Az általunk is tesztelt FidelityFX Super Resolution eljárásnak az előző hónap közepén vált publikussá a forráskódja, amelyről szintén beszámoltunk. Várható volt, hogy ez a lépés sok projektet megmozgat, és az iparág viszonylag gyorsan rávetette magát. Ennek köszönhetően a FidelityFX Super Resolution számos eszközben elérhetővé vált.

Kezdésnek a Valve bedobta a Protonba, konkrétan a 6.13-GE-1-es verzió DXVK implementációjába, ami nyilván a Steam Deck miatt is hasznos. Ennek segítségével minden olyan játékban alkalmazható lesz a FidelityFX Super Resolution, amely futtatható a Steam Play rendszeren keresztül.

A Magpie nevű nyílt forráskódú eszköznek is a része lett az AMD eljárása. Ezt a programot Liu Xu és Steve Donaghy fejleszti, a lényege pedig az, hogy egy ablakban futtatott, tetszőleges felbontású alkalmazást a kijelző natív felbontására skálázzon. Ehhez rengeteg különféle algoritmust kínál: Lánczos, RAVU, FSRCNNX, ACNet, Anime4K és Pixels. Mindegyik másban remekel, tehát a felhasználó a körülményekhez szabhatja a működést, mostantól pedig FSR néven kérhető a FidelityFX Super Resolution is, amely egy kifejezetten a játékokhoz optimális felskálázás.

A Steamen elérhető Lossless Scaling is implementálta az AMD új eljárását. Ezért a programért fizetni kell, de különösen a régi játékok minőségének javítása szempontjából lehet hasznos, bár technikailag megbirkózik bármivel. A működése amúgy nagyjából ugyanaz, mint a Magpie-nak.

Végül a PlayStation 3 PC-s, nyílt forráskódú emulátorának számító RPCS3 is implementálta a FidelityFX Super Resolutiont, ráadásul olyan formában, hogy az élesítés erősségét a felhasználó egyénileg állíthatja be. Ennek a lépésnek a célja, hogy a konzolra tervezett játékokat elég legyen kisebb felbontású részletességgel futtatni, majd azt az AMD eljárása felskálázza. Némi sebességet lehet nyerni így, de maga az emuláció sosem optimális folyamat, tehát a várható hatások különbözhetnek az eddig mért adatoktól. Mindenesetre a lehetőség mostantól adott.

Érdemes kiemelni, hogy a FidelityFX Super Resolution külsőleg történő erőltetése nem ad tökéletes eredményt. Számos olyan paramétert nem lehet optimalizálni, amelyek egy tényleges integráció esetében módosíthatók. Mindemellett az efféle programoknál kényszerűen a lassabb, packed math nélküli módban fut a rendszer, illetve a negatív MIP BIAS pontos beállítására sincs optimális lehetőség. Ezektől függetlenül az eljárás a maga limitációi mellett működni fog, de az AMD nem véletlenül ajánlja a teljes integrációt, azzal érhető el ugyanis a megfelelően hatékony munkavégzést.