Bevezetés

Amennyiben meghalljuk, hogy egy új CoD játékot jelentenek be, azon nyomban különböző reakciókat láthatunk a gamer társadalomban. Általában két nagy csoportot tudunk megkülönböztetni,(a kisebbeket nem számítva persze)
Az egyik, akik heves szívdobogással várják, hogy kedvencükkel újra játszhassanak, új történetet látva, újabb órák százait öljék bele a multiplayer csaták tömkelegébe, vagy csak egyszerűen, hogy rövidebb-hosszabb ideig kikapcsolódjanak a kampány adrenalindús látványvilágától.

A másik csoport, akik kiemelik a játék hibáit,( mert vannak hibái természetesen) majd azokat hatalmas magasságokba emelik és elmondják, hogy mennyire rossz lett a játék, egyáltalán nem fejlődött az elődeihez képest, a történet szerintük egy vicc, és ugyan már ilyen grafikát hogy lehet egy játékba tenni 2012-ben?

Az érdekesség hogy én egyik csoportba sem tartozom, inkább a 3. kisebb réteghez teszem magam) lévén Black Ops 1-gyel játszottam, de előző CoD játékok nálam kimaradtak. Természetesen ismerem őket, rengeteg videót, leírást, tesztet olvastam róluk, csak játszani nem játszottam velük. Nálam a széria mindig is arról szólt, hogy egy bitang látványos, ámbár rövid történetet kapunk kézhez, amihez tartozik egy sokak által közkedvelt multiplayer rész is. Igazából mindig is úgy voltam vele, hogy az egészet egy interaktív akciófilmnek vettem, mert valljuk be valahol azok is.

A Treyarch, mint fejlesztőcég megpróbálta, hogy az első részhez képest élvezhetőbb játékot kapjunk, úgy hogy a fejlődés csíráját is elvetette a játékban.

Kampány

Lényegében egy 6-8 óra alatt végigjátszható történetet kapunk. Több jelenettel is találkozhatunk, amik roppant látványosak, gondosan scripteltek, és fenntartják a pörgős hangulatot.
Az hogy ez a pár óra kinek sok, kinek kevés, az egyén kérdése. Nálam Veterán szinten a 8 óra bőven elég volt. Nem éreztem túlságosan kevésnek sem, de túl soknak sem (egyébként is kinek mi a sok ugyebár).

Nézzük a történetet. Konkrétan az első Black Ops direkt folytatását kapjuk meg, az előző rész szereplőivel, és újaknak számító emberekkel, akik kapcsolatban állnak egymással.
Miről is van szó? Az egyik újdonság, hogy ezúttal kettő idősíkban játszhatunk.
Az egyik a 80-as évek, ahol a korábban ismert Alex Mason és Frank Woods harcol az aktuális rosszfiúval, akivel később is találkozni fogunk.
Ugyanis a másik idősík ahol játszhatunk az a közeli jövő. Pontosabban 2025, ahol is a főszereplőnk nem más lesz mint David Mason, Alex fia.
Apja nyomdokain haladva a fiú is terroristák ellen áll hadba, több-kevesebb sikerrel.

A játék folyamán e között a két idősík között fogunk felváltva ugrálni, aminek természetesen oka is van. Attól persze nem kell félni, hogy a készítők túl sci-fisre vették a figurát. Mind a fegyverek, mind a a járművek, és maga az egész világ, inkább csak a mai kor továbbgondolása, tehát nem kell félnünk hogy lézerfegyverekkel és egyéb hihetetlen kütyükkel fogunk találkozni. Ellenben drónokra, és cyber-hadviselésre számíthatunk majd.

Az aktuális főgonosz itt a játékban más, mint a korábban megszokott részekben, vagy hasonló játékokban. Itt nem egy orosz, vagy kínai, esetleg koreai rosszarcúval lesz dolgunk, hanem egy Dél-Amerikai egyénnel, akinek igenis megvannak a saját indokai, hogy miért is rágott be a nyugati világra. Más kérdés hogy jogosan-e, de ezt a dolgot bízzuk rá a játékosokra.
A múltban játszódó események pont emiatt lesznek fontosak. Segítségükkel megérthetjük a rosszfiú indokait, hogy mi történt vele, miért teszi azt amit.
A játék végére természetesen összeállnak a kirakós darabjai, és a befejezések láttán eldönthetjük hogy mi a véleményünk az egész dologról. Nem véletlen a többes szám. Ugyanis másik újdonságként találkozhatunk a végigjátszás folyamán olyan jelenetekkel, ahol választás elé állít minket a játék. Gyorsan kell döntenünk, viszont döntéseink kihatással lesznek a végkifejletre. Ezek miatt érdemes többször is végigjátszani a játékot, hogy láthassuk a különböző befejezéseket. Ezért plusz pont a készítőknek.

A következő újdonság a küldetések között található Stike Force küldetések. Az egésznek az a lényege hogy a megadott egységeinket, stratégiai nézetből irányíthatjuk, így adhatunk nekik parancsokat. A problémám nekem ezzel az volt, hogy ebben a játékmódban az AI kicsit döcögős volt. Szerencsére akármikor átvehetjük egy egységünk irányítását, hogy így teljesítsük a feladatunkat.
Fantasztikus újdonság tényleg a játékmód, főleg hogy kihat a későbbiekre is, bár kicsit azért ezen is fejleszthettek volna. Ezek a küldetések nekem Veterán szinten már nagyon nehéznek bizonyultak, nem is tudtam teljesíteni őket. Viszont plusz dolog, hogy nem kötelező ezeket megcsinálni.

Amit még a kampányról meg kell említenem, hogy brutálisra sikeredett. Mármint látványilag. Nem véletlenül mondom ezt, a végigjátszás folyamán ti is látni fogjátok, hogy rengeteg véres jelenet található a játékban. Ez engem nem zavart, de itt most már tényleg elmondható, hogy nem gyerekeknek való a játék.

Ahogy a teszt elején is említettem, fenntartom a dolgot, hogy nekem a kampány egy akciódús interaktív film, aminek élveztem szinte minden egyes pontját.

Multiplayer és Zombi

El is érkeztünk a játék szinte legfontosabb pontjához, hisz a legtöbb ember ezért a játékmódért veszi meg.

A multi része a játéknak két nagy részre osztható.
Az egyik a „League Play” aminek a lényege, hogy a képességünkhöz legközelebb álló személyekkel rak egy játékba.

A másik maga a szokásos „Public Match”. Itt ismerős dolgokat fogunk találni. Továbbra is tudunk különböző Class-okat létrehozni, viszont itt is kaptunk egy egy újdonságot. Most már egy 10 pontos rendszerben tudunk beállítani magunkat különböző fegyvereket, perkeket, fegyverkiegészítőket. Gondosan át kell gondolnunk hogy mit szeretnék összeállítani, mert nem fogunk tudni mindig tökéletes osztályokat létrehozni. Valamit valamiért ugyebár. Ezért is jár plusz pont a készítőknek.

Még egy újdonság ehhez a részhez. Killstreak-ek száműzve lettek a játékból, helyüket a Scorestreak-ek vették át.
Sok változásra ne tessék gondolni, egyedül az változott meg, hogy nem a kill-ekért kapjuk meg a különböző bónuszokat, hanem pontokért. Mit is jelent ez? Előbb tudunk elérni egy streak-et, ha a különböző objektívákat csináljuk meg, mintha csak a killek-re utaznánk rá. Plusz most már akkor is kapunk pontot, ha csak egy-egy assist-ot kapunk, szóval szerény véleményem szerint ez a változtatás is pozitívumként könyvelhető el.

Maga a fejlődés, nem sokat változott, ugyanúgy XP-t kapunk a meccsek után, illetve Token-eket. Ezekkel tudunk egy-egy újdonságot kinyitni és használni majd később(pl: fegyverek, perkek)

Maguk a játékmódok a szokásosak, viszont rengeteg van belőlük. Nekem talán kicsit túl sok is. Játszhatunk szokásos TDM-et, különböző objektíva alapú módokat, Hardcore küzdelmeket, ahol nincs például HUD, variált játékmódokat, és sok mást is. Biztos vagyok benne hogy mindenki megtalálja majd a neki megfelelőt.

Biztos vagyok benne, hogy a multi miatt lesz még hónapokkal később is az egyik legnépszerűbb játék a Black Ops 2.

Utoljára hagytam a 3. részét a játéknak, ami bár fantasztikus mókának tűnik, hosszabb távon engem nem kötött le annyira.
Mit is kapunk? A szokásos túlélő mód mellett ez a szekció sem úszta meg újítások nélkül. Tranzit mód néven, mondhatni egy mini kampányt kapunk (no nem egészen). A lényege hogy a helyszínek között egy busszal utazhatunk, miközben természetesen a zombik továbbra is támadnak minket. Itt meg kell jegyeznem, hogy a sofőrt meglátva felnevettem, jópofa lett szerintem.

Ez a játékmód véleményem szerint azoknak fog maradandó élményt nyújtani, akik korábban is szerették a tömeges zombimészárlást.

Értékelés

Ennél a résznél gondban vagyok egy kicsit. A hangok és a zenék mind-mind teljesen tűrhetőek lettek, még azt is mondhatom, hogy teljesen hozták a megfelelő hangulatot a végigjátszás folyamán. Viszont részemről semmi kiemelkedő nem volt. Mondjuk a dub-step hogy került bele a játékba azt nem tudom, de ízlések és pofonok. Hogy a játék végi nagy koncertről ne is beszéljünk, de az még nekem is tetszett, fel is tekertem a hangerőt a hangfalamon.

Viszont a grafika. Először is, a szokásához híven 60fps-sel pörög a játék. Ez szerintem jó dolog, de az én véleményem az hogy a grafika így a generáció végére sajnos kevésnek bizonyult. Nem akarok senkit magamra haragítani, a játék egész tűrhetően néz ki, csak az a probléma vele, hogy nem sokat fejlődött az előző részekhez képest. Mondom ezt úgy hogy a kurrens generációban van nekünk egy Battlefield 3-unk, egy Halo 4-ünk, és egy Far Cry 3-unk. Ezek közül mindegyik megmutatta hogy van még tartalék a mostani gépekben, és bár kicsit mások mint tesztünk alanya, de látható hogy lehet szép grafikát összehozni. Hogy ez miért nem történt meg, abba most ne menjünk bele, remélhetőleg a következő next-gen részre kapunk e téren is újdonságokat.