sikeres lesz, talán a második részre is juthat büdzsé. De még ha ez az optimális forgatókönyv nem is valósul meg, a Ghost Trick akkor is érdemes a figyelemre: buggyant karakterek kavalkádjában a saját halálunk körülményeit kinyomozni nem mindennapi élmény!
A Ghost Trick: Phantom Detective új kiadása PC-re, PlayStation 4-re, Switch-re, valamint Xbox One-ra jelent meg.
Összefoglalás
Japán stílusú kalandjáték, amelyben a rengeteg párbeszéd mellett szellem-főhősünknek a tereptárgyak apró manipulációjával kell komoly kihívásokat megoldania. A történet és a karakterek emlékezetesek, a DS-ről újgenerációs gépekre portolás igényesen zajlott, így a saját halálának okait és körülményeit nyomozó Sissel egyéjszakás történetét a kalandjáték-rajongóknak csak ajánlani lehet.
A Ghost Trick: Phantom Detective legfőbb pozitívumai:
- Emlékezetes, kiválóan megírt karakterek;
- érdekes csavar a szokásos point ’n’ click alapon;
- minden szempontból igényes újrakiadás.
A Ghost Trick: Phantom Detective legnagyobb hiányosságai:
- Több változatosság elfért volna a játékmenetben;
- Ha mindent elolvasunk, elég szájbarágós a továbbjutás
Bényi László