Az Intel számára egyre komolyabb problémává válik, hogy a szerverek piacán nem tudnak minden speciális igényt kiszolgálni, miközben az aktuális partnereknél ezekre egyre nagyobb lenne a kereslet. A vállalat az aktuálisan kínált, mondhatni általános Xeon processzorokat képes úgy szállítani, hogy a processzor mellé magára a tokozásra építenek egy FPGA-t, de ezek a fejlesztések nagyrészt külső forrásból származnak, így az Intel ezekért a lapkákért valójában nem felel, viszont a megrendelők igényei így is fontosak.
A vállalat számára az a legnagyobb gond, hogy igazából nem az ilyen speciális igények kiszolgálására rendezkedett be, tehát a nagyon fontos megrendelőknek leszállíthatók ezek a részben kiegészített, mondhatni egyedi termékek, de a piac nagy része már nem juthat hozzá, még akkor sem, ha igény lenne rá. Ez óhatatlanul azt jelenti, hogy a némileg háttérbe helyezett partnerek más irányokba nézelődnek, hiszen az Intel jelenleg nem szolgálja ki a igényeiket.
A Santa Clara-i óriáscég a fenti problémára kidolgozott egy tervet, amely arról szólna, hogy a jellemző igényeket megpróbálják kevésbé specifikusan kezelni. Ez távolról sem jelenti azt, hogy a vállalat képes minden lehetőséget lefedni, vagyis biztosan lesz olyan helyzet ahol az Intel új koncepciója sem lesz majd jó, de a cél a speciális, ugyanakkor az Intel fejlesztési politikáját tekintve reálisan kiszolgálható igények lefedése.
A fentiek érdekében az Intel a jövőben általános gyorsítókkal tömné ki a Xeonokat. Ez annyiban különbözik a mostani modelltől, hogy a gyorsításra szolgáló alkalmazásspecifikus integrált áramkör konkrétan a processzorba lesz integrálva. Ez segít majd a ma háttérbe helyezett megrendelőknek, hogy a speciális igényeik egy részét az Intel általános Xeonokkal is képes lesz kiszolgálni, ráadásul úgy, hogy a vállalat aktuális fejlesztési és gyártási koncepciója megtartható.
Az még nem teljesen világos, hogy az alkalmazásspecifikus integrált áramkör miből állna. Részben fixfunkciós blokkokról beszél az Intel, amelyeket feladatspecifikusan konfigurálható tömbök és általánosan programozható vektormagok egészítenének ki. Ezek programozása sem lehet gond, hiszen az OpenCL-en keresztül nagyon jól kezelhető lényegében bármilyen speciális gyorsító. Többek között a mostani Xeonok mellé, megfelelő partneri viszony mellett speciálisan igényelhető FPGA-kat is OpenCL-en keresztül lehet elérni, tehát a megrendelőknek ez elfogadható alternatíva.
Az új modell arra is jó alapot ad, hogy a Xeonok teljesítménye bizonyos kritikus munkafolyamatokban akkor is gyorsuljon, ha a processzor oldali skálázhatóság megszűnt. Itt főleg a gyakorlatban kihasználható teljesítményre kell gondolni, ugyanis bizonyos feladatoknál már felvállalhatatlanul drága a sokmagos processzorok kihasználására vonatkozó optimalizálás. A programozók számára túlságosan is nehézzé vált a széles vektormagokra való optimalizálás, illetve a rengeteg szál manuális szinkronizációja, vagyis van már olyan munkafolyamat, amihez hiába jönnek az újabb processzorok, a szoftverfejlesztés korlátozott anyagi lehetőségei miatt ezek már nem hoznak gyorsulást. Az ilyen problémákra jók lehetnek a speciálisan programozható gyorsítók, amelyeknél a szálak szinkronizációja esetleg hardveresen le lenne kezelve, illetve a vektormagok esetében is előtérbe kerülhetnek a függőséget kizáró feldolgozási modellek annak érdekében, hogy újra gyorsulhassanak bizonyos munkafolyamatok, anélkül, hogy a szoftverfejlesztés, ezen belül is az optimalizálás költsége jelentősen túllépné az erre szánt büdzsét.
Az Intel nem mondta, hogy mely Xeonokban találkozhatunk majd jól kihasználható, gyorsításra szolgáló alkalmazásspecifikus integrált áramkörrel, de a koncepció egyértelmű és pár éven belül a gyakorlatban is elérhető lesz.
