Új hozzászólás Aktív témák

• #39918 thyeby őstag generatoros #39917

  Új Válasz 2017-12-17 13:07:52 #39918

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz generatoros #39917 üzenetére

  A kezdetek kezdetén felmerült, mint alternatíva, hogy a marógéphez nem metrikus patronokat is beszerezzek. Mert ugye, mi van, ha a maróbitet majd olyan szárral kapom, esetleg olcsóbban?
  Nem kellett sok hezita ahhoz, hogy ezt elvessem. A költségeket tekintve arra jutottam, hogy szinte pénz az ablakban, ha vesszük a patronok árát is, de az igazi ok az volt, hogy belegondoltam: Nu, akkor jól köll majd rendszerezni, hogy külön tartsam a metrikus, és a collos patronokat is, marószárakat is. És ha ez mégsem sikerál, akár ki is repülhet egy 12,7-es patronba dugott 12-es szár. (Ma meg már tudom, hogy egy így meghúzott patront oldjon ki ember - kiváltképp úgy, hogy az a patron ne a kukába kerüljön.) És ahogy ilyen hezitás helyzetekben ez nekem jól bevált, így döntöttem:
  Ha bármilyen beruházás hezitát éleszt az emberben, akkor felvetődik a kérdés: Ha valami tényleg kell, akkor a szükség úgyis rákényszeríti az embert arra, hogy beruházzon. Vagyishát az ember tartósan azt érzi, hogy adott eszközt, szerszámot már tényleg jó lenne beszerezni.
  No, amíg ilyet nem érzek, addig a beruházás csupán meztelen szerszámfetisizmus.
  A maróbiteket illetően az idő eddig azt igazolta, hogy jól döntöttem - soha nem éreztem halaszthatatlanul szükségesnek az angol méretekre is felkészíteni a maróimat. Itthon gyakorlatilag csak metrikus méretűeket kínálnak, abból viszont bármikor bármilyet, és gyorsan. Olyan még nem történt, hogy 12,7-es patron miatt áll a munka, nem jött a pénz - történt viszont, hogy állt a termelés, mert eszméletlen sokáig javították az egyébként még bőven garanciális gyalugépet. Tulajdonképpen ez hozta a felismerést, hogy ha valami miatt nem áll meg a munka, akkor az minden bizonnyal nem is a legfontosabb dolog egy műhely működése során.

  Amikor elkezdtem az ipart, nem is gondoltam, hogy mennyi zsákutca létezik, mennyi "pazarlástól", szebben fogalmazva nem a legszükségesebb kiadástól okos kímélni a költségeket. Nincs is talán bosszantóbb annál ezen témakörben, amikor az ember elcsábul minden szirszarra - mert az magamfajtával könnyen megtörténhetik, fújtat a saját hülye fejére, amikor kellene egy fontos gép vagy szerszám, de már túllépte a költségplafont, és nem engedheti meg magának. És ráeszmél, hogy mennyi szart birtokol, amit gondolkodás nélkül odaadna azért, ami valami konkrét feladathoz éppen "nélkülözhetetlen" lenne.

  Persze, nem sikerült minden tekintetben a legbölcsebben kialakítanom a meglevő gépparkot, elég sok pénz ment ki, ami jobb lett volna, ha nem megy ki. Ma már elég stabilan tudok dönteni arról, hogy mire érdemes és kell beruháznom, és mire nem. Egyszer el is gondolkodtam azon, hogy mire ezt az ember megtanulja, addigra jószerével teljes a gépparkja. Mondjuk nem haszontalan a tudás mégsem, mert az eszközök kopnak, amortizálódnak, és már megtanulta, milyen szempontok nyomán döntsön - így a pótláskor szüretelheti tudását.

  [ Szerkesztve ]

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák