Sharp 70LE835

Amikor a Sharp magyarországi képviselete felajánlotta, hogy egy villámteszt erejéig kipróbálhatjuk főhadiszállásukon az LE835 típusjelzésű tévét, azonnal lecsaptunk a lehetőségre. A CES-en bemutatott készüléket egyik zászlóshajójának szánja a vállalat az idén, úgyhogy közelebbről megvizsgálva nagyjából képet kaphatunk arról, hogy milyen irányt választ a cég a közeljövőben. Ez azért is különösen érdekes most, mert a Sharp annyi más konkurenséhez hasonlóan igen komoly veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni a tavalyi évben, amiben éppúgy közrejátszott a globális gazdasági helyzet, mint a cunami vagy a fukusimai erőművel kapcsolatos problémák, de a lényeg az, hogy mindez hatással lehetett a 2012-es modellekre is.

Konzervatív dizájn

Első pillantásra látszik, hogy a dizájn megújítása nem kapott elsődleges szerepet, sőt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a tavaly év végi top tévékhez képest semmilyen változtatás nem történt. Tehát amíg más gyártók különlegesen vékony kávákkal, a fém és különféle trükkös talpak bevetésével próbálják magukhoz édesgetni a potenciális vásárlókat, addig a Sharp maradt a kitaposott ösvényen.

A ma már vastagnak számító keret így a hagyományos, látványos, ám igen kényes, fényes fekete fényezést kapta. A díszítőelemekkel is találkozhattunk már korábban, hiszen a bal felső sarokba pozicionált Quattron logó és a márkajelzés alatt helyet kapó fordított V betű sem újdonság. A gyártó más tévéihez hasonlóan a lenti keretet itt is kettéosztották, és a szálcsiszolt alsó részbe építették az érzékelőket, illetve a 3D szinkronjeladót. A tesztpéldány falra volt függesztve, így a talpról-nyakról nem tudunk nyilatkozni, de a termékképek alapján maradtak a már bevált megoldásnál.

Nyolccentiméteres szélességével egyértelműen a vastagabb darabok közé tartozik a tévé, viszont mielőtt valaki legyintgetni kezdene, nem árt megjegyezni, hogy Full LED háttérvilágítású készülékről van szó, azaz a fénykibocsátó diódákat nem a keretbe pakolták, hanem mátrixba rendezve helyezték el a képernyő mögött.

A hátlapra kerültek a hangszórók, a távirányító távollétében használható vezérlőgombok, illetve a csatlakozók. Ezek között megtalálható négy darab 1.4-es HDMI (az egyik ARC támogatású), egy-egy SCART, AV, komponens, D-Sub, RS232, Ethernet, digitális és optikai audio csatlakozó, egy USB port, CI+ kártyaolvasó a fizetős adásokhoz, illetve a videók tárolására szolgáló SD kártyaolvasó. Ellátták beépített Wi-Fivel, valamint DVB-T/C/S digitális tunerekkel is.

Médialejátszó

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a Sharp úttörő szerepet játszott volna a médialejátszók tévébe integrálásában; a többi japán céghez hasonlóan, inkább csak szaladtak az események után. Még a tavalyi modellek is komoly hiányosságokkal küzdöttek a formátumtámogatás területén, és a feliratok megjelenítésével is adódtak problémák. Mindenképp lehetett számítani arra, hogy ezen változtatnak, és az idei modelleknél kiküszöbölik e hiányosságokat.

Ám a tv ebből a szempontból csalódást okozott, hiszen tesztcsomagunk bevetése után feketén-fehéren kiderült, hogy a feliratokat még mindig el lehet felejteni, emellett a TS és M2TS támogatásra továbbra is várni kell, mert ezeket a videókat fel sem ismerte. A Killa_sample esetében a lejátszást tagadta meg, a 720p felbontású MOV és a WMV fájlnál pedig a hanggal akadtak gondok, így ezeket néma csendben néztük végig.

A 3,8 Mbps bitrátájú MKV futtatása sem volt tökéletes, ugyanis néha meg-megdöccent a kép, és ugyanazt lehet elmondani az XviD fájlról is. A másik MKV, a DivX és az 1080p QuickTime lejátszása viszont hibátlan volt, sem akadozás, sem képzajok nem rontottak az élvezeten. A kezelés a szokásos módon, kurzornyilakkal történik, így akár ötszörös sebességgel is bele lehet tekerni egy videóba. Aki ennél többre vágyik, az használhatja a virtuális kezelőfelületet, ami ugyan jól néz ki, de pont ugyanazt tudja, mint ha a távirányítót nyomkodná az ember, csak egy kicsit komplikáltabb a kezelése. Ezenkívül a számok segítségével tíz százalékonként lehet előre ugrálni a filmben (1=10%, 2=20% stb.), ami elég idétlenül hangzik, de meglepően hasznos tud lenni. A más gyártók tévéinél egyre gyakrabban felbukkanó virtuális csúszkát, illetve az automatikus fejezetekre bontást azonban hiányoltuk.

Képnézegetés, zenehallgatás

Aki abban bízik, hogy e készülék segítségével majd jól megnézegeti BMP, TIFF, PNG vagy GIF képeit, esetleg animgif gyűjteményét pörgetné át, annak csalódnia kell, ugyanis csak és kizárólag a JPG-ket jelenít meg. Lejátszási lista csak olyan fotók közül állítható össze, amelyek egy könyvtárban vannak. Diavetítés funkció ugyan van, azonban a képváltást nem kísérik effektek, nem pakolható alá háttérzene és nagyításra sincs lehetőség – egyedül csak azt lehet beállítani, hogy milyen gyorsan kövessék egymást a képek. Az úgynevezett EXIF adatok (milyen géppel, milyen beállítások mellett készült a kép) kezelésére, feldolgozására és kijelzésére sincs mód. A képek esetén választható ikonos megjelenítés, és mivel a kisképek minősége remek, ez a funkció jól használható.

Zenelejátszóként sem túlságosan innovatív a tévé, hiszen például az ID3 tagek kezelésére nem képes, emellett arra sincs mód, hogy a netről az adott dallal kapcsolatos különféle adatokat töltsünk le. A számok egymásba keverésére sincs lehetőség, és lejátszási lista is (a fotókhoz hasonlóan) csak azokból a fájlokból hozható létre, amelyek egy könyvtárban vannak. Az MP3 szabványon kívül más formátum lejátszását nem támogatja, ami ma már édeskevésnek mondható.

A médialejátszó grafikus kezelőfelülete mára már kissé idejétmúlt; az egyes állományok és könyvtárak között a kurzornyilakkal lehet ugrándozni. A struktúra nagyon hasonlít a különféle fájlkezelő alkalmazásokra, aki már látott ilyet korábban közelről, az nagyon hamar belejön majd a navigálásba.

Extrák

Nem túl okos tévé

A Sharpot aztán nem lehet azzal vádolni, hogy erőltetve nyomnák le az emberek torkán az okostévérendszereket. Annak ellenére, hogy egyre népszerűbbé válnak ezek a megoldások, a japán cég nemigen töri magát, hogy kihasználja az ebben rejlő lehetőségeket, továbbra is a Philips által évekkel ezelőtt kifejlesztett Net TV rendszert licencelik, amin azóta sem sokat változtattak. Az Aquos NET névre hallgató funkció 15 alkalmazás közvetlen elérését teszi lehetővé, melyek közül a YouTube és a DailyMotion tűnik a leghasználhatóbbnak, az elektronika ugyanis még a legborzasztóbb minőségű netes videókból is élvezhető tartalmat kreál. Ezenkívül még az Aupeo méltó említésre óriási zenei adatbázisa és egyszerű kezelhetősége miatt.

Lehet rém egyszerű logikai játékokkal szórakozni a Fun Spot segítségével, és megnézhetőek az Euronews, illetve a TV5 Monde konzerv anyagai, illetve egyes Volkswagen reklámok, de nem túl valószínű, hogy ezek iránt tömegek érdeklődnének. Az Opera-alapú böngésző nem támogatja a Flasht, és a konkurens darabokkal összehasonlítva egyértelműen a lassabbak közé tartozik. Kezelése nem egy kéjmámor: mivel a készülék nem támogatja az USB porton keresztül csatlakoztatott billentyűzet és egér használatát, ezért kötelező a virtuális billentyűzeten pötyögni a távvezérlő segítségével.

Műsorrögzítés, Skype, Eco mód

Amennyiben USB-n keresztül csatlakoztat valaki külső meghajtót, akkor mód nyílik a műsorok rögzítésére abban az esetben, ha a digitális tuneren keresztül érkezik a jel. Azaz a szolgáltató által biztosított médiaboxokkal ez nem működik, de például aki befizetett mondjuk a UPC-féle Smartcardra, akkor az igénybe veheti ezt a szolgáltatást. A time-shift, azaz időeltolásos műsornézés funkció is működik, akár úgy is, ha csak egy pendrive-ot dugunk a tévé hátuljába.

A modell elméletileg Skype-kompatibilis, azaz lehet vele videotelefonálgatni, sajnos ehhez azonban szükséges egy speciális kamera, ami viszont nem volt kéznél, így nem tudtuk kipróbálni, hogy a valóságban mennyire szuperál, mert enélkül el sem indul az alkalmazás. A Sharpnál régóta a vállalati filozófia szerves része, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a zöld gondolatokra. Ebbe a készülékbe is bekerült az Eco mód, aminek bekapcsolása után aktiválódik a fénymérő-érzékelő, ami a külső körülményeket figyelembe véve módosítja a fényerőt. Emellett a bekapcsolási procedúra is tovább tart, és jelszünet esetén automatikusan kikapcsol a modell. Ezek a paraméterek egyenként is állíthatóak szerencsére, az ugyanis nem zavaró, ha két másodperc helyett négyet kell várni, viszont a fényerő önkényes módosítgatása igencsak ront az élvezeti értéken. A tv támogatja az Aquos Link technológiát, azaz más, kompatibilis eszköz távirányítójával is vezérelhető.

EPG

A tévébe épített tévéújság ismerős lehet a gyártó korábbi tévéiből. A grafikus felület ugyan nem túl szép, de cserébe remekül használható, hiszen összesen tizenhat csatorna programja fér ki a képernyőre, és egyenként akár 10-12 műsornak is jut hely. Ezek mellett kis piktogramok mutatják, hogy milyen jellegű tartalomról van szó (film, hírek, sport, gyermek, zene, művészet, társadalom/politika, oktatás, szabadidő/életmód), és ezek alapján mód nyílik a műfaj szerinti listázásra is. Természetesen adott a lehetőség programozott felvétel beállítására is.

Kép- és hangminőség

Jó ránézni

A vállalat utolsó nagy kaliberű fejlesztése a Quattron technológia volt, ami ebbe a készülékbe is bekerült. Ennél a három alapszínt (R: vörös, G:zöld, B:kék) kiegészítik a sárgával (Y), így hozva létre a képet. Ez amellett, hogy energiatakarékosabb, elméletileg a kép minőségét is javítja, és többek között az arany és a bőrszín árnyalatainak valósághűbb megjelenítését teszi lehetővé. Az RBGY-nek is nevezett eljárás a múltban már sokszor bizonyított, és nem tűnt túl valószínűnek, hogy pont most baltázták volna el a dolgot.

A képminőség így a várakozásoknak megfelelően épkézláb beállítások esetén pazar. Túlzás nélkül állítható, hogy a Sharp e tekintetben, legalábbis a magasabb kategóriás tévék esetén, abszolút az elsők között van. Zajosodásba még az SD tartalmak esetén sem futottunk bele nagyon, a ferde vonalaknál nem tapasztalható lépcsősödés. Az utánhúzással sem kell számolni, és a más modelleknél elő-előforduló, objektumokat körülölelő aurafoltoknak is búcsút lehet inteni. A logók és a képen keresztül végigfutó grafikai elemek, szövegek hibátlanok, nem kell tartani vibrálástól, elmosódottságtól. A modell támogatja a 24p lejátszást a Film mód menüpont aktiválása után.

Képjavító eljárások

Az Aktív kontraszt bekapcsolt állapotban villódzással járhat a sötét és világos tartalmak gyors váltakozása esetén, úgyhogy a legjobb kilőni rögtön az elején. A 200 hertz interpolációs technológia innen sem hiányzik, ami a gyors mozgások esetén teheti folyamatossá a képet. De azért nem árt vele óvatosan bánni, mert előfordulhat, hogy a végeredmény olyan lesz, mintha a műsort a lehető leggagyibb dél-amerikai vagy magyar sorozatok eszközparkjával forgatták volna. (Ez persze akkor is előfordulhat, hogy ha épp egy ilyen szappanopera megy a tévében, ám abban az esetben sajnos nincs gyógyír a bajra.) Viszont a Full LED háttérvilágításból adódott volna, hogy a local dimming funkció ide is bekerül, de a menürendszerben sehol sem találtuk. A hivatalos technikai specifikációkat átböngészve pedig az jött le, hogy nem mi hibáztunk, mert ez innen bizony kimaradt. Ugyan remekül megvagyunk nélküle, de furcsának attól még furcsa.

A képzajcsökkentés itt DNR névre hallgat, és alacsony felbontású anyagok esetén van értelme az auto fokozatra állítani, a magas fokozat már erős túlzás, ugyanis ilyenkor az elektronika hajlamos összemosni az egyes képrészleteket. A színvilág – Sharp szokás szerint – visszafogott. Egyértelműen a természetes tónusok dominálnak, nyoma sincs a dél-koreai gyártók tévéinél olykor felbukkanó harsány, képről leugráló árnyalatoknak. A bőrszín megjelenítése valóban remek, ebben a versenyszámban porrá zúzza a legtöbb vetélytársát, úgyhogy bátran kijelenthetjük: a Quattronnak tényleg van értelme.

Megszólalás

Két darab, hátlapba épített, tízwattos hangsugárzót építettek a készülékbe, ami már predesztinálta, hogy szívet-lelket rengető hangzást felesleges lenne várni. Szerencsére hibák, percegés, cicergés vagy zörgés nem keserítik a tévézést, de azért a dinamika hiányzik, akárcsak a külön hangprofilok, ami szintén a márka sajátossága, így a megszólalás az AV beállítások módosításával együtt változik.

Ez továbbra is érthetetlen, de szerencsére a magas és mély hangok aránya, valamint a balansz tetszés szerint módosítható. Természetesen az utóbbi évek nagy divatja, a virtuális térhatású hangzás innen sem maradhatott ki. Aktiválása után a hangok feltartóztathatatlan áradatként özönlenek ki a tévéből, körülölelik, ellepik a felhasználót, magával ragadó mozi élményt varázsolva a nappaliba! Ehh, ez sajnos csúf hazugság volt, a várakozásnak megfelelően semmi extra nem történik a bekapcsolásával.

3D, képbeállítások

Aktív shutter

Annak ellenére, hogy egyre többen kacsingatnak a passzív képalkotási eljárások irányába, a Sharp maradt az aktív shutteres technológia mellett. Kétségtelen tény, hogy ennek a megoldásnak megvan az a vitathatatlan előnye, hogy a polarizációssal szemben képes a Full HD felbontás megteremtésére.

Cserébe viszont a szemüvegek – a bennük található folyadékkristályos kijelzők és az ezek működéséhez szükséges energiát biztosító akkumulátor miatt – nehezebbek és kényelmetlenebbek. Ráadásul meg kell küzdeni a villódzással is, ami leginkább akkor zavaró, ha nem sikerül ideális körülményeket teremteni, azaz rendesen besötétíteni. Egy átlagos szobában tíz-tizenöt perc kellett ahhoz, hogy ezt megszokja az agy, utána már nem volt gond, de tökéletesen komfortról azért így sem beszélhetünk. A televízió a "side-by-side" mellett a "top-and-bottom" háromdimenziós szabvány kezelését támogatja. Amennyiben háromdimenziós tartalmat érzékel, automatikusan 3D módba vált, de ha ez valamiért nem jönne össze, akkor a menüből vagy a távirányítóról egy gombnyomással aktiválható a funkció.

A térhatás erejét egy 16 fokozatú skálán lehet állítani, de nyugodtan a legerősebb értéken lehet hagyni. A korai 3D tévéknél az áthalláseffektus komoly problémát jelentett, de mára ezt sikerült szinte teljesen kiküszöbölni. Itt sem jelentkezett látványosan, néha-néha ugyan, főleg a konvertált anyagoknál feltűnt egy pillanatra a homályos szellemkép, de nem volt zavaró.

2D-3D konverzió

Bár a Magyar Televízió örvendetes módon elindította kísérleti 3D adását, és mintha a filmgyártók is aktiválták volna magukat, azért térhatású tartalmak terén még mindig nem állunk valami jól. Ezen segíthet a konvertálás, ami a kétdimenziós képekből varázsol háromdimenziósat. Ezt mára egész korrekt szintre fejlesztették, és ezen modell esetében is jól működik bizonyos típusú műsoroknál. Így például beválhat a magazinműsoroknál, természetfilmeknél vagy statikus hátterű sportversenyeknél (pl. tenisz), de az akcifófilmek, pörgős tartalmak esetén jobb elfelejteni, mert hajlamos olykor zavaróan mellélőni.

Képbeállítások

A Quattron technológiával nem tud mit kezdeni a kalibrátorunk, teljesen nonszensz értékek jönnek ki, úgyhogy a szokásos méréseket ezúttal elhagytuk. Egyébként hat előzetes AV profil áll a felhasználó rendelkezésére, melyek közül igazán csak a Játék és a Film jó. Az előbbi azoknak való, akik a hideg színeket részesítik előnyben, míg a második opciót a meleg színvilágot favorizálóknak találták ki. A Dinamikus és a Dinamikus (Rögzített) inkább csak kültéri használatra alkalmas, ugyanis agyzsibbasztóan világos a kép, ráadásul az elektronika erőszakosan belenyúlkál a tartalomba. Ez ugyanúgy elmondható az Auto névre hallgató opcióról, ráadásul itt egyáltalán nem világos, hogy mi alapján teszi ezt.

Sharp specialitásnak számít a Color Management System (C.M.S.). A C.M.S. Árnyalat alfunkció segítségével hat színből álló rendszer segítségével módosítható egy kiválasztott szín árnyalata. A C.M.S. Érték az egyes tónusok fényerejének állítására szolgál, a C.M.S. Telítettséggel pedig az egyes árnyalatok telítettsége csökkenthető vagy növelhető. Ez nem egy olyan opció, amivel ez ember elvégez, miközben bevág egy kávét reggel munkába indulás előtt, viszont megéri beleölni az időt és energiát, hiszen így szinte száz százalékosan a saját igényekhez igazítva szabható testre a kép.

Kezelés

Egyedi menürendszer

Lassan három éve, hogy a japán cég bevezette a többiekétől totálisan eltérő menürendszerét. Ennek fő jellemzője, hogy szabadon hagyja a képernyő nagy részét, így jobb szélső, illetve felső csíkjában kapnak helyet az egyes funkciók és paraméterek.

Mivel kinézete mellett felépítése is meglehetősen sajátos, így szükség van némi időre, amíg beleszokik használatába az ember. Ráadásul az egyes menüpontoknak nem jut elég hely, emiatt olykor kissé zavaros a grafikus felület. Azt talán túlzás lenne állítani, hogy logikátlan a rendszer, de az tény, hogy sokszor elég érdekes úton érhetőek el az egyes opciók, amelyek közül jó néhánynak egy józan paraszti ésszel gondolkodó felhasználó biztosan talált volna valami jobb helyet.

Amúgy a grafikus felülettel nincs különösebb gond, bár azért már ideje lenne a ráncfelvarrásnak: ami évekkel ezelőtt innovatívnak számított, az mára kissé elavultnak tűnik. A magyarázó-segítő kislexikon funkció is csak minimális szinten van jelen, ami nagy kár, mert a párszavas leírások sok támogatást nem adnak.

Távvezérlő

Semmit nem változtattak az évek óta megszokott távirányítón, ami igazából nem nagy baj, hiszen egy pofás és jól funkcionáló darabról van szó. A dedikált funkciógombok száma megfelelő, szinte minden fontosabb paraméter elérhető ezek segítségével egy pillanat alatt. A háttérvilágítás hiányzik róla, pedig az sötétben jól jönne. A formatervezésre nem lehet panasz, egyedül a lakkfekete felületet lehet talán felróni neki, ezen ugyanis a szennyeződések, ujjlenyomatok csúnyán meglátszanak.

A 70 colos élmény

70 hüvelyk

A nagyméretű tévék egyre inkább elterjedőben vannak. Örvendetes módon viszonylag gyakran kötnek ki nálunk is 55-60 hüvelykes darabok, amelyek pusztán képátlójuknál fogva már magasabb szintre emelik a tévézést. De ez a hetvenhüvelykes darab teljesen más ligában játszik! Tényleg olyan, mintha egy saját, különbejáratú mozija lenne az embernek a lakásában. Döbbenet egy olyan tévé előtt tespedni, ami pont akkora, mintha ráfeküdne az ember!

Vélemény

Nagyon úgy tűnik, hogy a Sharpnak kényelmes a "konzervatív japán óriás" szerepe. Az idei első félév egyik top tévéje, azaz az LE835 alapján a cég teljesen figyelmen kívül hagyja a különféle trendi újdonságok fejlesztését. Így nem foglalkoznak a Smart rendszerrel, a mozgás- és hangvezérléssel, nyoma sincs a divatos dizájnelemek felbukkanásának, nincsenek saját applikációk, játékok, beépített kamerák és mikrofonok. Csak és kizárólag a képminőségre, illetve a képátló növelésére mennek rá.

Tulajdonképpen valahol érthető ez a hozzáállás, hiszen manapság már számos olyan cég van, amely kizárólag a Smart rendszerekre vagy médialejátszókra specializálódott. Nem biztos, hogy feltétlenül a tv gyártójának kell ezzel foglalkoznia, főleg akkor, amikor a gazdasági nehézségek úgyis a nadrágszíj összehúzására kényszerítik a vállalatot. Arról, aki megvesz ennyi pénzért egy ilyen tévét, joggal feltételezhetik, hogy egy plusz médiabox megvásárlása sem fogja földhöz vágni. Ugyanez igaz a megszólalásra. Bár vannak olyan modellek a piacon, amelyek rendelkeznek saját mélynyomóval, ez ebből kimaradt. Hiányozni persze kicsit hiányzik, viszont az is joggal feltételezhető, hogy abban a szobában, ahol egy ekkora monstrumnak sikerül helyet szorítani, talán elfér egy korrektebb házimozi szett is.

Viszont a jó képet nem lehet semmilyen trükkös eszközzel kiváltani, és arra e tévé esetében csak csupa jót lehet mondani. A visszafogott színekkel operáló képvilág ideális beállítások esetén remek, a hibákat is sikerült száműzni. A 3D-nek továbbra sem lettünk a rajongói, de tény és való, hogy egy ekkora modell esetén olykor már úgy tűnt, tényleg van létjogosultsága. A hetven hüvelyk már önmagában is egészen újszerű és egyedi élmény nyújt, amit azért sikerült forintosítani. Értelemszerűen ma Magyarországon nem lehet azt mondani, hogy reális dolog másfél millió forintot elkérni egy tévéért, valószínűleg egy ekkora tévé még egy jó darabig nem lesz tömegtermék. De az is igaz, hogy mindig lesznek olyan emberek, akik tudnak és akarnak is fizetni ennyi pénzt, mi többiek pedig reménykedhetünk, hogy egyszer majd épkézlábra csökken egy ekkora megjelenítő ára.

Sharp LC-70LE835E tévé

elefant

A Sharp LC-70LE835E LED háttérvilágítású LCD tévét a Sharp magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.