Rush: a nagy megmentő?
Jó, hát más évtizedben vagyunk, más monetizációs taktikákkal dolgozik mindenki, így ezért nem morgok tovább – már csak azért sem, mert ez a játékmód azért tényleg új ízt csempész a rég ismert játékmenetbe. A Rush talán az Ultimate Team során kecsegtet igazán sok izgalommal, annak ellenére, hogy magánál a Rush-nál nemhogy speciális kihívások nincsenek, de ranglista sem létezik, amin fel lehetne kapaszkodni. Egyszerűen csak az újdonság varázsa hatja át az embert, ami pár hétig, esetleg hónapig mindenképpen elég. Rengeteg dolog másként működik, mint a normál mérkőzéseken: bedobásokat a rendszer végzi el, a futballisták pedig rongyolnak is a pálya közepe felé – bármilyen fura is legyen, kicsit vízilabda-érzetet adva a dolgoknak. Maguk a meccsek is csupán hét percesek, kiegészítve az aranygóllal, ha nincs döntés az előre meghatározott idő alatt. A piros lapokat itt a kék lap váltja, aminek bevezetéséről kicsit eltérő szabályokkal a valóságban is sokáig volt szó – itt, akinek ezt a lapot felmutatják, egyperces lehiggadási kiállítást kap. Édes extra, hogy ez a szakasz rövidíthető, ha közben a csapat gólt szerez.
[+]
Ezzel tehát lényegében sokkal több akció vár mindenkire: pörgős meccsek, meggyőzően élethű és az intenzív eseményekbe magát kellemesen beleélő kommentátor, támogatott stadionok és helyszínek. Bár az agresszió sokszor kifizetődő, azért megfelelő defenzív taktikával is nyerhetőek az összecsapások, jó megoldásokkal pedig meglepő eredmények születhetnek. És a Rush dobja fel az Ultimate Team módot is, ami az elmúlt egy év során amúgy csak minimális fejlesztéseket kapott, például a 100 elrejthető és duplikálható kártyát, vagy szofisztikáltabb barátságos meccseket.
[+]
Amit viszont talán már mindenki évek óta vár, az a rendkívüli ugrás a grafikában. De valahogy ez sosem érkezik el. Oké, tény, jól látható a fejlődés, de mégsem olyan nagy az ugrás, mint a vágyainkban – néha pedig egyenesen elhanyagoltnak tűnik egy-egy apró részlet. Nem túl meglepő módon a Premier League eseményei a leglátványosabbak, köszönhetően az új pálya- és játékosbemutatóknak, az eredményjelzőknek, vagy éppen a specifikus kameraszögeknek. A menü sajnos nem változott, pedig én már az FC 24 esetén is a pokolba kívántam az egész felépítést, sokkal kevésbé logikus, mint régen, mindamellett érezhetően hardverigényesebbek az effektek, az áttűnések, de ami a legrosszabb, hogy nagyon nehéz néha megtalálni a megfelelő beállítást vagy játékmódot. Olyan, mintha az egészet érintőkijelzőre szánták volna, ami telefonon vagy tableten nyilván szuper, de hát konzolon és PC-n azért mások az elvárások.
Persze vannak pozitívumok is, hiszen a kevésbé ismert játékosok arca is sokkal kifinomultabb és valósághűbb lett, tehát végre az EA nem csak a legfontosabb spílerekre figyelt, hanem a mondhatni kevésbé népszerűkre is; már amennyiben kevésbé népszerűnek nevezhetők a legnagyobb bajnokságokban focizó játékosok. Ha mindenkit normálisan leanimálnának, alighanem a telepítési méret is jelentősen megugrana, a mostani 50-70 GB még bőven az elfogadható kategóriának mondható. A közönségnél is azért vannak finomhangolások, életszerűbb megmozdulások, szóval a körítésre is szántak néhány napot a fejlesztők.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
