2017. november 23., csütörtök

Az M.2 (NGFF) formátum

  • (p)
Írta: 04ahgy | Utoljára frissítve: 2016-11-04 14:31

Az M.2 (korábban NGFF – Next Generation Form Factor) egy univerzális bővítőhely, mely a Mini PCI Express és az mSATA foglalatok utódjának tekinthető. A formátum a PCI-SIG és a SATA-IO tervezőcsoportjainak közös munkájaként jött létre. A cél egy kompaktabb és rugalmasabb bővítőhely létrehozása volt, mely megfelel a modern kor követelményeinek. Az M.2 általában az mPCIe kártyahelyhez hasonlóan bármilyen PCI Express kapcsolatot alkalmazó, és a szabványnak megfelelő kártyát képes fogadni, melybe ugyanúgy beletartozik a Wi-Fi vagy a WWAN, mint az SSD. Később részletezzük, hogy vannak kivételek is, amikor egyáltalán nem vezettek PCI Express sávokat az M.2 foglalathoz.

Az M.2 foglalatba illeszkedő kártyák vékonyabbak, illetve a maguk 22 milliméterével keskenyebbek is mint a korábbi Mini PCIe/mSATA egységek. A hosszúság tekintetében már más a helyzet, ugyanis ez a dimenzió nem egységes. Jelenleg több méretszabványt alkalmaznak, így az M.2 formátumú kártyák 30, 42, illetve szükség szerint akár 60, 80 és 110 milliméter hosszúak is lehetnek, melyek közül a 42 milliméteres a legelterjedtebb az I/O eszközök, például Wi-Fi és Bluetooth kártyák számára. Az M.2-es SSD-k általában a 80, ritkábban a 60 mm-es hosszúságú nyomtatott áramkört kapják. A méretet természetesen jelölik is, így például az M.2 2242 típus 22 milliméter széles, és 42 milliméter hosszú, míg az M.2 2280 már 80 milliméteres hosszúsággal bír. Ennek nagy jelentősége van, hisz nem mindegyik alaplap képes fogadni a hosszabb megoldásokat.

Míg a Mini PCIe aljzathoz legfeljebb 1 darab, addig az M.2 slothoz már maximum 4 darab, bármilyen szabványú PCI Express sáv vezethető ki, melyek mellett/helyett lehetőség van például USB 2.0/3.0 és SATA 3.0 csatlakozási pontok alkalmazására is. További opció, hogy az IIC, SMBus, FMI, UART, SDIO, PCM, UIM, HSIC, SSIC kapcsolatok alkalmazási lehetősége mellett akár audio és DisplayPort hozzávezetése is megoldható. A csatlakozós élen bevágást ejtenek, ezzel is jelölve a lehetséges interfészeket. A legelterjedtebb B-key és M-key mellett az angol ABC további betűi (A-tól L-ig) jelölik, hol található a behelyezési pozíciót mutató bevágás.

Utóbbiból kifolyólag egy M.2 formátumú SSD egyaránt csatlakozhat PCI Express (általában x4-es kapcsolat, M-key), illetve SATA csatolón (B-key) keresztül is a rendszerhez. A SATA csatoló gyakorlatilag ugyanazt kínálja, mint az mSATA vagy a szabvány alaplapi csatlakozó, ergo ilyen esetben legfeljebb 6 Gbps-os tempó érhető el. A PCI Express ezzel szemben jóval nagyobb elméleti maximális tempót nyújthat, ugyanis négy, a 3.0-s szabványnak megfelelő sáv esetében akár 3940 MB/s-os tempó is elérhető, míg két ilyen sávval értelemszerűen "csak" ennek a fele. Az hogy az adott kártya melyik szabvánnyal operál, már ránézésre megmondható, mivel a SATA-s megoldásokon általában kettő, míg a PCI Express sávokat alkalmazó SSD-ken egy bevágás van. A mindenkori foglalat természetesen ennek megfelelően van kialakítva, azonban több alaplap már a mindkét típust fogadni képes, kombinált slotot kapja.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a PCI Express csatolós megoldások AHCI és NVMe felületen keresztül is kommunikálhatnak a rendszerrel. Bár utóbbi modernebb – amivel előnyösebb is az SSD-k számára – azonban alaplapi BIOS/UEFI támogatásra, valamint megfelelő operációs rendszer használatára is szükség van esetükben. Valamivel drágábbak, cserébe gyorsabbak is, mint a PCIe-n AHCI módban kommunikáló eszközök, és napjainkban kezdenek jobban elterjedni.


Több hosszúságú kártyát fogadni képes M.2 foglalat az alaplapon

Ugyan az M.2 foglalat esete első látásra nem egyszerű, ugyanakkor két-három év alatt már szinte teljesen visszaszorította a korábbi Mini PCIe/mSATA foglalatok szerepét. M.2 szabványú tároló alkalmazása esetén tehát a fentiek értelmében fontos ellenőriznünk, hogy a fogadó notebook vagy alaplap a vele használni kívánt eszközzel azonos kommunikációs csatornát használjon. Önmagában az, ha károsodás nélkül a foglalatba behelyezhető, még nem jelent egyező interfészt, ezáltal működőképességet.


Egy mSATA és egy M.2 szabványú SSD [+]

A PCI Express x4 kapcsolatot használó M.2-es SSD-k kompatibilitása olyan szintű, hogy gyakran egy PCI Express kártyára helyezik foglalatukat. Így a hűtési lehetőségek is javíthatók, ami kezd a flash-alapú tárolóknál is kritikus ponttá válni, valamint M.2 aljzattal el nem látott alaplapokban is elérhetők a szélsebes adattárolási opciók.

Ha pontatlanságot találsz a cikkben, kérjük, írd meg a szerzőnek!
A bejegyzés utolsó frissítésének időpontja: 2016-11-04 14:31

Hir​d​e​tés

H​i​r​d​e​tés​

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.