Az Intel a GigaOm Structure rendezvényen beszámolt arról, hogy a Xeon E5 családba tartozó szerverprocesszoroknak lesznek hibrid verziói is, melyek a fő lapka mellett egy FPGA-t is tartalmaznak ugyanazon a tokozáson. Mint ismeretes az FPGA, azaz a Field Programmable Gate Arrays egy olyan lapka, mely sok (több ezer) logikai blokkból épülhet fel, és közöttük az összeköttetés egyénileg konfigurálható. A rendszer rendkívül jó teljesítményt biztosíthat, igen alacsony fogyasztás mellett, és a szerverpiacon alkalmazott offloading eljárásokhoz kifejezetten alkalmasak.

Látható, hogy az FPGA nem újdonság, rengeteg dologra használhatók, de annak ellenére, hogy ezek elvben reális alternatívák, nem mindig vetették be őket a különböző rendszerekben. A problémát a programozás jelenti, mely jellemzően hardveres szinten történik, VHDL vagy Verilog felületen keresztül, hiszen a logikai blokkok konfigurálását az adott feladathoz kell alakítani. Hiába tehát a hardver elképesztő energiahatékonysága, ha a skálázódó teljesítményt biztosító dizájn felkonfigurálása vállalhatatlan mértékű humán- és anyagi erőforrás mellett alkalmazható, így több projekt esetében ebbe korábban nem is kezdtek bele a fejlesztők. A jövőben azonban jelentős probléma lesz, hogy a homogén többmagos processzorok teljesítménye és skálázhatósága egy úgynevezett kihasználhatósági fal előtt táncol, amibe beleütközve nem lehet tovább gyorsulni. A különböző gyorsítók bevetése tehát rendkívül fontos, ahogy az új programozási modellek kialakítása is, hiszen újszerű algoritmusokkal rendkívül komoly extra tempót lehet elérni a speciális koprocesszorok bevetésével.

Az Intel a szerverek területén az FPGA-ban látja a megoldást, melyek már egyszerűbben is programozhatók, mint korábban, hiszen a nagyobb gyártók OpenCL platformon keresztül is engedik a konfigurálást. Ez drámaian leegyszerűsíti a hardver képességeinek kihasználását, és bár a VHDL vagy a Verilog felületen elérhető teljesítmény nem hozható, a befektetett munka jóval kevesebb, így a némileg lassabb kód is nagyon megéri.

Az Intel speciális FPGA-kat fog használni, amelyeket valószínűleg az Altera, a Tabula és a Achronix szállít majd. Az előbbi három gyártó azért opció, mert számukra kínál az Intel saját gyártókapacitást. A vállalat olyan hardvereket igényelt, melyek QPI interfészen keresztül kapcsolódnak az adott processzorhoz. Az FPGA-k ráadásul hozzáférnek a rendszermemóriában tárolt adatokhoz, illetve a processzorban található gyorsítótárakból is olvashatnak. Egyelőre olyan termékekre van kilátás, melyek ugyanazt a tokozást használják, mint az aktuális Xeon E5 processzorok, de a CPU mellett szimplán lesz egy FPGA. A kompatibilitás az elérhető alaplapokkal biztosított.

Az FPGA alkalmazásával a várható gyorsulás mértéke változó. Egyrészt függ az FPGA-tól, másrészt az algoritmustól, de sokszoros tempóelőnyre lehet számítani. Később elképzelhető az FPGA-k konkrét beleintegrálása az Intel processzoraiba, amelyek így még nagyobb sebességet kínálhatnak, hiszen a lapkán belüli összeköttetés gyorsabb lehet, mint amit a QPI nyújt. A tokozásban kínált rendszer azonban ma még hasznosabb, hiszen a hardvert tekintve ugyan nincs szó igazi újdonságról, de a szoftveres rész már komplexebb dolog, így egyelőre nem teljesen világos, hogy milyen limitációkkal rendelkezik a koncepció. Ez a gyakorlati használat után fog kiderülni, amire majd a későbbi hardveres fejlesztésekkel lehet reagálni.

Mindemellett lényeges tapasztalatot is jelenthet a rendszer, hiszen az FPGA-n jól működő algoritmusokra később lehet hardveres blokkot építeni az adott processzorba. Utóbbi rendkívül fontos tényező lesz, mivel a fizika törvényei behatárolják a lapkákkal elérhető teljesítményt, különösen a homogén többmagos processzorok esetén, így a sűrűn használt feladatokra érdemes fixfunkciós egységeket beépíteni az új generációs processzormagokba. Ezek általános számításoknál lényegtelenek, de relatíve keveset fogyasztanak, és lényegesen felgyorsíthatják az egyes szerverfeladatokat.