Freecom Beatman

A holland Freecom cég egy nagyon okos, bár nem forradalmi koncepciójú eszközzel lépett be a hordozható digitális audiolejátszók területére: a Beatman a hagyományos CD-k szabványos kistestvérét, a 80 mm-es mini CD-t használja, ezáltal sokkal kompaktabb, mint a discmanek hőskorát idéző teljes méretű CD-vel működő társai.

Hogy mik vannak?

Jelenleg három konstrukciós elv köré csoportosíthatók a hordozható digitális audiolejátszók: a flash memóriát vagy hasonló ún. solid state memóriát alkalmazók, a CD-alapúak, valamint a merevlemezzel rendelkezők. A flash-esek előnye, hogy nem tartalmaznak mozgó alkatrészeket, továbbá minimális a helyigényük, ugyanakkor az ilyen memóriák magas ára miatt kapacitásuk erősen korlátozott: 32, 64, esetleg 128 MB tárral rendelkeznek maximum, ami jó esetben 1-2 CD-nyi anyag feltöltését teszi lehetővé, további memóriakártyákat venni pedig szintén drága dolog. A CD-alapúak előnye, hogy a CD-írók rohamos terjedése és az írható CD-k elenyésző ára miatt könnyű nagy mennyiségű anyagot magunkkal vinni. Hátrányuk, hogy a készülékek jóval nagyobbak flash-es társaiknál, a rázkódásokra érzékenyebbek, és feltétlen kell egy CD-író (ismerős) is. Merevlemez-alapú készülékből van a legkevesebb, én csak a Creative Nomad/DAP Jukebox eszközét ismerem. Hatalmas, több gigabyte-os tárral rendelkezik, viszont elég nagy méretű és az USB-s feltöltési lehetőség kissé lassú, valamint nagyon sokat fogyaszt.

A Beatman alapvetően a CD-alapú mintára épít, de annak egyik hátulütőjét, a kényelmesen kezelhetőnél kicsit nagyobb méretet küszöböli ki. A mini CD alakalmazása lehetővé tette, hogy a Beatman zsebben hordható legyen, ami hordozhatóságát nagyban javítja. Hátránya a mini CD-nek, hogy csupán 185 MB-ot tud tárolni, ami kicsit sovány egy manapság már amúgy sem túl nagy CD-hez képest... a flashes lejátszókat persze még így is lepipálja. 185 MB-ra 3-4 CD-nyi anyag fér rá, minőségtől függően, ami kezdetnek nem rossz. Nem elhanyagolható tényező, hogy egy discmanben lemezt cserélni viszont pofon egyszerű dolog, tehát ha viszünk magunkkal egy marék amúgy is picike mini CD-t, mindjárt hatalmas, szinte azonnal hozzáférhető zenearzenállal rendelkezünk, ami még egy hosszú autóút alatt is csak néhány lemezcserét jelent.

Ismerkedés

A Beatmant kinézetre és méretre leginkább a walkmanekre hasonlít, bár nem éppen a legkorszerűbb, kazettánál alig nagyobb kiadásokra. Divatos kék színben pompázik, a fedele átlátszó, így lehet gyönyörködni a pörgő CD-ben, vagy akár farkasszemet is nézhetünk a bekapcsolt állapotban szembevilágító olvasófejjel.. (nem tudom mennyire káros, én kerülném..)

A készülék kezelése pofon egyszerű, a discmanek funkcionalitásával bír: LCD-n találjuk meg a legfontosabb információkat, van play/pause, stop, előre, hátra gomb, analóg potméteres hangerőszabályozó, valamint basszuskiemelő, billentyűzár, fejhallgató- és tápcsatlakozó, továbbá egy-egy repeat, equalizer, program és intro gomb. A kijelzőn az számok címe és egyéb adatai nem jelennek meg, csak a track száma, ezért nem árt CD-inkhez tartalomjegyzéket is készíteni. Míg a legtöbb mai digitális audiólejátszó képes a számokról információkat megjeleníteni a kijelzőjén, ez legtöbbször az LCD-k szűkös helykínálata miatt kicsit nehézkesre szokott sikeredni. Sajnos ez a többi fajta készüléknél elengedhetetlen, mert vagy nincs honnan leolvasni a listát (memóriakártyára nehéz tollal felvésni 20-30 szám nevét), vagy túlságosan nagy mennyiségű infót kellene elhelyezni (650 megás MP3 CD, vagy egy komplett merevlemez tartalma...). A mini CD azonban méretileg pont olyan, hogy kis ügyességgel akár a rajta szereplő számokat rá is lehet írni, de a tokjába mindenképp el lehet helyezni egy áttekinthető listát.

A dobozban még találunk 2 db. ceruzaelemet, egy tápegységet, dokumentációt, egy nyomott mini CD-t zenékkel, egy üres írható mini CD-t, valamint a Beatman saját windowsos szoftverét, továbbá egy nagyon jó minőségű Sennheiser fülest (!). A készülék funkcionalitása itt sem szenved csorbát, míg a demo zenei CD anyagával ismerkedünk, gépünkre elkezdhetjük telepíteni a szintén stílszerűen mini CD-n érkező szoftvert. A mindössze 10 mega körüli telepítő nagyon használható kis programot tartalmaz: zenelejátszó, rendszerező, ripper (audió CD-ről MP3-at tudunk vele készíteni) és még CD-író funkciókat is tartalmaz - azaz mindent, amire a Beatman használatához szükség lehet, ráadásul nagyon jól kezelhető, kulturált kinézetű formában. Érdekes megoldásként az általa felírt lemezekre felrakja saját installját is, aminek vannak kétségtelen előnyei is, bár némileg csökkenti a lemezen rendelkezésre álló helyet.

Halljuk!

A Beatman kezelhetőségéhez hasonlóan hangzására sem lehet panasz. Kimondottan szépen szól, persze ez függ a zeneanyag és annak kódolásának minőségétől is. A gyönyörű hangzással rendelkező Sennheiser fülesekért külön dicséret jár a Freecomnak. A Beatman támogatja a VBR, azaz változó sebességű kódolású MP3 fájlokat is, amikkel sokkal jobb hangzás érhető el azonos fájlméret mellett, mint a fix kódolásúakkal.

Hordozgatva is nagyon kellemes társ a Beatman, kis mérete miatt átlagos méretű zsebben már elfér, rázkódástűrése pedig kielégítő az ilyen hurcoláshoz. Hangereje tisztességes, külső erősítőre dugva is jól használható.

Kezeli az újraírható CD-ket is (persze csak mini méretben), tehát ha ilyenre sikerül szert tennünk, mindjárt könnyebb lesz hatalmas mennyiségű változatos zenét magunkkal hurcolni. Ugyanis egy manapság már nem megfizethetetlen 10x-es újraíróval a 185 MB-ot 2 perc alatt felkaristolhatjuk egy lemezre, tehát tokkal-vonóval öt perc alatt megvan egy disc, ami nem mondható rossznak!

Csiszolgatás...

A Beatman kimondottan imádnivaló kis szerkezet, de azért nem tudom megállni, hogy ne említsem meg néhány szívfájdalmamat. Elsőként a mini CD-k elterjedtsége, pontosabban el nem terjedtsége komoly gond. Míg írható CD-t szinte már a sarki zöldséges is árul, addig írható vagy újraírható mini CD-t eddig sehol nem láttam, és gyanítom az ára is ennek megfelelően hátborzongató lehet, ha sikerül találni. Ennek ellenére érdemes körülnézni, és egy 5-10 darabos újraírható kollekcióval vígan el lehet lenni, figyelembe véve a gyors adatfeltöltést.

Ahogy a Creative DAP tesztjénél, itt is úgy érzem, hogy kicsit el lett nagyolva az eszköz kialakítása. A Beatman szerencséjére talán fajlagosan jobban sikerült, mert legalább a funkcionalitás nagyon megnyerő, méretileg mégis túlságosan nagyra sikeredett. Persze nem óriási, de ha figyelembe vesszük, hogy a klasszikus walkmanek és discmanek gyártói milyen minimálisra tudták csökkenteni eszközeik méretét a felhasznált médiához viszonyítva (most a dizájntól és a felhasznált anyagoktól is tekintsünk el), a Beatman erősen túlsúlyosnak tűnik. Ez annak következménye lehet, hogy a Beatman valószínűleg a Freecom egyéb eszközeiből kölcsönöz alkatrészeket, azaz a lehető legtöbb meglévő elem felhasználásával tervezték. Ez érthető is, mert teljesen újat fejleszteni drága és nem feltétlen kifizetődő, főleg egy úttörő terméknél, amelynek piaci sikere felől még gondos tervezés esetén sem lehet biztos a gyártó, ellenben így minimális kockázattal és jó áron tud megjelenni ebben a szegmensben is.

A rázkódásvédelem céljából egy 8 másodperces pufferrel rendelkezik a Beatman, de a mai memóriaárak mellett úgy érzem jóval nagyobb cache-sel is elláthatták volna, és akkor nem kellene folyamatosan pörgetni a CD-t, hanem akár több számot is memóriába tölthetne, így valószínűleg csökkentve a fogyasztást. A dokumentáció szerint 7 órát bír a készülék, én annyit tudok mondani, hogy két pár akkumulátorral egy napig jó eséllyel lehet sétálgatni. Kedves gesztus lett volna néhány nagykapacitású akkumulátor mellékelése a Beatmanhez, ahogy azt a Creative tette a DAP esetében (nem mindennapi, 1800 mAh-s monstrumokat adtak, ami a beépített notebook merevlemez hatalmas áramfelvétele miatt volt elengedhetetlen).

A többi CD-alapú készülék egyre jobban orientálódik a digitális médialejátszó szerepkör felé, azaz audiófájlokon kívül akár videó vagy fotó CD-t, netán lassan DVD-t is lejátszanak képernyőre, ráadásul néha Dolby Surround vagy AC3 Digital hangzást is támogatnak. Ezek a funkciók túlmutatnak a Beatman koncepcióján, bár kétségtelen tovább növelnék amúgy sem kicsi használati értékét. S ha legalább álló helyzetben, mondjuk nyitott állapotban vagy a fedél leemelésével egy teljes méretű CD-t is le tudna játszani, akkor az szinte maga lenne a tökély.

Konklúzió

A Beatman talán legszimpatikusabb tulajdonsága az, hogy nem akar több lenni, mint ami. Reméljük, nagy sikere és folytatása is lesz, ami még "ütősebbre" sikerül. Akinek megfelel az egység funkcionalitása és kiváló hangzása, valamint akár barátságosnak is mondható, bruttó 40 ezer körüli utcai ára, az minnél hamarabb zsebeljen be egyet!