Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • mdk01

    addikt

    válasz Speciali #7971 üzenetére

    Sztem nem hasonlítottam sehol sem össze a lamelló és a dominó kötéserejét. Arra céloztam csupán, hogy manapság mikor szinte minden megrendelőnek minden forint számít nem mindegy hogy 29Ft-os dominóval kalkulálod a végtermék árát vagy hulladékanyagból csinálod azt meg. Ha viszont neked nincs rá lehetőséged hogy hulladékból csinálj magadnak dominót akkor muszáj megvenned.
    Mellesleg biztosra modnom hogy pár év és ebből is lesz utángyártott változat(ahogy a lamelló kekszből is van)ami lehet csak 10Ft lesz is így már majd Thyeby-nek sem lesz kifizetődő hogy maga gyártsa a dominókat.

  • thyeby

    őstag

    válasz Speciali #7971 üzenetére

    "de szerintem tudod mire gondolok."

    Igen, tudom. Figyeld meg, ha lassabban tolod a fúrót, vagy kétszer tolod be, akkor megszűnik ez a probléma.
    De van ehhez mégegy gondolatom:
    Fenyőnél kiválóan működik is, amit ecseteltél, azonban keményfánál vége ennek az elméletnek.

    "Ezt nem én találtam ki, egy nálam sokkal képzettebb , maga is műhelymunkát végző faipari mérnöktől tudom."

    Csodálkozok a mérnök úron. Ennek a nüansznak a filozófiája briliáns, azonban a gyakorlatban nem tud megvalósulni, ugyanis légmentesen kellene tárolni, s nem a sistainerben. Amint kibontottad, két napon belül légszárazzá "nedvesedik" a legszárazabb fa is.

    Megtehetjük, hogy működjön ez a valóban arany gondolat, ha pl téli napokon a műhelyben a radiátoron tároljuk az felhasználandó tipliket. De h mit tegyünk nyáron, felhős időben, vagy tavasszal-ősszel milyen praktikát lehetne kitalálni? (Talán páraelszívó zizit kellene tartani a sziszténerben...)

    "és olyan lett mintha betonból készült volna"

    Igen. Sokan kételkednek ennek a fajta kötésnek az erejében. Magam sem voltam eleinte ilyen bizalommal. Próbaragasztásokat, törésteszteket csináltam. Olajemelővel több irányú terhelést modelleztem, és egészen addig feszítettem, míg eltört a kötés.
    És itt megjegyezném ezt az enyvtáska dolgot: Akár gyári, akár saját tiplit használtam, minden esetben maga a tipli nyíródott el - meglepően sokat kibírva előtte. Ugyan bizonyítás nélküli még számomra a dolog, de meg merem kockáztatni, hogy a kötés ereje vetekszik a fecskefarkú illesztésével.
    Egyedül a lengőkötéseknél (a luftos kötésnél) volt a ragasztás a gyenge láncszem. Itt is mindegy volt, hogy gyári, vagy saját tiplit használok - mindkettő kb ötödakkora terhelés hatására adta meg magát, mint ha pászosan fúrtam volna.
    Szintén a ragasztás volt a gyenge láncszem azokban az esetekben is, amikor pászos kötéssel ugyan, de az anyag szélétől több, mint öt cm-re volt a furat. A kötés nagyon erős volt, sokáig bírta. És sajnos elmúlasztottam összehasonlítani így is a gyári és a home made tiplit - pedig ez eloszlathatott volna némi kételyt. Még arra sem emlékszem, hogy gyárival, vagy sajáttal néztem. Egy biztos: Se a lamelló, se a köldökcsap a közelében sem járt ekkora teherbírásnak. Megnyugodtam, hogy stabil dolgok fogják elhagyni a műhelyemet.
    Van egy szablyám, ami csak 15mm mélyen ül a furatban. Ezzel a gyerekek csápolnak - a nagyobb fiúk igen vehemensen. Sokezer eladott darab után egyetlen reklamációm sem volt.

    Egyébként nem nehéz készíteni egy olyan préshengert, ami pontosan a vastagoló gyalu elvén működik, és akkor ezzel gyorsan, fáradtság nélkül olyan enyvtáska kerül a home made tiplibe, amilyet tervezel bele.
    Az oldalsó bordák készítéséhez Winner kolléga ötletelt nekem egy jót:
    Egy erre szánt rádiuszmarón áttolsz egy lecet, amibe behajtottál egy-két reisser csavart. Az kicsorbítja a marót, és máris csíkosat marhatsz. Az igazi persze az, ha oldalról is belepréseled a hornyokat, ahogyan a köldökcsapba szokták. Ez is elég egyszerűen megvalósítható.

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák