Harc és logika
Két főszereplőnk a sorozatból megismert Dal R'El és Gwyndala, egyedi képességekkel, illetve közelharci és távolsági fegyverekkel. Dal a phaserekkel vitézkedik, míg Gwyn közelharcban erősebb, így ketten jól kiegészítik egymást. A két karakter mindig együtt halad, így a Supernova tökéletes a kétjátékos kooperatív játékhoz, érezhetően erre lett kitalálva (de természetesen egyedül is játszható, a két hős között bármikor váltogatva). A pályákon jól elkülöníthetőek a harcolós és a logikai szakaszok, és ebben rejlik a játék igazán nagy gyengesége.
Probléma a harcokkal van: az egész nagyon egyszerű, se stratégiát, se különösebb ügyességet nem kíván. Röhejes módon az egész játékban egyetlen ellenféltípus van, a robotskorpiókra emlékeztető Watcherek, amiknek mindössze különböző típusait önti a nyakunkba a játék. Van, amelyik páncélozott, gránátot dob, és hasonlók, de ugyanúgy néznek ki, ugyanúgy viselkednek. A játék annyit tud, hogy egyre több és több ilyen robotot ereszt ránk az „arénákban”, mielőtt tovább mehetnénk. Maguk a harcok semmit nem adnak, a gombnyomkodós, püfölős harcrendszer faék egyszerűségű, így kizárólag időhúzásra jók, a játékosok mesterkélt feltartóztatására. Fele ennyi harc is sok lett volna, sajnos ez az, ami miatt a Supernova elég hamar monotonná válik.
Sokkal jobban működik a játék a logikai szakaszokon, ahol a két szereplő saját képességeivel egymást segítve jut át az akadályokon. Ez a rész tényleg jól sikerült, a játék folyamatosan adagolja az új ötleteket és képességeket. A „feladványok” egyáltalán nem nehezek, elrontani sem lehet őket, de mégis ötletesek, és valódi összjátékot igényelnek a két kalandortól. Különösen tetszett az a néhány szakasz, ahol kettéosztódik a képernyő, és a párosnak egy helyszínen, de eltérő idősíkban kell egymás haladását segítenie. Különböző kapcsolók működtetése, energia átirányítása, generátorok szétverése, lézeres kapuk kinyitása és hasonlók szerepelnek az étlapon, ami élet kontrasztot mutat a szörnyen buta harcokkal, így ezek bőven elegek lettek volna egy szórakoztató kampányhoz.
Sajnos más tervezési probléma is akad az unalmas harcok mellett. A játékmenetet nagyon gyakran szakítják meg hosszú, és nem túl érdekfeszítő párbeszédek, ahol mondatonként kell továbbnyomogatni a párbeszédpanelt, sajnos ez gyakran megakasztja az élményt. Magyar nyelv továbbra sincs, így nyelvtudás híján ezt nem is fogják élvezni a gyerkőcök. Tutorialból is rengeteg van, a különböző „típusú” robotoknál a játék egyenként rágja a szánkba, hogy ez ezt csinálja, az meg azt, de csak akkor, miután már legyőztünk egyet, vagyis a játékos amúgy is tudja már a lényeget. Ilyen és ehhez hasonló apróságok veszik vissza kicsit az élményét annak, ami pedig egy kifejezetten jól játszható, ötletes program lenne.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
