Értékelésünkről...

Természetesen minden jelző az adott árkategóriára vonatkozik. Tehát egy 15000 forintos rendszernél a kiváló mást jelent, mint egy egymilliós hangfalcsodánál, ezektől a rendszerektől nem is ezt várjuk el; mindezt figyelembe kell venni a későbbi értékeléseknél.

Zenehallgatás esetén fontosnak érezzük a következő jellemzőket:

Semlegesség, neutralitás: a hangfal ne emeljen ki túlságosan bizonyos hangokat, tehát ne legyen aránytalanul erős a mély, a magas vagy a középtartomány. Ezt finomíthatjuk úgy is, hogy hangok helyett hangszereket mondunk, hiszen gyakori, hogy egyes hangszereket túlságosan is erősen hallunk másokhoz képest (ez nyilván akkor probléma, ha a felvételen eredetileg nem így van). Itt ennek a legfőbb akadályát már említettük, egyszerűen túl kevés a hangszóró egy adott hangfalban.

Dinamika: különböző erősségű részletek esetén érzékeltesse a hangerőbeli eltéréseket. Ilyen kisméretű hangszóróknál ez is komoly probléma. Nagy terhet ró a készülék tápegységére.

Térérzet: két hangfal esetén is lehet térérzetünk, legfőképpen a színpad szélességét illetően, de jó rendszer esetén a mélységet is hallhatjuk. Ez elvileg megvalósítható ilyen kis méretekben is, mivel igazából a hangjel visszaadásának precízsége (fázisátvitel, a műszakis kollegáknak :) ) befolyásolja.

A komplexicitás érzékeltetése: időnként előfordul, hogy egy adott rendszeren egy-egy hang szépen szólal meg, de ezek keveredésekor összeolvadnak, nem hallhatók tisztán.

Hangerő: ha csak kis hangerőnél képes szépen szólni a hangfal, az csökkentheti a zenehallgatás élményét (bizonyos stílusok esetén jelentősen :) ).

Értékelésünket azonban nemcsak a hang, hanem a külső is befolyásolta, ebben mind a méret, mind az esztétikum, mind az ergonómia beleértendő. A szerzőnek pl. korábban volt egy Labtec hangdoboza, ami ugyan "kiválóan" szólt, de a mélynyomón volt a bekapcsológombja, így az asztal alá kúszás minden egyes ki- és bekapcsoláskor ott figyelt.

A tesztkörnyezetünkről is ejtenénk pár szót.

A szoba:
4m*4m-es, szinte üres szoba 50 éves parketta burkolattal :)

A forrás:

PC-ről hallgattuk a zenét, a CD-ket grabbelés után merevlemezről játszottuk. A grabbelő eszköz LG 16/48-as DVD-ROM volt. A hangkártya MIDIMAN DMAN 2044 volt, amely specifikációi a következők:

Maximális kimeneti jelszint: 2 Volts RMS.
Input Impedance: 10k ohms minimum.
Frekvenciaátvitel: 20 Hz - 22 kHz (? 0.5 dB)
Csatorna szeparáció: 92 dB

A/D and D/A konverterek:

Típus: 20-bit, delta-sigma, 128x túlmintavételezés
Mintavételi frekvenciák: 48 kHz, 44.1 kHz, 24 kHz, 22.05 kHz
Dinamikatartomány: 99 dB (A-súlyozású)
A/D el/zaj arány: 93.3 dB (A-súlyozású), 16-bites mód
D/A jel/zaj arány: 94 dB (A-súlyozású), 16-bites mód

Az MP3-akat a Winamp ASIO Output Pluginjén keresztül hallgattuk.

Referenciánk a Sennheiser HD-25-ös fejhallgatója volt.

Az MP3-akat a LAME 3.9-es kódolójával kódoltuk, a bitratek különbözőek, de Highest Quality beállítás mellett történt a tömörítés.

Tesztzenéink:
(sorrendben)

Lajkó Félix és zenekara: Koncert ?98
( (c) Fonó, 1998, az élő felvétel a Zeneakadémia nagytermében készült)
Médium: CD

Talán a legnehezebb felvétel. Eleve halk, mégis, időnként leheletfinom részletek is előbukkannak megfelelő eszközön. A félszázezer forintos füles épphogy megbirkózott vele.

Saint Germain: So Flute
Médium: 192 kbps VBR MP3

Francia elektronikus jazz, ebben a számban a fuvola dominál. Stúdiófelvétel, a hangszerek külön sávokra vétel után elektronikus úton keverve alkotnak teljes egészet.

Apocalyptica: Cult
Médium: 128 kbps MP3

Csellókon előadott rock; a tesztünk egyik lényeges eleme a zenében előforduló nagy dinamikai váltások miatt (az első néhány másodperc után hatalmas hangerő- és komplexicitásnövekedés következik). A legtöbb sugárzó nem képes ennek érzékeltetésére.

John Frusciante: Away and anywhere
Médium: 160 kbps MP3

Elektronikus elemekkel vegyített rockzene, egyébiránt zseniális, tessék meghallgatni :)!Erősen szeparált jobb- és bal sztereocsatornákkal játszik, a levegőben repkedő hangot a stúdióban még a kisebb sugárzók számára is emészthetőre keverték.

Emmanuel Top: Industriel
Médium: 160 kbps MP3

Hihetetlen mélységű basszusa és fülsértően erős, csattogó magasai miatt került be tesztzenéink közé, amolyan "kínzóeszköz".

ESP Group: The Chase
Médium: CD
(BMC, 2001)

Akusztikus jazz, igen látványos, tiszta hangzás a kisebb sugárzókon is. Jó eszköz volt egy-egy rendszer "hátbaveregetésére", "na ez azért szól valahogy". Jellemző hangszerek: dob, szaxofon, zongora. Igazi demonstrálásra való felvétel.

Miles Davis and the Modern Jazz: Oleo
Médium: 160 kbps MP3

Kizárólag akusztikus hangszerekkel előadott jazz a bonyolultabb fajtából. Domináns hangszer természetesen Davis szordinált trombitája és a bőgő.

Metallica: The Memory Remains
Médium: 192 kbps MP3

A több gitár együttes játéka a közel egyenrangú hangszerek megkülönböztetésének nehéz feladata elé állítja a hangsugárzókat.

Bolyki Brothers: Fruit of the Spirit
Médium: CD

A négy vokál könnyen visszaadható, de úgy az igazi, ha a színpad széles, a hangok pedig metszően tiszták, néhol alkalmas volt a hangszórók differenciálására.

Brahms: A-dúr szonáta hegedűre és csellóra
(Centurion Music, 1993)
Médium: CD

A 20 bites felvételnek köszönhetően ez a legprecízebb hanganyagunk. Természetesen a szettek legtöbbje igen nehezen boldogult vele?

A hanganyagokat néhol nem sorrendben hallgattuk meg (a teszt első néhány hangfalánál), és ezek után úgy korrekt, ha az értékelésnél is ennek megfelelően írunk. Ne lepődjetek meg, ha néhol ellentmondó részletekre bukkantok, azt írjuk, amit tapasztaltunk, ahogyan ismerkedtünk a sugárzókkal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!