DI-624+ - WiFi router

Június végén ünnepelte 20. születésnapját a D-Link. Az 1986-ban, csupán négy alkalmazottal induló vállalat mára 1800 embert foglalkoztat a világ több mint száz országában. A D-Link elsősorban az otthoni, kis- és közepes irodai felhasználókat célozza meg termékeivel. Ma a kínálatának alapját képező WiFi routerek közül ismerkedünk meg hárommal, de D-Link címkével kaphatunk vezetékes hálózati rendszereket, otthoni multimédiás berendezéseket vagy akár komolyabb, vállalati hálózati elemeket is.

A DI-624+ WiFi router az AirPlusG+ termékcsaládba tartozik. A Texas Instruments chipeket használó eszközök 54 Mbps-os csúcssebességre képesek, és kompatibilisek a 22 Mbps-os szabvánnyal is. A DI-624+ a megszokott router-kiegészítőkkel érkezett. A táp és használati útmutató mellett kék hálózati kábelt, gumilábakat és állványokat találtunk. A csomaghoz 30 napos PC-cillin Internet Security 12 biztonsági szoftver is jár.

A router tápja helytakarékos, vékony. Maximális teljesítménye 12,5 W, amit 5 volton 2,5 amper formájában ad le.

A szürke-ezüst kombinációjú ház klasszikus D-Link formát kapott, felül bemélyedő gyári logoval. A lapos, szögletes forma praktikus, két végén szellőzőnyílások vannak. A mellékelt lábakkal fel is állítható, hogy kevesebb helyet foglaljon.

Az előlapon a szokásos jelzőlámpák sorakoztak. Balról a tápellátást jelző kezdi a sort, majd jön az üzemről, külső hálózatról és vezeték nélküli hálózatról informáló lámpácska. A sort a vezetékes csatlakozók négy LED-je zárja.

Hátul a fények egy részéhez tartozó csatlakozók sorakoznak. Balra, a leszerelhető antenna mellett van a négy vezetékes LAN, majd a WAN aljzat. Őket követi a kis reset gomb és a táp csatlakozója.

Alul, a címkén olvashatjuk az eszköz MAC címét. A házat csupán két csavar tartja össze és ugyanennyi falra rögzítő fül van rajta. Kialakításuk olyan, hogy bármilyen irányban biztonságosan használhatóak.

Az oldalsó szellőzőnyílásokba illenek a pici gumilábak, melyeket úgy alakítottak ki, hogy segítségükkel több D-Link dobozka is egymásra pakolható legyen.

A nyomtatott áramkör közepén egy Texas Instruments chip terpeszkedik, ahogyan a rádiós egységnek helyt adó mini-PCI foglalatban is. Látható, hogy az antenna egyik része a külső rudacskához vezet, de a másik a router házához csatlakozik. Első ránézésre hiányozhat az adatátvitelhez szükséges RAM modul és a vezérlőszoftvert tartalmazó Flash ROM; ezek a rádiós egység alá bújtak.

A router vezérlését ellátó Texas Instruments chipről közelebbit nem sikerült kideríteni, és a D-Link weboldala sem árult el róla túl sokat. Lényegében nem is fontos, mi lapul a motorházfedél alatt, ha jól teszi a dolgát. A négy vezetékes aljzat, WAN és WiFi kapcsolását Marwell 88E6060 végzi, a rádiós részen pedig egy Texas Instruments TNETW1130GVF dolgozik.

DSL-G684T - ADSL modem és WiFi router

Bár külsőre alig lehet megkülönböztetni a sima routertől, az ADSL2+ modemmel kiegészített, D-Link DSL-G684T WiFi router már komolyabb berendezés. Használatával mellőzhetjük az ADSL modemet, hiszen a masinának van sajátja. Alapvetően kétféle, Annex A és Annex B változat létezik. Az előbbi csak analóg telefonvonallal, az utóbbi ISDN-nel működik. Ha nem vagyunk benne biztosak, milyen a telefonvonalunk, akkor vásárlás előtt konzultáljunk szolgáltatónkkal. Természetesen az A-s és B-s modell modell csak a telefonvonalon érkező jelek kezelési módjában tér el, minden más funkciójuk megegyezik.

A modemes router körítése csak nagyobb tápban és a telefonzsinórban különbözött a sima routerétől. Az áramforrás már 12 voltot juttat a modemrouternek, de 14,4 wattos csúcsteljesítménye alig több az előző modellénél.

A külső nem csak formában, hanem színben is a megszokott D-Link formát hozta, amivel nincs is baj, hiszen praktikus, és több D-Link eszköz esetén szépen egymásra is tornyozhatóak.

Az előlapon a státusz és a WLAN lámpája között már nem WAN, hanem ADSL felirat is olvasható. E mellé az eszköz mellé már nem kell külön ADSL modem, így megspórolhatunk egy dobozkát, ha viszont ADSL-ről kábelnetes elérésre váltunk, hiányozhat a WAN csatlakozó.

A gépezet hátulján egy nagy matrica fogadott minket, mely szerint először nézzük meg a mellékelt CD-t.

Ahogyan korábban írtuk, a hátlapról hiányzik a WAN feliratú UTP csatlakozó, van viszont helyette szűkebb a telefonvonalnak. A négy LAN csatlakozó, a reset és a táp aljzata maradt a megszokott.

Alul sincs változás. Megmaradt a címke a MAC címmel, a két csavar és a két fali rögzítő.

A modemrouter belseje már különbözik a korábban látottól. A rádiós egység masszív fémdobozba került.

A központi szerep ismét egy Texas Instruments áramköré, mellette egy Infineon chip kapcsolgat a LAN és a vezeték nélküli eszközök között.

DGL-4300 - játékos router

Fekete színével, nagyobb antennájával és élénkebb dobozával kitűnik komolyabb testvérei közül a DGL-4300, játékosok számára kifejlesztett router. A fekete gyöngyszem fő érdekességei, hogy antennája nagyobb hatósugarú, négy vezetékes része pedig gigabites sebességre is képes. A vezeték nélküli rész 108 Mbps-os csúcssebessége a routert az AirPlus Xtreme G családba sorolja.

A csomag kiszerelése szokványos volt, csak a vaskosabb antenna újdonság. Az 5 dBi erősségű jeladó nagyobb hatótávolságot biztosít, és jobban is mutat, mint a kis pálcikák. A fekete festés és a fiatalos előlap jó hatással van a Gaming Router megjelenésére. Bár formailag megegyezik társaival, sokkal csinosabb hatást kelt.

Az előlapon nem feliratok, hanem piktogramok jelzik az egyes LED-ek funkcióját. A fények sem a megszokott színben, hanem erős kékben világítanak, ezzel is hangsúlyozzák, divatos jószágról van szó.

Hátulról nézve már csak a szín különbözteti meg a játékos routert szokásos D-Link társaitól.

Alul sincs sok változás. A MAC címet tartalmazó matrica színesebb lett, de megmaradt a két csavar és a két fali rögzítő.

Belül egy borda takarta a szokatlanul kicsi, központi chipet. Első látásra nem találtuk a memóriamodulokat, mert ismét a rádiós egység alá rejtették őket.

A kis borda alatt egy Broadcom BCM5385 chip lapít, mely öt gigabites hálózati csatornát tud kezelni. Kis mérete a 130 nm-es gyártási technológiának köszönhető. A nyomtatott áramkörön van még egy pici IC+ IP101A hálózati vezérlőchip.

A rádiós egység alatt találtuk a hiányolt Flash ROM-ot és RAM-ot, de volt mellettük egy harmadik szilíciummorzsa is. Az Ubicom IP3023 lapka szintén 130 nm-es csíkszélességgel készült és a hálózati csomagok kezelését gyorsítja. Az Ubicom által kifejlesztett StreamEngine figyeli a hálózati adatfolyamot és az időveszteségre érzékeny online játékos, VoIP vagy video csomagoknak elsőbbséget biztosít. Ennek köszönhetően a játékokban jelentősen csökken a lag jelenség, nettelefonálásnál kevesebb a szaggatás, és a webvideók is folyamatosabban jönnek.

DWL-G510 és DWL-G520 - WiFi hálózati kártyák

A három router teszteléséhez a D-Link két-két PCI csatlakozós WiFi hálózati kártyáját használtuk. Az egyszerűbb, DWL-G510 az AirPlus G, a komolyabbik, DWL-G520 az AirPlus Extreme G termékcsaládba tartozik. Az előbbi így legfeljebb 54 Mbps-os, az utóbbi 108 Mbps-os csúcssebességre képes. Készletek tekintetében véve a kártyák teljesen egyformák. A telepítőlemez és a használati útmutató mellett mindkettőhöz kis antenna és félmagas hátlap járt.

Első ránézésre maguk a hálózati kártyák sem nagyon különböznek egymástól. Külsőre a legszembetűnőbb eltérés a termetes árnyékolófedél címkéje volt, de pár felületi elem helyét is átvariálták.

Hátulról már látszik, hogy az 520-asnak komolyabb a huzalozása. Mivel a fedelek forrasztva voltak, nem feszegettük le őket, hiszen a lényegi eltérések majd a teljesítményben mutatkoznak meg.

A hálózati kártyákhoz a D-Link kezelőfelületét telepítettük fel. A szoftvernek – súgóval együtt – öt almenüje van és magyarul beszél. A legelső, „Hálózati Kapcsolat” pontnál annak a hálózatnak az adatait láthatjuk, melyre éppen kapcsolódtunk. Az SSID, átvitelhez használt szabvány, kódolás jelenléte, a kapcsolat pillanatnyi sebessége és a használt csatorna száma mellett százalékos formában megjelenik a kapcsolat minősége és egy egyszerűbb statisztika a küldött és fogadott csomagokról. A „Konfiguráció” részben beállíthatjuk a megcélzott hálózat paramétereit, vagy saját ad-hoc rendszert indíthatunk. Mindkét kártya ismerte a ma használatos WPA és WPA2 kódolást is.

A harmadik, „Beállítások” oldal különböző a két kártyánál. Az egyszerűbb DWL-G510-nél 802.11 b vagy g sebesség, az ad-hoc csatorna száma, IP profil, energiatakarékosság és csomagméret állítható. A DWL-G520-nél már bekapcsolható a Super G gyorsítás 108 Mbps-ra és az RX mód.

A „Hálózati információk” szekcióban az éppen elérhető WiFi hálózatok listáját találjuk felül, alul pedig profilokat hozhatunk létre hozzájuk. Végezetül az adapter MAC címét, a vezérlőszoftver és a meghajtó verziószámát nézhetjük meg. A D-Link szoftvernek egyetlen hibája, hogy kapcsolat létesítése után már nem lehet lecsatlakozni a hálózatról, csak úgy, ha másikra jelentkezünk fel. A magyarítás is hagyott némi kívánnivalót maga után.

DI-624+ beállítás

A routerek konfigurálását a melléket CD-vel kezdtük. A DI-624+ esetében semmi érdekeset nem találtunk a korongon, csak a szokásos, gyorstelepítési tanácsadót, használati utasítást és egy linket a D-Link terméktámogatási oldalára.

A gépkönyvből kiolvasott IP címet webböngészőve ütve máris a kezelőfelületen találtuk magunkat. A menürendszer elsőre kicsit kuszának tűnt, ugyanis kétféle kínálatból válogathattunk. Balra a főbb beállítási csoportok vannak, de felül is váltogathatunk a fülek között. A nyitóoldalon egy sokat látott, klasszikus varázslóval találkoztunk, amellyel jelszót, pontos időt, internetszolgáltatót és vezeték nélküli hálózatot konfigurálhattunk.

A „Home” menürész többi fülén a varázsló lehetőségein futhatunk át újra, kissé részletesebben. A „Wireless” almenü teljesen szokványos. Ki- és bekapcsolhatjuk a rádiós egységet, SSID-t és csatornát állíthatunk, majd a kiválasztott módszerrel dinamikusan változó kódolási beállítások jönnek. Minden menü alján elfogadhatjuk vagy visszavonhatjuk a módosításokat, és segítséget is kérhetünk.

A „WAN” szakaszon internetelérésünket konfigurálhatjuk; ez a rész is a választott módszertől függően változik. A „LAN” területen csak a router IP címe és a hozzá tartozó címtartomány adható meg. A DHCP részen a dinamikus és statikus IP címkiosztást szabhatjuk testre, és itt található egy praktikus lista az éppen csatlakozott kliensekről, valamint a kiosztott statikus címekről.

Felül a második, „Advanced” gombra kattintva módosul a baloldali kínálat. Virtuális szervereket hozhatunk létre és speciális alkalmazásokhoz társíthatunk portokat. A lehetséges kiszolgálók és alkalmazások előre definiált listája nem túl gazdag, látunk mindjárt még sokkal komolyabbat is.

A „Filters” menünek négy különböző része van, amelyek szintén dinamikusan váltják egymást. Ide került az IP-szűrés, ami a meghatározott időintervallumban engedélyezi vagy tiltja, korlátozza bizonyos IP címmel rendelkező hálózati entitások garázdálkodását. A domain szűrés ettől függetlenül működik. Létrehozhatunk megengedő és tiltó listát is. Az előbbi esetben csak a felsorolt linkeket tudjuk látogatni, az utóbbiban a listán szereplők tiltottak.

Szűrhetünk még MAC címek alapján, és URL-eket is blokkolhatunk vagy engedélyezhetünk. Sajnos időzítésre csak IP szűrés esetén van lehetőség.

A tűzfal szakaszon szintén időzített szabályokat hozhatunk létre, melyek most védelmi célokat szolgálnak. Az „Advanced” kínálat utolsó tételén a rádiós egység sebességére vonatkozó beállításokat találunk.

A harmadik, „Tools” fülön általánosan megszokott és hasznos eszközök laknak. Ide került a jelszóbeállítás, pontos idő megadása, konfigurációk lementése, betöltése és a firmware-frissítés. A jelszókezelő rész érdekessége, hogy a két felhasználó neve nem váltóztatható, fixen admin és user. Az előbbivel módosítani lehet a router beállításait, az utóbbival csak megnézni tudjuk őket.

Az eszközök között a jó hosszú „Egyebek" listán van pingelési lehetőség, újraindítás; néhány egyéb funkció mellett ide került a dinamikus DNS szolgáltatás beállítása is. A legutolsó menüpontban a csatlakozók állapotát nézhetjük meg. Ugyan erre használhatjuk a router LED-jeit is, de jól jöhet a funkció, ha a dobozkára nem látunk rá.

A „Status” almenüben alapvető információkat találunk a LAN, WAN és WiFi csatlakozás paramétereiről, és ide került egy hevenyészett statisztika is róluk.

Van naplózási lehetőség is. A rögzített eseményeket akár levélben is továbbküldhetjük.

A sor vízszintes végére került az összefoglalt súgó. Itt összegyűlik minden beállítási ablak saját segítőszövege. A tételek inkább rövid tájékoztatók, mintsem magyarázatok.

DSL-G684T beállítás

A DSL-G684T ADSL modemes router esetében nem véletlenül írták a készülék hátuljára, hogy először a CD-n kutakodjunk. A lemezt berakva máris előugrott egy kis menü, amelynek jobb alsó sarkában ott virított a gyorstelepítő gomb.

Először ábrákkal segített leírást kaptunk a vezetékek megfelelő összedugdosásáról, a fizikai üzembe helyezésről.

Ezután rögtön az eszköz adminisztrátori jelszavát kellett megadnunk, így nem sokáig maradt védtelen a router. A következő lépés az ADSL kapcsolat beállítása volt.

Az utolsó fázisban a WiFi hálózat paramétereit lőhettük be, SSID-t csatornát és biztonsági kódolást beállítva.

Az IP cím beírásával elérhető, webes kezelőfelület megjelenése azonos volt a korábban látottal. Ismét egy varázslóval kezdődött, amelyben a gyorstelepítés lépéseit vehettük újra. A Wireless rész sem sokban különbözött az iméntitől; a biztonsági beállítási lehetőségek itt is a kódolástól függően, dinamikusan változtak. Összetettebb lett a WAN szekció, ugyanis itt lehet konfigurálni az ADSL modemet. A szokásos modembeállítások mellett a kapcsolat létesítésének módját is megadhatjuk. Lehetünk állandóan csatlakozva, de használaton kívül, automatikus bontást is választhatunk, sőt, a router „Status” menüjében manuálisan is intézhetjük a kapcsolódást.

A további „Home” részleges lehetőségek lényegében megegyeznek a DI-624+-nál látottakkal, bár elrendezésüket kicsit átvariálták. A DNS rész más, ugyanis a domainnevekért felelős kiszolgáló címét kaphatjuk ADSL szolgáltatónktól is. A dinamikus DNS lehetőségek két szerverre korlátozódnak.

Az „Advanced” részleg virtuális kiszolgáló részében hatalmas, előre definiált alkalmazáslistát találunk, ami nagyon kényelmessé teszi a konfigurálást. Játékok és egyéb alkalmazások tucatjaiból válogathattunk. A következő rész, ami eltér a korábban látottaktól, a szűrőké. Itt egyszerre adhatunk meg külső és belső korlátozásokat, de ezek csak IP alapúak lehetnek, MAC, URL és tartományszűrés nincs.

Bővültek a tűzfal lehetőségek is. Az alábbi képen látható, hogy az „Advanced” résznek összesen tizenhat bejegyzése van, ami szerintünk kissé megnehezíti a navigálást. Jobb lett volna ezt a szekciót okosan kettéválasztani. Lejjebb az ADSL kapcsolat típusát is beállíthatjuk. A DSL-G684T már a legmodernebb ADSL2+ protokollal is elboldogul, így jó ideig elég lesz majd ADSL-hez. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy szolgáltatónk milyen protokollt használ, hagyhatjuk „ADSL2+ (Multi-Mode)” állásban, ekkor automatikusan felismeri a csatlakozás típusát.

A „QoS” menüben az internetkapcsolatok csúcssebessége határozható meg portok és IP-k szeirnt.

Az „Advanced” rész itt is WiFi beállításokkal ért véget. Az utolsó előtti menüben a megengedett MAC címek listáját adhatjuk meg, információt kaphatunk az éppen csatlakozott WiFi eszközökről, és többszörös SSID-t állíthatunk. Az utolsó menü ismét a vezeték nélküli hálózat teljesítményét állítja.

A „Tools” rész eszközei közül csak a „System” és „Test” almenü érdekes. Az előbbiben a beállítások elmentése és visszatöltése mellett az újraindítás, gyári állapot visszaállítása és a WiFi rész újraindítója található. Az utóbbira nekünk meglehetősen gyakran volt szükségünk, ugyanis a modemroutert újraindítva mindig elfelejtette aktiválni a vezeték nélküli részt. Persze a meghatározó paraméterek beállítása után újraindításra nem sok szüksége lesz az átlagos felhasználónak. Nekünk az adóegység többszöri áthelyezése miatt kellett ki- és bekapcsolgatnunk.

A „Satus” fülön a legérdekesebb a statisztikák menüje található. Itt összesítést láthatunk az Etherneten, ADSL-en és WiFi-n átfolyt csomagokról. Akinek forgalomkorlátos az ADSL előfizetése, itt nyomon követheti fogyasztását, azt viszont észben kell tartani, hogy újraindításkor vagy a csatlakozás bontásakor a számláló nullázódik.

DGL -4300 beállítás

A DGL-4300 játékos routernél már a CD-n található szoftver felülete is jelezte, valami extrával van dolgunk. A szokásos menüpontok mellett Tribes Vengeance játékdemót és az USA területén használható Gamefly előfizetést találtunk a korongon. Telepítő hiányában a szokásos, IP-s módszerrel vágtunk neki a játékos router felderítésének.

A webes felület megjelenése is igazodott az egyedi külsőhöz. A felső részben animáció futott, az egész grafika divatos, fekete-piros stílusban jelent meg. Maradt a korábban megismert, kettős felső és baloldali menürendszer. A szokásos varázslókkal kezdődött az ismerkedés, de most hárman voltak. Az elsővel az internetkapcsolat, a másodikkal a windowsos Connect Now, a harmadikkal a vezeték nélküli hálózat biztonsága állítható.

Ugyan más köntöst kapott, de az internet-beállító résznek ugyanaz az alapja, mint a többi D-Link routernél, vagyis dinamikus és statikus IP-t vagy PPPoE, PPTP és L2TP beállítást eszközölhetünk. A WiFi varázslóban négy kódolási szintet választhattunk. Az egész menürendszeren érezhető volt, hogy fiatal játékosoknak készült, akikről feltételezik, hogy nem minden esetben rendelkeznek olyan tapasztalatokkal, mint a felnőttes routerek kezelői, így gyakran piros, figyelmeztető megjegyzésekkel vagy magyarázatokkal találkoztunk, ami dicséretes.

A WAN, LAN, DHCP és Wireless beállítások külön-külön, a varázslók nélkül is elérhetőek a „Home”-ról találóbb „Basic” névre keresztelt kínálatban. A menük jól szervezettek, a kiválasztott beállításoktól függően dinamikusan változnak, minden fontos alapfunkciót megtaláltunk bennük.

Az „Advanced” rész itt is virtuális kiszolgálók és speciális alkalmazások beállításával kezdődött.

A többi alkalmazástól leválasztva, külön menüt kaptak a játékok. Itt terjedelmes listából választhatjuk ki kedvencünket, de saját beállításokat is létrehozhatunk. A „Gamefuel” szakaszon a játékos adatforgalom prioritását állíthattuk be, meghatározott sávszélességet biztosíthattunk a különösen fontos csomagoknak. A funkció vezérléséhez szabályokat hozhattunk létre, melyeket elég akkor aktiválni, ha éppen játszani készülünk.

Az „Access Control” bejegyzést valószínűleg az egészen fiatal játékosok szüleinek találták ki. Itt varázsló segítségével hozzáférési szabályokat adhatunk meg. A regulákhoz időzítést kell rendelni – erről később még szólunk –, majd megadhatjuk a megcélzott számítógépet és a szűrés módját.

A számítógépeket IP és MAC cím alapján is beazonosíthatjuk. A figyelésnek, tiltásnak több módjára van lehetőség. Lehet csak rögzíteni a látogatott weboldalak címét, de a teljes vagy részleges internetelérés is leállítható.

Részleges tiltásnál korhatár alapján vagy kézi beállítással adhattuk meg, mely weboldalak tartalmát szeretnénk kizárni hálózatunkról. Sajnos ezeknek a funkcióknak a megfelelő működéséhez elengedhetetlen a szabványos weboldalkódolás, amelyet sok kényes tartalmú weboldal nem alkalmaz. Szerencsére van URL alapján működő webszűrő is.

A tűzfal és a rádiós egység sugárzási erejének beállítását nem bonyolították túl. Az előbbiben lényegében csak a védelmi szabályokon kívül álló DMZ IP címe adható meg. A WiFi rész érdekessége, hogy van WDS mód. A legutolsó menüben időzítéseket hozhatunk létre, melyeket a korábban tárgyalt hozzáférés-szabályozáshoz használhatunk.

A „Tools” részen is többnyire a szokásos beállításokat találtuk. Itt is két felhasználót adhattunk meg, amiből az egyiknek csak „olvasási” jogai voltak. A firmware frissítésére szolgáló menüben automatát találunk, mely internetkapcsolat esetén meg tudja állapítani, van-e frissebb vezérlőszoftver az aktuális verziónál.

Az eszközök közé került a dinamikus DNS szolgáltatás sok-sok szerverrel. A lista végén érdekes funkciót találtunk. A Sentinel szolgáltatás, mely 30 napra ingyenes, gyerekzárként és biztonsági szolgáltatásként üzemelhet. Előnye, hogy nem igényel komolyabb telepítést, beállítást és kézi finomhangolást, ráadásul az összes routerre kapcsolt számítógépre vonatkozik. A védelmi csomagban antivírus, tűzfal, betörésvédő, tartalomszűrő, spam és Pop-up védő is van.

A „Status” fülre klikkelve részletes rendszerinformációval találjuk magunkat szembe, ahol a WAN, LAN és WiFi adatait, valamint a hálózatra kapcsolódott gépek listáját láthatjuk. Van egyszerű statisztika, és az aktív alkalmazások listája is látható.

Tesztelés I.

A routereket alapos tesztelésnek vetettük alá. Mivel a forgalmazótól csak PCI kártyákat kaptunk, így két asztali tesztszámítógépünk a helyén maradt, egymástól 2 méterre, és a routert hordoztuk. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy egy eltérő gyártó – esetünkben az Edimax – MIMO hálózati adaptere hogyan teljesít a D-Linkekkel. Ehhez egy IBM T21 notebookot és egy Edimax MIMO PCMCIA kártyát használtunk.

A tesztkörnyezet egy vasbeton panelház volt, ahol négyféle beállítással próbálkoztunk. Először a routert a két gép közé helyeztük szabad rálátással, majd 4 méterre távolodtunk vele. Harmadjára a szomszéd szobába, 4 méteres távolságba egy betonfal mögé vittük a routert. Ilyenkor a jeleknek kétszer kellett áthaladniuk az akadályon, így a távolság akár a kétszeresének is felfogható. A legmegterhelőbb tesztben két fallal távolodtunk el a tesztgépektől, ami 8 métert jelentett. Ilyenkor a rádiójeleknek összesen 16 métert kellett megtenniük és közben négyszer kellett megküzdeniük a fallal. Értelemszerűen azokban a tesztekben, ahol vezetékes LAN-t is használtunk, kisebb volt a rádiós modul megterhelése.

A táblázatokban szereplő adatok közel csúcssebességek, melyeket legalább 30 másodpercig tartottak a routerek. A tesztkörnyezetünkben mért számok nehezen vetíthetőek ki más rendszerekre, ugyanis a vezeték nélküli hálózatokat nagyban befolyásolják a környező hálózatok és például az emberek mozgása is. Mindenesetre a routerek egymáshoz viszonyított sebessége megítélhető.

Közvetlen közelről vizsgálva a sima router és az ADSL modemes DSL-G684T sebessége nagyon közel állt egymáshoz. Ritkán mértünk a két gép között 10%-nál nagyobb eltérést, de ekkora ingadozás a router pici megmozdításával is elérhető volt. Aki vezeték nélküli hálózatot telepít magának, játsszon el kicsit a komponensek elhelyezésével. Gyakran egy kis igazgatás is párszáz kB/s-os gyorsuláshoz vezet. Érdemes megfigyelni, hogy míg a hálózat egyik végén vezetékes LAN volt, addig a 108 Mbps-os technológiát támogató modemrouter volt enyhe előnyben, de amikor mindkét egység WiFi-re váltott, akkor az 54 Mbps-os sima router megelőzte. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hopgy a 108 Mbps-os megoldások nem szomszédbarátok, ami annyit jelent, hogy gyorsulást a környező rendszerek kárára érnek el.

Vaskosabb antennájával és izmosabb processzorával a játékosoknak szánt fekete D-Link végig konkurensei előtt maradt. Persze előnye nem volt olyan tetemes, 10-25% között mozgott.

A 4 méteres távolságból végrehajtott tesztek bebizonyították, hogy a WiFi hálózat mennyire érzékeny az elhelyezésre. Az 54 Mbps-os sima router minden tesztben maga mögé utasította ADSL modemes márkatársát, és alaposan megszorongatta a fekete játékost is.

Érdekes, hogy bármit csináltunk, a Gaming Routerre csak 1400 kB/s-os sebességgel tudtunk adatot küldeni a DWL-G520 kártyáról, ha LAN volt a cél. Még érdekesebb, hogy két ilyen WiFi kártya már 1550 kB/s-os sebességgel kommunikált egymás között. Nem számítottunk arra sem, hogy az elvileg gyengébb és olcsóbb DLW-G510 tartja majd a lépést a DWL-G520-szal. Az is feltűnt, hogy a Pentium 3 processzoros notebookba szerelt Edimax MIMO kártya valamiért sokkal lassabban küldi a csomagokat, mint ahogyan fogadja őket. Ez talán a gyengébb processzorra nagyobb terhet rovó hálózati vezérlés miatt lehetett.

Tesztelés II.

Fal mögül szinte ugyanaz a forgatókönyv játszódott le, csak a sebességek csökkentek. A sima 54 Mbps-os jószág ismét a modemes előtt végzett, és az 5 dBi-s antennával felizmosított DGL-4300-at is megközelítette. Ebben a tesztkörben már több olyan mérés is volt, amelyben a DWL-G520 a DWL-G510 mögött maradt.

A legnagyobb távolságot áthidaló méréseknél megmutatkozott az erősebb antenna előnye. A Gaming Router elhúzott konkurenseitől, gyakran kétszer olyan gyors volt, mint ők. A másik két versenyző viszonya maradt a régi, a sima router kicsivel a modemes fölött teljesített.

A nagyobb távolságban már érvényesültek az Edimax MIMO egységének komolyabb képességei is. Míg korábban legfeljebb lépést tudott tartani a D-Link hálózati kártyákkal, most megelőzte őket. Amikor a nagy antennát a leggyengébben szereplő modemes routerre szereltük, az is megtáltosodott. Nagyobb területek lefedéséhez vagy nagyobb sebességhez érdemes lehet kiegészítő antennát venni.

Végezetül azt is megnéztük, mekkora a masinák hatótávolsága. A modemes DSL-G684T már nagyjából 15 méteres távolságban, 3-4 fal mögül is bizonytalankodott, gyakran elvesztettük a kapcsolatot. A sima DI-624+ legalább 5 méterrel és még 1-2 fallal tovább bírta, de nem tudta felvenni a versenyt a Gaming Routerrel, aminek vaskos antennáját még két emelettel följebb is elértük, sok-sok falon keresztül. Szabad rálátással még a ház előtt (ötödik emeleten teszteltünk) is működött a hálózat.

Értékelés

Értékelés

Tesztjeink során a D-Link eszközeivel semmilyen komolyabb problémánk nem akadt. Egyedül az ADSL modemes DSL-G684T elindulásához noszogatást igénylő rádiós egysége volt zavaró, és a hálózati kártyák kezelőprogramját találtuk némileg szerencsétlennek. Az átviteli sebességekkel meg voltunk elégedve. Nem számítottunk rá, hogy az elvileg 54 Mbps-os DI-624+ felveszi a versenyt a 108 Mbps-os társaival, sőt, le is előzi a modemest. A Gaming Router nagyobb antennájának köszönhetően jobb vételt biztosított, de ez a többi modellnél is megoldható 5-10 ezer forintos kiegészítő antennával.

Ha már pénzről van szó, meg kell említeni a routerek árát is. Bizony, a D-Link, ahogyan a többi neves gyártó, nem méri olcsón a minőséget és a stabilitást. A legegyserűbb, 54 Mbps-os DI-624+ vételára 19 400 forint, amivel a drágább megoldások közé sorakozik be. A kisebb márkákból ennyi pénzért már USB nyomtatószerveres modelleket is kapunk, melyek gyakran hasonló belsőre épülnek.

A DSL-G684T 29 300 forintos ára viszont jónak mondható kategóriájában. Hasonlóan jó minőségű, U.S. Robotics ADSL modemes routerért jó hétezer forinttal többet kell fizetni. Aki nagyobb távolságból is szeretné elérni, annak kiegészítő antennával ajánlott.

A DGL-4300 játékos router 40 200 forintos ára ellenére is elnyerte tetszésünket. Külsőre is nagyon jól nézett ki, menüje fiatalosan jól formázott, és szolgáltatásai is messze túlmutatnak az átlagon. Erősebb antennája nagyobb jelerősséget és hatótávolságot biztosít, vezetékes része gigabites, így ebben is konkurensei fölé nő. A belezsúfolt Ubicon technológiának és a jól konfigurálható szoftvernek köszönhetően nagyszerű társa lehet minden játékosnak, nekünk tetszett.

A D-Link hálózati kártyák közül az olcsóbb, 8500 forintos DWL-G510-vel voltunk jobban megelégedve. Gyakran túlteljesítette elviekben gyorsabb, közel 14 000 forintos társát, így ajánlott minősítést érdemel.

D-Link DSL-G684T D-Link DWL-G510	D-Link DGL-4300 Gaming Router

rudi

A D-Link hálózati eszközöket az RRC Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.