- Grafikus jellegű munkára szánt AOC monitorok a megfizethetőbb szegmensben
- LG LCD és LED TV-k
- OLED TV topic
- Kormányok / autós szimulátorok topicja
- Azonnali informatikai kérdések órája
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 / 3 5***(X) "Zen 3" (AM4)
- TCL LCD és LED TV-k
- NVIDIA GeForce RTX 4060 / 4070 S/Ti/TiS (AD104/103)
- Milyen asztali (teljes vagy fél-) gépet vegyek?
- Ventilátorok - Ház, CPU (borda, radiátor), VGA
Hirdetés
-
3 évre zárnák börtönbe a legnagyobb kriptotőzsde korábbi vezetőjét
it Az amerikai ügyészek keményebb, 3 éves börtönbüntetést akarnak elérni, miután Changpeng Zhao, a Binance korábbi vezérigazgatója bűnösnek vallotta magát a pénzmosásellenes törvények megszegésében.
-
Übergyors Samsungnak próbál látszani egy hamisított NVMe SSD
ph A kissé megtévesztő külsejű, M.2-es modell valóságtól elrugaszkodott árral, illetve sebességgel kecsegtet.
-
Baladins - Megjelenési dátumot kapott a PC-s kiadás
gp A jövő hónapban esedékes premiert az év folyamán a konzolos verziók követik majd.
Aktív témák
-
Az előző bejegyzésem alapján depressziósnak tűnhetek, holott erről szó nincs! A valóságot figyelem, és így nincs helye hazugságoknak a világképemben. Akinek nem tetszik, hogy ennyire rút az igazság, hazudhat magának szebbet, de a hazugságtól még nem lesz más a végkimenetele a létünknek. Erről ennyit.
A héten felrúgtam a költségvetési szabályaimat, amit eddig keményen követtem. A kedvenc hónapom közelsége megvadít. Júniusban annyira kívánatos az élet! Minden vágyam kétszeres erővel rugdossa a bordaketrecet, őrjöngnek. Nincs más, teljesítem követeléseiket, mielőtt még lerúgják a szívemet és beáll a halál.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Elkapott a búskomorság. Mert mit ér a boldogság, ha az ember egyedül éli át? Az ember örök vágya a repülés, repülni jó, mámorító, akár a boldogság. De mi van az égben? Levegő, felhők, látszólag végtelen tér és ezeken kívül SEMMI! Mit kezd magával az ember odafent? Gyönyörű a kilátásom, sehol semmi. Mindegy. Megrázom magamat, üzemmódot váltok, reggeltől ismét munkagép leszek, és munkába fojtom oktondi gondolataimat a lét elviselhetetlen értelmetlenségéről. Mert semmi értelme, akár a Lost című sorozatnak.
Reggel egyedül fogok felkelni, egyedül fogok állni a buszon, egyedül fogok megreggelizni a pékségnél, egyedül fogok kilépni a munkaidő végén a cég kapuján, egyedül fogok állni a buszon, egyedül fogok megvacsorázni, egyedül fogok lefeküdni, és kedden ismét egyedül fogok felkelni …… 11-én péntek reggel egyedül fogok felkelni, egyedül fogok szembesülni az egy szem táskával, amiben a túrafelszerelésem lesz, egyedül fogok állni a buszon, egyedül fogok ülni a távolsági buszon, egyedül fogok leszállni a buszról, átszállni a másik járatra, megérkezni Őriszentpéterre, ahol egyedül fogok szembesülni a csendes faluval, egyedül fogom szemlélni az időnként elsuhanó autókat, egyedül fogok elindulni a szálláshelyem felé, ahol magamban fogom elkölteni a vacsorámat, és egyedül fogok lefeküdni a két ágyas szoba egyik ágyára, melyben csak a túra táskám lesz a társaságom és a mobilom. Egyedül fogok felkelni kora reggel és elindulni a rendezvényre …. Egyedül. Értitek már, miért fojtogat a kétségbeesés? Egyedül kell szembenéznem mindennel, és egyedül kell erősnek lennem, hogy a félelmeim ellenére nevetni tudjak és örülni az életnek. Kemény menet. Bár senki se mondta, hogy könnyű lesz.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A fene se tudja, hogy mi ütött belém, miért dühöngök, amikor az életben egy biztos pont van, a halál, minden más szabadon választható opció. Tehát, mit dühöngök azon, hogy kihagyom a jövő heti túrát, amikor még annyi hely van az országban, ahová elmehetek. Mit kell nekem ragaszkodnom egy tőlem még mindig elég nagy távolságban lévő helyhez? Eddig cirka 500km-re volt, most csak cirka 300km-re. Ez a hely az Őrség, ahol múlt hétvégén is gombász találkozó volt, jövő héten pedig a Nemzeti parkok országos találkozója lesz. Egy országos rendezvény alkalmatlan rá, hogy a magamfajta embergyűlölő nyugodtan élvezhesse a természet csodáit. Egyébként a Természetnek azzal segítenénk a legjobban, ha kipusztulnánk, mert az embernél kártékonyabb lényt még nem látott a Föld. Keserű szitkok közepette mondogatom magamnak, hogy egyetlen szörnyeteg van az egész teremtésben, az pedig az ember. Igen, helyes a meglátás, rohadtul nincs jó kedvem.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ma betértem egy könyvesboltba, mert akartam egy gombahatározót. A jövőhét akkor még derűs lehetőségnek látszott, amikor végre jól érezhetem magamat hasonló érdeklődésű emberek társaságában.
Aztán visszagondoltam a 2001-ben elvégzett virágkötő tanfolyamra, és megvettem ezt is:
Jól esett a könyvesboltban bóklászni, megérinteni a könyveket. Elégedett és boldog voltam pár percig.
[ Szerkesztve ]
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Annyira eszement álmom volt, hogy igyekeztem ébredésig elfelejteni, de ez csak részben sikerült. Álmomban egy titkos társaság (röhög) Jézus sírját kereste, mert fel akarták támasztani, ugyanis várható volt az ördög eljövetele, és az ördögnek (a bukott angyal, aki az emberek miatt lett száműzve, meggyalázva, kárhozatra ítélve) egyetlen vágya volt, kiirtani az emberiséget. Természetesen az ördög ébredését számos kellemetlen előjel kísérte, közben a titkos társaság csak részben oldotta meg a feladatát, mert valamit nagyon elrontottak Jézus feltámasztása körül, ugyanis két fickó is jézusi erőket kapott, és egyik sem tudott életben maradni a másik nélkül, ha távolodni kezdtek egymástól, haldokolni kezdtek.
Közben az ördög kavart, a kormányok tisztviselői szintén kavartak, a titkos társaság bénázott, a kiválasztottak sem lelkesedtek az ötletért, hogy állítsuk meg az ördögöt, eleve kihisz ma már gyerekmesékben?!? Aztán a dupla Jézusnak gondjai akadtak egymással és a feladatukkal. Ha jobban belegondolok a sok szerencsétlenkedés ellenére kellemesen groteszk titkos társaság paródiát lehetne írni eme sztoriból.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Úgy kell nekem, miért nem néztem meg jobban az N82-est? Pedig észrevettem a navigációsgomb lazaságát, csak nem kezdtem el körömmel piszkálgatni, hogy mégis mitől ilyen billegős? Ma kiderült, félig le van válva az alapjáról.
Kedden megválok tőle. Persze egy picit bukok rajta, de némi pénz mellé lesz egy másik okostelefonom is. Az összegkülönbözetet elteszem emlékeim közé mint tanulópénzt: sose üzletelj "kapualjban", akárhány pozitív értékelése is van a másiknak, mert ő sem tévedhetetlen. Hitt a telefonja jó minőségében, látszatra tényleg szép és jó, csak idővel a levált navigomb lehetetlenné fogja tenni a használatát, vagyis cserélni kell a komplett billentyűzetfóliáját, amire én, a telefon árára gondolva, biztosan nem fogok kifizetni. Majd az új gazdája gondoskodik a cseréről, én meg boldogan lépek tovább egy tényleg jó állapotú, szoftveresen is feljavított Sony Ericsson P990-essel.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Reggel fél kilenckor keltem. Ébredés után pár perccel könnyek potyogtak a szememből a mai napra és a hétvégére gondolva. Te jó illatú málnaszörp, hogy engem mennyire szorongat a magány és mardos a szeretetéhség! Hiába élek társbérletben egy velem egyidős hölggyel, hiába dolgozok korombeliekkel együtt, ha egyszer itt a fővárosban tulajdonképpen csak egy embernek jelentek valamit, mert jól ismer. De őt nem zargathatom, hiszen öt hónapig épp eleget kapott belőlem. Saját élete van a párjával. Igaz, időnként találkozunk, és olyankor jót beszélgetünk. De egy barátság más mint egy család. Ma hazamegyek, mert szükségem van a törődésre és szükségem van rá, hogy én is gondoskodjak olyanokról, akikkel megvan az érzelmi kapcsolatom, illetve a közös gének is egy közösségbe fognak össze minket. Rájöttem, hogy mizantrópságom ellenére akut szeretethiány gyötör.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Zavar, hogy ekezetek nelkul irok, de a P990 betu kodolasaban nem bizok. Sajnos, a netbookom elmeje ismet bemondta az unalmast, megint vihetem a hugomhoz bios frissitesre. Szerencse, hogy itt van a kezemben az okostelefon qwerty billentyuzettel. Egeszen gyors vele a gepeles. Persze a picike gombok "haraposak" kemeny feluletuk kikezdi az ujjbegyemet.
Szerk. A P990 betűtesztje: é, ó, á, í, ő, ú. Jól jelentek meg?
[ Szerkesztve ]
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A mai nap apró öröme, vettem egy 4in1 tollat magamnak: fekete és piros golyóstoll betét, 0.5mm mechanikus ceruza és egy műanyag hegy, amivel a P990 kijelzőjét böködöm. Ezek vannak benne. Akartam egy jobb érintőceruzát a telefonomhoz.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A vonaton ülök, hazaugrok hétvégére, mert semmi sincs, ami a fővárosban marasztalna a pihenő napokra. Nehezen keltem, a fizikai munka kimerítette a véges energiáimat. Sebaj, majd otthon kipihenem magamat! Az biztos, hogy holnap délig aludni fogok.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Jó volt otthon a családom körében.
Szombat délben még sok kistermelő volt a piacon, tudtam venni egy pici tálka málnát aranyárban. Azonban évente egyszer eszek friss málnát, így bármennyibe kerül, megadom az árát. Visszahozta a gyerekkor illúzióját, nagyanyám folytontermő málnájából őszig ehettem a friss bogyókat. A málnázás után elmentem a középső húgomhoz, aki töltött paprikával vendégelt meg, az egyik legjobb nyári étellel. Aztán megjavította az agyhalott netbookomat. (A vonaton nem veszem elő az apróságot, a még kisebb P990ről írok a blogomba.)
A szombat délutánt a megyei könyvtárban töltöttem. Nyári szünetére egy tucat könyvet lehet kivenni. Éltem a lehetőséggel és tíz könyvet hoztam el nyári olvasnivalónak. Van köztük egy angol nyelvű irodalomkönyv is, amely a műellemzéssel ismerteti meg a diákokat. Ugyan én már vén igásló vagyok, de gyermeki kíváncsiságomat és tudásvágyamat megtartottam a jobb élet reményében. Minél többet tudok, annál nagyobb az esélye, hogy megtalálom valódi helyemet az életben. Ezért szinte bármire képes vagyok.
Ma délig aludtam. Ebédre bolognai spagetti volt, a legkisebb húgom egyik kedvenc étele.
Jó volt otthon, mert megédesítette a látogatásomat a tudat, hogy már csak negyedévet kell kibírnom és "vitorlát bontok". Végre útnak eredek, hogy beteljesítsem a sorsomat.
Értem senki se aggódjon, senki se kérdezze, hogy mégis mi lesz velem a nagyvilágban, mert pontosan tudom, hogy mit akarok.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Elálmosodtam. Olyan hamar elsietnek a pihenésre szánt órák. Reggel fél héttől a munkára készülök fel, kilenctől hatig dolgozok "bezárva" egy raktárba, hogy hat után puskagolyóként száguldjak* ki az ajtón a kimerültségtől idegbetegen, egyetlen vágy által éltetve, gyötörve, hajszolva: érj be a hajlékodba egy darabban, hogy végre pihenhessél! Kár, hogy este tizenegy van, ideje aludni térnem, hogy fél hétkor kilépve az ágyból felkészülhessek az újabb munkanapra. Mennyire jó, hogy holnap elkezdődik a felmondási időm! Ez a lét, a fizikai munkás szerep, nem nekem való. Beledöglök az unalomba. Így aztán változtatok, majd világgá megyek. Egyszer élek, és annyi minden vár rám!
*Miként tudok száguldani, ha egyszer kimerült vagyok? A munkanap végén felrobban bennem a monoton órák során felhalmozódott szellemi energia. Ettől adrenalin árasztja el a szervezetemet és kb. egy órára felpörgök. Ilyenkor jobb kikerülni engemet, és én is villámsebesen szlalomozok az emberek között, mert Rambo üzemmódban csak a menedék elérése éltet.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Észak-nyugatra néz az albérleti szobám, de már most délután négykor bal felől jön a redőny résein át befelé a tüzes, nyári napfény. Hamarosan még melegebb lesz idebent. Azonban örülök a forróságnak. Hiába mondják sokan, hogy a hideg jobb, mert egyszerűen sok ruhával tudsz védekezni ellene, de megtapasztaltam a valóságot, előbb-utóbb menthetetlenül áthűlsz, ha nem tudsz fűteni! Inkább hőguta érjen mint fagyhalál.
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Jól érzem magamat. Nyugodt szombat délutánom van, és takaréküzemmódban ketyeg az elmém. Kellemes állapot.
Majd késő este, alkonyat körül lemegyek és sétálok egyet a környéken. Mindennap kell a mozgás a testnek. Ugyan munkanapokon napi 10 órát mozgok, de egy könnyű séta jót tesz a szervezetnek a pihenőnapokon is.Tegnap vettem egy angol nyelvkönyvet. Új gyakorlatokra van szükségem, amikkel átismétlem az eddig megszerzett nyelvtudásomat Csak azért is megtanulok angolul. Évek óta változó intenzitással szedegetem össze a szavakat és nyelvtani ismereteket. Ma már harmad részben értem az angol írásokat. Ez egészen jó arány! Régen csak az "a", "an", "the" volt ismerős.
Sajnos, a beszéd értésem csapnivaló. 
Erre nagyon rá kell mennem, különben számos kellemetlen pillanatom lesz Angliában a kezdeti időkben.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Hónapot cseréltem a NASA naptáramban, és „July” szerepel a fejlécben. Áthúztam elsejét és másodikát, mert elkezdtem leszámolni a munkanapokkal, amiket kötelező letöltenem a felmondási idő miatt. Az augusztusban és szeptemberben a nyelvismeretemet fogom felfrissíteni. Szokatlan lehet, de picit sem érzem frusztrálónak, hogy odakint mindenki angolul fog beszélni. Hiszen direkt a nyelv miatt költözök Angliába. Amíg élünk, sosem késő új dologba kezdenünk. Úgy döntöttem, hogy világhírű író leszek. Ehhez pedig kell nekem az egyik nemzetközi nyelv anyanyelvi ismerete. Ez az oka a szülőföldem elhagyásának. Sikerült meglepnem önmagamat az ambíciómmal. Egész kiskoromban a kicsinységet dicsőítette mindenki. „Aki nem lép egyszerre nem kap rétest estére.” Hát egy nagy savanyú túróst! Irány a nagyvilág, és a siker csak rajtam múlik.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Publikáltam a blogomban, de onnan politikai felhangja miatt nagy valószínűséggel törölni fogják. Ezért bemásoltam ide is, hogy saját szemetekkel lássátok, mi is rejtőzik kedvesen ártatlan tökfejemben.
"A birka visszaharap
Az állatvédők bejelentést kaptak egy gazdáról, aki éhezteti télvíz idején a nyáját és a környékbeliek elmondása szerint már sok birka elpusztult. Sajnos, mire kiértek az állatvédők a pusztába, a gazda elment és magával vitte a maradék nyáját. Azóta is hiába keresik, hogy végre kiróhassák rá méltó büntetését.
Szösszenetek:
58 éves rokkantnyugdíjas nettó 90.000 nyugdíjjal kesereg nekem, hogy meglopta a vidéki rokonság. A tolvaj fiatal férfi rokon munkanélküli. Természetesen a kedves rokonság tagadta a vádat és az idős úr nekem panaszkodott és esküdözött, hogy soha többé nem megy a családja közelébe. Hiszen eleve ő vásárolt be nekik 22.000 forint értékben, és még ezek után elcsenik tőle a maradék pénzét! A hálátlanok!
Állok a vidéki boltban, mögöttem a sorban egy 28 éves (életkora kiderült a beszélgetésből) fiatalember beszélget idősebb nő ismerősével. Elmondja, hogy a szociális segélyből alig jön ki, még szerencse, hogy a szüleinél tud lakni. Rápillantok a karjára, izmosak. Gondolom magamban, meg kéne mondanom neki, hogy 67%-os rokkantként nem szégyelltem elhagyni közös szülővárosunkat és elmenni a fővárosba dolgozni. Pedig nő vagyok és közel sem fitt, de az akaratom átsegít a nehézségeken.
Ötödik X-en túli korban járó hölgy ismerősöm majd 30 évi munka után munkanélküli lett. Vidéken nem talált munkát könyvelőként, sajnos, a fővárosban sem. Havi nettó 80.000-ért dolgozik az egyik gyorsétteremben mint takarítónő. Éppen hogy kijön hónapról hónapra az alamizsna szintű fizetéséből.
Fizetésnapon nézem a kollégáimat a munkahelyen, ahogy számolgatják a fizetésüket és panaszkodnak egymásnak, hogy mi mindenre fog elmenni a pénz, és gyakorlatilag pár napon belül elköltik, semmi sem marad egy havi munkájuk árából. Ami cirka 20 napot jelent az Életidejükből. És az Élet nagyon gyorsan elszalad! Egyiküknek sincs gyermeke, holott mindegyikük 20 évnél idősebb, sokuk a szüleivel lakik, vagy többed magukkal albérletben. Nézem őket és ökölbe szorul a kezem és egy gondolat indul el az elmém mélyéről felfelé, majd kiteljesedik:
Az állampolgárok jövőjének hűtlen kezelésével vádlom a mindenkori kormányokat húsz évre visszamenőleg.Megjegyzés: az érmének két oldala van. A szösszenetekből kiderül, hogy igaz a mondás, amilyen a nép olyan a vezetője. A birkák szótlanul tűrnek, csak egymást közt bégetnek, hagyják magukat bezárni, éheztetni, semmit sem tesznek sorsuk megváltoztatásáért. Minden bizonnyal az állatvédőkre várnak. Várhatnak. Tapasztalataim szerint a kezeletlen seb elfertőződik, majd rohadni kezd a hús. Az egész ország bűzlik a dögszagtól. Éhen halt birkák tetemein állunk és sírunk. Jó panaszkodást! Részemről pár hónapon belül itt hagyom eme reménytelen bagázst. Rájöttem még valamire a húsz év alatt, minden változásnak az egyén életében belülről kell fakadnia. Ha valaki nem akar változtatni, én napestig érvelhetek neki, nem fog cselekedni. Csak magamat tudom megmenteni, és én már el is indultam egy új úton. Viszlát, és köszönöm Magyarország az életre szóló tanulságokat!"
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Most pedig eldőlök, mert pár óra múlva kelnem kell. Indul a felmondási időm harmadik napja, és még hátravan ezen kívül 19.
Okosan kell beosztanom júliusban az időmet. Július egytől harmincig tart a felmondási időm, így napközben dolgozok reggel kilenctől kora este hatig. Eddig lelkesen dolgoztam, de a bűvös szó kimondása után, felmondás, elillant a munkavágyam. Ez így szívás lesz. Mindegy, kibírom. Hiszen minden rosszban van valami jó.
A munkahelyemen van egy kolléganőm, aki szintén szereti a csillagászatot, asztrofizikus szeretne lenni, így van kivel átbeszélnem az ismert Világegyetem érdekes jelenségeit. Kész csillagász hobbikört alkotunk mi ketten. Neki köszönhetően nem fog kicsinálni az érdektelenségből fakadó unalom. Egy aktív elme számára gyötrő a monotonitás és a végső kegyelemdöfés a tétlenség. Gyűlölöm a céltalan kóválygást.
Most megállított egy gondolat. Arra gondoltam, hogy a munkahelyemen többre vihettem volna, hiszen a szómenőségem volt a fő oka a felvételemnek. Lehettem volna marketinges. Csak akarnom kellett volna, az esélyt megadták. Ennek ellenére meglepődtem mikor emlékeztettek eme ígéretre, ami nem ígéret volt, én léptem át rajta és hagytam elsuhanni a lehetőséget.
Miért? Miért is?
A válasz, jövő érző képességem szerint valahol másutt fogom igazán kamatoztatni a tehetségemet. Egyszerűen véget ért a küldetésem a mostani helyemen. Tovább kell lépnem. Ennyi. Vajon, ő tudja, hogy miféle szerepeket játszottunk el egymás életében?
Pici szomorúság van bennem. "Kegyetlenül elhagysz minket." A mondat hangszíne inkább humoros, vagyis túlzó. Azonban maga a "kegyetlen" szó mindig rossz érzést kelt bennem. Pontosan leképzi az elmém a jelentését és itt élve boncolástól kezdve minden durvaság megjelenik. Kegyetlenség lenne a felmondásom? Az Élet nem ismeri a jót vagy a rosszat csak a változást. Én pedig egyik teremtményeként követem eme ősi unszoló akaratot és változok. A változás a lényeg. Nincs semmi kegyetlenség a cég elhagyásában. Logikus döntést hoztam.
Az életünk során számos "kis halált" élünk át, ilyen például a mostani felmondásom is, de a harmadik x-emen túl már nemcsak a "kis halált" látom, hanem az új élet lehetőségét is! És ez az új élet oly kívánatos, hogy az öröm tombolása elnyomja bennem a gyászt.
Soha ennyi akaratot nem éreztem. Bebizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok a változásra és a küzdésre. Nehéz járni az akarat útját. Mennyi évig kerestem ezt az erőt, ami most itt tombol bennem. Annyi éven át sírtam és rettegtem. Most pedig táncolok és nevetek. Megvalósítom az álmaimat.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ellenállok, és nem veszek telefont. Nem veszek telefont és nem veszek telefont. Jelenleg van nálam hat működőképes telefon, nem kell még egy.
Ezt kell mantráznom, hogy valamiképpen betömjem a mobilmániám pofikáját. Ha eladom valamelyik mobilomat, akkor veszem meg a kiszemelt V3i-t. Tehát vegyétek meg tőlem a Nokia 6233-ast, hogy az „éhező és szenvedő” mobilmániám boldogan megkaparinthassa a V3i-t.
Jelenleg a fejemből bámulok kifelé a besötétített szobában. Azon töprengek, hová menjek. Majd csak 24-25. körül megyek haza egy rövid időre, hogy aztán kora ősszel elinduljak világot látni. Ha már viszont itt vagyok szabadon a fővárosban, talán kezdenem kellene magammal valamit. Turisztikai szempontból nézve igen csak erős a főváros. Ráadásul még a tél végén beiratkoztam a Széchényi könyvtárba, aminek a nyári szünete 19-én kezdődik, vagyis nyugodtan beülhetek a könyvek közé legeltetni a szememet és tudást szemezgetni.
Összeszedem magamat, és kimegyek a városba.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Tegnap kimentem a városba és megvettem a zöldalma színű V3i-t. Ennyit az állhatatosságomról. Bár igaz, szükségem volt egy kis boldogságra, azonban az öröm hamar elillant és visszatértek a búskomor gondolatok.
Az Életben semminek sincs értelme. Az egész egy kegyetlen játék, ahol nincs jó és rossz, csak győztes és vesztes. Tegnap reggel félálomban arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne, ha most leállna az agyam pl. egy végzetes agyvérzés következtében és nem KELLene felkelnem, hogy továbbjátsszam a főszerepet életem kiszámítható, átlagos, érdektelen, ócska tragikomédiájában. Attól, hogy még a szarnak csoki színe van, nem lesz belőle csokoládé. Tehát jópofizhatok napestig, hazudhatok reggelig, a tények megváltoztathatatlanok, csatákat nyerhetek, de a háborút elveszítem az entrópiával szemben. Ilyen szar játékot… Minek születtem meg?!? Kellett még egy gyalog a háborúba… Utálom a szerelmes párokat, toborzók…A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Eredetileg a logout blogomba szántam, de onnan minden személyes bejegyzésemet kitakarítottam, csak a telefonokkal kapcsolatos írásaimat hagytam meg. Tulajdonképpen megelégeltem, hogy az igazán értékes írásaim alig pár tucat lekérést kaptak. Jó lesz a blogomba néhány mobilos cikk is. Elvégre mobilmániásként könyveltettem el magamat a Mobilarénán.
"2004. július 17. szombat 12:00
Este az Ördögbab történetemre gondoltam, amit még valamikor május elején álmodtam meg. A sztori egy apokaliptikus jövőben játszódik, amikor az embereknek nincsen elég élelme, tiszta ivóvize, tüzelője stb. Az emberek vadásznak egymásra. A nehéz életkörülmények csak a legerősebbek számára elviselhetők, a gyengék elpusztulnak. A fekete piacokon kéz alatt terjednek a veszélyes cuccuk, amikkel fel lehet erősíteni a törékeny emberi testet. Ezek közt szerepel az űrből a Földre került és életveszélyesnek minősített húsevő parazita az ördögbab. Valójában csak tudni kell vele bánni, mert aki megérti az ördögbabot, igen hatásos társat fogad a testébe. Az ördögbab meggyökeredzik a belekben, onnan nyeri az életéhez szükséges tápanyagokat. Rostjait lassan az izmokba is bevezeti, ezáltal megerősíti az emberi testet. Egy kifejlett ördögbabot hordozó ember súlya megduplázódik, és testi ereje megnégyszereződik. Jó kis sötét történet szól egy ördögbabot nevelő fiatal lányról, aki száz évvel később már nem is annyira ifjú, de még mindig életben van a parazitájának köszönhetően.
Egy évszázad alatt az emberiség kijutott a sötét átmeneti korból (sötét, mert egyáltalán nem volt áramszolgáltatás) és újra fejlődésnek indult. Persze a problémák zömét még nem oldották meg. A bolygó állat és növényvilág a réginek csak az öt százaléka! A légkör rendkívül felforrósodott, mivel nincsenek erdők, amik megkötnék a felszaporodott szén-dioxidot. A meleg ellenére az északi-sark jégsapkája megnőtt, mivel a Golf-áramlat kihűlt. Az eső szinte mindig heves zivatarok kíséretében hullik a földre. Az emberiség maradéka Ausztrália és Ázsia déli peremén él, a tengerek közelében. A déli-sark felől hideg-áramlat hoz édes vizet a partokhoz hatalmas jégtömbök alakjában. A föld jelentős része atomsugárzással szennyezett. A nagy katasztrófa beütésekor számos atomerőmű felrobbant. Észak-Amerika teljesen kihalt, Európa elnéptelenedett, Afrika népei kiirtották egymást, Kínában és Indiában járványok pusztítottak. 2200-ra kb. kétszázmillió ember él a Földön.
Mi okozta az emberiség vesztét: nem sikerült megfékezni a létszámnövekedést, 2050-re kilencmilliárd ember nyomorgott a Föld lakhatónak ítélt tengermelléki területein. Az ipar és mezőgazdaság nem győzte az ellátásukat. A gigászi városi agglomerációk egymás után váltak a káosz fellegváraivá. Az őrület és az agresszió futótűzként terjedt. Nem lehetett megállítani az elharapódzott indulatokat. Minden kis apróság is vérontáshoz vezetett. Az áramszolgáltatás megszűnte és ezáltal a technikai árucikkek működésképtelenné válása megdöntötte az emberi faj civilizációját.
A kőolaj 2020-ra teljesen elfogyott. Sok kőolajat importáló ország valótlan adatokat állított a 2000-es évek első évtizedében, hogy tőkéseik a hazugságokkal megtámogatott gazdasági békében fel tudják duzzasztani a vagyonukat. Az olajbáróknak nevezett társadalmi réteg tagjai 2045-ben a Holdon hoztak létre egy kolóniát, amit a Földön ragadtak csak nyomortanyaként emlegetnek. Az alternatív energiaforrások nem tudtak időben elterjedni a bolygón, hogy képesek legyenek energiával ellátni az emberiséget. Kőolaj nélkül leállt a személy- tömeg- és áruszállítás. Az energiahiány megpecsételte a még megmaradt erdők sorsát.
Az emberiség génállománya jelentősen leromlott. Emiatt nem tud az ember újra elszaporodni. A csecsemők zöme életképtelen a velük született súlyos deformitások miatt.
Ez az utópia a kedvencem, mert valószínűnek tűnik a megvalósulása."A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ma a NASA nap képe oldalán egy Új-Zélandon készített fotó látható az állatövi fényről és az állatövben látható három bolygóról: Vénusz, Mars, Szaturnusz.
Incselkedik velem a véletlen.
A születés és a halál között lévő időt el kell baszni valamivel. Ez nem sors, végzet, karma anyám tyúkja, csak a zabhegy reszelése és várakozás az elkerülhetetlen pusztulásra. Persze az agy trükkös szerkezet, az illúziókeltés nagymestere: „Nesze, itt van egy rakás álom, szemezgess belőlük, egyikkel jobban el lehet baszni az időt mint a másikkal! Melyik tetszik? Akár mindet viheted, ajándék, mert egyik sem ér semmit sem a halállal szemben.”
A félelem vezérel bennünket. Folyamatosan hazudunk önmagunknak.Tragikomédiám része, hogy egy majdnem európai ország szülöttje vagyok. Itt minden csak majdnem lehetséges. Ha innen nem sikerül kitörnöm, inkább megölöm magamat. Szerencsére a halál mindig megmarad kiskapuként.
Akár jól is érezhetném magamat, hiszen jelen pillanatban mindenem megvan, ami egy modern ember létfenntartásához kell: szállás, ruhák, ennivaló, egy kevés pénz és internet. Ennyi. Nincsenek személyes kapcsolataim a családtagjaimon és a barátnőmön kívül. A többi ismerősömet alig látom. Nem járok szórakozni, mert pénzkidobásnak tartom, és jelenleg még nem vet fel a bőség. Egyáltalán akarom a milliókat? A pénz eltorzítja az embert, igazi seggfejjé változtatja.
Kitartóan őrzöm a gyermekkori huncutságomat, bizalmamat, kedvességemet, és végsőkig reménykedek a „minden jó lesz a végén” fordulatban. Közben meg szétrág a félelem, és kétségbeesve szaladgálnék a 8 négyzetméteres szobában, ha lenne a futkosásra elég hely. Még ember méretű mókuskerekem sincs.
Odakint kánikula van. Az emberek többsége elment víz közelébe, vagy éppen egy dugóban rohad, reménytelenül vágyakozva a víz után és szidva a többi marhát, akik miatt nem tud lejutni a Balcsira.
Én meg ülök az ágyon, a meleg szobában és a napfény ellenére búskomor gondolatokat ringatok. Öt éve vagyok jelen a Ph!-n, és soha senki se akart velem személyesen találkozni. Még hogy az internet összehozza az embereket! Én vagyok rá az élő példa, hogy ez egy hazugság. Szívem szerint kibasznám az ablakon a netbookot, a mobiljaimat, mert minden egyes kommunikációs eszközöm tükre a kommunikációs kudarcomnak. Hiába kedvelem a kapcsolattartás eszközeit, ha valójában egy csigaház nélküli remeterák vagyok, aki folyton kényelmetlenül érzi magát a valóságban. „Mikor fognak rátaposni a puha részeimre?!” Pánik. Ezért semmit sem értem el az internettel és a mobilokkal. A legjobb lenne ősi japán módszer szerint beismerni a kudarcot és rituális öngyilkossággal eltakarítani magamat. Értéktelen vagyok. Semmit sem ér a szómenőségem. Még szerencse, hogy előrelátó vagyok és a XI.-re költöztem. Tobzódok a kilépési lehetőségekben. Ha sikerül bezúznom az életvágyam fejét és elcsitítani a halálfélelmemet, kilépek az ablakon és repülni fogok a feledésbe.Mégis mi a franc bajom van, amikor telekürtöltem a fórumokat a „nagy terveimmel”? Ezek csak olyanok, mint a halálraítélt utolsó kívánságai. Nincs esély a megvalósulásukra, de nagyon kellemes és boldogító volt elmerülni eme ábrándokban. Oh, de még mennyire boldogító! Egy héten át kitartott a boldogság állapota. Ez szép teljesítmény! Azonban elmúlt az ábránd hatása és visszatértem a talajra. Szerintem ennyire fognak fájni a szétzúzódott belső szerveim, nyílt töréseket elszenvedett hosszú csontjaim, a tüdőmbe fúródott bordáim a halálom előtt néhány pillanatban. A szörnyethalás sem megy azonnal. Ennyire nem vagyok optimista.
Elfogyott az erőm, el fog fogyni a pénzem is. Nyomorogtam már életem során. Élénken élnek bennem eme tapasztalatok. Elhihetitek nekem, hogy sokkal elegánsabb a halál, mint megtört gerinccel kuncsorogni náladnál semmivel sem több alakoknak, hogy dolgozni szeretnék, vegye meg a tudásomat. Ráadásul senkinek sem kell a tehetségem. Ha nem jön össze a családi vállalkozás, itt most direkt a legrosszabb forgatókönyvre gondolok a múltbéli negatív élményeim hatására, jól átgondolva a lehetőségeimet, ha nincs más megoldás, a halált választom. Fel fogok készülni rá. Alapos munkát szeretnék végezni, hiszen ezért is voltam takarítónő. Megtanultam eltakarítani a hulladékot és egy kudarcot vallott, gyenge ember: szemét.Megőrjít a félelem. Ti még nem ismeritek a kétségbeesés mélységeit. Milyen érzés, amikor a létfenntartás vágyától hajszolva (reménytelen és oktondi vergődés) mások mocskát nyalod fel.
Miért írtam le eme pesszimista forgatókönyvet? Remélem, idegyűltök kárörvendeni, és felhergelni engemet. Ugyan sok dühöm van, de elzárva tartom. Ha kiszabadítjátok, célpontot fog keresni magának, és mivel nem fogok mások közé menni az elkövetkező egy hétben, egyetlen villámhárítója lesz. Ugorni akarok, elhagyni eme reménytelen létezést, ahol mindig hazudni kell!!!
Ui.: Nem kell biztatás, halottnak a csók.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ui2.: Nemcsak félek az emberektől, de gyűlölöm is őket. Rengeteg erőt fordítok a barátságos külső fenntartására, közben meg vicsorog bennem a félelem, hogy „nincs más szörnyeteg a teremtésben, kitől félned kellene, csak az ember!” Pechemre én is ember vagyok… bezárult a csapda. Gyűlöllek titeket, mert csak egy jópofa, szórakoztató játékszernek láttok, aki olyan mókásan beszél és annyira érdekesek a gondolatai… És amint a játékszereket, engemet is pillanatok alatt meguntok és elfelejtetek. Ez a mulattatók átka. Francnak szült az anyám…
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Döntöttem, mindig sikerül felszívnom magamat és átcsoportosítani a megmaradt erőmet. Tehát jövő héten hazamegyek és beszállok a családi vállalkozásba. Már csak meg kell oldanom a holmijaim hazaszállítását. Ez a legkisebb feladat. Eddig Pécsről és Debrecenből is ripsz-ropsz hazamentem.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Elkezdtem összepakolni a holmimat. Gyorsan megy a pakolás, mert csak ruhákat, pár könyvet, mobilokat és a netbookot hoztam magammal a fővárosi kalandra. Tanulságos hét hónap volt. Azonban nincs bennem hiányérzet, semmi sem fog hiányozni. Hogy lenne reggeli görcsöm a korai ébredés miatt, mert úgy hinném, hogy még munkába kell mennem? Már első szabadnapomon se lepett meg ily téveszme. Mint írtam egy törölt blog bejegyzésemben, amit adni tudtam, és amit kapnom kellett, minden megtörtént. Ezért nincs hiányérzetem. Kerek egész a fővárosi kalandom.
Most új feladat vár rám, új célt látok a horizonton. Jó kaland lesz. Szeretem a változatosságot.
Egy biztos, nem választható opció a maradás, ami egyenlő lenne a korai halálommal. Több van bennem, sokkal több.Ui.: Elragadtak az indulatok. Szimplán félek tőletek és az emiatt kialakult profi hárító mechanizmusomnak köszönhetően képes vagyok teljesen bezárkózni és ilyenkor észre sem veszlek titeket. Nem lenézlek titeket, egyszerűen mindenkit kizárok, ha éppen magamra csaptam a személyes világom kapuját. Ilyenkor is képes vagyok kellemes benyomást kelteni, de jogos az észrevétel, hogy máshol járok. A rutin csodákra képes. Ha éjjel-nappal fejben a kommunikációs helyzeteket gyakorlod és regény töredékekkel szórakoztatod magadat, a valóság és a képzelet összemosódik. A begyakorolt és kipróbált szófordulataimat előszeretettel veszem elő, ha éppen nincs kedvem senkit se beengedni a világomba. Általában senkit se engedek be, még a legjobb barátnőmet is a „kertben ültetem le”.
Ha rádöbbentél, hogy mennyire kicsi és gyenge vagy, foggal-körömmel ragaszkodsz ahhoz, amit teljesen a sajátodnak vélsz. Még akkor is, ha évekkel korábban felfedezted, hogy az Éned egy információs halmazrendszer és nincs igazi valami benned. Nevezd akár léleknek, szellemnek, vagy aminek akarod. Egy illúzió vagyok. Tükörteremben élek és minden visszhangzik bennem. Érthető, hogy védekezek. Amit csak tudok, kizárok. Még így is túl sok információt tárol az agyvelőm!
Nehéz boldogulni a rideg és számító valóságban gondolkodó mimózaként.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ez a rét nem terem virágokat nekem...
Naplementekor sétáltam egyet Gazdagréten. Semleges hangulatban tettem egy nagy kört a lakótelepen. Visszafele az ígéretének megfelelően visszahívott a húgom és elmondta az otthoni híreket. Hosszú percekig emésztettem a hallottakat, majd összefacsarodott a szívem. Olyan hangulat kapott el, mintha valaki meghalt volna. Szerencsére semmiféle haláleset nem történt, még a tengerimalacaim is a legjobb egészségnek örvendenek. Csak leesett a húsz fillér a nagy tervvel kapcsolatban. Sosem volt dolgom a pénzügyi rendszerekkel. Fogalmam sincs, hogy eszik-e vagy isszák őket. Ezért lelkesített fel a terv, mert lövésem sem volt a valódi kilétéről. Aztán ma leesett a felismerés és súlya összezúzta finom álmaimat.
Most elég pontos képem lett a kétségbeesésem mértékéről. Bár ismét összeszedem magamat és megmutatom a munkás öklömet a világnak, de eme tiszteletköröm az utolsó lesz.
Elegem van a hazugságokból. „Igen, én csak egy buta és csúnya nőstényállat vagyok. Igen, örömmel feltakarítom a mocskát. Igen, nyugodtan lenézhet.”Ma sem telt el a nap angol tanulás nélkül. Fordítás közben jó hangulatom volt. Aztán estére visszatért a rettegés. Ilyenkor gyűlölöm, hogy a szüleim világra hoztak. Sosem fogom megszegni az eskümet, hogy nem örökítem tovább az ember általános nyomorát, szerencsétlenségét, gyengeségét és egyéb csúf tulajdonságát. Velem kihal a vérvonalam. Ez az életem egyetlen jó döntése.
Egyetlen egy dolgot bánok, hogy életre kényszerített két tudatlan fiatal, apám és anyám.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A felismerés után egyből nekikezdtem önállóan megtervezni a jövőmet. Kapásból ment a darálóba a családi terv, mert az egész elméletben gyönyörű, azonban a könyörtelen valóságban lilaködöt ér.
Van két hetem másik munkát találni. Oh, igen… szakasz jön már megint, de sejtésem szerint eme szopóágon cirka kétmillió emberrel együtt nyomorgok… Küzdök tovább a fővárosi arénában az életben maradásért. Visszatérek a John Rambo üzemmódhoz, mert még maradok a budapesti dzsungelben. Oh, igen… csodás élmények várnak rám…
Az öngyilkosság csábító alternatíva. Az egyenes út a legrövidebb. Életutam végén a halál vár mindenképpen. Azonban mazochista alkat vagyok, és fenékig ürítem a létezés keserű poharát. Lesz itt még könny és vér bőven. Igazán mókás idők jönnek.Az angol tanulást továbbfolytatom, mert öt éve tervezem, hogy elhagyom Magyarországot. A családi terv egy esély lett volna az út lerövidítésére, de ha mégsem működne, nincs baj, mert itt vagyok magamnak Én. Végső soron magánszám az Élet. Egyedül születtem, egyedül döglök meg, és útközben is egyedül vagyok. Érdekel?!? Miért érdekelne? Minden hit szerint tökéletes lény vagyok, az isten képmása. Két tökéletes lény pedig nem fér el egy helyen. Vagy kénytelen lennék a saját önérzetem érdekében a másikat tökéletlennek látni, azonban a tökéletlen kiábrándítóan silány a tökéletes szempontjából. Fordítva pedig a tökéletes egy seggfej és le kéne rúgni… Ez egy komoly összeférhetetlenség. Maradok egyedül. Egyébként tudom, hogy tökéletlen vagyok… „Igen, alig várom, hogy feltakarítsak Ön után! Számomra a megtiszteltetés, hogy megérinthetem a mocskát!” Broáf…
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
325.000 forint, ennyi kell a boldoguláshoz.
Viccesek az életben az aránytalanságok. Fanyar mosoly lóg a számon, és elszántság izzik a szememben. Tudom, hogy összeszedem a hiányzó összeget, a kommunikáció, a logikus érvelésen alapuló meggyőzés az erősségeim.
Egy biztos, hogy bérrabszolga többé nem leszek. A türelmetlenségem elért egy határt, amin túl már képtelen vagyok eljátszani az engedelmes szolgát.Tegnap egy bájos négyéves kisfiú szlalomozott előttem a bicikliúton, az apja pár méterrel előrébb tekert. A kisfiú hátra-hátra nézett rám és kérdezgette, hogy ki vagyok? Manó hangon megsúgtam neki: Én vagyok a halál.
Elfogyott a türelmem, és mindenkinek mérete szerint osztom a pofonokat. Egy négyéves gyermeket csak zavarba hozok, hadd szokja az Élet fonákságait és döbbenjen rá időben, mennyire szemét játék a nagy betűs.Zeng a bensőm a sürgető érzéstől, fuss, menj! Azt hiszem, a lemmingek gyötrelme érte utol a magyarokat is. Eme szerencsétlen kisrágcsálók, ha túl sokan vannak, egyszerűen felfalják a tundra szegényes növényvilágát és kaja nélkül maradva elindulnak élelem után. Persze sehol sem találnak, és tömegesen pusztulnak el.
Egyébként a lemmingek gyötrelme hamarosan eléri a teljes emberiséget is. Na, akkor lesz igazán vicces a helyzet!Egy picike lemming vagyok, aki zuzmó zöldje helyett bankók zöldjét keresi. Hogy micsoda ámokfutást rendeztem hajnalban! Végigfutottam a kapcsolati hálómon egészen a legszéléig és még azon is túl ugrottam, bizakodva benne, hogy üzenetem célba ér.
Bankrablónak alkalmatlan vagyok, nem elég mély a hangom a meggyőző fenyegetéshez. A termetem is kicsi. Tehát marad a civilizáltabb megoldás, a kommunikáció és az érvelés.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Miért hagytam ott a „jó” állásomat? Eleve bizonytalan egészségi állapotban ugrottam a munka mélyvizébe. Folyamatosan igyekeztem karban tartani a testemet, de a vége felé egyre jobban szédültem a létrázáskor, egyre többször potyogtak ki a kezemből a tárgyak és egyszer még egy ládát is a lábamra ejtettem. Kezdett balesetveszélyes helyzeteket teremteni a testi és lelki kimerültségem. A fővárosban semmi biztonságérzetem nem volt. Állandó Rambo készültségben jöttem-mentem. Pluszba meg kellett küzdenem az egyedüllét okozta gyötrelemmel, hogy senki se köszön el tőlem reggel és senki se vár este. Akkor meg mi a fenének vegetálok és hajszolom magamat? Hogy hónapról hónapra elverjem a béremet, és várjam a következőt szorgalmasan futkosva nap nap után a polcsorok között? Mivel semmi élvezetet nem találtam már sem a munkámban, sem a városban, így könnyedén hagytam ott mindkettőt.
Persze itt egyből képbe jön a szűklátókörűség, hogy hát így megint pénz nélkül maradtál… Jaj, de felelőtlen vagy!
Közben pedig rájöttem valami nagyon fontosra, a pénz nem segíti elő a szellemi és testi egészséget. Hogy mennyi pénzt költöttem el alap dolgokra, amikkel a testem munkaképességét igyekeztem megtartani… de így is romlott a teljesítménye, mert megbomlott az összhang a test és szellem között. Az eszem többet akart, még többet. Mindennap helyzetjelentést készített, és a végeredmény láttán kezdte elveszíteni a céltudatosságát. Szétszórttá vált, ami egy gondolkodó számára a vég kezdete. Idegesítő, amikor nem tudsz koncentrálni, szétfutnak a gondolataid, vagy inkább, mint valami felhő lebegnek a magasban és egyik sem hajlandó a tenyeredre szállni, hogy együttműködjön veled a szellemi munkában.
A családi vállalkozás hazaszólított, és én jöttem, mert a vérrokonság erősebb bármiféle ígéretnél. Tudom, hogy megvalósítjuk a Tervet. Most a testem pihen, és a szellemem dolgozik. Persze a test megköveteli a karbantartást, de csak módjával „gyötröm”. Napi 20 kilométert biciklizek. Ép testben ép lélek, azonban a háborgó lélek képes rá, hogy tönkretegye a testet.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Múlt hét szerdai naplemente itthonról fotózva.Egyszerűen jó a könyveim társaságában üldögélni és kedvem szerint csipegetni a lapjaikon tárolt tudásból. Igazi könyvmoly vagyok. Ez a lételemem. Nincs szükségem zajos helyekre, tömegre, hamis jó pofizásokra. Jó nyugalomban lenni és csendben tevékenykedni.
Tegnap bicikliztem. A délutáni nagyobb eső miatt a kerékpárt a városban hagytam, ma hazatekerek vele. Jó tekerni. A fővárosban erre nem volt lehetőségem.
Este a fővárosi tömegközlekedéssel álmodtam, de sokkal kaotikusabb volt a földalatti az álmomban mint a valóságban. Tippem szerint az álmom a fővárosi létem kilátástalanságára próbált visszautalni. Eme kalandra egy miatt volt szükségem, hogy bebizonyítsam magamnak, képes vagyok az önálló életre. Az más lapra tartozik, hogy az egyedüllét egy nagyvárosban nagymértékben csökkenti az élettartamot. Ezért sem óhajtottam több időt eltölteni Budapesten. Egy porcikám sem kívánja a reggeli és kora esti ingázást a két busszal, a napi nyolc órás futkosást a munkahelyen, illetve a buszokhoz való szaladgálást, a munkahelyi stresszt, az ellentmondásokat, a kicsinyes hazugságokat, és a szemembe ugró tényt, ez mégsem az igazi feladatom. Rekord gyorsasággal érkeztem és távoztam. Ez amolyan Algieba-féle specialitás. Egy lomha halacska vagyok, de a lassúság az álcám része. Ha szükségét érzem, a legtöbb embernél sokkal gyorsabban cselekszem.
Most pedig angolozok egy kicsit, aztán elmegyek a tengerimalacaimnak élelmet venni. Karamella (4 éves) és Fantomasz (3 éves) a két haspók. Terveim szerint őket is viszem magammal Angliába. Nem hagyom hátra az állataimat. Ők az én picike ösztönlény kiterjesztéseim.
Aztán a héten még van egy-két elintéznivalóm. Nincs időm a láblógatásra. Ha mégis lógatom, akkor a térdemen az angol könyv van. Egyébként a napi biciklizéshez vagy nagyobb sétához ragaszkodok, mert imádok mozogni. Különben sem szeretném elérni a 70 kilót. Most 68 vagyok. Eszem ágában sincs átlépni a hetvenet! Szeretném megőrizni a jó izom-zsír arányt. Most még fickósnak érzem magamat a hét hónapi fizikai munka után. Persze néhány porcikámat leamortizálta az intenzív fizikai munka, de most pihentetem őket. A biciklizés és a séta az izmoknak kell, hogy ne feledkezzenek meg magukról. Puhánynak lenni életveszélyes. Sosem lehet tudni, mikor lesz szükségünk az erőnkre, akár szellemire, akár fizikaira. Ezért edzem az elmémet olvasással és az angol tanulással, ezért tekerek vagy sétálok.
Aztán még rám mondják egyesek, hogy mennyire tétlen vagyok… Most utoljára leírom, a növényeken sem látod, hogy nőnek. Sőt, azt sem látod, hogy mi lapul a növények zöldjében. Pedig ott rejtőzöm én is, látszólag mozdulatlanul, de cselekvésre készen. Pici a csuka, de nagyot harap.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Tegnapi naplemente.Ha a neten lógok, a netbook a térdemen van, én pedig szembe ülök az ablakkal. Alkonyatkor jó nézni az ég lágy színeit, ahogy a lenyugvó nap fénye folyamatosan átszínezi a felhőket.
Most nyugodt vagyok, azonban a lábaimban benne van a mehetnék. Biztos, hogy nem úszom meg ma se pár kilométer letekerése nélkül. Egyszerűen mozognom KELL, különben szétvet az energia. Csak a mozgás képes elhitetni velem, hogy a mostani helyzetemből van kiút. Hiába vagyok jelenleg nyugalomban, jól tudom, hogy a látszat csal és a kertek alatt farkas jár… Nehéz idők jönnek. Esztelenség lenne bevárni a veszedelmet.Ma felingerelt a mama és japán luxuskurva szóösszetételéből képzett becenévvel illetett hölgyemény véleménye a fiatalok költözködési terveiről. Hát, persze, te meleg levegőt fújó hárpia… Jobb is neked, meg a hozzád hasonló dilettáns megmondó emberkéknek az akol melegében. Áldom az eszemet, amiért elhagytam a fővárost. Tömve van a süllyedő hajó fara az ilyen féleszűekkel.
Mély levegő, kifúj. Nyugi.
Idegeskedés helyett inkább sorra veszem a napi teendőimet. Mielőtt felpattanok tekerni egyet, rendet rakok a szobámban. Világos gondolkodás alapja a külső rend.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A zöldes-kék könyv címe: Introducing Literature. Angol nyelvű novellák, versek műelemzésével vezeti be a fiatalokat az irodalom titkaiba. Feladatokkal segíti a művek megértését. Jó könyv, hiszen kettős haszna van, egyrészt gyakorlom az angolt, másrészt az angol irodalomról olvasok. A megyei könyvtárból kölcsönöztem ki. Amerikából érkezett egy nagyobb könyvadomány részeként. Könnyen lehet, hogy én vagyok az első, aki kivette. Kevésszer forgathatták. Új a tapintása. Azonban örülök, hogy itt van. Muszáj angolul tanulnom. Odakint már nem lesz magyar szó sehol az utcán, boltban, irodákban. Esetleg az albérletben, de ott is igyekezni fogok apámmal és a húgaimmal angolul beszélgetni.
Ez egy érdekes kaland lesz! Utoljára kisgyerekként éreztem ehhez fogható szellemi izgatottságot, amikor magyarul tanultam. Mohón raktároztam el az újabb és újabb szavakat. Aztán hét évesen olvasással bővítettem tovább a szókincsemet. A Búvár zsebkönyvek sorozat és a magyar népmesék voltak a kedvenceim. Aztán jöttek az ismeretterjesztő könyvek. Tizenkét évesen átlapoztam és nagyobb részt kiolvastam az Emberi test két kötetét. Onnantól fogva tudtam, hol a májam, a vesém, a hasnyálmirigyem, és mi történik két ember közt testileg az ágyban vagy éppen szénaboglyában. Érdekes ösvényekre vitt a tudásszomj. A kalandvágyamat és a lelkesedésemet még nem veszítettem el. Akkor lennék elveszett ember, ha eme tulajdonságaimat elhagytam volna mint régi kacatokat. Minek is a nagy betűs életben kalandot keresni?... Akkor bújok a föld alá, ha már nem csábít a messzeség. Azonban most még nagyon is kívánatos az utazás, az erőm próbálgatása. Viszont tény, hogy kies hazámban semmi jó nem vár rám. Amit adni tudott, és amit adni tudtam, megtörtént. Nincs több dolgom a Föld eme szegletével.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A tegnapi eső lehetetlenné tette a biciklizést. Mára kisütött a nap, így azonnal nyeregbe zökkentem és tekertem egy nagy kört. Azonban a szokásos húsz kilométer kifárasztott. Lóg a fejem a kimerültségtől. Hetek óta gyűjtöm az információkat Angliáról, a kiutazáshoz és a megmaradáshoz szükséges létfontosságú tudnivalókat, tanulom az angolt. Elfáradt az elmém. Aki szerint sétamenet a kivándorlás, üzenem, hogy nem az!
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Jól döntöttem, amikor felmondtam a munkahelyemen. Ha zsákutcába hajtottál, tolass vissza, nézz körül és indulj el a helyes irányba.
Ugyan szükségem volt a zsoldos-kalandra, a szembesülésre a nagyvárossal, és a ráeszmélésre, hogy nem tündérmese a vidéki kislány helytállása és lehetséges karrierje a nagyvárosban, hanem a prostitúció egyik változata. Majdnem eladtam a lelkemet hamis gyöngyökért.
A főváros, akár a pokol.Most a valódi szülőföldemen regenerálódok. Amikor végleg elhagyom, egy műanyag dobozban legalább egy kilónyit magammal viszek az itteni fekete földből. Ha majd kérdezik a reptéren, hogy mi van nálam, visszakérdezek talányosan, talán nem ismeri Bram Stoker Drakuláját?
Néha kellemetlen érzés ugrik elő a kalandvágyam mögül és zavart kelt bennem a jelenlétével. Ugyan tisztában vagyok a döntésem következményeivel, és éppen ezért a jövőre bizakodva gondolok, mégis a kósza érzés összefacsarja a szívemet. Pedig menni kell. A tündérmeséket magam mögött kell hagynom.
Húsz évet adtam az életidőmből, hogy láthassam a hazám felvirágzását az elnyomás évtizedei után. Éppen a gödör alján szánkázunk le-fel. Várjam meg a fellendülést, a kikapaszkodást a gödörből? Legyek oly jó, és erőmmel járuljak hozzá a haza felvirágoztatásához? Hiszen termékeny életszakaszomban járok, és buzog bennem a tettvágy. Azonban nem születtem Héraklésznek, és eme feladat (az ötödik) teljesítése lehetetlen számomra.
Sajnos, megalkuvásra alkalmatlan vagyok. A takarítónő nem a szőnyeg alá söpri a szemetet, hanem kiviszi a kukába. Kár, hogy itthon a szemét imád a szőnyeg alatt tanyázni. Reménytelen küzdelem. Így a takarítónő szedi a cókmókját és költözködik.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Nyugalmat adó naplementék:
08.06. Egy nagy zivatarfelhő részletei:
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ezek a legfontosabb angol nyelvkönyveim, de rajtuk kívül még a gépemen is vannak az angol tanulását megkönnyítő anyagok.
Mindig fellelkesít, ha végre cselekedni kezdek. Akármi legyen a vége, a lényeg, hogy megmozgattam magamat. Az élet egyik jele, a mozgás.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Egyedül ijesztő szembe nézni a létezéssel. Társas lények vagyunk, de nekem egyedül kellett boldogulnom az arctalan nagyvárosban. Arra sem volt lehetőségem, hogy legalább egy értelmes állattal, kutyával űzzem el a magányból eredő szorongásaimat.
Senki vagy, ha senkid sincs.
Érdekes tapasztalat. Ezt is meg kellett tanulnom.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Átgondolva az egészet, voltam: bizakodó, hálás, lelkes, mókás, kedves, erős, elszánt, ijedt, szomorú, kétségbeesett, frusztrált, dühös, kimerült. Végigmentem egy széles skáláján az érzéseknek, és belefáradtam a menetelésbe. Sokat megtudtam önmagamról és az életről. A gyengéknek nincs helye a küzdőtéren.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ma elintéztem pár hivatalos ügyemet a városban, befizettem a mobil+net számlámat, elhoztam a web csomagom mellé egy wifi megosztót. Egyelőre még nem tudtam rájönni, hogyan kell használni. Az addig világos, hogy nem kenyérpirító.
A sikeres ügyintézésnek köszönhetően jó a kedvem.
Akkor érzem jól magamat, ha mozgásban vagyok és látom az utat. Ha akár gondolatban, akár fizikailag zsákutcába szaladok, azonnal begőzölök. Ez egy ilyen mentális hiba. Ugyan semmiféle paranoiám nincs, tehát se póktól, se magasságtól, se szűk helyektől, semmitől sem tartok, de a zsákutca-esettől rögtön bepörgök. Nagy mozgástérre van szükségem és a horizont látványára a tájékozódáshoz.
Béke és nyugalom a sok mászkálás után, így kerek a nap. Ha mindig ilyen lenne az életem, 100 évig sem unnám meg.
És ehhez nem kell sok pénz.
Aki szerint anyagi megfontolások terelgetnek az országhatár felé, rossz irányba kapirgál.
Újjá akarok születni egy másik ország által. A reinkarnációban nem hiszek, de a helyváltoztatásban, igen.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ráálltam a nyelvtanulásra. Ha nem sikerül bejutnom az angol tanfolyamra, akkor önerőből készülök fel a B1 vizsgára. Bár tervezem, hogy zsebből kifizetek egy nyelvvizsga felkészítőt, biztos, ami biztos. A tanfolyam a meglévő tudásom gyakorlására kellene, hogy még egyszer rendesen végigmenjek az alapfokhoz szükséges nyelvi ismereteken. Ha nem sikerül elcsípnem az ingyenes tanfolyamot, akkor marad a B terv, az önálló felkészülés. Fontos a nyelvtudás. Csak rajtam múlik, hogy mennyire tanulok meg angolul. Hosszú távú céljaimhoz alapfeltétel a jó nyelvtudás.
Jelenleg a start ponton várok az ugrás pillanatára. Picit sem unom magamat. Kiváló könyvek vesznek körül. A testemet pedig napi 20km biciklizéssel tartom formában. Ez így most tökéletes. Ráadásnak forrásban van a tudatalattim, hihetetlen álmokkal lep meg, melyeknek bonyolult szimbólum rendszerre van. Az a vicces, hogy közük sincs a napi dolgaimhoz! Mert mi a fenét keres egy dél-Amerikai életkép a tudatalattimban? Kár, hogy a P990 pici gombjain fárasztó a gépelés, így nem írom le az álmomat. Majd később a gépen. Jó volt, bőven adta a drámát, a jelképeket, és még egy kis szerelem is akadt benne. De akkor is, mi a csodának álmodok ilyesmiket?! Képtelenség megtagadnom önmagamat, született alkotó vagyok. A sorsom elől még az álmaimban sem bújhatok el, mert az álmaim mesélnek.
Miért is érdekelne mások kételkedése a terveim kapcsán, amikor tudom, hogy képes vagyok a megvalósításukra. Gyönyörű érzés a bizalommal keveredett lelkesedés.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Lehet, hogy csütörtökön átmegyek Debrecenbe, és a nemzeti ünnepet életem második legkedvesebb városában töltöm el. Jó város. Az egyik, ahová a hazatérés érzésével érkezem meg.
Ma itthon vagyok, fülig angolba merülve. Most már tudom, mennyi nyelvismeretre van szükségem a B1 vizsgához. Fel kell kötnöm a gatyámat, az alapfok sem egy sétamenet! Szerencsére a Headway Pre-Intermediate munkafüzetében van feladatsor, plusz a szövegértés hanganyaga letölthető. Az elsőt már lehúztam. Huh, már kapisgálom, hogy mi a bajom az angollal, még mindig nem vált át az agyam magyarról az angol logikára, ami az angol szövegek feldolgozását is nehezebbé teszi, nemcsak a nyelvtan megértését. Érzem, ahogy az agyam gyötrődik a dupla nyomástól olvasás közben. Azonban sosem adom fel, mindig nekiiramodok és a sokadik popsira esés után is felállok és megint ugrok. Nincs kudarc, csak akkor, ha egy próbálkozás után feladod. Különben is a cselekvés a lényeg és a monotonitás elkerülése. Amíg célod van és pezseg benned a tettvágy, el fog kerülni a búskomorság és az idő előtti megkeseredés.
Budapest más eset. Aki kisvárosi élethez szokott és szereti a vidék tiszta levegőjét, annak gyötrelem a nagyváros. Egy férfi másként éli meg a zsoldos létet mint egy nő. Nőként felőrölt a nagyváros. Igen, boldogan futottam ki érzéketlen, szmogos bendőjéből és rohantam vissza az Alföldre. Ettől függetlenül nem adtam fel nagyobb álmaimat sem. Fogok én még felemás mosollyal sétálni a Hősök terén. Persze sok-sok évvel később és még több élettapasztalattal felvértezve.
Kellene egy pár, akivel MI lennénk, és végre nemesgáz szerkezetben nem kellene tartanom magányos hidrogén atomként az agresszívebb elemektől. Sóhaj. Idővel erre is sor kerül. Most már tudom, hogy bármi lehetséges, ha teszek érte.
Vicc, hogy mennyire profi szinten nyomom a szabvány lelkesítő szöveget. Én az örök pesszimista...A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ma elemi erejű öröm robbant bennem a hírre, hogy az öregem megoldott több problémát is, így ismét pályán van a családi vállalkozás. Igazi, pozitív, felszálló energiát éreztem, ami egy időre kioltotta a kavargó, bensőmet koptató negatív érzelmi örvényt. A kiút a családi vállalkozás. Végre valóban szabad leszek és nem kell megalkudnom semmiben sem.
Napközben bicikliztem. Szükségem van a mozgásra, mert tekerés közben elhiszem, hogy tartok valahová. Gyorsan suhanuk a saját erőm és egy remek találmány által. Szeretek biciklizni. Ma is letekerem a szokásos távot.
Lehet, hogy beülök a könyvtárba elmélkedni és tanulni.Két kínzóm van, a türelmetlenség és a nyugtalanság. Ugyan lekötöm a figyelmemet szellemi és testi feladatokkal, de a háttérben ott toporog mind a kettő, és nem hagynak békén. Állandóan a konyhakerti bölcsességeket kell mantráznom, hogy mindennek eljön az ideje, a tölgynek is idő kell a növekedéshez, és ez itt nem veszteglés, hanem egy fejlődési szakasz. Hogy mekkora mehetnékem van! Több évnyi elfojtott energia lesi a kiutat. Ti nem láttátok, hogy mennyi elszántsággal végeztem még a póri fizikai munkát is, hajszolt a megszállott mindenből a legjobbat szemléletem. A munkában is dilis vagyok. Csak akkor hátrálok meg, ha minden erőfeszítésem ellenére mégsem tudom a maximumot kihozni magamból és az adott feladatból.
Most le kell vadásznom az angol tanfolyamot, mert kell a biztos nyelvtudás. A B1 értékelés a hab a tortán. Egy bónusz jutalom. A tudás a fontos.
Született okostojás vagyok, mindig töprengek valamin. Éppen ezért nehéz velem az élet, mert mindent és mindenkit felmérek, és pillanatok alatt más témával kötöm le a figyelmemet, ha az adott tárgy vagy személy túl kevés hasznos információt adott nekem. Igen, fenemód racionális és számító vagyok, mert az életben nincs idő a széptevésre, ezt meghagyom az alkotói énemnek. Az életben minden adás-vétel tárgya, és ára van a figyelemnek is. Most már tudom, hogyan kell gazdálkodni vele.
A biztonság fontos, így szükségem van a sok információra és a pontos árakra. Egy rossz döntés, és vége az életemnek.
Milyen jó, hogy feltérképeztem önmagamat is, nincs több meglepetés. Talán ezért kezdtem bízni az állítólagos szerelem első látásra nevű illúzióban. Vajon eme tünemény képes valami újat kihozni belőlem? Vagy ezért szeretnék varázsgombát enni, mert feltár mindent, és megláthatom mi van elmém hetedik ajtaja mögött. Bármi új jöhet, ha fel tudom mérni előtte a kockázatait.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Túl sokan vagyunk. A természetnek előbb-utóbb vissza kell vetnie az emberiség egyed számát, mert ennyien már ön- és közveszélyesek vagyunk. Egy kupacba gyűlve nem a bölcsesség tetőzik az emberekben, hanem az agresszió. Ráadásnak a város külső ellátásra szorul. Bármilyen ellátási zavar rögtön kiforgatja az embert látszólagos értelméből és élet-halál harcát vívó állattá változtatja. Ezért sem hiszek egy szebb jövőben. Oktondi állatok vagyunk csodás találmányaink ellenére.
Túl sokan vagyunk. Túl sokat kívánunk, holott legtöbbünknek már mindene megvan a teljes emberi élethez. Engem boldoggá tesz a szellemi gazdagság. Rájöttem, hogy a városi javak pusztán gumi játékszerek, amit kutyának szokás odavetni. Szórakozz te csavarja a gépezetnek!
Mindenem megvan. Kezem, lábam és fejem a helyén. Agyam ismét fürgén pergeti a gondolatokat. Lelki panaszaim elcsendesedtek, egyedül a krónikus halálfélelmem liheg a fülembe: "minden erőfeszítésed ellenére meg fogsz dögleni." Micsoda alaphangja van a derüsebb életszemléletemnek... Hát, mindig is szélsőséges jellem voltam és maradtam.Megjelentek az ősz első jelei. Ugyan még messze van a napéjegyenlőség, de már a kertem zöldjében egyre több a sárga levél.
Kikölcsönöztem egy újabb kertészeti könyvet, és nagy öröm az olvasása. Szerzőjének gondolatvilága sokban hasonlít az enyémre, és az ismerős gondolatok rávilágítottak a tényre, nekem egy kis tanyára van szükségem, nagy kerttel, állatokkal, messze a városoktól.
Oké, akkor földműves pályára állok. Amúgy is pogány természeti hitem van. Számomra a föld és az ég a valami, amire le- és felnézek. Valódiak és csodálatosak. Minden más az emberi elme gumi csontja. Hogy mennyi fantazmagóriai elfér az emberi fejben! Az Univerzum nem végtelen, de az emberi képzelet, és hajlandósága az őrült képzetekre, határtalan.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Bizarr álmom volt. Ugyan álmodtam már szándékos öncsonkítással, a lábfejemet vágtam le, hogy megnézzem, miként néz ki az ízület. Az ilyen csonkítás vértelen és fájdalommentes, ellenben a lábfejünk ide-oda forgatása, a vágási felület látványa hidegrázós álombeli élmény. Ezt sikerült szó szerint megfejelnem! Mostani álmomban a fejemet vágtam le. Láthattam a tarkómat és a nyakon ejtett nagy metszetet, bőr, zsír, erek, izmok, nyelőcső, csigolya... A hús már barnult, mert túl sokáig nézegettem a fejemet. Amikor rájöttem, hogy ideje lenne visszatenni a helyére, már hűvös volt az arcbőröm és viaszos tapintású. Lehunyt szemű, rezzenéstelen arcom látványa face to no face... Új bizarr álomélmény győztesem van. A fejes álom mindent visz.
Simogatom a nyakamat, és billegtetem a fejemet, hogy végre megnyugtassam magamat, az egész csak egy irracionális álom volt.[ Szerkesztve ]
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Legyen már valami napsütötte is a blogomban, íme egy mai fotó a kertről:
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A nyugtalanságom kezd kihatni a szervezetemre, napról napra emelkedik a vérnyomásom. Ma szúrt a mellkasom és tehetetlen ökölként remegett a szívem. Bármennyire szeretem a hazai földet és vágyom a megművelésére, nem itt kellene lennem. A fővárosi lét megvert a vándorélet módból eredő nyugtalansággal. Hiába van meg mindenem és tanultam meg, hogyan kell egyről a kettőre jutni, elveszett a lelki nyugalmam. Mindenfelől képzelt elvárások vasszög szemei merednek rám: szúrnak, gyötörnek, benyújtják a számlát, kritizálnak, bezzegelnek, felém rúgnak. A saját démonaim elől nincs menekvésem.
Pedig odakint nyugalom van, békés az alkonyat, a sáskák ciripelnek. Hamarosan felragyognak a csillagok. Le kell állítanom magamat, ne tápláljam a démonaimat, mert így saját magam ellensége vagyok. Pont minden úgy van, ahogyan lennie kell. Ez egy hinta-manőver. A bolygóközi utazásra induló szondákat gyorsítják fel eme módszerrel. Fényes az én belső földem, és bár látszólag semmit sem teszek, úton vagyok. Éppen lendületet gyűjtök. Aztán irány a nagyvilág.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Aludni térek. Majd alvás után válaszolok a logout blogomba kitett új bejegyzéshez érkezett hozzászólásokra.
Budapest. Zavar van bennem a városra gondolva és nem gyűlölet vagy harag.
Vannak dolgok, amik hiányoznak, de ezek univerzálisak, bárhol átélhetem őket. Hiányzik a napi rutin és a közös törekvés egy cél érdekében. Szerettem, ha egy nap minden feladatomat úgy oldottam meg, ahogyan elterveztem. Ilyenkor még az sem zavart, hogy fájt a lábam, hulla fáradt voltam, mert életben tartott, feltüzelt a büszkeség és elégedettség. Pedig kis dolgokról volt szó, hiszen fizikai munkásként bajosan fedezhettem volna fel pl. a rák ellenszerét, de nekem örömöm telt a lenézett fizikai munkákban is. Megszoktam, hogy örüljek a fizikai erőfeszítés minden eredményének, hiszen megtapasztaltam ezeket, amikor felástam a kertet vagy felvágtam a fát. A kerti ágyásokba zöldséget vetettem, a fával pedig meleget csináltam a házban.
Ezért sem nézem le a melós létet. Ha az ember okosan műveli, kiteljesedik tőle, megnő az önbizalma, és még örömökben is lesz része. A leszakadó derék problémáját most nem tárgyalnám ki. Minden jóban van valami rossz.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Jön az ősz. Odakint szeles, napos, meleg az idő, de a napfény már gyengébb. A hajnal meglepően hideg volt. Persze egy idő után a 15 fok melegnek fog számítani, de most még a 30-35 fokokhoz szokva a 15 kellemetlen hőmérséklet.
Utálom a telet. Fagyos pokol számomra a -20 -15 fok. Utálatos a nyirkosság, a hosszú sötétség és a fagy. Minden kopár. Persze tél hiányában fogalmam sem lenne a nyár értékéről. Imádom a nyarat, és keserű a búcsú tőle.
Oké, ez a 33. telem lesz. Eddig is átvészeltem, most sem lesz másként. A francba, hogy mennyire utálatos a tél!Egyébként jó napom van és jól érzem magamat. Reggel betekertem a városba, elintéztem ezt-azt, majd hazajöttem. Ebéd után lefordítottam a nap csillagászati képének magyarázatát.
Jövő héten elkapom az angol tanfolyamot.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Kellemetlen, hogy hónapok óta libikókázik a hangulatom. A normális derütől a megvadult kétségbeesésig billegek pár naponként. Most éppen a halálra vált félsz van bennem nyakon öntve könnyekkel. Sehogy sem jó, hiába minden. Pedig tudom, hogy az emberiség jelentős részének még rosszabb és sokan szívlapáttal csapkodnának meg engemet, a picsogó fehér tyúkot. Mit rinyálok, amikor téglaházban vagyok, kis kertre látok rá az ablakból, okostelefonom van, és szabadon gazdálkodok az időmmel. Senki sem bántalmaz. Tele a hasam. Szól a rádió. A jelen kellemes, mert nyár van, azonban holnaptól megváltozik az időjárás, és a közeledő ősz felerősíti bennem a balsejtelmet. Nehéz koncentrálni állandó szorongástól sújtva. Pedig folyamatosan küzdök a pánikkal; olvasok, tanulok, biciklizek, emberekkel találkozok. Minden erőfeszítésem ellenére mégis rettegek.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A Kossuth adó délelőtti műsorában egy gazda olyan szépen beszélt az őszi- és sárgabarackjairól, hogy kedvet kaptam utánanézni a felsorolt fajtáknak. Fülig ért a mosolyom a könyvtárban, amikor megtaláltam a két kötetes fajtakalauzt. Csodás gyümölcsök, a vegetációs időszak "órái". Június a dél, ekkor indul a gyümölcsösben a lakoma a korai cseresznyékkel, meggyekkel, szamócákkal, sárgabarackokkal. A szüret október végén ér véget a naspolyával. Addig viszont minden hétre jut valamilyen gyümölcs.
Olvasom a kertészeti könyvet is, jegyzetelem ki a kertemben hasznosítható ötleteket.
Sokan a végzettségem alapján ítélnek meg, öreg hiba. Az oktatás porosz rendszere számomra taszító, ellenben jó kedvvel és fáradhatatlanul gyűjtöm a tudást. Sok minden érdekel, és hálás vagyok eme tulajdonságomért. Amíg oda tudok figyelni mások szavára, és lelkesedésük képes megindítani, örömöm telik egy könyvben és az általa közvetített tudásban, addig biztonságban vagyok a benső démonaimtól. Sziszeghetnek, de meg nem ölhetnek.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Próbálok rájönni, hogy minek kesergek fölösleges tevékenységek miatt, amik ráadásnak erős "savanyú a szőlő" érzést váltanak ki bennem. Vicces, hogy igazából sose kívántam mohó étvággyal a gombákat. Még a legbiztosabban felismert fajt is úgy ettem, akár a gömbhalat. Erdőn, mezőn nőtt gombánál megvan az esélye a mérgezésnek. Bár én mindig óvatos és gyanakvó vagyok. A legkisebb eltérés vagy csak férgesség esetén komposzton landol az általam szedett gomba. Ezért sosem csaptam el gombával a hasamat. Az azért mindig vicces, hogy órákig torkomban dobog a szívem egy magam főzte gombás étel elfogyasztása után. Pedig halál biztosan felismerem a kedvenc gombáimat és sosem tettem hasonmásukat a fazékba. Extrém sportom a gombászat, mert csak egy amatőr gombász vagyok. Hiába ismerek nyolcvan fajt, semmi gyakorlati haszna eme átlagosnál jobb gombaismeretnek. Hiszen csak öt fajt fogyasztok, azokat se gyakran! Ritkán gombászok, mert nincs igazán szükségem a gombákra. Egyszerűen érdekelnek vagy inkább érdekeltek. Most már eleget tudok róluk, és nyolcvan faj biztos ismerete elég szép teljesítmény. Nem tudok továbblépni, nincs hová. Csak nézem szomorúan a gombaatlaszt, és kesergek.
Ennek az egésznek mi értelme volt?
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Sajnos, a beszéd értésem csapnivaló. 
Erre nagyon rá kell mennem, különben számos kellemetlen pillanatom lesz Angliában a kezdeti időkben.
Aktív témák
- A fociról könnyedén, egy baráti társaságban
- Xbox Series X|S
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Napelem
- Google Chrome
- Folyószámla, bankszámla, bankváltás, külföldi kártyahasználat
- PlayStation 4
- Grafikus jellegű munkára szánt AOC monitorok a megfizethetőbb szegmensben
- Facebook és Messenger
- Android alkalmazások - szoftver kibeszélő topik
- További aktív témák...
