Az AMD még az előző év szeptemberében jelentette be a Multiuser GPU technológiát, amely a világon elsőként ígérte azt, hogy hardveres virtualizációt kínál az iparág számára. Mint azt tudni lehet, a piac ma még szoftveres VDI (Virtual Desktop Interface) GPU technológiákra alapoz, amelyekre természetesen az AMD és az NVIDIA is épít rendszereket, de be kell látni, hogy ez az irány nem hatékony, mert ingadozó teljesítményt és elégtelen biztonságot kínál a vásárlók számára, arról nem is beszélve, hogy ezt nem kevés pénzbe kerülő szoftverlicenc ellenében teszi.

Az AMD már az előző évi VMworld konferencián utalt rá, hogy az aktuális technikák kifejezetten rosszak az iparág számára, amit persze nem kell ecsetelni a VDI GPU technológiák iránt érdeklődő cégeknek, hiszen naponta találkoznak a szoftveres alapokra épülő rendszerek hiányosságaival. Ezek között első helyen van az időosztással megoldott hozzáférés, amely csak elméletben működik jól, így a gyakorlatban már igen sokszor váratlan teljesítményingadozás jelentkezik, miután a szoftveres réteg nem tudja hatékonyan kezelni a felhasználók hozzáférést. Az ehhez szükséges jobb minőségű szoftveres alapok ráadásul nem olcsók, így amellett, hogy a gyorsítókért darabonként több ezer dollárt kell fizetni, még a szoftverlicencet is be kell számolni, amire szintén rengeteg pénz elmegy.

Az AMD Multiuser GPU technológiája hardveresen kezeli a problémát. A rendszer alapjaiban PCI-SIG SR-IOV (single root I/O virtualization) szabványára épül, és emiatt megfelelő tudású grafikus vezérlő is szükséges a működéshez. Ezt jelenleg a Antigua cGPU biztosítja, amely a korábban megjelent Tonga cGPU új steppingre épülő verziója. A GCN3 jelzésű architektúrára alapozó rendszer az SR-IOV támogatása mellett még két darab HWS (Hardware Scheduler) egységet is tartalmaz a szintén beépített négy ACE (Asynchronous Compute Engine) mellett. Egy HWS a képességeit tekintve pont arra képes amire két ACE egység, vagyis két úgymond összekötött parancsmotornak számít motoronként 16-16 parancslista kezelésével. A HWS ugyanakkor okosabb, mint két ACE, mivel lehetővé teszi a finomszemcsés preempció és a QoS (Quality of Service) támogatását. Előbbi felel azért, hogy a kritikus fontosságú feladatok előnyt élvezzenek, míg utóbbi a többfelhasználós környezet hatékony kezelését oldja meg.

Az AMD hardveres alapokra épített rendszerével garantált, hogy mindegyik felhasználó megfelelő, valós idejű teljesítményt kap, mivel hardver ténylegesen fel lesz osztva a bejelentkező felhasználók között. Ez nem jelent feltétlenül ugyanakkora partíciókat, hiszen az eltérő munkafolyamatok eltérő teljesítményt igényelnek, és ezt is kezeli a hardver. Hatalmas előny még, hogy a rendszer önmagában működik, egyszerűen csak a meghajtókörnyezetet kell letölteni hozzá, és nem kötelező vásárolni rendkívül drága szoftverlicenceket a virtualizáció megvalósításához. Amellett tehát, hogy a Multiuser GPU technológia kiszámítható teljesítmény kínál, még olcsóbb is kiépíthető a szoftveres koncepciókhoz viszonyítva. Ehhez a konstrukcióhoz az AMD az MxGPU nevű környezetet biztosítja, amely természetesen működőképes a Citrix XenApp, Microsoft RemoteFX, VMware vSphere/ESXi 5.5, vagy újabb szoftverekkel, továbbá számos távoli hozzáférést biztosító protokollt támogat, mint például a Horizon View, a Citrix Xen Desktop, a Teradici Workstation Host Software, stb. Bizonyos, harmadik féltől származó szoftverek esetében nyilván számolni kell ezek licencköltségével.

A Multiuser GPU technológia másik sarkalatos pontja a garantált biztonság. A bejelentkezett felhasználók ugyanis izolált memóriaterületekbe dolgoznak, vagyis képtelenség kilopni a másik felhasználó számára biztosított adatokat, vagy jobban mondva a képkockákat. Ez szintén egy fontos fejlesztés a mostani szoftveres koncepciókhoz képest, ugyanis az aktuális VDI környezetekben viszonylag egyszerűen megszerezhető a többi felhasználó képkockája, ami egy biztonságtechnikailag rendkívül kifogásolható működés.

Lényeges előny még a Multiuser GPU technológia kapcsán az úgynevezett, és iparági körökben gyűlölt pass-through mód mellőzése. Utóbbi a szoftveres alapokra épülő technológiáknál például szükséges ahhoz, hogy egy felhasználó OpenCL platformra írt alkalmazást futtasson a távoli gyorsítón. Ezt természetesen meg lehet tenni, de ilyenkor az adott felhasználó kényszerűen kisajátítja a hardvert. Ez például a többi, szintén hardverelérésre váró felhasználót nagyon rosszul érinti, mivel számukra addig se kép, se hang, amíg le nem fut a pass-through módon eljuttatott feladat. Az AMD hardveres rendszerével viszont minden virtuálizálva van, így például egy OpenCL platformra írt alkalmazás futtatása mellett is állandó és stabil marad a többi felhasználó számára a hardver elérés.

AMD FirePro S7150 Passive és S7150 x2 [+]

Az AMD három darab Multiuser GPU technológiát támogató hardvert fog kínálni egyelőre, amelyek virtualizáció szempontjából fontos paramétereit az alábbi táblázat részletezi:

Az AMD elmondása szerint egy Antigua GPU a terheléstől függően 2-6 mérnöki munkát végző, 6-10 CAD-ben dolgozó, illetve 16 enyhe terhelést kifejtő felhasználót tud biztosan kiszolgálni. Természetesen a munkafolyamatok kombinálhatók, de ezekre az esetekre nem lehet általános ajánlást adni, így ki kell tapasztalni a lehetőségeket.

A FirePro S7150 és S7150 x2 gyorsítókat rendelésével kapcsolatban direkten az AMD-nél kell informálódni, a szervergyártók ugyanis az év első felében folyamatosan teszik majd elérhetővé az erre épülő szervereket, amelyekről az AMD egyelőre csak titokban tudja tájékoztatni a potenciális vásárlókat.