A Philips szórakoztatóelektronika összeomlása
A Philips mindig is egy megingathatatlan monolitnak tűnt. Egy olyan vállalatnak, amelyiknek vannak ugyan hülye nem mindig érthető húzásai, de aki különleges újításainak köszönhetően mindig is markánsan el tudta különíteni magát a piac többi résztvevőjétől. Ennek köszönhetően egyébként az egyik utolsó nagy európai szórakoztatóelektronikai gyártóként nem csak talpon tudtak maradni, de sok esetben egyenesen ők diktálták a tempót vagy mutattak utat az egész iparágnak.
Épp emiatt sokkolt minket a hír 2011 tavaszán, miszerint a Philips megválik a televíziós divíziótól, konkrétan eladják egy hongkongi cégnek. És ezzel még nem volt vége, hiszen nem sokkal később jött a hideg zuhany, mikor kiderült, hogy az AV üzletágtól is szabadulnának, tehát az audioeszközökből, médialejátszókból sem kérnek a jövőben. Akkor nagyon úgy tűnt, hogy ezzel a márka nimbuszának harangoztak is, és a Philips név annyi más korábbi versenytársához hasonlóan végül a hipermarketek alsó polcain köt majd ki, az ultraolcsó, belépőszintű termékek társaságában.
Hogy jutottunk idáig?
Jó pár dolognak kellett történnie ahhoz, hogy a Philips vezetői eljussanak egy ilyen döntésig. Ezek külön-külön még nem eredményezték volna az eladást, viszont együttesen, egymásra hatva már olyan helyzet alakult ki, aminek alapján indokoltnak tűnik ez a lépés. Érdemes kicsit áttekinteni az okokat, hogy mi is vezetett odáig, hogy egy ilyen patinás cég egyetlen szekciója egyetlen negyedév alatt 87 millió eurós veszteséget produkáljon, mert tényleg tanulságos a történet.
Meggyengülő szórakoztatóelektronika: A Philips annyi más konszernhez hasonlóan több lábon áll, így komoly pozíciókkal rendelkezik a világítástechnikában, a kisháztartási gépek, illetve az orvosi eszközök piacán is. Mint mindenhol, itt is óriási harcok folytak a cégen belül, hogy melyik terület élvezzen prioritást, és utólag nagyon úgy tűnik, hogy a szórakoztatóelektronikai divízió egyszerűen nem tudott elég hatékony lobbitevékenységet folytatni.
Már a kétezres évek közepén volt olyan Philips rendezvény, ahol nyíltan kijelentették, hogy egyre kevesebb energiát, figyelmet és pénzt fordítanak majd a jövőben erre a szegmensre. Ez persze valahol érthető, hiszen egyetlen jól sikerült MRI vagy CT üzlet annyi hasznot hozhat a konyhára, amennyit az egész tévés szekció termel egy jobb évben. Azonban ez egyben azt is jelenti, hogy csökkennek a tévékre szánt források, kevesebb pénz jut fejlesztésekre és marketingre, ami végső soron meg is látszik az adott üzletág teljesítményén.
További baklövések
Kapkodó, egymásnak ellentmondó döntések: Az évek során számtalan olyan döntés született, amelyek láttán az ember csak a fejét csóválja, hiszen úgy tűnt, sokszor mindenféle koncepció nélkül lép ebbe vagy abba az irányba a vállalat. Felépítették például a monitor divíziót, és létrehoztak egy LCD kijelzők fejlesztésére és gyártására szakosodott leányvállalatot az LG-vel. Ez eddig teljesen logikusnak hangzik, az viszont már nem, hogy ezek után rövid idővel miért értékesítik a monitor részleget, majd adják el később a részesedésüket az LG-nek a közös cégben. Ráadásul ez utóbbi döntés, látva a koreai cég elképesztő eredményeit és szárnyalását, óriási hiba volt.
Gyakorlatilag ugyanezt csinálták a multifunkciós távirányítókkal is. Ott konkrétan megtörtént az, hogy pénzt nem kímélve, óriási csinnadrattával bemutattak egy egyébként pazar terméket egy nemzetközi kiállításon. Majd fél év után bejelentették, hogy le van fújva az egész projekt, inkább, ha lehet eladják a divíziót, de amennyiben nem kell senkinek, akkor szimplán csak kivonulnak az iparágból.
A projektorok sorsa is hasonlóképpen alakult, hiszen azok a fejlesztések a Sagemcom birtokába kerültek, miután a Philips többé nem akart vetítőkkel foglalkozni. Az azért sokatmondó, hogy ezt nem is csak a szórakoztatóelektronikában sikerült eljátszani, hiszen a hűtőgépekkel pont ugyanezt művelték, hogy a mobiltelefon szekcióról már ne is beszéljünk. Azt valószínűleg senkinek nem kell magyarázni, hogy egy vállalat tárgyalási pozícióira milyen hatással van az ilyen kiszámíthatatlan viselkedés, illetve hogy mennyi pénz ment el végül teljesen feleslegesen az ilyen lépések miatt.
Rosszul menedzselt fejlesztések: Ha azt mondom plazma, az embereknek (legalábbis túlnyomó többségüknek) a Panasonic vagy a Pioneer ugrik be. A hangprojektorról a Yamaha, a netes tartalmak futtatására képes, valamint integrált böngészővel rendelkező tévékről pedig a Samsung. Pedig ezek közül mindegyikben az úttörők között volt a Philips saját termékeivel. Valahogy mégsem tudták kihasználni az innovációkban rejlő potenciált, ellentétben a riválisokkal, ami egyértelműen kommunikációs problémákra vezethető vissza. Illetve természetesen arra, hogy sokszor itt is idő előtt leállították a projektek fejlesztését. Így például a saját, a világon egyébként elsőként bemutatott okostévéplatformjuk, a Net TV gyakorlatilag éveken át változatlan maradt, ami hihetetlen hátrányt jelentett egy idő után.
Sajnos ide tartozik az Ambilight is, amire sokáig egyszerűen nem sikerült felhívni tisztességesen az emberek figyelmét. Pedig egy nagyon látványos és önmagáért beszélő technológiáról van szó, aminek ugyan vannak ellenzői, támadói, de a tapasztalataink szerint a legtöbb embernek kifejezetten tetszik, ha látja.
Gazdasági válság: A globális gazdasági világválság az összes iparági szereplőt hátrányosan érintette, de igazán azokat a cégeket rázta meg, amelyek kiemelt hangsúlyt fektettek a felső kategóriás, nem kimondottan olcsó készülékekre. A Philips pedig pont közéjük tartozott, hiszen az Ambilight család tagjai, amitől nagyon sokat vártak, jellemzően drágábbak, mint hagyományos társaik.
Megmaradt a márka nimbusza
Mi történt az elmúlt években?
Sokan attól tartottak, és némiképp talán joggal, hogy ha egy kevéssé ismert hongkongi cég vásárolja meg a tévédivíziót, az automatikusan egyenes utat jelent a gagyi felé. Azonban az elmúlt években bebizonyosodott, hogy ez szerencsére nem így történt. Bár az átadás-átvétel éveken át tartott, és ennek hatásai olykor meglátszódtak, a fejlesztések egyáltalán nem álltak le, sőt.
Egyértelműen tartották a lépést az első vonallal, hisz jó néhány nagy márkával együtt a második hullámban dobták piacra Ultra High Definition televízióikat, igen hamar megjelentek kínálatukban a hajlított modellek, az Ambilight is egyre pontosabb, energiatakarékosabb lett az évek során, és rendelkeztek teljesen egyedülálló 21:9 képarányú eszközökkel is. Emellett a dizájn terén is sikerült néhány esetben maradandót alkotniuk, hiszen például a DesignLine széria tagjai kifejezetten tetszetősre és figyelemfelkeltőre sikerültek.
És akkor még nem is beszéltünk az olyan apróságokról, mint a QWERTY billentyűzettel felszerelt távirányító, ami jelentősen megkönnyítette egyes funkciók használatát. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a cég elsőként lépett színre, a Sonyt és a Sharpot is megelőzve Andorid-alapú készülékével, a tervek szerint még az idei évben piacra dobják saját OLED tévéjüket, a CES-en pedig már be is mutattak egy unikumnak számító, lézer hibrid háttérvilágítású televíziót.
Az AV üzletágat végül sikerült eladni, és nem is akárkinek, hiszen azt a nagy terveket szövögető, elsősorban talán gitárjairól ismert amerikai Gibson vásárolta fel. Ez mindenképpen reménykeltő, hiszen a vállalat egyértelműen hitet tett a kiváló minőségű, komoly innovációs értékeket hordozó termékek és technológiák mellett. Az éveken át tartó kálvária maximum annyiban látszódott meg, hogy nem frissült kellő gyakorisággal a kínálat, viszont magukra a termékekre igazából sok panasz nem lehetett, legyen szó a Fidélio család audiotermékeiről, az asztali Blu- ray lejátszókról vagy a fej- és fülhallgatókról. Ez utóbbi kategóriában sikerült még egy nagy halat is behúzniuk, hiszen a mainstream trance holland császárával, Armin van Buurennel sikerült megállapodniuk egy hosszan tartó együttműködésről. A DJ segít a fejlesztésekben, a nevét felhasználják marketingcélokra, sőt az is előfordult, hogy konkrét fellépéssel segítette a promóciót.
A kivétel, amely erősíti a szabályt
A Philips márkanév tehát sok egykori vetélytársával ellentétben továbbra is szépen cseng. Ebben minden bizonnyal kulcsszerepet játszott az egykori anyacég ilyen irányú törekvése, tehát hogy nem adták el eszetlenül, csupán a pillanatnyi bevételt szem előtt tartva az üzletágakat, és odafigyeltek arra is, hogy a korábban a cégnél dolgozó holland mérnökök, szakemberek jó része megtarthassa állását az új tulajdonosnál is. A Philips tehát a kivétel, amely erősíti a szabályt, aminek tényleg csak örülni lehet, hiszen minél több erős, innovatív vállalat van jelen a piacon termékeivel, nekünk, felhasználóknak annál jobb.
elefant
