Új hozzászólás Aktív témák

  • Bird

    addikt

    válasz #37254912 #1069 üzenetére

    Sajnos a tüdőm felét elvesztettem, 24 órásként kerültem be a kórházba. Hülye voltam, mert nem akartam észrevenni egy trombózist, egy nagyon komoly lábdagadást. Sőt, rátúráztam egy laza 15 km-es távval. Aztán eltűnt a lábduzzanat én pedig örültem, hogy jaj de jó már nincs ott. Aztán 4-5 nap múlva elkezdtem fulladni. De ez sem érdekelt és inkább lehordtam a lakásból vagy 70 kg cuccost az autóba. Eltelt 2 nap és arra ébredtem július 31-én 23 óra 55 perckor hogy már csak alig- alig kapok levegőt. De még akkor sem mentem sürgősségire, mert elmúlik reggelre. Hát nagyon nem akart elmúlni.... A fulladásnál rosszabb érzés nincs a világon... Ha akkor nincs a feleségem aki "felpofoz" még aznap is elmegyek dolgozni. Aztán a sürgősségin megállapították, hogy a dimmer véralvadási értékeim halál közeli állapotot mutatnak. Aztán rögtön petct (beelőztem 10 beteget), ami kimutatta, hogy egy 3x3 és egy 4x4 centis területen a tüdő bevérzett és elhaltak a szövetek. Addigra 220/130-as volt a vérnyomásom 120-as állandó pulzussal. Csak azért maradhattam életben, mert a szívem kibírta. Mint utólag megtudtam a szív nem bírja el az extra terhelést és ezért nagyon veszélyes az a betegség. Utána 1 hónap kórház (belgyógy + rehab) és 2,5 hónap "otthonpihenés". Sajnos a lépcsőzéseket megérzem, de a napi 20km szobabicajozás segít túlélni a mindennapokat. Már 700km benne van azóta a járgányban. :B Szóval a legnagyobb tanulság: Amint szokatlan dolgokat észlelsz magadon rögtön orvos és nem várni, várni. Mondjuk 39 évesen gondolna erre az ember?!

    [ Szerkesztve ]

    .:A konzolozás körülbelül olyan, mint a Canon / Nikon: amelyiket előbb veszed a kezedbe, azt szokod meg.:.

Új hozzászólás Aktív témák