A múlt öröksége
Érthetetlen, hogy a valós idejű taktikai játékokból miért nem vált pezsgő, újításokkal teli műfaj – a stílusteremtő korai Commandos-játékok kifejezetten sikeresek voltak, a Desperados-szériának is voltak bőséggel rajongói, de aztán mégis leállt az egész. (A tarkólövést talán a Strike Force alcímű gyalázatos Commandos-FPS adta meg a történet első fejezetének.) Ki tudja, talán túlságosan pepecselősnek, zavaróan nehéznek minősítették a döntéshozók ezeket a játékokat – egészen addig, amíg a német Mimimi a 2016-os Shadow Tactics elkészítésével újabb hullámot nem indított el. Sajnos mára ez a stúdió is bezárni kényszerült, a lángot pedig a Commandos jogait birtokló Kalypso Media vette át – és két HD-újrakiadást követően most egy teljesen új epizóddal egészítették ki a világháborús eseményeket. Szerencsére nem merték radikálisan átalakítani a receptet: a Commandos: Originsre is jellemző, hogy minden lépést meg kell tervezni, minden ellenfelet ki kell figyelni – az esetleges hibákat pedig általában nem lehet gyors fejlövésekkel korrigálni. Commandos ez ízig-vérig, ahol nem a reflexeken múlik a siker, hanem azon, hogy mennyire mértük fel a helyzetet, mennyire ismerjük karaktereink képességeit, és hogy milyen fürgén tudunk három lépéssel előre tervezni.
A Commandos: Origins már nevével is jelzi, hogy nem folytatás, hanem előzménytörténet, amely kidolgozott küldetésein keresztül bemutatja, hogy miként is vált a korábbi epizódokból már jól ismert összeszokott alakulattá egy szedett-vedett banda. Itt találkozunk először a zöldsapkás O’Harával, a hidegvérű mesterlövész Woolridge-dzsel, Sapperrel, a robbanóanyagok szakértőjével, no meg a sofőrrel, a kémmel és a tengerészgyalogossal – vagyis az egész régi brigáddal, csak kicsit fiatalabban, kevésbé összeszokottan. A történet nem túl bonyolult: második világháború és titkos bevetések, keresztülhúzott náci tervek és felrobbantott fasiszta bázisok, kiszabadított foglyok és hátrahagyott robbanószerek alkotják környezetünket és feladatainkat. A karakterek sem kaptak különösebben mély hátteret, de mindenki hozza a maga klasszikus – és klasszikus filmekből táplálkozó – figuráját. A történet is inkább csak afféle keretként funkcionál, mintsem valódi narratív élményként: a hangsúly a rejtett bevetéseken, a frontvonalak mögött zajló merész szabotázsakciókon van, és nem a személyes vagy társadalmi drámán.
[+]
Az Origins tervezőinek messze legjobb döntése egyértelműen az önmegtartóztatás volt; az, hogy nem nyúltak a formula alapjaihoz, nem akartak minden áron valami teljesen újat erőltetni a Commandos névre. Ami a kilencvenes végén jól működött, az visszatért itt is, és ezt néhány életminőséget javító megoldáson túl nem nagyon próbálták meg modern dolgokkal megkavarni. Kisebb újítások persze vannak, de a játékmenet alapjai ismerősek lesznek mindenkinek, aki játszott a korábbi részekkel: egy csapat különleges képességekkel bíró katonával hajtunk végre precízen megtervezett küldetéseket, ahol a lopakodás, a megfigyelés és a jó ütemezés mindennél fontosabb. Attól sem kell félni, hogy lebutították volna a játékot, hogy esetleg megkönnyítették volna azt: még normál nehézségi fokozaton is rengeteg gonoszul megtervezett, tényleges odafigyelést igénylő helyzetbe fogunk beleszaladni minden pályán.
[+]
Minden karakter saját eszköztárral és képességekkel rendelkezik, és ezek kihasználása (sőt: jó időben való kihasználása) jelenti a túlélés kulcsát. A csapatot vezető O’Hara például a brutális közelharc mestere, aki ráadásként képes póznákon felmászni, rejtőzésképp a földbe ásni magát, vagy rádiójával magához csalni a mit sem sejtő ellenfeleket. Woolridge mesterlövész-puskája korlátozott lőszerrel, de annál nagyobb precizitással dolgozik, az elhasznált hüvelyeket pedig figyelemelterelő csaliként hasznosítja újra – Sapper pedig a szeretett dinamitrudai mellett a biztonság kedvéért egy medvecsapdát is cipel magával– és a másik három karakternek is meg van a saját feladatköre és specializációja.
Hirdetés
Pirománia
Persze az kevés lett volna, ha zéró újítással tér vissza az 1998-as játékmenet, így kaptunk azért új, kiegészítő funkciókat is. A kezelőfelület például áramvonalasabbá vált, a szabadon forgatható-zoomolható kamera nagy segítség, és az is segít csökkenteni a rossz értelemben vett feszültséget, hogy nincs minden karakternek külön böngészhető tárgylistája. Sajnos azonban hiába lett jobban megtervezve a játék ezen része, temérdek programhiba szennyezi az élményt: rengetegszer előfordult, hogy nem tudtam kilépni a képességekből, karaktereim többször félúton elfelejtették a kiadott parancsokat, valamint nem egyszer gyilkosság helyett inkább csak megálltak a célpont mellett – hogy mi történt utána, azt könnyű kitalálni.
[+]
A karakterképességek logikusak, jól kiegészítik egymást, és a legtöbb pályán csak úgy juthatunk előre, ha ezeket okosan kombináljuk. Ez egyben az Origins egyik erőssége és gyengesége is: a játék ritkán hagy teret az improvizációnak. Bár egy-egy kihívást sokszor többféle módon, több karakterrel is meg lehet oldani, érezhető, hogy a legtöbb pályának van egy „helyes” megoldása – és ha attól eltérünk, gyakran jön a riadó, a kudarc és a Quick Load kombinációja. A helyzetet bonyolítja, hogy a gépi AI kissé kiszámíthatatlan: néha bamba és vaksi módra viselkednek az őrök, máskor meg – és sajnos sűrűbben – a semmiből érzékelik, hogy valaki a ház mögötti árnyékban lábnyomot hagyott. Sokszor magasabb sziklák mögött is észreveszik lopakodni próbáló kommandósainkat – viszont, ha felrobbantunk egy küldetési pontot, vagy tereptárgyak segítségével végzünk társaikkal, arra ügyet sem vetnek, és szép nyugiban folytatják a járőrözést.
[+]
A pályák egyébként kellően változatosak és méretesek lettek. Általánosságban 2-3 órába is beletelik egy-egy küldetés teljesítése a mellékfeladatokkal (és a rengeteg újratöltéssel) együtt. Bármiféle DLC előtt már most 14 küldetést tartalmaz a Commandos: Origins, vagyis a tartalomra nem lehet panasz. Sőt, lehetőség van a teljes játékot egy társunkkal az első pillanattól az utolsóig kooperálva együtt végigjátszani. Ha még több időt szeretnénk itt eltölteni, fókuszálhatunk a gyűjtögetnivalókra is, amelyek érdekes információkat mesélnek el a második világháború helyszíneiről, járműveiről és fegyvereiről. Grafikailag viszont a játék az erős közepes minősítésért küzd, és azt nem is mindenhol éri el – és főleg emiatt érhetetlen számomra, hogy sokszor drasztikusan és indokolatlanul belassult a játék, ráadásul küldetésenként legalább egyszer le is fagyott. A már említetteken túli bugokba is többször belefutottam: a hullák rengetegszer elkezdtek remegni, eltűnt a kurzor vagy létrahasználat helyett a karakter úgy döntött, hogy inkább egy csoport katona felé veszi az irányt.
[+]
A Commandos: Origins jött, látott, de nem feltétlenül győzött. Bár így is hónapokat halasztottak megjelenésén, technikai oldalról így is befejezetlennek tűnik – bőven ráfért volna egy kis finomítás. A finomhangolások és a visszafogott modernizációs megoldások jól sikerültek, a gyorsmentést pedig itt is percenként fogjuk nyomkodni, pont, mint a nagy elődöknél. Aki szereti a műfajt, azt a jól megtervezett küldetések szórakoztatni fogják, de a PC-n és konzolon is jelentkező sűrű szaggatás, valamint a programhibák áradata el tudják rontani a játékélményt. Az persze egy másik kérdés, hogy az új játék képes lesz-e megszólítani nem csak a veteránokat, hanem azokat is, akik most ismerkednének a műfajjal? Mivel a játék része a Game Pass-előfizetésnek, a felvetés szerencsére több platformon is olcsón tesztelhető, máskülönben azonban mindenképpen ajánlok némi várakozási időt, míg a teljesítménnyel, illetve a programhibákkal kapcsolatos gondok jelentős részét ki nem javítják. A Commandos: Origins egyszerre jelentett szellemi kihívást, türelemjátékot és adrenalinnal teli feszültséget – jó lenne, ha ezt külső problémák nélkül is élvezni lehetne.
A Commandos: Origins PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg. A játék része a Game Pass-előfizetésnek.
A tesztjátékot a kiadó Kalypso Media biztosította.
Összefoglalás
A Commandos: Origins egy tudatosan visszafogott, de szeretetteljes rekonstrukciója annak, amit a klasszikus részek oly jól csináltak: küldetései lassú tempójú, tervezést és előrelátást igénylő, szinte puzzle-szerű hadműveletek, ahol egyetlen apró hiba is végzetes lehet. A fejlesztők nem próbáltak mindenáron újat mondani – inkább visszahozták azt, ami régen működött, némileg korszerűsítve, de alapjaiban változatlanul. Igazán kár, hogy jelenlegi verzióját minden platformon a zavarküszöböt alaposan megütő mennyiségű technikai gond kínozza – amikor (ha?) azokat kijavítják, jó szívvel lehet majd ajánlani, addig csak az igazán kitartó játékosoknak.
A Commandos: Origins legfőbb pozitívumai:
- Elődeihez hű játékdesign, kiváló pályákkal;
- jól kombinálható karakterképességek;
- jobban irányítható, tele apró újításokkal.
A Commandos: Origins legfőbb negatívumai:
- Minden platformon feltűnően rosszul fut;
- az AI-val és a játékmenettel kapcsolatos bugok;
- a gyengébb pályákon nagyon érezhető, hogy csak egy megoldás van.
Balga Bence
