Hirdetés
Ilyen hibás darabok ugyan mind a K6-2, mind pedig a Duron/Athlon szériában előfordulhatnak, közölte még a múlt hónap végén Jan Gütter az AMD sajtóreferense, azonban, tette hozzá, összesen egy százaléknál is kevesebb az érintett CPU-k száma. Hogy hibás darabot sikerült-e kifognunk, persze nem is olyan egyértelmű, hiszen ha nem épp (pl.) az IE 4.0-val böngésszük a netet, belefér, hogy nyugodtan eléldegélünk egy hibás proci árnyékában..
Egy érintett Duron processzor rövid tesztelgetése után azonban az egyik német, online is elérhető szaklap publikált egy apró programot, amellyel mindenki néhány másodperc alatt megkapja az ítéletet. A tesztek során kiderült, hogy feltehetőleg a CPU MMX-szorzást bonyolító része (FPU) a ludas, tehát egy olyan eddig nem számon tartott Speed Path került elő, amelyre a kész CPU-kat eleddig nem tesztelték..
A Speed Path persze feltehetőleg sokaknak cseng halál ismeretlenül, ami egyrészt nem gond, másrészt remek alkalmat ad, hogy helyre tegyük. Előbb azonban néhány érdekes, idevágó megjegyzés.
Ilyen és hasonló, vagy akár sokkal komolyabb CPU defektekre elvileg minden magára valamit is adó chipgyártó el van készülve, hiszen tökéletes proci egyelőre még sehol sem készült. Persze ahogy egyre előrébb halad a gyártási folyamat, illetve ahogyan egyik CPU generáció a másik után jön, a hibákra egyre keserűbb sors vár: könyörtelenül kimoderálják őket a mérnökök. John Barton (hoppá! 
), Intel Validation Director szerint (ez olyasmit jelent, hogy az ellenőrzésért felelős stáb feje..) minden egyes CPU generáció kb. négyszer annyi potenciális hibát hoz, mint az előző, bár a felderítési ráta is egyre javul, sőt, ezen utóbbi fronton állítása szerint egyre inkább nyerésre állunk. Az Intel mögött mindenesetre már ott figyel pár procigeneráció, tehát nyilván tudják mit beszélnek, bár ennél egyértelműen fontosabb a jelenlegi gyakorlat, hiszen ez az, amivel (aminek a hiányosságaival..) bárki szembesülhet.
Ezen gyakorlat egyébként meglepő szigorral rosálja ki már most is a pelyvát, tehát a valami miatt még idejekorán gallyra menő CPU-kat. Egyrészt a szilíciumostyák (Wafers) sértetlenségét mikroszkóppal csekkelik folyamatost (Line Defect Controll), de pl. a Burn-In teszt során 40%-os bónuszfesz mellett kínozzák a félkész CPU-kat egy 85 fokos kemencében, röpke 8 órán át! Ilyen a modern inkvizíció.. Kicsit ugyan in medias voltunk, hiszen egy új CPU tesztelése már sokkal korábban elindul: amíg a gyártás egyáltalán realitássá válik, a tervezőasztalon megálmodott CPU-t szoftveres prociemulátorokkal, valamint hardveres megoldásokkal is tesztelik. A szoftveres üzem ugyan nem alkalmas arra, hogy komplex programok futtatását abszolválja, de erre ott a hardveres megoldás, bár az sem megváltás: míg az első variáns 2-5Hz(!)-es futást garantál, addig az általában Quickturn márkájú hardveres emulátorok már több száz KHz-et, vagy akár egy egész MHz-et is hozni tudnak. Hogy egy Windows boot-hoz mennyi kell minimálisan, azt most inkább ne saccoljuk meg..
A továbbiakban minden Wafer-ről külön jegyzőkönyv születik, amelybe minden őt érintő történést bevésnek. Az ostyákat ugyan már az LDC is némiképp rangsorolta, ám a Burn-In utáni fázisban előkerülő Class Test során dől el a lényeg: melyik ostyából milyen minőségű, azaz milyen gyors CPU-k nyerhetők. A hibátlan működést a Speed Binning-gel is nézik: ez a folyamat ugyan csak néhány másodpercig tart, mégis, ez alatt az idő alatt jó pár olyan algoritmust át lehet pörgetni a CPU-n, amellyel a hibás példányok kiszűrhetők. Ezt segíti, hogy a mai procik legtöbbje már támogat olyan tesztüzemet (Direct Access Test), amivel a CPU egyes részegységei (regiszterek, bufferek, cache-ek) egyenként kitesztelhetők. A procik legkritikusabb manővereit (azaz bizonyos egymást követő utasításokat), amelyekkel a legkönnyebb megszívatni a CPU-t, kiemelt figyelem kíséri: ezeket a Speed Path-okat, amelyek egy Coppermine core (PIII) esetén úgy 1000-en vannak mindenképp jól kell megfutnia a procinak. Persze ez a szám úgy jött össze, hogy szépen "egyenként" kiderülgettek a bugok, tehát egy-egy stepping-váltás során ez a szám is frissül. Lehetséges persze, hogy adott új Speed Path-ra nem minden proci krepál be, tehát itt is van tűrés, mindössze arról van szó, hogy ha akad egy újabb bizonytalan pont, akkor erre eztán oda lesz figyelve..
Persze a gyári, belsős tesztelés a gyártás alatt egy percre sem áll le, az Intel oregoni Performance Microprocessor Division-je pl. folyamatosan stresszeli a CPU-kat, és bugokat keres.. Az ellenőrző módszerek egyébként egyre inkább automatikussá válnak, biztosítva a folyamatosan egyre makulátlanabb kibocsátást.
Még egy érdekes momentum. Az Intel két vezető mérnöke, Sengupta és Kundu jó két és fél éve publikált az Intel Technologie Journal-ban egy meghökkentő adatot, miszerint "hamarosan" egy db tranzisztor előállításánál többe kerül majd annak ellenőrzése, hogy az adott tranzisztor jól működik-e. A Semiconductor Industry Association (SIA) roadmap-je ezen megfigyelés szerint egy ideje már egy olyan tendenciát rögzít, miszerint 2012-re az imént emlegetett helyzethez jutunk. A roadmap-ből egyébként kiderül, hogy az elmúlt 10 évben 1000000 tranzisztor előállítási költsége a tízedére esett (10USD), amely tendencia a továbbiakban sem változik számottevően. Az más kérdés, hogy vagy ezek az adatok pontatlanok, vagy az Intel értékesít masszívan veszteséggel, hiszen a P4 azért messze nem 420 dollár..
"Ez" volt tehát a magyarázat. Az AMD procik egy részénél gebaszt okozó MMX-szórzós Speed Path-ra eztán majd minden CPU ki lesz tesztelve, ám addig is a mostani bizonytalan darabokat ugye ajánlott küldeményként, de a postán tessetek, az AMD címére, ha véletlenül ilyennel akadnátok össze.
