Játékok

Elsőként a megszokott OpenGL-re íródott játékokat futtattuk le, ezek közül az egyik az ősrégi Quake 3, mely érzékeny az órajelre, a memóriasávszélességre, a memóriakésleltetésre és támogatja az SSE utasításkészletet is. Második a Wolfenstein, mely a Quake 3 felújított motorjára épül, és végül a Doom III, mely korunk egyik legújabb és legkorszerűbb engine-jére épül, és minden bizonnyal az elkövetkezendő időkben több más játékprogram alapjául szolgál majd. Quake 3 alatt használtuk az AMD processzorokhoz kiadott, az SSE-t kihasználó patchet is, így az Athlon 64-ek kicsit gyorsabbnak bizonyultak az inteles megfelelőiknél, ám mindegyiket lekörözte a Pentium M, mely 2,1 GHz-en egy 2,4 GHz-es Athlon-nek megfelelő sebességet mutatott fel. Wolfenstein alatt egy kiegyensúlyozott sorrend alakult ki, azonos „órajelen” az Athlon 64-ek és a P4-ek nagyjából ugyanolyan gyorsak, viszont a 2,1 GHz-es Pentium M igen nagyot esett vissza, már csak egy 2 GHz-es Athlon 64-nek vagy egy 3,2 GHz-es Pentium 4-nek megfelelő a sebessége. A modern játékok közül először a Doom 3 került a kezünkbe, és bizony ez a játék nem kecsegtet túl sok jóval a Pentium 4-tulajdonosok számára. Igaz, ez az első játék, melyben a Prescott gyorsabb a Northwoodnál, ám az, hogy a Pentium 4 560 (3,6 GHz) egy 3000+-os Athlon 64-gyel van egy szinten, nem vígasztalja a P4-tulajokat.

A DirectX 7-es (minimális DirectX 8-as effektekkel) játékokban is az Athlon 64-ek uralmát figyelhetjük meg, mindhárom játék alatt az Athlon 64 3200+-szal áll egy szinten a 3,73 GHz-es Pentium 4 Extreme Edition.

A DirectX 9-es játékokban elért eredmények sem festenek másként, a Pentium 4-ek csúnyán elbuknak az Athlon 64-ekkel szemben, egyedül a 3,73 GHz-es P4EE tartja a frontot, próbál meg befurakodni a gyorsabb AMD processzorok közé, ám csak Far Cry alatt sikerül neki igazán, a többi játék alatt nem terem babér számára.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!