Könyvek és kapitalizmus
Most már igazi hagyomány, hogy a Steam, mintegy felvezetve a nagy nyári leárazásokat, Next Fest néven egy saját kis játékfesztivált csinál. Ennek egyik legérdekesebb részét a játékdemók jelentik: a hivatalosan 19-én induló és egy teljes hétig tartó eseményen várhatóan megint ezernél is több készülőben levő játékot lehet ingyen kipróbálni. Bár a teljes kínálat kipróbálása természetesen lehetetlen, jónéhány érdekesebb darabot megtekintünk és bemutatunk ezek közül a következő napokban. Ez persze csak a felszín kapargatása: akár a kísérletezősebb és elvontabb, akár a bejáratott és sokszor látott műfajokat keresi valaki, akármilyen stílust, hangulatot, látványvilágot is részesítené előnyben egy játékos, a felhozatalban biztosan lesz számára valami érdekes. Noha a Next Fest hivatalos kezdetére még pár napot várni kell, a fejlesztők már két hete ontják magukból a demókat, így e programokat már most is ki lehet próbálni. Jó játékot, és kommentben várjuk a többi figyelemre érdekes demót is!
Wanderful
A képek alapján teljesen másra számítottam, mint amit a Wanderful demója nyújtott: ami egy aranyos városépítős játéknak tűnt, az a valóságban egy – továbbra is aranyos – bóklászós játék lett. A négyzethálós terepen az eltérő nagyságú tábortüzeket kell elérni, hiszen ezek adnak az ember nevű anyagból, amely tulajdonképpen vándorlásunk üzemanyaga. Ember mellett azonban minden tábortűz egy másik elengedhetetlen dolgot is ad: egy új épületet, amely eltérő alakzatban tisztítja meg a terepet az átjárhatatlan erdőtől. (Tengeren pedig épphogy járható talajt teremtenek a vízből.)
A trailert elnézve a feladat az lenne, hogy apró kis falvakat hozzunk létre, és a terepet módosító épületek leírásából is az derül ki, hogy lehetne velük szinergiákat építeni. Mivel azonban a demóban muszáj vándorolni, hogy embert kapjunk, ehhez pedig a lehető leghatékonyabb ösvény-építésre kell felhasználni az épületeket, nekem esélyem sem volt letelepedni, és aranyos kis városkát építeni. Valószínűleg a demóból hiányzik valami fontos játékmód vagy funkció még, így egyelőre inkább egy útépítős logikai játékként működik a Wanderful. Mivel ennek sem rossz (csak könnyű elérni a demó háromnapos limitjét), nem bántam meg, hogy kipróbáltam; a végleges verziónál még visszatérek egy körre.
The Bookwalker: Thief of Tales
Számomra a fesztivál eddigi nagy meglepetése volt a Bookwalker: egy semmitmondó CG traileren kívül semmit nem láttam belőle, a demót elindítva viszont azonnal beszippantott a világ. Hősünk egy író, akinek könyve rendszerellenesnek nyilváníttatott, így 30 évnyi kényszermunkára ítélték. A munkatáborba költözésen kívül az egyetlen esélye, ha néhány különleges feladatot sikerrel végez el, amiért cserébe megbízói talán törlik büntetését. A feladata: behatolni bizonyos regényekbe, és azokból elhozni egy-egy tárgyat – az első küldetésben például egy fantasy ponyvából kell kimenekítenie az örökélet italát, a második misszióban pedig egyenesen Thor kalapácsát kellene elemelnie.
A Bookwalker két nézőpontot használ: a valódi világban realisztikus grafikát és belső nézetet kapunk, a könyvekben pedig kiválóan stilizált látványvilág és izometrikus nézet vár ránk. A játékmenet java a könyvekben játszódik (de bármikor „felébredhetünk”, ha a lakásban hagyott álkulcsra, vagy a szomszédtól kölcsönkért pörölyre lenne szükségünk), mégpedig általában egy kiválóan működő modern kalandjáték keretei között. Néha kisebb körökre osztott harcokban is részt kell venni, máskor meg különféle hasznos dolgokat rakhatunk össze a világban talált vackokból. A szórakoztató játékot egy, a könyvet jól ismerő fura társkarakter teszi még érdekesebbé – egy jó szinkron még rengeteget emelne a Bookwalker minőségén, de a játékmenet és a történetmesélés nekem már most nagyon tetszik!
Corponation
Ami a játékmenetet illeti, a Corponation egyértelműen a Papers, Please örököse: itt is az elénk kerülő adatok szortírozása a feladat. Igaz, itt nem határellenőrként tevékenykedünk, hanem genom-darabkákat kell leválogatni, mégpedig napról napra bonyolultabb módon. A felszínen negédesen barátságos, de minden apró hibát pénzlevonással, leteremtő emaillel, leereszkedő megjegyzésekkel megtorló vállalatbirodalom az egész életünket uralja. Az egyszobás lakásunkból nyíló lift egyenesen a munkahelyre vezet, számítógépünkön pedig az „államilag jóváhagyott szórakozás” mappában találjuk egyetlen videojátékunkat, egy borzalmas, de legalább mikrotranzakciókkal minden valódi példát felülmúló módon telepakolt verekedős játékot. A végleges Corponation egy izgalmas történetet is ígér, a demó még csak a játékmechanikát mutatja be – az azonban már most látszik, hogy a megvalósítás igényes, a vállalati kultúra kritikája pedig igen éles.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
