Hirdetés
Az 1986-ban lefektetett PATA (Parallel ATA) csatolószabvány az ATA (AT Attachment) és az ATAPI (AT Attachment Packet Interface) szabványok együttesét alkalmazza, amelyek a Western Digital IDE (Integrated Drive Electronics) interfészéből fejlődtek ki. A felületre adattárolókat lehet csatlakoztatni, mint például merevlemez, floppy meghajtó, vagy optikai adattároló.
A PATA 16 bites adatsávon kommunikál, az adatátviteli tempó pedig 3,3 MB/s-tól (PIO 0) 167 MB/s-ig (Ultra DMA 7) mozoghat. Az adatkommunikáció egy legfeljebb 45,7 centiméter hosszú szalagkábelen folyik, ami 40, illetve az Ultra DMA/66 módozattól kezdődően 80 eres. Egyetlen kábelre legfeljebb két eszköz fűzhető fel, de elnevezésük ellenére teljesen egyenrangúak. A jelölés szerint az elsődleges (device 0) eszköznek Master beállítást kell konfigurálni, míg mellette a másodlagos (device 1) csak Slave módban képes működni. A szabvány szerint a Master eszközt a kábel végére, míg a Slave-et a kábel közepére kell csatlakoztatni. A konfigurálást minden esetben a meghajtókon található jumper kapcsolók segítéségével kell elvégezni.
Manapság már egyre kevesebb helyen találkozhatunk PATA csatolóval, hisz a felület szerepét 2003-tól fokozatosan átvette a nagyobb tempót, illetve számos egyéb előnyt magáénak tudható SATA (Serial ATA) felület.