A napokban megjelent a Nikon új, csúcskategóriás profi váza, a D3x. A lényeg, nagyon rövid és leegyszerűsítve:
- Nikon D3 váz (kialakítás, gombok, működés, af-rendszer, kereső stb.)
- Sony A900 szenzor (24,5 mp és 5 fps, illetve 10,1 mp dx mód és 7 fps)
- 8000 dolláros ár
Sokan találgattak, hogy vajon mekkora az átfedés az A900 és a D3x szenzora között, melyik cégnek mekkora a szerepe a fejlesztésben, mennyit csiszolt rajta a Nikon. Mára nagyjából kiderült, hogy az érzékelőlapka teljesen azonos, egyedül az ún. low-pass filter lett a Nikon képfeldolgozó algoritmusaihoz igazítva. Tehát kapott egy saját AA- (és IR- stb.) szűrőt, és... kész.
Láthatjuk, hogy tényleg nem túlzás azt mondani, hogy a D3x egy A900 szenzorral beoltott D3. Ehhez képest jött a hatalmas sokk: az eddig tradicionálisan 5000 dollárért debütáló pro vázakhoz képest a D3x drágább. Sokkal drágább.
Felhördült a fél világ. Michael Reichmann lemondta a D3x előrendelését, úr'sten, úr'sten! Thom Hogan balhézik! Ken Rockwell sem rendel elő! Persze Ken Rockwell azóta előrendelt, Thom Hogan is be fogja szerezni a vázat, ahogy eddig mindegyiket. Michael Reichmann pedig 20 éve alapvetően Canonra épít, és - véleményem szerint - sosem volt teljesen elfogulatlan a Nikonnal szemben. Persze, a D3 akkorát dobbantott, hogy nála is betalált. Talán épp ezért mégis probléma, hogy a D3x mégsem.
Miről is van szó? Plusz 12 megapixel plusz 3000 dollárért? (Sőt, van az négyezer is, mert a D3 ára elég nagyot esett azóta.) Tényleg elég sok. Aztán... vegyek egy Sony A900-at Nikon felirattal, kicsit tökösebb vázban közel háromszoros áron? Tovább is van: a D3x árából kijön a Sony A900 vagy a Canon 5D Mark II és 2-3 pro objektív! Tény, hogy Nikon digi váz még sosem került ennyibe. Tény, hogy nem erre számítottak a userek. Mindenki egy enyhe, 500-1000 dolláros felárat várt a D3-hoz képest. Az is jól kalkulálható, hogy a D3x mibe kerülhet a Nikonnak - no, nem mintha Marx óta ez határozná meg egy termék árát, de akkor is: nem használ, hogy tudhatóan drágább volt előállítani a D3-at a maga idejében.
Kézenfekvő ellenérv, hogy a Canon 1Ds Mark III is pontosan ennyibe kerül, márpedig a Nikon újabb, és épp ezért minden bizonnyal fejlettebb. Meg hogy ezek pro műtermi felhasználásra szánt vázak, ennyi az áruk. Igaz. Ugyanakkor nem mondhatni, hogy viszik az 1Ds-t, mint a cukrot. A D3 eladásai sem igazán szárnyalnak, pedig az bő négyezer dollárért is megfogható.
Az ok? Három termék: Sony A900, Canon 5D Mark II és Nikon D700. Mindegyik 2500-3000 dollár körüli termék, ugyanaz a szenzor van bennük, mint a jóval drágább pro megfelelőikben, magyarán képminőségre azonosak vele, ha nem jobbak kicsit (mert újabbak, és több idő volt finomítani a jelfeldolgozón). Természetesen az 5D autofókusz-rendszere köszönőviszonyban sincs az 1Ds-ével, a Sony-nak nincs az A900-nál feljebb pozicionált váza (még), és szintén nem egy kimondott riportergép, már ami az autofókuszt illeti. A D700 viszont egy az egyben egy D3, még a 9 fps is majdnem elérhető markolattal.
A Nikon tehát tényleg két-háromszoros árat kér +12 megapixelért, arról nem is beszélve, hogy veszteség is van az egyenletben, mert a D3x természetesen nem lesz olyan magas érzékenységű, mint a D3/D700.
Egy szó mint száz: drága.
(a bejegyzés íróját ezen a ponton elszólították egyéb kötelességei, így inkább kizavarja az anyagot, majd az érdemi okoskodást egy nem sokkal későbbi időpontban pótolja, befejezi)
