Vasárnap 84 éves korában elhunyt John McCarthy, a számítástechnika és a mesterségesintelligencia-kutatás egyik úttörője – jelentette be a Twitteren egykori munkáltatója, a Stanford Egyetem. Eredményeit számos díjjal, többek között 1971-ben Turing-díjjal, 1991-ben pedig elnöki plakettel ismerték el.
A Wikipedia szócikke szerint az ír és litván bevándorlók gyermekeként 1927-ben Bostonban született McCarthy matematika szakon diplomázott a Kaliforniai Műszaki Egyetemen, majd 1951-ben a Princetonon PhD-fokozatot szerzett. Ezt követően egészen nyugdíjba vonulásáig, 2000-ig egyetemi oktatóként, kutatóként dolgozott.
John McCarthy 2006-ban (Forrás: Wikipedia)
Neki köszönhetjük a mesterséges intelligencia (artificial intelligence, AI) kifejezést, melyet 1955-ben egy kutatási pályázatban használt először „intelligens gépek készítésének tervezését és tudományát” értve a terminus alatt. „Meglehet, hogy a mai számítógépek sebessége és memóriakapacitása elégtelen az emberi agy fejlett funkciói többségének szimulálására, ám a legnagyobb akadály nem a gép kapacitásának hiánya, hanem az, hogy nem tudunk a rendelkezésre álló erőforrásokat maximálisan kihasználó programokat írni” – írta a tervezetben.
McCarthy 1958 és 1960 között a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) alkotta meg a LISP programnyelvet, mely az első funkcionális nyelv volt az informatika történetében, és egyben a Fortran után a második magas szintű programnyelv. Eredetileg rekurzív függvények absztrakt ábrázolására készült, de később az MI-kutatás preferált programozási nyelvévé vált, módosított változatai a mai napig használatosak.
Számos egyéb eljárás, felfedezés köthető a nevéhez, többek között az automatikus memóriakezelés egyik megvalósítása, a szemétgyűjtés (garbage collection). Kulcsszerepe volt az időosztásos számítógépek megalkotásában is: az első ilyen rendszert 1957-ben az általa vezetett csoport hozta létre egy IBM 704 átalakításával. A 1960-as évek elején azt jósolta, hogy az időosztás lehetővé fogja tenni a számítási kapacitás, sőt akár egyes alkalmazások közműként való értékesítését – ez a vízió az új évezredben a SaaS- és cloudmegoldásokban vált valóra.
1962-től 2000-ig a Stanfordon mesterséges intelligencia kutatásával foglalkozott az általa alapított labor vezetőjeként. Később maga is elismerte, hogy kezdetben túlzottan optimistán látta a terület jövőjét – többek között úgy vélte, hogy a számítógépek már az 1970-es években le fogják győzni az embert sakkban, ami csak évtizedekkel később történt meg –, de élete végéig rendületlenül hitt abban, hogy megalkotható az intelligens gép.
