Galaktikus csapat!

Ha valaki manapság multiplayer akciójátékokkal szeretné tölteni idejét, számtalan lehetőség közül választhat – a piac minden szegmense tömve van jobbnál-jobb alkotásokkal. Jószerivel csak azt kell eldöntenünk, hogy melyik stílus hangzik a legérdekesebben számunkra. Looter shootert akarunk? Ott a Destiny 2 vagy a Warframe, esetleg a frissen megjelent The First Descendant. Ha battle royale-ra fáj a fogunk, máris lehet izzítani a Fortnite-ot, a Warzone-t vagy a PUBG-t. A hagyományos FPS-eknél az utóbbi néhány Call of Duty uralja a mezőnyt, de itt is számtalan kisebb címet találni a szórakozáshoz. Aztán ott vannak a hero shooterek a maguk egyedi képességekkel felruházott karaktereivel - itt az Overwatch, a Rainbow Six Siege és az Apex Legends a legnépszerűbbek. A kínálat hatalmas, és ami még vonzóbbá teszi e változatos műfajkavalkádot az az, hogy e játékok legtöbbje ingyenesen kipróbálható. Persze pénzt lehet mindben költeni, és hogy ezt motiválják, e játékokat hosszú évek óta bővítik fejlesztőik – nem egy már szinte felismerhetetlen, ha induláskori önmagukkal vetjük össze őket.

[+]

Természetesen nem minden játék követi a F2P formulát: fizetős, és mégis időtálló siker a Siege, vagy éppen a Sony által gondozott, az idei év elején megjelent Helldivers II, amely árcédulája ellenére az év egyik legnagyobb multiplayer sikerévé vált. Nagyon hasonló tervei voltak a 2018-ban elsősorban volt Bungie-fejlesztőkből összeállt Firewalk stúdiónak is, és még az is hasonlít, hogy őket is a Sony karolta fel – olyannyira, hogy őket tavaly fel is vásárolták. A tavaly májusban bemutatott Concord iránt tehát óriási volt a kiadói bizalom: a hero shooterek közé tartozó, vagyis egyedi hősökkel készülő FPS egyszerre jelent PC-n és PlayStation 5-ön. Az első ötleteket is számítva nyolc évnyi fejlesztés után alig néhány nappal ezelőtt megjelent a teljes kiadás, én pedig a jól sikerült bétateszt után óvatos optimizmussal vetettem bele magamat a játékba. A Concord tehát egy 5v5 felállású harcokra kihegyezett FPS, amelyben a Northstar űrhajó legénységének egyik tagját irányíthatjuk. Célunk az, hogy összecsapjunk más bandákkal, majd legyőzve őket minél nagyobb hírnévre és minél értékesebb szajréra tegyünk szert.

[+]

Oké, tegyük a kezünket a szívünkre és valljuk be, hogy egy multiplayer játékban nem azért töltünk el százórákat, mert annyira kíváncsiak lennénk a történetre, de a Concord esetében legalább próbálkoztak valami extrával a fejlesztők. Egyfelől heti rendszerességgel kapunk egy-egy átvezető videót, lényegében egy igényes ajándék cutscene-t amely továbbviszi az adott sztoriszálat, mellette pedig ott van a Galactic Guide, ami… hát egy nagy térkép egy csomó ikonnal és még több olvasnivalóval. Minél többet harcolunk, annál több minden nyílik itt meg és akár hosszú órákon át tanulmányozhatjuk a játék világát és annak történéseit, szereplőit, frakcióit. Bár a Destinyben is volt egy hasonló kódex, az ugye nem mindig a versus küzdelmekről szólt, ott voltak lassabb pillanatok is – a Concord viszont egy arénákat használó hero shooter, ahol az az alap elvárás, hogy minél hamarabb a következő meccsben találjuk magunkat. Dicséretes dolog a fejlesztők részéről, hogy ennyire kidolgozott világot raktak össze, de egy kampány vagy sztorimód nélküli játékban ez jószerivel felesleges. Sokkal többet ért volna, ha a csapat egy pár órás sztorimóddal egészíti ki a programot, aminek a végigpörgetése után kicsit több kontextussal ugorhattunk volna a multiplayerbe.

[+]

Na de térjünk át a lényegi dolgokra: mi történik ha végre belevetjük magunkat a csapatos csihi-puhiba? Alapból 16 karakter közül válogathatunk kedvünk szerint, és ezek között az összes jól ismert archetípussal találkozhatunk. Böhöm és szívós tank szerepét szeretnénk magunkra ölteni? Ott van Starchild vagy 1-Off, akit én csak az intergalaktikus kukának szoktam becézni. Ha gyógyításra koncentrálnák, vagy a csapat támogatását tűznénk ki célul, nem is lesz jobb választásunk mint Daw, de akadnak gyors és (ideiglenesen) láthatatlan karakterek ugyanúgy, mint folyamatos offenzívára kialakított alakok. Bárkit is választunk, fix fegyvereket kapunk hozzájuk, amelyekhez egy passzív és két aktív képesség is dukál. Utóbbiak érdekes módon meglehetősen alacsony újratöltődési időt kaptak, így egy meccs alatt többször is használhatjuk őket. Ha valakiről úgy gondoljuk, hogy mégsem ő illik legjobban a helyzethez vagy az ízlésünkhöz, halálozás után rögvest válthatunk másik harcosra. Sokszor érdemes átgondolni, hogy kivel akarunk csatába menni, ugyanis ha ellenfeleink leuralják a pályát mondjuk két tankkal, akkor valakinek a mi oldalunkon is érdemes lesz arra átváltani, ha nem akarjuk idejekorán elveszíteni az adott kört.

[+]

Örömmel vettem észre, hogy a bétához képest a készítők kicsit dolgoztak a játékegyensúlyon, így már egy fokkal izgalmasabb meccseket tudtam játszani, még akkor is ha voltak “érdekes” momentumok is. Nyilván ezt idővel finomítja majd a banda, de jó dolog hogy figyeltek a visszajelzésekre. Ahogy a korábbi beszámolónál is írtam, első néhány alkalommal a játék lassabb mozgási rendszere furcsa volt, ám végül sikerült beleszokni, és végül megtaláltam a hozzám legjobban illő karaktereket is a maguk trükkjeivel – itt elég csak IT-Z teleportálgatós képességére gondolni. Ő lett amúgy az abszolút kedvencem a csapatból a maga villámgyors SMG-jével és a önerősítő képességével; ha ügyes voltam, őt irányítva a legerősebb ellenfelekkel is hamar végeztem.

Csapatjáték

A játékmódok terén nyilván a Firewalk sem döntött a spanyolviasz második feltalálása mellett, hiszen a szokásos csapatharcokkal, területfoglalós és hasonló megoldásokkal találkozhatunk itt is, éppcsak minden egy új, roppan hangzatos néven fut. Van lehetőségünk gyakorolni egyedül egy külön módban: kezdetben sok időt töltöttem itt, hogy megtanuljam, hogy egyik vagy másik szereplőt miként is érdemes irányítani. Akik szeretik a kihívásokat, azok megpróbálkozhatnak a Time Trials menüvel, ahogy adott pályákat kell minél hamarabb teljesíteni: így kerülhetünk fel egy eredménytáblára, ahol szemrevételezhetjük mennyivel vagyunk jobbak vagy rosszabbak más játékosokhoz mérve. Akad egy kifejezetten érdekes pontja a programnak, amit egyelőre nem igazán tudok hova tenni, ez pedig a Rivalry mód.

[+]

Ez lényegében nem más, mint a Concord kompetitív módja, ahol nincs újjáéledés, tehát a lehető legóvatosabban kell játszani, hogy minél tovább a pályán maradhassunk. Ez az árnyékban sunyulós mód szerintem egyáltalán nem illik a játékhoz, hiszen hero shooterként pont az lenne a lényege, hogy minél több karakterrel összedolgozva és egymást támogatva diadalmaskodjunk a csapatunkkal. Ezt pedig nehéz úgy összehozni, ha másodperceken belül halottak vagyunk és csak nézzük, hogyan is próbálkoznak a többiek – társak nélkül elég nehéz kombókat csinálni. Az már csak hab a tortán, hogy emiatt szinte senki nem is játszik ezzel a móddal, az utóbbi napokban hosszú várakozás után sem rakott be egy rivalizálós meccsbe sem a rendszer, így egy idő után teljesen elengedtem ezt a játékmódot. Technikai szempontból a Concord hozza a kötelezőt, ilyen téren a bétához képest szinte semmi változtatást nem tapasztaltam. Az Unreal Engine 5 szépen teszi a dolgát, mégpedig az oly sok ilyen játékra jellemző szaggatások nélkül: PlayStation 5-ön semmilyen grafikai hibával vagy komolyabb lessulással nem találkoztam , cserébe nem kaptunk semmilyen grafikai állítási lehetőséget a beállítások között. Tudom, teljesen szubjektív dolog, de engem egyébként roppant mód meggyőztek a fejlesztők a játék ‘80-as éveket idéző dizájnjával.

[+]

A pályák jól néznek ki, a fegyverek látványosan sci-fi kinézetet kaptak, és maguk a karakterek is kellően változatosak, ahogy a zene és a szinkron is élvezhető. Persze akad egy-két szereplő akinek a stílusa finoman szólva sem igazán áll hozzám közel (igen itt rátok nézek Duchess és Bazz), de cserébe akadtak olyan harcostársak, akiket örömmel választottam ki helyettük. Ha már a legénység szóba került, érdemes szót ejtenünk a Crew Builderről, ami nem más, mint saját különbejáratú csapatépítőnk. Ez a rész tényleg tetszett a játékban, ugyanis nem emlékszem arra, hogy máshol láttam volna hasonló megoldást. Minden karakternek van egy extra passzív tulajdonsága, ami olyan dolgokhoz ad bónuszt, mind például a gyógyulás, az extra mobilitás vagy a fegyverek pontossága. A Crew Builder menüben a karaktereink közül 12-t kiválasztva egy saját csapatot tudunk összerakni, a kombinációnak megfelelően növelve a bónuszok mértékét. Na most ebbben az a jó dolog, hogy a bandába egy karaktert akár többször is betehetünk, így még több pluszt szedhetünk ki belőlük. Ha a későbbiek során más stílusban szeretnénk játszani, akkor sincs gond, hiszen több ilyen csapatot is összeállíthatunk.

[+]

Bevallom őszintén, ahogy a béta esetében, úgy a teljes játékkal is kellemes órákat töltöttem el, de nem tartom valószínűnek, hogy a későbbiek során visszatérek a Concordhoz. A piac eléggé telített ilyen szempontból, plusz a láthatáron már ott van FragPunk, Spectre Divide, a Splitgate 2 vagy a Marvel Rivals, nem is beszélve a Valve-féle Deadlockról. Ezekben pedig egy lényeges dolog közös: ingyenesek. A Concordért viszont a Sony nagyjából 15 ezer forintot kér el, ami nyilván nem a világ vége, de ahogy a korábbi beszámolónál is említettem, az egész program egy nagy déjà vu, és rengeteg ötletet a korábban említett játékokból lett összeollózva. Ez önmagában még nem nagy gond, elvégre melyik online FPS nem csórt el jó dolgokat máshonnan?

[+]

A probléma az, hogy ezek mellett nincs meg az a kis plusz, ami miatt tömegek választanák inkább a Concordot hosszú távon. Battle Pass nincs és nem is lesz a tervek szerint, ingame bolt nem várható, ettől függetlenül skinek és egyéb cicomák vannak, de ezek szimplán és szimpatikusan a játékon keresztül érhetőek el. A gond az, hogy már most látni, hogy egyre kevesebben játszanak a Concorddal. Bár a pontos konzolos számokra nem látunk rá, a PS5 játékidő-toplistájáról beszédesen hiányzik, és a teszt írásának e pillanatában száz alatt van világszinten az online PC-s játékosok száma. Ez kifejezetten szomorú, mert a Concord semmiképpen nem nevezhető rossz játéknak. A fejlesztők elvileg sok mindennel készülnek, a tervek szerint áprilisig nem kevesebb mint három szezon várható a szokásos extrákkal (új pályák, karakterek, módok stb.), a kérdés már csak az, hogy vajon mindehhez marad-e elég játékos.

Összegzés:

A Concorddal töltött idő szórakoztató volt, izgalmas meccseket játszottam, és teljesen biztos vagyok benne, hogy akik esélyt adtak neki, azok hasonlóképp vélekednek. Viszont nem áltathatjuk magunkat: a fejlesztőknek nagyon hamar ki kell találnia valami extrát (elég lenne talán a PlayStation Plus kínálatába illesztés is), különben szomorú véget ér a Northstar legénységének a története.

A Concord PlayStation 5-re és PC-re jelent meg, a tesztpéldányt a kiadó Sony biztosította.

A Concord legjobb pontjai:

• Szórakoztató játékmenet;
• Újoncok és alkalmi játékosok számára is ajánlott;
• A csapatösszeállítás behozatala remek ötlet volt;
• Nincsenek mikrotranzakciók;

A Concord leggyengébb pontjai:

• a háttértörténet csak egy masszív szövegfájl;
• Fizetős játék egy olyan világban, amit az ingyenes címek uralnak;
• Hiányzik belőle valami igazi kiemelkedő extra.

oriic