Konvertálás-kódolás

A filmekkel foglalkozó programok közül elsőként az SSE3-támogatással bíró Mainconcept MPEG Encodert vettük elő. Ezek a tesztprogramok egy különálló csoportot alkotnak, melyeket streaming-jellegű alkalmazásoknak lehet hívni, hiszen folyamatosan, „özönvízszerűen” ontják magukból az adatokat. Ez a fajta számolás a magas órajelű processzoroknak kedvez, hiszen nincs szó bonyolult műveletek végrehajtásáról, tehát a processzorok pipeline-ja relatíve kis szerepet kap, márpedig így egy 31 lépcsős futószalaggal rendelkező Prescott is pariban tud maradni egy Athlon 64-gyel, mely kevesebb mint fele ilyen hosszú futószalaggal bír. A grafikon alátámasztja az elvet, ha MME alatt az órajeleket vesszük figyelembe, az Athlon 64-ek állnak jobban (ez a logikus), de ha a modellszámozást, akkor a Pentium 4-ek, azok közül is a Prescottok, köszönhetően az SSE3 utasításkészletnek. A Pentium M ez esetben azonos órajelen az Athlon 64-nél jobban dolgozik.

A DivX-kódolás az egyik legjellemzőbb művelet, melyre a streaming-jellegű alkalmazás definíciója ráillik. Az Athlon 64-ek nem tudják felvenni a versenyt a P4-ekkel, emiatt még a 3,2 GHz-es Prescott is veri a 2,4 GHz-en járó Athlon 64 3800+-t és 4000+-t. A Pentium M itt az Athlon 64-eknél is gyengébb teljesítmény/órajel aránnyal rendelkezik, 2,1 GHz-en egy 2 GHz körüli Athlon 64 teljesítményével ér fel.

Korábbi tesztjeinkből már tudjuk, hogy az Athlon 64-tulajdonosok jobban járnak, ha az XMpeg Encodert lecserélik a Dr. DivX-re, melyben az AMD processzorai sokkal jobban szerepelnek, ám még ez sem elég az üdvösséghez, a Pentium 4 továbbra is gyorsabbnak bizonyul erre a feladatra. A Pentium M tartja a helyét, 2,1 GHz-en egy 2 GHz körüli Athlon 64-gyel áll egy szinten, mely adódhat az optimalizálatlanságból, azaz akár az SSE3 hiányából is.

A Windows Media Encoder is a Pentium 4-et „szerető” programok táborából kerül ki, a Hyper-Threading technológiát is kihasználni képes konvertálóprogramban a Pentium 4-ek egyszerűen legázolják az Athlon 64-eket. A Pentium M még mindig kicsit gyengébben teljesít az Athlon 64-nél.

Következzen két audiofájl-konvertáló program, az első a népszerű L.A.M.E., melyet rengetegen használnak előszeretettel WAV-ból MP3-ba történő konvertálásra önmagában vagy más programon keresztül. Esetünkben elsőként a "-q 0 -b 256 -p -m s --priority 4" paramétereket használtuk, ami röviden annyit jelent, hogy a WAV-ból készülő MP3 fájl legyen a legjobb minőségű (-q(uality) 0), 256 kbit/s-os, sztereó, a fájl kapjon CRC hibavédelmet és végül a program a legmagasabb prioritáson fusson. Az eredmény enyhén meghökkentő. Meghökkentő az a tagoltság, amit a grafikonon láthatunk. Honnan is kezdjük? Lássuk az alját először. A Pentium 4-ek ebben az esetben szó szerint megalázzák az Athlon 64-eket, a leggyorsabb Athlon 64 FX-55 is jóval lassabb, mint a leglassabb 2,4 GHz-es Pentium 4. Gondolhatnánk arra, hogy a L.A.M.E. egy simán Pentium 4-re optimalizált program, és az SSE3, illetve Hyper-Threading mellett az órajel az, ami miatt az Athlon 64-ek ilyen csúfos vereséget szenvednek. Nos, ez nem egészen így van. Egyrészt a program nem támogatja a Hyper-Threading technológiát, sőt, a program 3.96.1-es verziója nem támogatja az SSE3 utasításkészletet sem. Akkor az órajel lenne a megoldás? Nem egészen, hiszen egyrészt a 2,6 GHz-es Athlon 64 FX-55 magasabb órajelű a 2,4 GHz-es Pentium 4-nél, másrészt a grafikonon jól látható, hogy a Pentium M a maga 2,1 GHz-es órajelével veri a 3,73 GHz-es Pentium 4 Extreme Editiont. A titok nyitja a "-q 0" kapcsoló, amit (sajnos eddig nem sikerült rájönnünk, hogy miért) az Athlon processzorok (beleértve az Athlon XP-ket is) egyszerűen rühellnek. Lássunk egy másik példát.

Ez esetben a "-q 1 -b 256 -B 320 -m s -V 0 --priority 4" paramétereket alkalmaztuk, és az AMD processzorai számára sokkal kecsegtetőbb eredményeket kaptunk. A "-q 1" azt jelenti, hogy a legjobbnál eggyel gyengébb minőségű MP3 fájlt szeretnénk, a "-b 256 -B 320" jelenti azt, hogy váltakozó bitrátájú legyen a file (256 és 320 kbit/s között), sztereó mód, és a "-V 0" pedig a VBR minőségét jellemzi, a 0 a legjobbat jelenti. Úgy tűnik tehát, hogy a 0-ás minőségi beállítást nem szívlelik az AMD processzorai. Azt azért meg kell említenünk, hogy a Pentium M most is elveri még a nálánál 1,63 GHz-cel gyorsabb Pentium 4 Extreme Editiont is!

Végül lássuk az OGGEnc programot, mellyel a WAV állományokból OGG zenefájlt készíthetünk; mi a 10-es (legjobb) minőséget használtuk a teszt során. Az OGGEnc a L.A.M.E.-mel ellentétben láthatóan inkább az AMD processzorainak kedvez, a Pentium 4-ek enyhén lemaradva szenvednek vereséget. Ez a program jobban szereti a Northwoodot a Prescottnál, és – így utólag látva – ugyanez volt jellemző a L.A.M.E.-re is. A Pentium M a DivX-kódolgató alkalmazásoktól eltérően ez esetben a vele kb. megegyező órajelű Athlon 64-gyel azonos gyorsasággal végzett a konvertálással.

Összegezve a konvertálóprogramokban látottakat, úgy tűnik, hogy nem véletlen a „munkára Intel processzort érdemes venni” teória, ezekben a programokban a Pentium 4-ek messze jobb választásnak bizonyulnak az Athlon 64-eknél. A „munkaprogramoknak” azonban van egy másik mezőnye is, a renderelőprogramok (3ds max, Lightwave, Maya) és a Photoshop, most következzenek ők.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!