Pepper tábornoknak szüksége van a segítségünkre
A Star Fox-szériát már jó pár éve (egy egész évtizede) pihentette a Nintendo, így a gyengélkedő Wii U eladások növelésére még az állatseregletet is csatasorba állították, melynek elkészítésében a biztos kezű PlatinumGames és az 1977 óta a Nintendót erősítő zseni, Shigeru Miyamoto működött közre (olyan címek köthetők a nevéhez, mint a Mario, Donkey Kong, Pikmin, vagy a The Legend of Zelda szériák). Terveik szerint az 1997-es Nintendo 64-es Star Fox 64-et értelmezték újra a Star Fox Zero esetében, ahol igyekeztek minden kapacitást kisajtolni a Wii U hardverrendszeréből.
[+]
Öt év után Pepper tábornoknak újra szüksége van egy ütős Star Fox csapatra, hiszen annak idején súlyos veszteségek árán, de sikerült tudomást szerezni Andross Venomi ténykedéséről és terveiről. James McCloud két társával ment felderíteni mi is folyik a Venomon, de a szemét disznaja, Pigma Dengar elárulta két társát (Androssnak dolgozott) és James McCloud feláldozva magát lehetőséget biztosított Peppy Hare-nek a menekülésre. Így megvihette a hírt Kornériára, hogy Andross az egész Lylat rendszer leigázására készül. Most James fia, Fox McCloud szervezi újjá a Star Fox egységet és száll szembe a fenyegetéssel, elvégre Andross seregei már Kornéria békés hétköznapjait fenyegetik.
[+]
A mocsok Andross ténykedése nyomán már az egész Lylat rendszer veszélyben van, a galaxist részleteiben kell megtisztítanunk, míg eljutunk a legfőbb gonoszhoz. A változatos planétákon, űrszektorokban vagy mesterséges űrkolóniákon csapunk majd össze az ellennel, nem utolsósorban a Star Wolf csapattal. Megesik, hogy olykor igazi dogfightokat kell levezényelnünk csapatunkkal melyek között olyan remek pilóták sorakoznak, mint Falco Lombardi, közeli barátunk és technikusunk Slippy Toad vagy apánk volt öreg pilótatársa (aki bosszút esküdött) Peppy Hare.
Hirdetés
A Lylat rendszer sorsa van a kezünkben
A Star Fox Zero nem akart egy egyszerű shooter lenni, ez az akarás pedig két ponton érhető tetten. Az egyik a Nintendo által tévesen túlértékelt, elméleti szinten innovatív vezérlési lehetőség, míg a másik a játékmenetet színesítő különböző járművek és az ezekkel történő, változatos planétákon történő harcolás. Az utóbbi eset kitárgyalásával kezdeném, az irányítással kapcsolatos sirámaimat a cikk végére tartogatom. Már a második küldetés során megismerkedhetünk az Arwing átalakult (Bipedal Assault Vehicle) Walker verziójának irányításával, mely szűkebb pályaszakaszokon használható jól, ahol nehézkesebb a tempós repülés, elvégre ilyenkor könnyedén válthatunk irányt vagy kerülhetünk el egy váratlan támadást.
[+]
Bizonyos küldetések során el kell foglalnunk a Gyrowing pilótafülkéjét is, mivel olyan küldetéseket bíznak ránk, ahol fontos a jó manőverezhetőség, vagy különböző szabotázs akciókat kell végrehajtanunk, a high-tech felszerelésünkkel, aminek még külön neve is van. A Direct-i nevű kis robotot a számítógép termináloknál kell leeresztenünk és szűk járatokban, szellőzőkön bejutva (amíg a köldökzsinórja engedi) meg hackelhetjük vele a rendszereket. Különböző szállítási feladatok elvégzésére is képes, a Gyrowing egy másfajta játékmenetet és stílust képvisel, itt a megfontoltabb, megtervezett, olykor lopakodós akcióké a főszerep. A legkeményebb terepekkel is megbirkózó tankunk, a Landmaster is jelen van a legújabb Star Fox-ban, ráadásul új funkciókat is kapott. A talajon ágyújával komoly sebzések kiosztására képes, ráadásul könnyed dinamikus mozgása révén a hirtelen érkező támadásokat is el tudja kerülni, az áthághatatlan akadályokat pedig átalakulva és a levegőbe emelkedve (meghatározott ideig) tudja leküzdeni.
[+]
A helyszínek érdekességét és a játék többszöri végigjátszhatóságát az biztosítja, hogy rengeteg alternatív útvonalat találhatunk, ami így újabb élményekkel szolgálhat. Például ha a csataterek bizonyos részein Arwingünkkel lépegető üzemmódba (Walker) váltunk, akkor akár keresztül csattoghatunk egy hangáron, vagy barlangon, de ezek csak az egyszerűbb esetek. Ha figyelmesek vagyunk, vagy sikerül megoldanunk egy-egy mellékküldetést, akkor a megszokott útvonal helyett egy teljesen más irányt vehetünk, ahol az ellenfél egyik katonájának üldözése lesz a feladatunk, a korábbról már ismert főellenfél legyőzése helyett. Ezek a lehetőségek nem csak a csaták során biztosítanak újabb élményeket, de olyan meglepetésekkel is szolgálnak, hogy az adott küldetés végén egy addig ismeretlen bolygóra, egy teljesen új pályára lyukadunk ki.
Nem egy csoda, de rókázni sem fogunk tőle
Az új innovatív irányítás világmegváltó ötlete az akart lenni, hogy egyszerre élvezhessük a játékot a Wii U tabletkontrollerének kijelzőjén és a TV-nk képernyőjén is, ráadásul a pontosabb célzás érdekében a mozgásérzékelőt kell használnunk. A kivitelezést megoldották, csak mint kiderült utólag a felhasználói élmény rovására erőszakolták ránk a megoldást, hiszen kényelmetlen és nehezen megszokható vezérléssel áldották meg a Star Fox Zerot, ami így ebben a formájában a játék rovására megy. Az valóban nem rossz, hogy a fejünk pozíciójának és szemünk fókuszálásának egyszerű mozzanataival válthatunk az arcunk előtt lévő belső nézetről, a méterekre lévő nagy kijelzős külső nézetre (a kis robotot is a tabletkontrolleren keresztül tudjuk igazán jól terelgetni), ráadásul meg van az az idézőjeles előnye, hogy még az átvezető mozik alatt is lehet aprítani, ha valakinek erre van igénye. Sajnos a pontosabb célzás ezzel a megoldással nagyon nehezen és sok idő befektetésével érhető el, ami csak nagyon hosszú távon vált elfogadásba a kezdeti hirtelen dühítő élmények nyomán.
[+]
A játékmenet (leszámítva az űrcsatákat) erősen a railshooter vonatra csücsült fel. Nem sok játék próbálkozik már ezzel a műfajjal napjainkban, viszont kétségtelen, hogy addiktív és adrenalinban erős tud így lenni a játékmenet. Ahol pedig nem vagyunk folyamatos lendületben, ott eléggé szűk keretek között tudunk bóklászni a lineáris szakaszokon, viszont a főellenfél harcok kifejezetten jól sikerültek. Technikailag a 2016-os mezőnynek csak a második felének résztvevőivel szállhat versenybe, legalább a látványos tűzijáték nem ment a képfrissítés és a töltési idők rovására, a tabletkontroller hangszórójából szóló dialógusoktól pedig nem dobjuk el magunkat. Ellenben a játékidő nem nevezhető kifejezetten hosszúnak, első körben 6-7 órát lehetünk el vele, de megnyílik az első végigjátszást követően az Arcade lehetőség, melyben egy lendületből kell teljesítenünk a játékot. Kétjátékos kooperatív lehetőséggel is élhetünk, ilyenkor az egyik játékos a hajót vezérli egy kontrollerrel, míg a másik a tablettel lövöldözhet.
[+]
Ezúttal is szerepet kapnak az Amiibo figurák, ráadásul kifejezetten értékes módon, hiszen ha a Falco Lombardis amiibo figurát olvassuk be, akkor más tulajdonságokkal megáldott Arwinget kontrollálhatunk. Képes több célpont befogására amellett, hogy erősebb támadással, de gyengébb védelemmel rendelkezik. Számomra legalább ennyire nagy jelentőséggel bírt, mikor a Fox McCloud figurát helyeztem a kontrollerre, mivel egy igazi könnycseppmorzsolós retro élményben volt részem a Corneria pályán, mikor a klasszikus dallamokkal megtámogatva az eredeti Super Nintendós Star Fox-ból került elém a retro Arwing (nincs befogás és használhatjuk a Smart Bombát) és azzal kellett aprítanom. Szóval a Star Fox Zero nem lett egy atom klasszikus Wii U-n, viszont egy hiánypótló alkotás, amit minden Nintendo játékosnak (a rajongókról már nem is beszélve) meg kell szereznie.
A Star Fox Zero április 22-én jelent meg Nintendo Wii U-ra.
Pro:
- Igazi Star Fox hangulat;
- változatos helyszínek és járművek.
Kontra:
- Grafikailag nem egy mai darab;
- alternatív útvonalak ide vagy oda, bizony rövidre sikerült;
- a giroszkópos precíz célzást nem ártott volna még átgondolni.
78
Rage23
