Új hozzászólás Aktív témák

• #78868 Peterhappy őstag tomcica #78860

  Új Válasz 2023-06-04 11:22:03 #78868

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Peterhappy

  őstag

  válasz tomcica #78860 üzenetére

  Én letudtam a "leürítős" hétvégi hosszúm - havonta egy-két ilyet tervezek menni.

  Vegyes érzésekkel értem haza. Titkon reméltem, hogy összejöhet egy maraton - és menetközben még merészebb álmokat kezdtem szövögetni.
  Sokáig nagyon éltem a futást, az első erdei szakaszból kikecmeregve megtáltosodtam, "futni akartak a lábacskák". Ott sokáig, nagyon szépen tudtam tartani a tempóm (ami viszont erősebb volt, mint a tervezett 5:10).
  Egy kör a közeli erdőben, átfutottam a másik kedvenc erdőmbe (szomszéd kerület), egy kör ott is, majd ismét vissza a mi erdőnkbe. Két nagyobb, megállós ivószünetet raktam bele, hármat terveztem (9.5km, 25km, 34km). Mire felértem az emelkedőnkön (25km), fogalmazzunk úgy, hogy ha nehezen is, de meg tudtam állni nevetés nélkül. A harmadik erdei szakasz rémálom volt, küzdöttem, mint malac a jégen, majd 30km-nél jött az a bizonyos kalapácsos emberke és úgy b.szott pofán, hogy visszarepültem a start mezőre. Jó ürügy volt megállni fotózni, kicsit rendeztem a soraim, és bekaptam (víz nélkül) a sótablettám, amit később terveztem elfogyasztani. De mint halottnak a csók. Újraindítás után annyira lelassultam, hogy mire kiértem az erdőből, mindenkit IS utáltam - élen magammal.
  Nem vittem magammal csak egy fél lötyis softkulacsot, és egy szilikonpoharat, amit a minap vettem és zseniális találmány. Jó ötlet volt, ha találtam kék kutat, ott ittam, a kulacsot tartogathattam az erdő mélyére (így tudtam 20km-nél inni fél lötyi vizet, mikor közel-távol nem volt kút).

  Kb. 34km-nél lett volna a következő ivószünetem, pici emelkedő után ott jó futás várt volna rám, és ismét vissza a szomszéd erdőbe - de 31km-nél már végérvényesen eldöntöttem, hogy ebben nincs több. Teljesen felőrölt a minimális emelkedő, és a rengeteg dzsindzsás szakasz.
  Talán mégis lett volna még a futásban, ha legyűröm az ivópontig tartó emelkedőt, és az azt követő másik pár száz sz.rosabb métert, de minden porcikámban fáradt voltam. Ahogy bennem volt az is, hogy ennyi megállással nem tudnék őszintén mosolyogni az időeredményemre.

  Szóval a leürítés tökéletesen sikerült. A tanulság az, hogy ezt az állapotot nem érdemes összekötni egy maraton PB kísérlettel Ha összekaparom magam, és visszatér belém az élet, összejött volna, alhangon 10 perc faragással - de még inkább az motivált, hogy ha végig tudok jönni becsülettel (42.2km után akár csak könnyed tempóban, kocogva), kicsivel, de 50km felett lett volna a vége.

  Mindenesetre két seggel egy lovat nem lehet megülni - én legalábbis ehhez még kevés vagyok. Vagy ürítek, vagy teperek. Kissé csalódott vagyok, de azért voltak biztató jelek, amikre lehet építkezni a jövőben. Ha jóval többet alszom, és nem éhgyomorra megyek, most virulna a fejem rendesen. Talán legközelebb.

  Kieg 1: Az mondjuk sokat segítene, ha nem fél perces sávval lehetne megadni a tervezett pace-t, ahogy azt is már sokadjára figyelem meg, hogy az aktuális tempómat - gondolom a sűrű erdő okozta GPS nehézségek miatt - sokszor kisebb pontatlansággal adja meg.

  Kieg 2: Próbálom javítani a technikám, jobban emelni a térdem, ezáltal növelni a lépéshosszom. Ami még mindig bántóan kicsi (1,17m volt), de azért lassan, de biztosan javul. 169 volt az átlag cadence-m.

  Statok, fotók.

  

  

  

  

  

  

  

Új hozzászólás Aktív témák