Egy kis történelem

Körülbelül két éve jelent meg az Internet Explorer 8, amelyhez ugyan sok reményt fűztek a Microsoftnál, azonban a szoftver ezeket nem igazán váltotta be. Szakértők és felhasználók egyaránt elégedetlenek voltak a böngészővel, ami nagyon sok javítást és újítást hozott az előző verzióhoz képest (például képes volt átmenni a híres Acid2 teszten), mégis, még mindig kevés volt.

A Microsoft piaci részesedése a webböngészők terén lassan, de biztosan csökken, köszönhetően az újabb programok térnyerésének. A redmondi cég megoldása nem tudta azt a kényelmes és intuitív használatot biztosítani, mint például a Firefox, a Chrome és a Safari akkori verziói; erre rengeteg végfelhasználó is ráébredt, rengetegen váltottak is a vetélytársak alkalmazásaira. Ettől függetlenül még mindig rengeteg számítógépen használják az Internet Explorer egyes variánsait, a világ összes számítógépének nagyjából 30 százalékán interneteznek vele, ami rettentően sok. Viszont azt tudták Redmondban is, hogy a következő kiadásban fel kell mutatniuk valami komolyat, különben még többen pártolnak át a vetélytársakhoz. És bumm! Így lett az Explorer 9.

Telepítés, kinézet, miegymás

Sajnos telepítés után muszáj újraindítanunk a számítógépet, hogy használhassuk a programot, ez sok microsoftos szoftver esetén így van, viszont pozitívum, hogy az első indításkor nem indul el az IE8-ból ismert varázsló, hanem kapásból átadhatjuk magunkat az internet szörfözésének. Az új böngésző megalkotásakor (végre) figyelembe vették a piaci trendeket, egy minimalista dizájnt kapunk, ahol a legnagyobb hangsúly az éppen megnyitott oldalon van. A szoftver eszközsávjai és gombjai nagyon kevés helyet foglalnak el a képernyőből, így még több jut a weblapoknak. A tabek (azaz az egyes megnyitott oldalakat jelképező fülek) egy sorban vannak a címmezővel, így ezzel is egy sornyi helyet nyertünk. Ez viszont sok lap megnyitásakor zavaró lehet, ezért bármikor külön sávba pakolhatjuk őket.

Néha kevés a tabeknek szánt hely

Anno a Chrome megjelenésekor a Microsoft rendesen kritizálta a Google-t az úgynevezett autosuggest funkció miatt, amely eredményeképpen a böngésző automatikusan, a felhasználó interakciója nélkül rákeresett a címsávba bevitt címkezdeményekre és szavakra, és a legjobbnak ítélt találatokat a beviteli mező alatt javasolta. Nos, más szelek fújnak azóta, hiszen az IE9-be is bekerült egy hasonló funkció, a The One Box névre hallgató mező egy az egyben ugyanezt a szerepet tölti be, nem is rossz hatékonysággal; egy ilyesmi nagyon hiányzott már. Ide tartozik a gyorskeresés, azaz Quicksearch funkció is: ha a címsorba gépelt szöveg elé egy kérdőjelet teszünk, az enter gomb leütése után az adott sorra keres rá a program (ezt egyébként a Firefox, Chrome és a Safari is tudja).

A fejlesztőcsapat nagyon büszke a tabek kezelésére, amely szerintük jóval fejlettebb, mint a konkurens megoldásoknál. Ezt elsősorban a Windows Vistában és 7-ben elérhető aero snap integrálásra fogják, amely ilyen formában csak az Explorer 9-ben elérhető. Ez egyébként működik rengeteg windowsos alkalmazással is, a lényege, hogy a fület a monitor tetejéhez húzva teljes képernyőssé tehetjük az ablakot, ha pedig a jobb, illetve bal oldalra visszük, a képernyő megfelelő  felét fogja kitölteni az oldalunk. Halkan jegyzem meg, hogy a Chrome is képes erre, viszont a Google szoftveréből hiányzik az úgynevezett look-and-feel, azaz nem kapjuk meg a megszokott nagyítási effektet.

Autosuggest bekapcsolva

A másik fontos újítás, hogy az egyes oldalakat letűzhetjük a tálcára is, mintha egyszerűen egy alkalmazást ragasztanánk oda. Ekkor az oldalak kvázi beépülnek a rendszerbe (ez nagyon mátrixosan hangzik), például a Facebook letűzése után jobb gombbal az ikonra kattintva kapásból elnavigálhatunk a különböző aloldalakra, mint az üzenetek, hírek stb. További figyelmesség, hogy az alapértelmezett IE9 kép ilyenkor az adott weblap faviconjára cserélődik (ez az a kis képecske, ami a böngésző címsávja mellett látható), természetesen csak akkor, ha az elérhető; ez azonban akkor sem változik meg, ha elhagyjuk az oldalt. Érdekesség, hogy a felragasztott oldalakat megnyitva a böngészőből eltűnik a kezdőoldal gombja.

Biztonság és egyéb finomságok

A fejlesztőcsapat komoly erőfeszítéseket tett az Internet Explorer 9 biztonságosabbá tételére. Ez elsősorban két funkcióban manifesztálódik, ezek a Smartscreen filter és a Tracking protection. Előbbi a rosszindulatú tartalmak szűréséért felel (ez az úgynevezett malicious content). A dolog akkor is működik, ha például egy biztonságos oldalon vagyunk, de a weblapon megjelenik egy külső szolgáltató rosszindulatú hirdetése: utóbbit ekkor letiltja a rendszer. A Tracking protection pedig az úgynevezett követőoldalak működésének ellehetetlenítésére irányul; ezek tipikusan olyan oldalak, amelyeket webes reklámcégek üzemeltetnek azzal a céllal, hogy minél jobban megismerjék a felhasználót, hogy utána a profiljának megfelelő reklámáradattal láthassák el. Az IE9 biztonsági rendszere egyébként több felmérés szerint is igen hatékony, legutoljára egy, az NSS Labs által készített tanulmány hozta ki győztesnek. Bár az NSS Labs egy független cég, az igazsághoz tartozik, hogy a tanulmányt a Microsoft szponzorálta, de ez elvileg nem változtat az eredményen. Másrészről pedig az évente megrendezett pwn2own hackerversenyen egyedül a Chrome bizonyult feltörhetetlennek, így ilyen szempontból van hova fejlődni.

Pinned site-ok használata

A főbb képességek után gyorsan fussunk végig, mire képes még a redmondiak új böngészője! A letöltések menedzselésére egy új dizájnnal megáldott kezelőt kaptunk, amelyben szüneteltethetjük is a folyamatokat; jó dolog, de ilyet is láttunk már. A HTML5 támogatásról az előző bejegyzésben már minimálisan volt szó, emellett működik a geolocating funkció, amely a földrajzi pozíciónk megállapítására szolgál, továbbá WebM (HTML5-be ágyazott, jogdíjmentes formátumú videótartalmak lejátszása) és CSS 2D támogatást is kapunk.

Fontos még megemlíteni, hogy a böngésző képes kihasználni a videókártyában szunnyadó erőt is, így az oldalakba ágyazott grafikus elemeket gyorsabban képes feldolgozni és megjeleníteni a motor; természetesen ezt ki is lehet kapcsolni. Ide tartozik még, hogy az IE9 egy új JavaScript megjelenítő motort kapott, ami elődjeinél nagyságrendekkel gyorsabban jeleníti meg az ilyen típusú tartalmakat.

Nagyjából a végére értünk az Internet Explorer képességeinek és újításainak áttekintésén, nem marad más, mint értékelni a szoftvert, ami nem egy könnyű műfaj. Néhány hiányosságtól eltekintve az IE9 egy korrekt böngésző, a Microsoft felnőtt a feladathoz és az előző, méltán kritizált verziók után egy komoly alkalmazást tettek le az asztalra. Bár a világot nem váltja meg, a vetélytársak között simán megállja a helyét. Mindenképpen érdemes kipróbálni, Windowst használóknak mindenképpen, a többi platformon pedig amúgy sem lehet elérni. Az alábbiakban megpróbálom összeszedni a pozitív és negatív tapasztalataimat, a teljesség igénye nélkül.

Mi tetszett:

• hardveres gyorsítás és új JavaScript motor
• komoly biztonsági protokollok
• minimalista dizájn és teljes integrálás a Windows Aeróba
• a tálcára tűzött oldalak szinte különálló alkalmazásként viselkednek
• a letöltésmenedzser is jópofa, de ez már nagyon érett

Mi nem tetszett:

• béna kezdőoldal
• csak Windows alatt telepíthetjük
• túlzottan hasonlít a Firefoxra
• hiányzik a testreszabás, ami a konkurenseknél a témázásban merül ki
• valamilyen könyvjelző-szinkronizáló funkció is jól jött volna

dr. Kind