Médialejátszó
Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a Sharp úttörő szerepet játszott volna a médialejátszók tévébe integrálásában; a többi japán céghez hasonlóan, inkább csak szaladtak az események után. Még a tavalyi modellek is komoly hiányosságokkal küzdöttek a formátumtámogatás területén, és a feliratok megjelenítésével is adódtak problémák. Mindenképp lehetett számítani arra, hogy ezen változtatnak, és az idei modelleknél kiküszöbölik e hiányosságokat.
Ám a tv ebből a szempontból csalódást okozott, hiszen tesztcsomagunk bevetése után feketén-fehéren kiderült, hogy a feliratokat még mindig el lehet felejteni, emellett a TS és M2TS támogatásra továbbra is várni kell, mert ezeket a videókat fel sem ismerte. A Killa_sample esetében a lejátszást tagadta meg, a 720p felbontású MOV és a WMV fájlnál pedig a hanggal akadtak gondok, így ezeket néma csendben néztük végig.
A 3,8 Mbps bitrátájú MKV futtatása sem volt tökéletes, ugyanis néha meg-megdöccent a kép, és ugyanazt lehet elmondani az XviD fájlról is. A másik MKV, a DivX és az 1080p QuickTime lejátszása viszont hibátlan volt, sem akadozás, sem képzajok nem rontottak az élvezeten. A kezelés a szokásos módon, kurzornyilakkal történik, így akár ötszörös sebességgel is bele lehet tekerni egy videóba. Aki ennél többre vágyik, az használhatja a virtuális kezelőfelületet, ami ugyan jól néz ki, de pont ugyanazt tudja, mint ha a távirányítót nyomkodná az ember, csak egy kicsit komplikáltabb a kezelése. Ezenkívül a számok segítségével tíz százalékonként lehet előre ugrálni a filmben (1=10%, 2=20% stb.), ami elég idétlenül hangzik, de meglepően hasznos tud lenni. A más gyártók tévéinél egyre gyakrabban felbukkanó virtuális csúszkát, illetve az automatikus fejezetekre bontást azonban hiányoltuk.
Képnézegetés, zenehallgatás
Aki abban bízik, hogy e készülék segítségével majd jól megnézegeti BMP, TIFF, PNG vagy GIF képeit, esetleg animgif gyűjteményét pörgetné át, annak csalódnia kell, ugyanis csak és kizárólag a JPG-ket jelenít meg. Lejátszási lista csak olyan fotók közül állítható össze, amelyek egy könyvtárban vannak. Diavetítés funkció ugyan van, azonban a képváltást nem kísérik effektek, nem pakolható alá háttérzene és nagyításra sincs lehetőség – egyedül csak azt lehet beállítani, hogy milyen gyorsan kövessék egymást a képek. Az úgynevezett EXIF adatok (milyen géppel, milyen beállítások mellett készült a kép) kezelésére, feldolgozására és kijelzésére sincs mód. A képek esetén választható ikonos megjelenítés, és mivel a kisképek minősége remek, ez a funkció jól használható.
Zenelejátszóként sem túlságosan innovatív a tévé, hiszen például az ID3 tagek kezelésére nem képes, emellett arra sincs mód, hogy a netről az adott dallal kapcsolatos különféle adatokat töltsünk le. A számok egymásba keverésére sincs lehetőség, és lejátszási lista is (a fotókhoz hasonlóan) csak azokból a fájlokból hozható létre, amelyek egy könyvtárban vannak. Az MP3 szabványon kívül más formátum lejátszását nem támogatja, ami ma már édeskevésnek mondható.
A médialejátszó grafikus kezelőfelülete mára már kissé idejétmúlt; az egyes állományok és könyvtárak között a kurzornyilakkal lehet ugrándozni. A struktúra nagyon hasonlít a különféle fájlkezelő alkalmazásokra, aki már látott ilyet korábban közelről, az nagyon hamar belejön majd a navigálásba.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
