Kontraszt, térhatású hang, körülölelő kép

A tévégyártók internetes oldalaira a termékkommunikáció részeként előfordul, hogy olyan információk kerülnek fel egy-egy modellel, technológiával kapcsolatban, amelyek nem minden esetben fedik tökéletesen a valóságot. Magyarul van olyan, hogy a marketing oltárán feláldozzák a realitást. Az ilyen hangzatos funkciók, paraméterek és szolgáltatások közül szedtünk össze néhányat, és arra is megpróbálunk rávilágítani, hogy a való életben ezek a legtöbbször hogyan működnek, milyen konkrét tapasztalatai lehetnek velük a felhasználóknak.

Végtelen kontraszt, mega kontraszt, ultrabrutál kontraszt

A kontrasztarány a legsötétebb (fekete) és legvilágosabb (fehér) kép világosságának, vagy fényerősségének (cd/m²) arányát mutatja meg. Értelemszerűen elméletileg minél nagyobb ez az érték, annál jobb a képminőség. Általános, hétköznapi használat mellett, még a plazma vagy OLED tévéknél is számolni kell minimális mértékű fény átszűrődéssel az egyes pixelek között, így a "végtelen kontrasztarányt", mint olyat, el lehet felejteni, még akkor is, ha egyes képkockákban éppen elvileg nem keletkezik fény.

Az LCD tévék esetében a háttérvilágítás miatt a helyzet még rosszabb, itt aztán pláne nem lehet szó "végtelen kontrasztról". Sokszor még a fekete illúziójának megteremtése is gondot okoz. E készülékeknél a gyártók sokszor adnak meg milliós értékeket (pl. 5 000 000:1) a hivatalos specifikációkban, de ezek csak a direkt e célra szánt képmódosító eljárások (például Dinamikus kontraszt) és speciális tartalmak (jellemzően nagyon sötét és nagyon világos képek) bevetésével érhetőek el. Magyarul olyan körülmények között jönnek ki ezek a számok, amelyek a mindennapi használatban nem fordulhatnak elő, így ezek az adatok becsapósak, még akkor is, ha hazudni nem hazudtak ezekkel kapcsolatban. A jelenleg uralkodó LED háttérvilágítású LCD kijelzőknél egyébként a valós kontrasztarány ideális beállítások mellett körülbelül 1500-2000:1 intervallumban mozog.

Az ívelt kijelző, amely körülöleli a nézőt

Az igazság az, hogy az ívelt kijelzők valóban nem a megszokott látványvilágot nyújtják, köszönhetően annak, hogy egyenes vonalakkal nem nagyon lehet találkozni, és hogy a sarkok kicsit fel, illetve lekunkorodnak (legalábbis így látja ezeket az, aki szemben ül velük, köszönhetően annak, hogy ezek más síkban vannak, mint a közepe).

Ám arról azért szó sincs, hogy a kép a hajlítás következtében tényleg körülölelné a nézőt, maximum akkor lehetne ilyesmiről beszélni, ha hármat-négyet sikerül ezekből beszerezni, és egymás mellé pakolni. Erre viszont otthoni körülmények közötti tévénézéshez nincs szükség, esetleg ez a megoldás a játékoknál jöhet szóba. De mivel az ívelt tévék jelenleg a drágább darabok közé tartoznak, ezért az átlagos anyagi körülményekkel rendelkező felhasználók esetében ez a módszer meglehetősen ritka.

A virtuális térhatású hangzás, és a nézőt körülölelő hangok

Úgy tűnik, hogy ez az ölelgetés sokak mániája az iparágban, de ennél sokkal nagyobb baj, hogy ez egész egyszerűen nem igaz. Még a legtöbb készüléknél jóval komolyabb integrált hangrendszerrel felvértezett Bang & Olufsen vagy Loewe tévék sem képesek a surround hangzás megteremtésére, hát még a két darab rejtett hangsugárzóval, esetleg mélynyomóval ellátott modellek. A valódi térhatású megszólaláshoz több komponensből álló szett kell, a jelenlegi integrált megoldások a technológia jelenlegi állása szerint egyelőre erre nem alkalmasak.

Egyáltalán, úgy általában kiemelkedő hangzást felesleges jelenleg a televízióktól várni. A dinamika a legtöbb esetben hiányzik, a mélyeket sokszor alig hallani, úgyhogy akinek fontos a hangélmény is, az akkor jár a legjobban, ha beszerez valamilyen külső hangrendszert a tévéje mellé.

3D, Műsorrögzítés, Bluetooth és a hertzek

Lenyűgöző, sosem tapasztalt 3D élmény

A 3D technológia végül nem futotta be azt a pályát, amelyet a gyártók, tartalomszolgáltatók reméltek tőle. Ennek egyik fő oka az, hogy szó sincs az ígérgetett lenyűgöző háromdimenziós élményről. Van néhány film, ahol ez a funkció valóban hozzáadott értéket jelent, de igazi térhatásról még ezeknél sem beszélhetünk, ugyanis az összhatás legtöbbször olyan, mintha kétdimenziós objektumok mozognának a tér eltérő síkjain.

A papíron sokat ígérő 2D->3D konverzióval is akad némi gond. Tény és való, hogy ennek segítségével a hagyományos tartalmakból háromdimenziósak varázsolhatóak, de a végeredmény sohasem lesz olyan intenzív és impresszív, mint egy olyan film vagy egyéb műsor, amelyet már eredetileg is 3D kamerákkal rögzítettek és nagy stúdiókban dolgoztak fel. Ráadásul olykor-olykor hibák is becsúsznak, ami szellemképesedést, akadozást vagy pillanatokra a térhatás eltűnését eredményezheti. Ez pedig nagyon hamar rettenetesen idegesítővé tud válni.

Bluetooth-támogatás

Ha egy tévével kapcsolatban azt állítja a gyártó, hogy támogatja a Bluetooth technológia használatát, akkor joggal lehet azt remélni, hogy vezeték nélküli úton csatlakoztatható hozzá kompatibilis hangrendszer vagy fejhallgató. Azonban ez sokszor nincs így! A Bluetooth-támogatás jó pár televíziónál mindössze arra vonatkozik, hogy képes együttműködni ilyen eljárást használó vezérlőeszközzel, például egy klaviatúrával vagy kontollerrel, de audioeszközökkel már nem. Éppen emiatt, ha valakinek ez a szolgáltatás tényleg fontos, akkor érdemes mindenképpen utánanéznie ennek.

400 Hz, 800 Hz, 2000 Hz, 1 000 000 Hz

A jelenlegi LCD tévékbe épített kijelzők 50, 60, 100 vagy 120 hertzes valós képfrissítési rátával dolgoznak, tehát másodpercenkénti ennyi új, a valóságban is létező képkocka megjelenítésére képesek. Ennek ellenére sok modell mellett elképesztő számok szerepelnek, csak úgy repkednek a több száz, több ezer hertzek. Ennek hátterében különféle trükkök állnak, amelyekkel elérhetőek ezek, legalábbis papíron. Ilyen például a fekete vagy virtuális képkockák beillesztése a valódiak közé, így máris meg lehet többszörözni az eredeti adatokat.

Az ilyen technológiáknak köszönhetően, legalábbis a piaci résztvevők állításai szerint, a néző folyamatosabbnak érzi a képmegjelenítést. Ám a valóságban a használatuk sokszor természetellenes végeredménnyel jár, ugyanis ezek az eljárások bekapcsolt állapotukban sokszor a szappanoperákra emlékeztető képvilágot teremtenek. Egyébként éppen emiatt sokan likvidálják ezeket a képmódosító technológiákat.

Műsorrögzítés

Ma már rengeteg tévé képes a műsorok rögzítésére, amit a gyártók büszkén ki is hangsúlyoznak a termékkommunikációban. Arra viszont már kevésbé fókuszálnak, hogy ez a szolgáltatás csak a digitális földfelszíni vagy kábeles csatornáknál működik. Azaz amikor a tartalomszolgáltató biztosítja a médiaboxot, és abból érkezik a jel a televízióba, akkor ezt a funkciót el lehet felejteni.

Ráadásul a legtöbb esetben a műsorrögzítéséhez szükség van egy csak erre a feladatra használható, legalább 250 GB tárolókapacitású külső merevlemezre. Tehát az úgy nem működik, hogy valaki csak úgy beledug egy olcsó pendrive-ot, és felveszi rá a Kék fényt vagy a focimeccset.  Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az ily módon rögzített műsorok általában csak azon a készüléken nézhetőek meg szerzői jogi védelmi okokból, amelyeken rögzítették az adott programot.

Ha esetleg valakinek eszébe jut hasonló téma vagy fogalom, kérjük írja meg levélben, privát üzenetben a szerzőnek vagy ezen cikk fórumában, ugyanis a jövőben szeretnénk még további, hasonló cikkeket megjelentetni.

elefant