A múlt héten publikálta a magyar háztartások internethasználati szokásait felmérő vizsgálatának eredményeit a KutatóCentrum és a MASMI Hungary – előbbi az internetbizniszben érdekelt Hírek Kft. piackutató részlege, utóbbi az Oroszországban gründolt MASMI Research Group 1999 óta működő magyarországi kirendeltsége. Az 1031 fő megkérdezésével készített reprezentatív kutatás több mutató esetében is egészen más számokat regisztrált, mint amik az ismert és általánosan használt statisztikákban szerepelnek. Az eltérés – írta meg a HWSW – elsősorban a vezetékestelefon-ellátottság, valamint a mobilinternet és a betárcsázós internet elterjedtségét jelző számok esetében jelentős.
A modemes nemzet
Minket viszont most csak a mára teljesen elavult dial-up hozzáférések száma izgat. A felmérés itt azt állítja, hogy az internettel rendelkező magyar háztartások 8,5 százalékában a mai napig analóg modemes, közismertebb nevén betárcsázós internetet használnak. E mögött az arányszám mögött akár 160 ezer keskeny sávú háztartás is állhat, de még ha tekintettel vagyunk arra, hogy a vizsgálat nem az összes háztartásra terjedt ki, csupán azokra, melyekben 16-64 éves polgárok élnek, akkor is legalább 120 ezer analóg modemes háztartásról beszélünk.*
A KSH 30 szolgáltatótól gyűjtött statisztikája viszont mindössze 26 148 betárcsázós és ISDN-kapcsolatról tud országos szinten – ez márpedig óriási differencia. Még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a Statisztikai Hivatal adata nem tartalmazza a szerződés és havi díj nélküli – talán vannak, akik emlékeznek még erre a kifejezésre –, nyílt interneten keresztül betárcsázók nem túl népes táborát. Az Invitelnél például – tudtuk meg a vállalat sajtóosztályától – körülbelül 2300 modemes előfizetőre jut 842 nyílt internetes, és a monori körzetben vezetékes telefont szolgáltató UPC-nél is hasonló, körülbelül 35 százalékos az arány. (A 10 759 dial-up ügyféllel rendelkező Magyar Telekom már nem is tartja nyilván a nyílt internetes betárcsázókat.) Ezt az arányszámot használva országosan nagyjából 35 300 modemes hozzáféréssel számolhatunk. Ez is nagyon messze van az alaphangon számolt 120 ezertől.
A különbséget magyarázhatnánk azzal, hogy egészen egyszerűen hibás a KutatóCentrum és a MASMI koprodukciós kutatása. És meglehet, hogy így is van. Csakhogy találtunk még két olyan, két évnél nem régebbi felmérést is, amely ezzel szinkronba hozható eredményekre jut.
Mi mennyi?
Az egyiket ráadásul éppen a referenciaként használt statisztikát gyűjtő KSH publikálta 2008 elején. Ebben az áll, hogy 2007 első negyedévének végén az internettel rendelkező magyar háztartások 12,3 százalékában volt analóg telefonvonalas (dial-up) vagy ISDN-internetkapcsolat. És mint megtudtuk, egy évvel később is készült hasonló, a háztartások infokommunikációs eszközökkel való ellátottságára fókuszáló KSH-felmérés, amely 2008 első negyedévének végén még mindig 10 százalékos dial-up penetrációt regisztrált. (Ez megint legalább 150 ezer háztartást jelent, noha ekkor a házon belüli statisztika szerint összesen 33 962 modemes előfizetés volt itthon.)
A másik vonatkozó vizsgálatot az Ithaka és a Tárki készítette a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) számára 2008 januárjában. Ez azt találta, hogy az internet-hozzáféréssel rendelkező hazai háztartások 7,8 százalékában használnak betárcsázós netet.
Ezek tükrében nem is tűnik olyan földtől elrugaszkodottnak a 2008 végi 8,5 százalékos adat. A kérdés csak az, hogy honnan ez az óriási különbség a statisztika és a megkérdezésen alapuló felmérések számai között.
A modem vajon mi?
Alighanem a kutatásokban kell keresni a hibát, jó eséllyel a megkérdezettek számára egyértelműen nem értelmezhető válaszlehetőségekben. A „modemes kapcsolat” vagy „analóg telefonvonal (dial-up)” kifejezés a válaszok között egy átlagos felhasználó számára félrevezető lehet, főleg, ha a válaszadó sosem találkozott betárcsázós modemes hozzáféréssel. Sokan – derült ki a nem szaki ismerősök körében végzett villámfelmérés során – akkor is megjelölnék a modemes kapcsolatot (is), ha ADSL- vagy kábeles hozzáférésük van, „mert ott a modem a szobában”.
Erre a piackutató azt mondja: általánosságban nem az ő feladatuk a megkérdezettek oktatása. „A kérdezőbiztos szerepe a kérdések pontos feltevése és a válaszok rögzítése, nem magyarázhat, és nem kérdőjelezheti meg a kapott válaszok valóságtartalmát” – mondták. Meglehet, hogy így van, csak akkor egyértelműen értelmezhető válaszokat kell kitalálni, különben a semmi értelme az efféle felméréseknek.
Én mindenesetre betárcsázós netezővel régen nem találkoztam, szóljon, aki igen.
Barna József
* A számításhoz a KSH 2008. novemberi adatát használtuk fel, amely 3 798 500 háztartást regisztrált Magyarországon. A legutóbbi, 2001-es népszámlálás azt állapította meg, hogy minden negyedik háztartásban csak időskorú, azaz 60 év feletti személy él. Ha ezeket a háztartásokat a vizsgálat 16-64 éves célcsoportjára való tekintettel – nagyvonalú ráhagyással – kivesszük a kalapból, körülbelül 2 millió 849 ezer háztartást kapunk. Mivel csak minden második háztartás rendelkezik internet-hozzáféréssel, a százalékszámításnál a háztartások számának fele a kiindulási alap. A modemes hozzáféréssel rendelkező háztartások számának két szélső értékét az összes háztartás, illetve a 60 év alatti tagokból álló háztartások számának felhasználásával számoltuk ki – a pontos érték valahol a kettő között van.
