Mostani bejegyzésünkben egy régebbi Samsung terméket veszünk elő, hogy kicsit emlékezzünk azokra az időkre, amikor a tervezők még mertek nagyot álmodni, és nem az egymást érő gazdasági válságok határozták meg a fejlesztések irányát. Nos, a koreai mérnökök azóta sem álmodtak ekkorát. És ezt akár szó szerint is vehetjük.
2005-ben a Samsung gondolt egy merészet, és megalkotta az M70-es masinát, ami tulajdonképpen egy notebook, ám annál valamivel több. Európában az akkori IFA kiállítás alkalmával bemutatott termék jól példázta, hogy a gyártó hogyan képzelte el az asztali gépeket helyettesítő notebookok kategóriáját. Az M70 exkluzivitását ugyanis a lecsatlakoztatható 19"-es TFT kijelző adta, így nem csak a notebook kijelzőjeként, hanem különálló monitorként is funkcionálhatott, köszönhetően a külön DVI bemenetnek. A 280 cd/m² fényerőre, 600:1 kontrasztarányra és 10 ezredmásodperces válaszidőre képes panel 1680x1050 képpontos felbontása ráadásul a hasonló méretű átlagos kijelzők számára is szép pofon volt - jellemzően az 1280x1024 pixeles felbontás volt elterjedt ebben a méretben.
(forrás: notebookcheck.net) [+]
Az érem másik oldala a felhasználó kiadásainak csökkentése, akkoriban ugyanis a kijelző tetemes hányadát képezte a notebook vételárának, ezzel az opcióval a Samsung pedig lényegében lehetővé tette, hogy egyetlen kijelzőre legyen csak szükség – ami napközben a notebookon dolgozott, hazaérve pedig rácsatlakoztatható az asztali számítógépre; már akinek egy asztaligép-helyettesítő notebook mellett szüksége volt asztali konfigurációra.
(forrás: notebookcheck.net) [+]
De bármi is volt a gyártó célja, az M70 egyedi lett a maga kategóriájában, noha a 19"-es kijelző és a 435 x 314 x 38,6 mm-es méretek végett nem ártott jó kondícióban lenni, a komplett gép ugyanis 4,4 kilogrammot nyomott. Ez ugyan nem kevés, de akkoriban könnyűnek számított, tekintve, hogy a 17"-es notebookok is hasonló paraméterekkel rendelkeztek, már ami a tömeget illeti.
(forrás: notebookcheck.net) [+]
Ami a hardvert illeti, a második generációs Intel Centrino platformra (Intel 915PM chipkészlet) épülő M70 kétféle változatban jelent meg (M70-1860 Cree és M70-2130 Bembus), melyek lényegében a processzor órajelében és a merevlemez tárterületében különbözött. Előbbiben 1,86 GHz-es Pentium M 750, utóbbiban 2,13 GHz-es M 770 dolgozott, melyek természetesen egymagosak voltak, 2 MB L2 gyorsítótárral és 533 MHz-es FSB-vel. Ehhez csaptak hozzá még 2 x 512 MB DDR1 típusú memóriát és egy 80, illetve 100 GB-os SATA merevlemezt. A kijelző meghajtásáról és a grafikus számításokról a PCIe felületen kapcsolódó NVIDIA GeForce 6600 Go gondoskodott 128 MB fedélzeti memóriával.
(forrás: notebookcheck.net) [+]
Szintén a PCI Express megléte tette lehetővé a Gigabit Ethernet bevetését, de ezen felül Intel PRO/Wireless Network (IEEE 802.11 a/b/g) Wi-Fi vezérlő is a konfiguráció része volt. A méretes házban volt helye három hangszórónak, S/PDIF optikai hangkimenetnek, mikrofonnak, 4 darab USB kapunak, DVD-írónak, modemnek, kártyaolvasónak, tévékimenetnek és PCMCIA slotnak is. Jól látható tehát, hogy az M70 egy valódi DTR kategóriás notebook volt, ami szó szerint mindennel fel volt szerelve, ami akkoriban egy notebooktól és egy asztali géptől egyaránt elvárható volt. Persze az üzemidő ennek megfelelően nem haladta meg a négy órát (gyaníthatóan ezt is csak óvatos használattal tudta elérni), amihez így is egy 86 Wh teljesítményű, kilenccellás, lítiumion akkumulátorra volt szükség.
És hogy mindezért mennyit kellett akkoriban (2005-ben) fizetni? Nos, az árazás 3000 euró körül alakult, így talán érthető, hogy miért is nem terjedt el jobban.
