Az Adathordozók őrségváltása I.

A monitor tesztek után ismét egy folytatásos cikksorozattal szeretnénk meglepni a Plusabit olvasóit. Az Új Alaplap című hazai szaklap jóvoltából újra lehetőségünk nyílt egy nagyobb lélegzetű méréssorozat elvégzésére, ezúttal az optikai adathordozók két nagyobb családját vettük górcső alá. Összesen 10 CD-írót, kettő kombinált CD-RW/DVD eszközt és számos DVD olvasót teszteltünk, ezért hát érdemes lesz velünk tartani az elkövetkezendő hetekben. A sorozat első részében általános ismertetőt szeretnénk nyújtani minden kedves olvasó számára, a későbbi részekben tanácsokkal és konkrét mérési eredményekkel szolgálunk.

A változások kora

A CD-írók árának folyamatos esése egyre vonzóbbá teszi ezeket a termékeket a csak olvasási képességekkel felruházott eszközökkel szemben. A meghajtók árának zuhanásával párhuzamosan a lemezek ára is drasztikusan csökkent, már egy százasért hozzá lehet jutni egy egyszer írható CD koronghoz. Ha nagyon túlozni szeretnénk, akkor azt mondanánk, hogy lassan jobb a CD adattárolásra, mint a hagyományos vincseszter. Miért teszünk ilyen meggondolatlan kijelentéseket, mikor tudjuk, hogy óriási a sebességkülönbség a két eszköz között? Végezzünk egy rövid fejszámolást! Egy újraírható CD ára 3-400 forint, legyen 650 az egyszerűség kedvéért. Ebből kiszámolható, hogy egy megabyte adat ára 1 forint. Vegyünk egy vincsesztert, mondjuk egy 20 Gigabyte- osat, legyen 20 000 forint. Itt is kijön az 1 forint per megás ár. Észrevehető, hogy a számolásnál elég jelentősen csaltunk, a CD-t drágítottuk, a vincseszternek pedig kedveztünk. Még egy jelentős dolgot kihagytunk, ez a CD-író ára. Ha mindezeket szorozzuk, osztjuk, és jól megfontoljuk, akkor látható, hogy az adattárolás két formája hasonló költségekkel jár. Mindkettőnek megvannak az előnyei, a vincseszter gyors, de többnyire helyhez kötött, míg a CD hordozható, igaz az adatok mozgatása nagyságrendekkel több időt igényel.

Ha a vincsesztert egy mobil fiókba rakjuk, akkor máris megszűnik a helyhez kötöttsége, ezzel gyakorlatilag legyőzheti az újraírható CD- t. De figyelembe kell még vennünk egy pár másik szempontot is. Amikor még nem voltak mobil "rack"-ek, akkor az ember törölközőbe vagy pulóverbe csavarta mobilnak kikiáltott vincsesztereit. A dolog lényege az volt, hogy ne sérüljön a drága meghajtó. Manapság már nem kell a törölközős trükköt alkalmazni, de a vincseszterek sérülékenysége még mindig elég jelentős. Mindezek tükrében valószínűleg szívesebben hordanék magamnál egy három-négyszáz forintos korongot a bal mellényzsebemben, mint egy több tízezer forintos meghajtót egy reklámtáskában. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a (mobil) vincseszterek kapacitása és sebessége nagyságrendekkel jobb, mint a CD-lemezeké és csak akkor lehet eredményesen kihasználni a CD-RW lemezeket, ha mindkét félnek, a vivőnek és a fogadónak is van író egysége.

Valami hasonló a helyzet a CD-RW meghajtókkal, mint pár éve volt a 3,5 colos kislemezekkel. Amikor még mindenkinek csak nagylemezes meghajtója volt, nem lehetett kihasználni a kislemez óriási, 1,44 MB-nyi kapacitását, azonban a meghajtók elterjedésével ez a korlát megszűnt. Mára a kislemezek jelentősen kiszorultak a piacról, köszönhetően kicsi kapacitásuknak, ezt jelzi például az is, hogy a számítógépes részegységek mellé adott kiegészítők között gyakorlatilag nem lehet kislemezt találni, ennek szerepét átvette a CD (gondolok itt a driverekre, kiegészítő programokra stb.). Valószínűleg a CD-RW lemezek hamarosan leváltják a 1,44MB-os kislemezeket, ezek lesznek az egyik legfontosabb adathordozó eszközök, míg ha nagyobb kapacitásra van szükség, akkor a mobil vincseszterek lesznek a fuvarozók. A helyzet persze nem ennyire egyszerű, hiszen már régóta beharangozták a DVD-írókat és DVD-R lemezeket, amelyek 10x-er akkora kapacitást kínálnak, mint CD őseik. Egyelőre azonban ezek ára igen magas és még egy-két kompatibilitási problémát meg kell oldani, hogy igazán sikeresek legyenek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!