Az LCD televíziók felépítéséből adódó sajátosság, hogy a működésükhöz szükség van háttérfényre, vagy más néven háttérvilágításra. Ezt egészen sokáig hidegkatódos fénycsövekkel (CCFL: Cold Cathode Fluorescent Lamp) oldották meg mind a laptopok, mind a monitorok, mind a televíziók esetében. 2008-ban jelentek meg az első olyan tévék, amelyekben ezeket LED-ekkel helyettesítették (ezeket a termékeket nevezik a gyártók előszeretettel, ám megtévesztő módon LED tévének), és mára ez a rivális eljárás egyre inkább kiszorítja a hagyományos CCFL készülékeket. Azonban még mindig találkozni ilyen technológiát használó modellekkel, elsősorban a belépőszintű, a régebbi vagy a használt darabok között.

CCFL (Cold Cathode Fluorescent Lamp) fénycső

Ezek legnagyobb előnye LED-es társaikhoz képest, hogy még mindig kevesebbe kerülnek, viszont cserébe több energiát fogyasztanak, és ráadásul ily módon mai szemmel már igen bumfordi, minimum 6-7 centiméter vastag televíziók állíthatók csak elő. Bár néhányan attól tartanak, hogy pont emiatt a CCFL-es LCD televíziókat nem lehet a falra akasztani, ám ez tévedés, ettől nem kell félni. A kikapcsolható fénykibocsátó diódáknak köszönhetően a LED-es tévékkel óriási, akár milliós értékű dinamikus kontrasztarány is elérhető, de mivel azt a funkciót egyébként jobb likvidálni azonnal, sokkal fontosabb, hogy a valós kontrasztarányt tekintve nincs különbség a két eljárás között. Mindent összevetve, a CCFL háttérvilágítású televíziók a múltat képviselik, az új modelleknél ma már szinte csak a kiméretű (azaz 32"-es vagy annál kisebb), belépőszintű darabok között találkozni ilyenekkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kategóriájukban rosszak lennének, így aki ilyen tévé vásárlásán gondolkozik, annak érdemes ezeket is számba vennie, hiszen vannak köztük egészen jól sikerült modellek is.

Samsung LE32E420 CCFL háttérvilágítású tv vastagsága