Processzor-megateszt című cikkünk második részében az elméleti bevezető után immár mérési eredményeket is közreadunk (az első itt olvasható). Túlságosan nem szerettük volna szaporítani a szót a tesztek előtt, azonban az utolsó pillanatban betoppant a szerkesztőségbe az Asus mobilprocesszor-adaptere, a CT-479, melyről nem árt megemlékezni, hiszen ha már nálunk járt, ki is próbáltuk, hogy mit tud.
Pentium M és Pentium 4 [+]
Miről is van szó? Az Asus kiadott egy olyan átalakítót, mellyel Socket 478-as alaplapokba helyezhetünk Socket 479-es Pentium M processzort. Az átalakítóra azért van szükség, mert a Socket 479-es processzorok – amint nevük is mutatja – fizikailag nem kompatibilisek a Socket 478-asokkal, eggyel több lábbal rendelkeznek. Miért van minderre szüksége egy átlagos felhasználónak?
Léteznek olyan géptulajdonosok, akik napjainkban nem a MHz-hajhászást tartják szem előtt, hanem a minél kompaktabb, minél csöndesebb számítógép illúzióját kergetik. Számukra bizonyosan nem fog megfelelni egy 100-130 wattot fűtő Prescott processzor, de még egy Athlon 64 sem biztos. Számukra tökéletes választásnak bizonyulhat egy Pentium M processzor, mely alacsony hőtermelésével és emellett elvileg magas teljesítményével hívja fel magára a figyelmet (csak azért elvileg, mert a teszt még csak most következik, és ezt mi még nem tudhatjuk). Mégis minek ehhez egy átalakító, amikor már léteznek otthoni használatra szánt Intel 855GME chipsetes alaplapok az AOpen és a DFI kínálatában? Jó a kérdés, több ok is létezhet. Egyrészt ezek a 855 chipsetes alaplapok rendkívül drágák és nehezen beszerezhetők, ráadásul ehhez képest relatíve elavultak is, hiszen a 855-ös chipset csak egycsatornás memóriavezérlővel van felszerelkezve, és a rég elfeledett ICH4-es déli hidat párosítják mellé, mely még a SATA-t sem ismeri (igaz, az alaplapokon ettől függetnenül van külső SATA-vezérlő). Ha mindezen okokat összeadjuk, körvonalazódhat az igény egy olyan átalakító iránt, melyet egy modern (bár már korántsem a legmodernebb) Intel 865 vagy 875 chipsetes alaplapba helyezve képessé teszi azt a Pentium M processzor fogadására. Az Asus gondolt egyet, és megalkotta ezt az átalakítót CT-479 néven.
Asus CT-479 csomagolása [+]
Az Asus CT-479 egy „kitben” érkezik, kapunk mellé egy processzorhűtőt, egy tápkábel-átalakítót és egy rövidke leírást. Az Asus mottója a CT-479-cel kapcsolatban, hogy vegyél Pentium M-et, de ne 855-ös lappal, hanem egy olcsó 865-össel vagy 875-össel, és ezt egészítsd ki a CT-479-cel. A CT-479 egyelőre csak néhány alaplapot támogat hivatalosan, ezek természetesen mind Asus márkájúak és 865, illetve 875 chipsetesek (P4P800SE, P4P800-VM, P4C800-E Deluxe). A CT-479 támogatja az összes Pentium M és Celeron M processzort (Dothan és Banias is), kivéve a Low Voltage és Ultra Low Voltage verziókat.
Asus CT-479 Socket 478 / Socket 479 átalakító [+]
A CT-479 egy egyszerű nyák, melynek az egyik oldalán egy Socket 479-es processzorfoglalat, a másikon pedig egy Socket 478-as foglalatba illeszkedő „lábtenger” található. Tegyük az átalakítót a Socket 478-as alaplapba, majd az átalakítóba a Pentium M processzort, az adapteren található jumperek segítségével állítsuk be, hogy a processzorunk milyen rendszerbusszal rendelkezik (400 vagy 533 MHz), és máris készen vagyunk. Vagyis nem...
A hozzávaló hűtés
... hiányzik még a hűtés, ami minden CT-479-hez külön kijár. Dicséret illeti az Asus igyekezetét, ám nem árt a dolgok mögé néznünk, az a probléma ugyanis, hogy egész egyszerűen semmilyen más hűtést nem lehet felrakni a processzorra, esetleg próbálkozhatunk barkácsolással. Az Asus hűtője kb. 3000 rpm-en pörög, de szerencsére az Asus Q-Fannek köszönhetően szabályozható a ventilátor sebessége BIOS-ból. A nyákon található még egy tápcsatlakozó, erre érdemes egy floppycsatlakozót dugni (ilyet kapunk a csomagban), enélkül ugyanis nem kap áramot a processzor.
Asus P4C800-E Deluxe alaplap
A PH! a CT-479-et egy P4C800-E Deluxe-ban próbálta ki, álljon itt a tapasztalatok sora.
A BIOS csak Auto vagy DDR266-os memóriabeállítást engedélyezett a Pentium M számára (2,1 GHz/400), ami kevésnek tűnhet, ám kétcsatornás üzemmódban ez bőven elegendő a Pentium M számára, hiszen az FSB csak 100 MHz.
A BIOS nem engedte beállítani a processzor szorzóját,
és a BIOS nem engedte beállítani a processzor feszültségét sem, vagyis ez esetben le kellett mondanunk a SpeedStep-ről, mely a processzor szorzójának és feszültségének csökkentésével a teljes rendszer fogyasztását képes radikális mértékben lecsökkenteni azokban az esetekben, amikor a gép nem jár 100 %-on.
A processzor üresjáratban 35-38 fok, terhelés alatt pedig maximum 43 fokig melegedett a BIOS szerint (kb. 24 fokos szobában).
Csak érdekességképpen, a processzort körülvevő alkatrészek (FET-ek, kondenzátorok) a használat során szinte alig melegedtek fel, és a chipseten található passzív hűtőborda is sokkal langyosabb volt, mint amikor egy Prescottot használunk.
A nálunk járt 2,1 GHz-es Pentium M processzort az i855-ös AOpen lapban 2,54 GHz-ig sikerült túlhajtani, az Asus P4C800-E Deluxe + CT-479-es kombóval sem sikerült jobban túlhajtanunk a processzort, így a tesztekben az AOpen lappal elért tuningeredmények fognak szerepelni (mert azt már jóval korábban lemértük).
Lássuk, hogy a Pentium M teljesítményét mennyire fogja vissza az i855-ös chipset, és hogy a Pentium M egyáltalán milyen gyors.
| Processzor | Pentium M 765 | Athlon 64 FX-55 4000+ 3800+ 3500+ 3200+ 3000+ |
Athlon 64 3400+ 3200+ 3000+ 2800+ |
Pentium 4 3,2C és 3,2E; 3,0C és 3,0E; 2,8C és 2,8E |
Pentium 4 EE 3,73 GHz; Pentium 4 660; Pentium 4 560; Pentium 4 550 |
| Órajel | 2100 MHz | 2600 MHz 2400 MHz 2400 MHz 2200 MHz 2000 MHz 1800 MHz |
2200 MHz 2000 MHz 2000 MHz 1800 MHz |
3200 MHz 3000 MHz 2800 MHz |
3730 MHz 3600 MHz 3600 MHz 3400 MHz |
| Cache mérete | 64 kB L1 2 MB L2 |
Clawhammer (FX-55, 4000+): 128 kB L1 1 MB L2; Newcastle (a többi): 128 kB L1 512 kB L2 |
Clawhammer (3400+, 3200+): 128 kB L1 1 MB L2; Newcastle (3000+, 2800+): 128 kB L1 512 kB L2 |
Northwood: 20 kB L1 512 kB L2; Prescott: 28 kB L1 1 MB L2 |
P4 EE 3,73 GHz/P4 660: 28 kB L1 2 MB L2 többi: 28 kB L1 1 MB L2 |
| Szorzó / FSB (MHz) | 21x / 100 | 13x / 200 12x / 200 12x / 200 11x / 200 10x / 200 9x / 200 HT: 1000 MHz |
11x / 200 10x / 200 10x / 200 9x / 200 HT: 800 MHz |
16x / 200 15x / 200 14x / 200 |
14x / 266 18x / 200 18x / 200 17x / 200 |
| Alaplap | AOpen i855GMEm-LFS; ASUS P4C800-E Deluxe |
ASUS A8N-SLI Deluxe | MSI K8N Neo Platinum | Gigabyte 8IK1100 | ASUS P5AD2-E |
| BIOS-verzió | AOpen: R1.05; ASUS: v1021 |
v1004 | v1.5 | FI | v1004 |
| Chipset | AOpen: Intel 855GME; ASUS: Intel 875P |
NVIDIA nForce4 SLI | NVIDIA nForce3 250Gb | Intel 875P | Intel 925XE |
| Chipset-driver | Intel INF Update 6.3.0.1007 | NVIDIA Unified Driver 6.34 | NVIDIA Unified Driver 5.10 | Intel INF Update 6.3.0.1007 | Intel INF Update 6.3.0.1007 |
| Memória | Corsair TwinX1024-3200XL - 2 x 512 MB | 2 x 512 MB Kingmax DDR2-533 | |||
| Memória órajele | 166 MHz DDR333 |
200 MHz DDR400 |
200 MHz DDR400 |
200 MHz DDR400 |
266 MHz DDR2-533 |
| CAS Latency | 2 | 2 | 2 | 2 | 3 |
| Precharge Delay vagy RAS Active Time |
5 | 5 | 5 | 5 | 8 |
| RAS to CAS Delay | 2 | 2 | 2 | 2 | 3 |
| RAS Precharge Time | 2 | 2 | 2 | 2 | 4 |
| Videokártya | Asus EAX800 XT/2DT (500/500 MHz) - PCIe (Radeon X800 XT) Asus AX800 XT/TVD (@ 500/500 MHz) - AGP (Radeon X800 XT PE) |
||||
| Videokártya-driver | ATI Catalyst 4.9 | ||||
| Merevlemez | Hitachi Deskstar 7K250 160 GB (Parallel ATA; 7200 rpm; 8 MB cache) | ||||
| Operációs rendszer | Windows XP Professional Service Pack 1 + DirectX 9.0c | ||||
| Tápegység | Cooler Master RS-450-ACLY (450W) (Expert Computer Kft.) | ||||
Minden tesztrendszer esetében egy, az aktuális processzor alá leggyorsabb chipsettel felszerelkezett alaplapot próbáltunk meg beszerezni. A Pentium M esetében túl sok választásunk nem volt, az Intel 855-ös chipsetre épülő, otthoni felhasználásra szánt alaplapot csak az AOpen és a DFI gyárt, ezek közül csak az AOpen kapható itthon, emellett az Asus CT-479-es átalakítót egy Intel Canterwood chipsetes alaplapba, a leggyorsabb Socket 478-as Asus alaplapba helyeztük bele, a P4C800-E Deluxe a legújabb BIOS-verzióval probléma nélkül vette az akadályt. A Socket 939-es processzorok alá a már korábban bemutatott nForce4 SLI chipsetes Asus A8N-SLI Deluxe lapot tettük tesztjeinkben meggyőző teljesítménye miatt. A Socket 754-es rendszer egy igazi közönségkedvenc, az MSI K8N Neo Platinum köré épült, az nForce3 250Gb chipsetes lapnál választhattunk volna újabb, nForce4 chipsetes Socket 754-es lapot is, ám mire ezek megérkeztek az országba (pl. MSI K8N Neo3 Platinum), a tesztek jórészét már lefuttattuk. A Socket 478-as platformot a Gigabyte istállójából a szintén 875P chipsetes 8IK1100 képviseli, alapjáraton (High Performance módban) impresszív eredményeihez nem férhet kétség (lásd később a teszteket). Végül az LGA775-ös platformot egy újabb Asus lappal lendítettük előrébb, a 925X chipset leváltását szorgalmazó 925XE lapkakészletes P5AD2-E nem okozott csalódást.
A DDR memóriát támogató rendszereknél a Corsair DDR400-as, CL2-2-2-5 időzítéseket is bíró memóriáját választottuk, míg a DDR2-es rendszer esetében Kingmax memóriákat használtunk általánosnak mondható CL3-3-4-8-as időzítésekkel. A játéktesztek processzorlimitjének minél magasabbra tolása érdekében ATI Radeon X800 XT kártyákat használtunk a tesztekhez.
Tesztprogramok
Szintetikus benchmarkok
Lavalys Everest
Tömörítés
WinACE
WinRAR
7-Zip
Konvertálás-kódolás
MainConcept MPEG Encoder
XMpeg és DivX
Dr. DivX
Windows Media Encoder 9
OGGEnc
L.A.M.E.
Renderelés
Discreet 3ds max
NewTek Lightwave 3D
Maya
Cinebench 2003
Pov-Ray
Más
Adobe Photoshop CS
Játékok
Quake III Arena
Wolfenstein Enemy Territory
Doom 3
Unreal Tournament 2003
Unreal Tournament 2004
Splinter Cell
Tomb Raider: Angel of Darkness
Halo Combat Evolved
Far Cry
Half Life 2
A tesztben használt programokat a korábbi processzortesztekben már látott programok legújabb verziójával váltottuk le, hogy lássuk az időben később bemutatott processzorok esetleges utasításkészlet-kihasználásának pozitív eredményeit (pl. a Prescott esetén az SSE3). Elhagytuk a Sisoftware Sandra és a Sciencemark tesztjeit, mert úgy gondoltuk, hogy a benchmarkok lefutására szánt idő alatt inkább „valós” alkalmazásokat futtatunk. Elhagytuk a 3DMark2001SE-t, és helyette a Half Life 2-t vettük a listára, ugyanakkor felvettük az Adobe Photoshop legújabb változatát, és remélhetőleg sokak örömére egy Maya teszttel is gyarapodott a programcsomag. Frissítettük a render-programokat is (Lightwave és 3ds max), újabb pluginekkel és scene-ekkel. Lesznek tesztek (grafikonok), melyeken nem az összes processzor szerepel, ennek az a magyarázata, hogy az adott programot később vettük a listára, így egyes processzorokat már nem állt módunkban újra lemérni (ez főleg a Northwood magos P4-ekre lesz igaz).
A memóriasávszélesség lemérése az Everestet vettük elő, a memória-benchmark eredmények több meglepetéssel is szolgálnak. A Pentium M az i855-ös lapban aszinkron egycsatornás DDR333-as sebességen igen gyenge eredményeket ér el, ám látható, hogy egy 875P chipsetes lapban kétcsatornás üzemmódban sem nő igazán sokat (20-30 %) a memóriasávszélesség, DDR266-ös sebességhez képest az elméleti maximum 4,2 GB/s igen messzi áll a 3063 MB/s-os olvasási sebességtől. Az már más lapra tartozik, hogy a Pentium M számára nem is túl lényeges ez a kérdés, később meglátjuk, hogy miért. Az Athlon 64-ekről már régóta tudjuk, hogy az integrált memóriakontrollernek hála mindig megközelítik az elméleti maximális memóriasávszélességet, így van ez az Socket 754-esek esetében is, és a Socket 939-esek is jól szerepelnek. Utóbbiak esetében kissé furcsa, hogy ahogyan nő a processzor órajele, úgy közelít a memóriasávszélesség is az elméleti maximumhoz (6400 MB/s). A Northwood magos Pentium 4-ek a Gigabyte lapjának köszönhetően nagyon jól szerepelnek, a BIOS-ban bekapcsolható egy Command Per Clock opció is, ami megfelel az Athlon 64-eknél megismert Command Rate-nek, ezzel a memóriaírás nagy mértékben felgyorsítható. A Prescottok a Northwoodokhoz képest továbbfejlesztett hardveres előbehívásnak és a nagyobb gyorsítótárnak köszönhetően a memóriaolvasás során gyorsulnak, és megközelítik a Socket 939-es Athlon 64-eket! A teszt leggyorsabb memóriasebességével a P4EE 3,73 GHz-es változata büszkélkedhet, a közel 7,5 GB/s-os memóriaolvasás a 266 MHz-es FSB-nek köszönhető.
Nem minden a memóriasávszélesség, ha az adatokhoz a processzor csak lassan tud hozzájutni, akkor korántsem lesz olyan lenyűgöző a végeredmény. A Pentium M itt sem igazán brillírozik, a teszt legalacsonyabb eredményeit éri el az egycsatornás memóriavezérlővel felszerelt 855-ös chipset miatt, illetve a kétcsatornás memóriavezérlővel megnövekedett késleltetések miatt a 875-ös platformon. Érdekesség, hogy a Northwood magos P4-ek a memóriasávszélességi tesztben lemaradtak, azonban a kisebb sávszélességhez gyorsabb memóriaelérés párosul, ezzel némileg kiegyenlítve a Prescotthoz fűződő viszonyukat. Az Athlon 64-ekhez „no comment”, az integrált memóriavezérlő megteszi a hatását, az adatok a lehető legrövidebb úton vándorolnak a processzor és a memória között, míg a Pentium 4-esek esetében a chipset is közbeszól. Következzenek a valós alkalmazások.
Első tömörítőprogramunk a WinACE. A 2,1 GHz-es Pentium M processzor „csak” egy 3 GHz-es Prescott teljesítményét tudja nyújtani, ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a 875-ös chipsettel 7 %-ot gyorsult a tömörítés, ezzel utolérve egy 3,4 GHz-es Prescottot. Ebben a tesztben a Prescottok ütik a Northwoodokat, de ez kevés az Athlon 64-ek ellen, melyek a rendkívül rövid futószalagnak és az alacsony memóriakésleltetéseknek köszönhetően legázolják a Pentium 4-eket. A Pentium M esetében csak az előbbiről beszélhetünk, ennek tudható be, hogy azonos órajelen lassabb az Athlon 64-nél. A kétcsatornás memóriavezérlő az Athlon 64-en ebben az esetben nem segít.
A WinRAR eddigi tesztjeinkben a WinACE-nél erősebben függött a memóriasávszélességtől, és ez esetben is így van. A Pentium M itt és most még jobban elvérzik, mint WinACE alatt, ez annak köszönhető, hogy a Pentium 4-ek viszonylag jobban szerepelnek a magas memóriasávszélességi értékeknek köszönhetően, a Prescottok néhol az Athlon 64-ekkel vannak pariban (ami kicsit meglepő). A Northwoodok itt is lassabbnak bizonyulnak a Prescottoknál.
A 7-Zip személyében egy olyan tömörítőprogramot tisztelhetünk, mely képes kihasználni a többprocesszoros működést, így a Pentium 4-ek Hyper-Threading technológiáját is. Ez meg is látszik az eredményeken, a Prescottok (melyek ismét gyorsabbak a Northwoodoknál) gyorsabbak az azonos modellszámozású Athlon 64-eknél is. A Pentium M 7-Zip alatt szinte teljesen úgy viselkedik, mint az Athlon 64, a vele azonos órajelű AMD processzorokkal áll körülbelül egy szinten.
Az eddigieket összegezve, tömörítőprogramokban egy 2,1 GHz-es Pentium M egy 2,8 és 3 GHz körüli Pentium 4-essel, illetve egy 2-2,2 GHz körüli Athlon 64-gyel áll egy szinten. Ezek a programok főleg az Athlon 64-eknek kedveznek, köszönhetően a gyors parancsvégrehajtásnak (rövid pipeline) és a gyors memóriaelérésnek.
A filmekkel foglalkozó programok közül elsőként az SSE3-támogatással bíró Mainconcept MPEG Encodert vettük elő. Ezek a tesztprogramok egy különálló csoportot alkotnak, melyeket streaming-jellegű alkalmazásoknak lehet hívni, hiszen folyamatosan, „özönvízszerűen” ontják magukból az adatokat. Ez a fajta számolás a magas órajelű processzoroknak kedvez, hiszen nincs szó bonyolult műveletek végrehajtásáról, tehát a processzorok pipeline-ja relatíve kis szerepet kap, márpedig így egy 31 lépcsős futószalaggal rendelkező Prescott is pariban tud maradni egy Athlon 64-gyel, mely kevesebb mint fele ilyen hosszú futószalaggal bír. A grafikon alátámasztja az elvet, ha MME alatt az órajeleket vesszük figyelembe, az Athlon 64-ek állnak jobban (ez a logikus), de ha a modellszámozást, akkor a Pentium 4-ek, azok közül is a Prescottok, köszönhetően az SSE3 utasításkészletnek. A Pentium M ez esetben azonos órajelen az Athlon 64-nél jobban dolgozik.
A DivX-kódolás az egyik legjellemzőbb művelet, melyre a streaming-jellegű alkalmazás definíciója ráillik. Az Athlon 64-ek nem tudják felvenni a versenyt a P4-ekkel, emiatt még a 3,2 GHz-es Prescott is veri a 2,4 GHz-en járó Athlon 64 3800+-t és 4000+-t. A Pentium M itt az Athlon 64-eknél is gyengébb teljesítmény/órajel aránnyal rendelkezik, 2,1 GHz-en egy 2 GHz körüli Athlon 64 teljesítményével ér fel.
Korábbi tesztjeinkből már tudjuk, hogy az Athlon 64-tulajdonosok jobban járnak, ha az XMpeg Encodert lecserélik a Dr. DivX-re, melyben az AMD processzorai sokkal jobban szerepelnek, ám még ez sem elég az üdvösséghez, a Pentium 4 továbbra is gyorsabbnak bizonyul erre a feladatra. A Pentium M tartja a helyét, 2,1 GHz-en egy 2 GHz körüli Athlon 64-gyel áll egy szinten, mely adódhat az optimalizálatlanságból, azaz akár az SSE3 hiányából is.
A Windows Media Encoder is a Pentium 4-et „szerető” programok táborából kerül ki, a Hyper-Threading technológiát is kihasználni képes konvertálóprogramban a Pentium 4-ek egyszerűen legázolják az Athlon 64-eket. A Pentium M még mindig kicsit gyengébben teljesít az Athlon 64-nél.
Következzen két audiofájl-konvertáló program, az első a népszerű L.A.M.E., melyet rengetegen használnak előszeretettel WAV-ból MP3-ba történő konvertálásra önmagában vagy más programon keresztül. Esetünkben elsőként a "-q 0 -b 256 -p -m s --priority 4" paramétereket használtuk, ami röviden annyit jelent, hogy a WAV-ból készülő MP3 fájl legyen a legjobb minőségű (-q(uality) 0), 256 kbit/s-os, sztereó, a fájl kapjon CRC hibavédelmet és végül a program a legmagasabb prioritáson fusson. Az eredmény enyhén meghökkentő. Meghökkentő az a tagoltság, amit a grafikonon láthatunk. Honnan is kezdjük? Lássuk az alját először. A Pentium 4-ek ebben az esetben szó szerint megalázzák az Athlon 64-eket, a leggyorsabb Athlon 64 FX-55 is jóval lassabb, mint a leglassabb 2,4 GHz-es Pentium 4. Gondolhatnánk arra, hogy a L.A.M.E. egy simán Pentium 4-re optimalizált program, és az SSE3, illetve Hyper-Threading mellett az órajel az, ami miatt az Athlon 64-ek ilyen csúfos vereséget szenvednek. Nos, ez nem egészen így van. Egyrészt a program nem támogatja a Hyper-Threading technológiát, sőt, a program 3.96.1-es verziója nem támogatja az SSE3 utasításkészletet sem. Akkor az órajel lenne a megoldás? Nem egészen, hiszen egyrészt a 2,6 GHz-es Athlon 64 FX-55 magasabb órajelű a 2,4 GHz-es Pentium 4-nél, másrészt a grafikonon jól látható, hogy a Pentium M a maga 2,1 GHz-es órajelével veri a 3,73 GHz-es Pentium 4 Extreme Editiont. A titok nyitja a "-q 0" kapcsoló, amit (sajnos eddig nem sikerült rájönnünk, hogy miért) az Athlon processzorok (beleértve az Athlon XP-ket is) egyszerűen rühellnek. Lássunk egy másik példát.
Ez esetben a "-q 1 -b 256 -B 320 -m s -V 0 --priority 4" paramétereket alkalmaztuk, és az AMD processzorai számára sokkal kecsegtetőbb eredményeket kaptunk. A "-q 1" azt jelenti, hogy a legjobbnál eggyel gyengébb minőségű MP3 fájlt szeretnénk, a "-b 256 -B 320" jelenti azt, hogy váltakozó bitrátájú legyen a file (256 és 320 kbit/s között), sztereó mód, és a "-V 0" pedig a VBR minőségét jellemzi, a 0 a legjobbat jelenti. Úgy tűnik tehát, hogy a 0-ás minőségi beállítást nem szívlelik az AMD processzorai. Azt azért meg kell említenünk, hogy a Pentium M most is elveri még a nálánál 1,63 GHz-cel gyorsabb Pentium 4 Extreme Editiont is!
Végül lássuk az OGGEnc programot, mellyel a WAV állományokból OGG zenefájlt készíthetünk; mi a 10-es (legjobb) minőséget használtuk a teszt során. Az OGGEnc a L.A.M.E.-mel ellentétben láthatóan inkább az AMD processzorainak kedvez, a Pentium 4-ek enyhén lemaradva szenvednek vereséget. Ez a program jobban szereti a Northwoodot a Prescottnál, és – így utólag látva – ugyanez volt jellemző a L.A.M.E.-re is. A Pentium M a DivX-kódolgató alkalmazásoktól eltérően ez esetben a vele kb. megegyező órajelű Athlon 64-gyel azonos gyorsasággal végzett a konvertálással.
Összegezve a konvertálóprogramokban látottakat, úgy tűnik, hogy nem véletlen a „munkára Intel processzort érdemes venni” teória, ezekben a programokban a Pentium 4-ek messze jobb választásnak bizonyulnak az Athlon 64-eknél. A „munkaprogramoknak” azonban van egy másik mezőnye is, a renderelőprogramok (3ds max, Lightwave, Maya) és a Photoshop, most következzenek ők.
Elsőként a 3ds max eredményeket nézzük, a program legújabb, 7-es verziójával teszteltünk, ugyanis kíváncsiak voltunk, hogy a korábbi verziókhoz képest a program írói javítottak-e valamit az AMD processzorok és a Prescott támogatásán. Lássuk az alap render, a MAX scanline renderer eredményeit, ezt a gyakorlatban már kevesen alkalmazzák az egyre népszerűbb pluginok elterjedése miatt (v-ray, mentalray, brazil), ám mivel ez a program beépített rendere, így ezt is illett letesztelnünk. Korábbi tesztjeinkben (és általában netszerte a processzortesztekben) 3ds max alatt az Intel volt a nyerő. Úgy tűnik, mostanra változott a világ (a kocka még nem fordult meg), MAX scanline renderer alatt az AMD processzorok meggyőzően teljesítenek, a velük elméletben megegyező sebességű Pentium 4-eket, ha minimális mértékben is, de legyőzik. Érdekesség még a Northwood processzorok „hanyatlása”, a 3,2 GHz-es Northwood a 2,8 GHz-es Prescottnál is lassabb. A Pentium M kifejezetten jól szerepel, 2,1 GHz-es órajelen egy kb. 2,3 GHz körüli Athlon 64-gyel teljesít egy szinten.
Elővettünk két további népszerű plugint, a V-Rayt és a Mental Ray-t. A két plugin alatt elért eredmények nem különböznek túlságosan egymástól. A 2,1 GHz-es Pentium M mindkét esetben egy kb. szintén 2,1 GHz körül járó Athlon 64-nek felel meg, ez Pentium 4-re fordítva V-Ray alatt 2,8 GHz (Prescott), Mental Ray alatt viszont már 3,4 GHz. A Northwood mindkét esetben gyengébbnek bizonyul a Prescottnál, azaz azonos órajelen lassabb nála. A V-Ray alatt dolgozóknak érdemesebb Pentium 4-et vásárolni, azonban Mental Ray alatt úgy tűnik, teljesen mindegy, hogy milyen processzort használunk. Ezzel 2-1 az AMD javára, hiszen a MAX Scanline renderer alatt az AMD processzorai voltak a gyorsabbak.
Utolsóként a legnépszerűbb plugint, a Brazil Riót vettük jobban szemügyre, és be kell valljuk, igencsak meglepődtünk az eredményeken. Számos helyről lehet hallani, hogy „3ds max-hez vegyél P4-et”, azonban a PROHARDVER! ezt a nézetet többé nem tudja alátámasztani, ugyanis tesztjeink során az Athlon 64-es processzorok annyira meggyőzően teljesítettek, amire legmerészebb álmainkban sem számítottunk. Csoda persze nem történt, a Prescott jól szerepelt ebben a tesztben is, ám az Athlon 64 azonos modellszámozást feltételezve gyorsabbnak bizonyult a Prescottnál, így azt kell hogy mondjuk, 3ds max 7-hez mi az Athlon 64-et ajánljuk inkább. A Pentium M-ről még nem esett szó a Brazil kapcsán, a következő generációs asztali processzor teljesítménye egy szóval jellemezhető: lehengerlő!
A Lightwave tesztelését nem azonnal „bumm bele” módon kezdtük, hanem kikísérleteztük, hogy az adott processzor hány szálon renderelve végez a leggyorsabban az adott tesztscene-nel. Az Athlon 64 és a Pentium M nem támogatja a Hyper-Threading technológiát, így mindkét processzor esetében egyszálas renderelést alkalmaztunk, tesztjeink szerint így érték el a legjobb eredményt, ezzel szemben a Pentium 4-ek négyszálas rendereléssel voltak a leggyorsabbak (nem pedig kétszálassal!), természetesen nem kell óriási különbségekre gondolni. Ezután kiválasztottunk két tesztscene-t, melyek felépítésükben valamilyen szinten különböznek egymástól, elvégre valós scene-ek között is lehet különbség. A „Skull head newest” scene inkább a fényszóródásra koncentrálva számol, míg a második, „Teapot” nevű scene ray-tracinget (sugárkövetést) számol, így lehetséges, hogy Lightwave alatt többféle eredményt kapunk. Sejtésünk beigazolódott, „Skull head newest” scene alatt a Pentium 4-ek rendre gyorsabbnak bizonyultak az azonos modellszámozással rendelkező Athlon 64-nél, sőt, a 3,2 GHz-es Prescott gyorsabban végzett a rendereléssel, mint egy Athlon 64 4000+. A Pentium M 2,1 GHz-en itt szintén egy 2,1 GHz körüli Athlon 64-nek, vagy egy 3 GHz körüli P4-nek felelt meg.
A „Teapot” scene renderelése során kiegyenlítetté vált a verseny, azonos órajelet és modellszámozást feltételezve a Pentium 4 és az Athlon 64 közel azonos sebességgel renderelte le az adott scene-t, ami az előző teszthez hasonlítva óriási előrelépés az Athlon 64-nek. A Pentium M ez esetben is egy vele azonos órajelű Athlon 64-nek megfelelő sebességet mutatott fel, ami egy 3,4 és 3,6 GHz közötti Prescottnak felel meg.
A Maya 6 a 3ds max és a Lightwave után az egyik legkedveltebb renderprogram, ennek eredményeképpen nem hagyhattuk ki egy nagy processzortesztből. Maya alatt egy netről letöltött tesztscene-t használtunk a tesztekhez, melynek címe „Golden Egg”, és az eddigi rendertesztek során látott „egyszer ez nyer, másszor pedig a másik” rendszert követik az itt elért eredmények is; a Pentium 4 kicsit gyorsabb az Athlon 64-nél, de ez az előny nem mérvadó, mert igen csekély. A 2,1 GHz-es Pentium M az Athlon 64 3400+-szal teljesít egy szinten, amely 2,2 GHz-es, tehát Maya alatt a Pentium M gyorsabb, mint az Athlon 64. Ebben az alkalmazásban nem mérvadó az sem, hogy Prescottot vagy Northwoodot veszünk.
A Cinebench 2003 egy ingyenes benchmark, mely a CINEMA 4D R8 szoftverre épül. A program egy képet renderel le, végül pedig a lefutott teszt idejét vagy pontszámát jegyezhetjük fel. Mi a pontszámot jegyeztük fel, ez ugyanis következtetni enged arra is, hogy processzorunk hogyan teljesít egy 1 GHz-es Pentium III-hoz képest (100 pont = 1 GHz-es Pentium III). A Cinebench támogatja a Hyper-Threading technológiát, ennek köszönhetően az Athlon 64-ek komoly lemaradásban vannak a Pentium 4-ekhez képest. Ebben a tesztben a Pentium M sem tündököl.
A POV-Ray a mostanság használatos ray-tracing renderprogramok „elődje”, azonban már használja az SSE és SSE2 utasításkészletet, a Hyper-Threadinget viszont nem támogatja. POV-Ray alatt az Athlonok hagyományosan jól szerepelnek, ami főleg a rövid futószalagnak köszönhető. Ez okolható a Prescottok Northwoodokhoz képest gyenge szerepléséért is. A Pentium M 2,1 GHz-en egy 2 GHz-es Athlon 64-nek megfelelő teljesítményt nyújt.
Gondoltunk a Photoshopot gyakran használó olvasókra is, egy PS7Bench nevű action átalakított (meghosszabbított) változatát futtattunk le, és a rengeteg szűrővel telitűzdelt szkript lefutásához szükséges időt jegyeztük fel. A Photoshop egy érdekes program, ugyanis nem maga a program, hanem a különböző szűrők támogatják a Hyper-Threading technológiát (míg a program maga támogatja az SSE-t és SSE2-t is). Az action számos Radial Blur, Polar Coordinates, Watercolor és Pointillize szűrőt tartalmaz. Ha egy action lefutásához szükséges idő alapján kell megítélnünk a processzorokat, akkor azt kell hogy mondjuk, ez esetben nincs döntés, az Athlon 64-ek és a Pentium 4-ek szinte azonos idő alatt teljesítették a kitűzött feladatot, sőt, úgy tűnik, mintha az AMD ehhez a programhoz igazította volna a modellszámozást.
A renderprogramok teszteredményeit látva úgy tűnik, hogy a „munkára Intel processzort érdemes venni” állítás már korántsem olyan egyértelmű, ahogyan azt a konvertálóprogramokban elért eredmények után gondoltuk. Hiszen mi is történt? 3ds max 7 alatt az Athlon 64 négyből három tesztet megnyert, a két Lightwave tesztből egyet a P4 nyert, egy pedig döntetlen lett, Maya alatt épphogy csak a P4 nyert, Cinebench alatt szintén a P4 nyert, viszont Povray alatt az Athlon 64. Kérdés, hogy a leendő számítógéptulajdonos melyik programot fogja használni, ettől függ, hogy melyik platformra érdemes beruházni. Lássuk a játékokat.
Elsőként a megszokott OpenGL-re íródott játékokat futtattuk le, ezek közül az egyik az ősrégi Quake 3, mely érzékeny az órajelre, a memóriasávszélességre, a memóriakésleltetésre és támogatja az SSE utasításkészletet is. Második a Wolfenstein, mely a Quake 3 felújított motorjára épül, és végül a Doom III, mely korunk egyik legújabb és legkorszerűbb engine-jére épül, és minden bizonnyal az elkövetkezendő időkben több más játékprogram alapjául szolgál majd. Quake 3 alatt használtuk az AMD processzorokhoz kiadott, az SSE-t kihasználó patchet is, így az Athlon 64-ek kicsit gyorsabbnak bizonyultak az inteles megfelelőiknél, ám mindegyiket lekörözte a Pentium M, mely 2,1 GHz-en egy 2,4 GHz-es Athlon-nek megfelelő sebességet mutatott fel. Wolfenstein alatt egy kiegyensúlyozott sorrend alakult ki, azonos „órajelen” az Athlon 64-ek és a P4-ek nagyjából ugyanolyan gyorsak, viszont a 2,1 GHz-es Pentium M igen nagyot esett vissza, már csak egy 2 GHz-es Athlon 64-nek vagy egy 3,2 GHz-es Pentium 4-nek megfelelő a sebessége. A modern játékok közül először a Doom 3 került a kezünkbe, és bizony ez a játék nem kecsegtet túl sok jóval a Pentium 4-tulajdonosok számára. Igaz, ez az első játék, melyben a Prescott gyorsabb a Northwoodnál, ám az, hogy a Pentium 4 560 (3,6 GHz) egy 3000+-os Athlon 64-gyel van egy szinten, nem vígasztalja a P4-tulajokat.
A DirectX 7-es (minimális DirectX 8-as effektekkel) játékokban is az Athlon 64-ek uralmát figyelhetjük meg, mindhárom játék alatt az Athlon 64 3200+-szal áll egy szinten a 3,73 GHz-es Pentium 4 Extreme Edition.
A DirectX 9-es játékokban elért eredmények sem festenek másként, a Pentium 4-ek csúnyán elbuknak az Athlon 64-ekkel szemben, egyedül a 3,73 GHz-es P4EE tartja a frontot, próbál meg befurakodni a gyorsabb AMD processzorok közé, ám csak Far Cry alatt sikerül neki igazán, a többi játék alatt nem terem babér számára.
Asus CT-479
Az Asus CT-479 segítségével az Asusnak sikerült túljárnia a konkurencia eszén. Amíg az AOpen és a DFI egy új alaplapot gyártott le, addig az Asus egy átalakítóval rukkolt ki, mely olcsóbb és gyorsabb az ellenlábasok megoldásainál (pl. egy P4P800SE + CT479-es kombináció kb. 10 000 forinttal olcsóbb, mint egy AOpen 855-ös lap), ezek után úgy véljük, ha valakinek asztali Pentium M-re fáj a foga, a CT-479-cel jár a legjobban. Negatívumként meg kell említenünk a SpeedStep hiányát és a hűtést, hiszen amennyiben CT-479 használatára adjuk a fejünket, mindenképpen az Asus saját gyártású hűtésére vagyunk rákényszerítve. Szerencsére az Asus Q-Fan opciója működik, tehát nem kell teljes fordulatszámon járatni a ventilátort.
Intel vagy AMD?
Mondandónkat nem szeretnénk hosszúra nyújtani, elvégre a tesztek során elég alaposan elemeztük az eredményeket. Lássuk, hogy mely területeken ki a nyerő.
tömörítők: Athlon 64
konvertálók (filmek, zenék): Pentium 4
renderelés: váltakozó
játékok: Athlon 64
Természetesen vannak átfedések, egyes programokban lehetnek ellentétes eredmények is, azonban itt és most úgy tűnik, hogy ezek alapján az Athlon 64-nek van több keresnivalója.
Lássuk, hogy a Pentium M hogyan viszonyul az Athlon 64-hez.
tömörítők: Athlon 64
konvertálók (filmek, zenék): Athlon 64, kivéve a L.A.M.E.-et
renderelés: Pentium M
játékok: döntetlen, de inkább Athlon 64
Látható tehát, hogy az Athlon 64 mindkét Intel processzornál kívánatosabb, legalábbis addig biztosan, amíg a teljesítménye alapján ítélkezünk. Lássunk más szempontokat is.
ár: Athlon 64 < Pentium 4 < Pentium M
beszerezhetőség: Athlon 64 = Pentium 4 > Pentium M
melegedés: Pentium M < Athlon 64 < Pentium 4
fogyasztás: Pentium M < Athlon 64 < Pentium 4
időtállóság: Socket 939 > Socket 775 > Socket 479?
fejleszthetőség: Socket 939 > Socket 775 > Socket 479?
utasításkészletek: Athlon 64 > Pentium 4 > Pentium M
Fejezzük ki mindezt szavakban is, kacsacsőrök nélkül. Az Athlon 64 olcsóbban, kevesebb áramot fogyasztva, időtállóbb befektetés, mint a Pentium 4, emellett a film- és audiokonvertáló programokon kívül általánosságban gyorsabb is annál. Tehát, miért is venne valaki Pentium 4-es rendszert ezek után? Mert film-és audiokonvertáló programokkal dolgozik? Ez egy indok. Más esetleg?
Nem szóltunk még a Pentium 4 Hyper-Threadingjének áldásos hatásairól. Egy korábbi tesztünkben megpróbáltunk valós eseményeket szimulálni, és kideríteni, hogy ezekben a helyzetekben a Hyper-Threading tényleg javít-e a rendszer összsebességén. Lássuk az eredményeket:
| Hyper-Threading teszt | Prescott HT On | Prescott HT Off | Northwood HT On | Northwood HT Off | Athlon 64 |
| Photoshop Action lefutásának ideje (p:mp) | 9:13 | 13:16 | 9:35 | 13:40 | 10:47 |
| miközben a NAV vírust keres (darab fájlt scannelt) | ~86000 | ~110000 | ~91000 | ~110000 | ~110000 |
| Másodpercenként átvizsgált fájlok száma | ~155 | ~138 | ~158 | ~134 | ~170 |
| Hyper-Threading teszt | Prescott HT On | Prescott HT Off | Northwood HT On | Northwood HT Off | Athlon 64 |
| WinRAR tömörítés ideje (p:mp) | 2:38 | 5:33 | 2:57 | 6:20 | 4:26 |
| miközben az ACDSee BMP fájlokat konvertál PNG-re (darabszám) | 33 | 64 | 41 | 99 | 54 |
| 1 percre jutó átkonvertálások száma | ~12 | ~11 | ~14 | ~15 | ~12 |
| Hyper-Threading teszt | Prescott HT On | Prescott HT Off | Northwood HT On | Northwood HT Off | Athlon 64 |
| MPEG2-ből DivX AVI konvertálásának az ideje (p:mp) | 3:50 | 4:09 | 4:11 | 4:07 | 4:06 |
| miközben a Quake III-mal játszunk (fps) | 114 | 71 | 116 | 71 | 70 |
A Hyper-Threading tehát nemcsak a tesztprogramokban jön jól, hanem a számítógép mindennapi használata során is, például gördülékenyebb munkát eredményez. Ilyet viszont az Athlon 64 nem tud (egyelőre).
Intel vagy AMD, AMD vagy Intel? A választás a kedves olvasóké.
fLeSs
A tesztben szereplő alkatrészeket az alábbi cégek bocsátották rendelkezésünkre: