Aktív témák

• #22681 janos666 nagyúr tmscsaba #22676

  2012-12-28 10:12:08 #22681

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  janos666

  nagyúr

  LOGOUT blog

  válasz tmscsaba #22676 üzenetére

  úgyis azt látod, amit a kép és a környezet megvilágítása ki hoz belőled

  Ha van egy normális kontrasztú kijelződ (DLP projektor, plazma TV, esetleg full array local dimming LCD), amin elég sötét a fekete, akkor az sötétített szobában nézve adja a legjobb képélményt, mikor legfeljebb halovány szórt fényről beszélünk a szobában, nem közvetlenül bevilágító napfényről és végképp nem izzók/fénycsövek/LED-ek fényéről.
  Ilyenkor a kijelződ fehérpontjához adaptálódik a szemed.

  ha egy hagyományos izzós megvilágítású helyiségből kinézel egy nyíláson a természetes nappali fénnyel megvilágított környezetbe, akkor erősen kékesnek látsz mindent odakin

  Igen, épp ezért fontos, hogy D65-ös fehérponthoz legyen beállva a szemed, ne máshoz, ugyanis a színtér többi része a fehérhez relatív. Ha más fehéregyensúlyhoz adaptálódik a látásod, azzal a szaturált színek érzékelése is megváltozik.

  Vásároltál már valaha ruhákat boltban?
  Gondolj csak arra, hogy hiába vagy már hozzászokva az adott megvilágításhoz (bent általában fénycső), a ruhák színe is mindig teljesen más a bolti fényben, mint az utcán (általában napfényben).
  Még akkor is kisebbet tévedsz, ha csak gyorsan az ablak elé lépsz velük és rápislantasz napfényben, pedig úgy még meg sem várod, hogy adaptálódjon a szemed. Nagyobb a hiba a szaturációkban a fényviszonyok miatt, mint a fehérpont miatt. De ezek egymásra halmozódó hibák.

  kicsit mellé van állítva a szín árnyalat a valóságosnak

  Ez a következő probléma, hogy az alapszínek szaturációi is ritkán felelnek meg a szabványban (ITU Rec709) előírt értékeknek.

  Azon sok nem múlik

  De, a fenti két tényező együttesén már rengeteg tud múlni.

  Az emisszív kijelzők színterét egy 3D-s testként célszerű elképzelni, melynek külső élei az alapszínek szaturációi (azok chromaticitása például CIE x,y koordinátarendszerben), a tengelyük pedig a fehérpontok összefűzve a különböző fényerő szinteken.

  Így adódnak ki az alapszínek (piros, zöld, kék) gradiensei, mikor minden fényerő szinten a helyén van a szaturáció, és a fényerő relatív emelkedése a megfelelő gamma görbét követi (ennek lefutása a környezeti fényviszonyoktól függ, "irodába" 2.2-es, sötét szobába 2.4-es exponensű függvényt célszerű választani).

  Továbbá ezek megfelelő arányú keveréséből adódik ki minden más szín, de ahhoz szükség van arra, hogy a fehérpont is a helyén legyen, különben nem megfelelő arányban kevered egymáshoz az alapszíneket (nem csak a szürkékhez, de más köztes színekhez is).

  Azt tudjuk, hogy a nem megfelelő szín beállítású televízió képe egy fotón már láthatóan természetellenes árnyalatú.

  Ez egy másik problémát vet fel, miszerint a fényképezőgép három színszűrővel dolgozik, amik nem a mi kijelzőink spektrális tulajdonságait feltételezik, hanem napfényt vagy vakut.

  Ez kezelhető probléma, a fényképezőgépeket is kalibrálni kell, méghozzá spektrálisan, nem csak kolorimetrikus műszerekkel!

  Nem engednék senkinek hozzá nyúlni semmilyen műszeres kontroll alatt sem.

  A műszeres beállítás során is ugyan azokat az értékeket állítjuk be, amik a gyárban is kaptak egy alapértéket. Csak ott például véletlenszerűen választanak ki egy-egy példányt a gyártósorról és a következő pár ezer darab ugyan azt a beállítást örökli. Itt viszont a te saját paneledhez állítjuk be a képfeldolgozást, hogy a te véletlenszerű tulajdonságokkal bíró paneledhez legyen megfelelő.

  Az már szinte mindegy, hogy műszerrel vagy anélkül.

  Ha vennéd a fáradtságot és megnéznéd a kalibrálás előtti állapotok mérési eredményeit. Sőt, pontosabban ha képes lennél értelmezni azokat (ebben szívesen segítek bárkinek, csak kérdezni kell), akkor beláthatnád, hogy szinte minden paramétert szükséges finomhangolni. Épp ezért vannak ott ezek a beállítások még a felhasználói menüben is, illetve ezért van az, hogy minél magasabbra pozicionálnak egy megjelenítőt, annál több kalibrálási funkciót kínál, mint fejlett szolgáltatás.

  Lényeg, hogy szemre jó legyen, úgyis csak nézésre szánjuk.

  Rendesen végzett műszeres kalibrálás után sem lehet rosszabb "szemre" se.
  Ha még a rosszhoz vagy szokva, akkor egy darabig talán, de idővel jobb érzés lesz a kalibrált kijelzőt nézni és ha próbaképp visszaállítod alapértékekre, az még rosszabb lesz, mint elsőre tűnt a kalibrált (akkor, mikor még a hibás beállításokhoz voltál szokva).

  ráhangolódik a szemünk. Az minden esetben korrigál.

  Hogy tudna ráhangolódni valamire, amit nem ismerhet?
  Itt csak arról van szó, hogy fogalmad sincs igazából milyen színeket kéne látnod, így nem is tudod, hogy hibásak azok, amiket látsz.
  Illetve részben hozzászoksz a saját megjelenítőd hibás színeihez, de csak részben, és csak olyan kitüntetett pontok mentén, mint például a bőrszínek. Az összes olyan szín, amit magadtól nem ismerhetsz, azt esélyed sincs betippelni. (Honnan tudod, hogy milyen színű ing volt a színészen, ha a kijelző hibásan jeleníti meg?) Azt bizony hibásan látod, csak fogalmad sincs erről. De ha igényes vagy a képminőségre és figyelsz is a képre, akkor látni fogod azt is, hogy a bőrszínek is hibásak, ha rosszul van beállítva a TV!

  [ Szerkesztve ]

  TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."

Aktív témák