Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz bbchris #4726 üzenetére

    Taníts ki!
    Rengeteget marok. Mostmár azt is elmondhatom, hogy nem tegnap kezdtem. Még mindig nem érzem, hol van az a pont, amikor a marót be kell adnom élezésre. Azt tudom, mit jelent az, h túlhasználjuk a marót, de azt nem, h mi jelzi, ha már ideális beadni az élezőbe. Slukkra nem akarom. Nem azért, mert drága az élezés, hanem mert illene már éreznem, amit még nem érzek.

    Másik: A csapágy.
    Magam is sarkon fordultam, amikor 1200 Ft-ért akartak adni egy csapágyat. Ám az okom elsődlegesen az volt erre, h egy "gagyi" marót nem tartottam érdemesnek arra, hogy az árának a többszörösét adjam ki csapágyért.
    Azt azonban megtapasztaltam, hogy csapágy és csapágy között óriási különbség van. Amíg egy filléres csapággyal még 8 órát sem ment a maró, addig a 7-800 Ft-ossal meg sem tudom becsülni, hányszor nyolc óra után vagyok, és még mindig nem állt be.
    Van egy jelenség a hazai kereskedelemben. Nevezetesen az, h nem ismeretlen senki számára, amikor az olcsó gagyit, esetleg minőség nélküli kalózterméket sóznak el minőségi áron. És nem tudom, mi a jó csapágy ismérve. Magyarul, nem tudom, hogy amikor a boltban a kezembe adnak egyet, az jó lesz, v befaragok vele. Ha biztos lennék a minőségben, bespájzolnék belőle, hogy ne kelljen csapágyért futni, ha munka közben elkezdi égetni a fát, de nem tudni, h vajon nem egy zseb xart sóznak rám jó áron?

    Visszakanyarodok az élezéshez. Nem is úgy kérdezem, hogy mennyit szednek le belőle, hanem inkább így:
    Vettem néhány Dimar-t. Ideális esetben hányszor élezhető ebből egy csapágyas maró?

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák