2004, valahol Spanyolországban

Egyetlen nap híján pontosan tizennyolc évvel ezelőtt jelent meg Európában a Resident Evil 4, és aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy ki tudta próbálni a GameCube-exkluzív játékot, az feltehetően hozzám hasonlóan élénken emlékszik arra a nagyszerű élményre. A Capcom talán legnehezebb, legtöbbször újrakezdett fejlesztése végül meghálálta az elköltött milliókat, a kreativitásukat a három, soha el nem készült verzióba beleölt designerek szenvedését, és persze a játékosok hosszú-hosszú várakozását. A végül az első részt is megálmodó Shinji Mikami vezérletével elkészült Resident Evil 4 új korszakot nyitott nem csak a sorozat, de a túlélő horror műfaja számára is. A játékai újrakiadásában eddig is jeleskedő Capcom a második és a harmadik rész felújítását követően most ezt a legendát alkotta újra, az eredetit afféle kiindulási pontként kezelve, de sokkal többet alakítva és bővítve azon, mint ahogy azt vártam volna.

Ami talán a legkevesebbet változott, az a Resident Evil 4 története – hat évvel a Raccoon City elpusztulását követően, 2004-ben Leon Kennedy már nem egyszerű városi rendőr, hanem az amerikai kormány egyik legjobban képzett ügynöke. Pontosan ezért ő kapja a feladatot: Graham elnök lányát, az egyetemről elrabolt Ashleyt kell kiszabadítania, mégpedig meghökkentő módon egy Madridhoz közeli lepukkant spanyol faluból. Erre a kényes feladatra Leon bármiféle háttértámogatás nélkül érkezik, és természetesen a helyi hatóságokat sem avatja be küldetése részleteibe – reméljük, az aktatáskájába pakolt tíz teljes lőszer elég lesz a mentőakció levezényléséhez…

[+]

A pokol persze igen hamar elszabadul: nem elég, hogy hősünket az első viskóban egy homlokával gyanúsan sok golyót megállító, vörösen izzó szemű alak próbálja felszecskázni, de a falut elérve premier plánból nézhetjük végig, ahogy a helyiek némi benzin segítségével felgyújtják a korábban minket fuvarozó helyi rendőrt. Leonban valahol itt kezd el tombolni a PTSD egy mindennél komolyabb hulláma, és a keze ügyébe akadó eszközöket brutálisan bevetve felveszi a harcot a helyiekkel. Mint hamarosan kiderül, a névtelen falu lakói mind a Los Illuminados nevű, hagyományos kereszt helyett stilizált pókszimbólumot használó neopogány szekta tagjai (az áttérni nem hajlandókkal később szétszórt csontok formájában találkozhatunk), akik szentül hisznek abban, hogy prófétájuk, Lord Saddler majd elvezeti őket a tökéletes jövőbe, a megvilágosodottak paradicsomába.

[+]

Pusztán a hit persze nem lenne elég ahhoz, hogy a csak los ganados („a csorda”) néven emlegetett szektások olyan természetfeletti cselekedetekre és embertelen szörnytettekre legyenek képesek, mint amire temérdek példát látunk még a játék első órájában is. Nem, ellenfeleink mindegyikébe egy kedvesen csak plaga, pestis néven ismert parazitát fecskendezett Saddler úr, és ez néhány nap alatt mindenkit akarat nélküli szörnyeteggé, könnyen irányítható erőszakos bábbá alakított. Leon óriási pechjére a játék elején ő is kap egy adagot a szerből, így küldetése újabb szintre lép: már nem csak a feltehetően a lezárt templomban őrzött Ashleyt kell megmentenie, de valahogy azt is el kell érnie, hogy a parazita ne vegye át felette az irányítást, hogy ő ne változzon át feketevérű, vörösszemű mutánssá.

[+]

Bár a legtöbb konkrét párbeszéd, átvezető jelenet és megtalálható jegyzet újra lett írva, a Remake nagy vonalakban ugyanazt a történetet meséli el, mint az alapjáték. Leon eleinte Ashley nyomát követi, majd együtt menekülnek tovább; útjuk során összeakadnak egy nagyon gyanús, Luis nevű doktorral, és persze a rejtélyes Ada Wong is feltűnik, hogy az őrületbe kergesse az őt kiismerni még mindig nem tudó Leont. A karakterek most hajszálnyival talán több időt kapnak arra, hogy megismerje őket a játékos (főleg Luis az, akivel lényegesen több időt tölthetünk el), de azért a Resident Evil 4 még 2023-ban sem fantasztikusan kidolgozott személyiségű karaktereiről, netán azok mély személyiség-fejlődéséről szól.

Hirdetés

Kés a vajban

Aki próbálta a mindhárom platformon elérhető demót, az pontosan tudja, hogy a Resident Evil 4 játékmenete alapvetően nem alakult át: ahogy a korábbi remake-ek is hűek maradtak az eredeti játékok működéséhez, úgy most is nagyjából ugyanaz jelenik meg a képernyőn. A sorozat fejlődésének köszönhetően rögzített nézetekkel nem kell szenvednünk, a kamera általában Leon jobb válla fölött lebegve mutatja az eseményeket. Anno ez hatalmas forradalom volt, ami gyakorlatilag minden korabeli fejlesztőt inspirált, legyen szó a Gears of War, vagy éppen a Dead Space készítőiről – ma persze már pont a RE4 sikere miatt sokkal megszokottabb a dolog.

A felújítás természetesen a lehető legmodernebb irányítást használja: a kamerát a jobb karral vagy egérrel szabadon forgathatjuk – sőt, ha lassan is, de célra tartás közben még mozogni is lehet. Ez cseppet sem ront a játék feszültségén, és abszolút nem csinál a Remake-ből holmi akciójátékot (sőt, nem egy blőd QTE-részt még ki is vágtak a fejlesztők), hanem egyszerűen folyékonyabbá, élvezetesebbé teszi a harcokat – így például lehet hátrálás közben is lőni. És ha már irányítás, a második-harmadik rész felújításából természetesen átkerült ide is az, hogy akár nyolc tűzfegyvert (vagy gránátot) is bekészíthetünk egy gyorsmenübe. Amikor most az összevetés végett kipróbáltam az eredeti, GameCube-os verziót, az okozta a legfőbb gondot, hogy a fegyverek közt csak a tárgyainkat tartalmazó aktatáska-nézetben lehetett váltani.

[+]

És ha már az ilyen, technikai jellegű frissítésekről beszélek, hát muszáj kitérni a Resident Evil 4 Remake igazi sztárjára, Leon harci késére is! Bár az eredeti verzióban is igen hasznos volt a penge a földre került ellenfelek halálra szurkálásában, no meg a zsákmányt tartalmazó hordók-ládák-vázák feltörésében, most a kés sokkal univerzálisabban használható. Ha sikerül óvatosan hátulról megközelíteni valakit (igen, most már lehet lopakodni is), akkor azt garantált halált okozva szúrhatjuk nyakon – és most a földre esett lényeknél is rendelkezésre áll ez az opció. Sőt, a késsel a RE2 Remake mintájára az összes szemből érkező támadást levédhetjük, legyen az a mocskos vízből előugró zöldszemű rovar, felénk hajított balta, vagy akár a zsákkal borított fejű bestia máskülönben halálos láncfűrésze. Még a leginkább lelkiismeretes ügynökkel is megtörténik, hogy a harc sűrűjében egy pillanatra elveszíti szem elől a megvédendő hölgyet – a Remake-ben ilyenkor Ashleyt valamelyik szektás a vállára dobja, és megpróbál elmenekülni vele. Bár az illetlen alakot nyilván le is lőhetjük, a penge itt is hatékonyabb, hisz egy tokaszúrás, és Ashley máris a saját lábán sikoltozhat tovább.

[+]

A fegyverek csaknem mindegyike visszatért az új verzióban (és természetesen néhány újdonság is megnyitható), egyedül a gyújtógránátnak kell búcsút mondani. Hogy ne bánkódjunk, kibővülve tért vissza a második rész remake-jéből a lőszer-készítés lehetősége. Lőport, illetve Resource névre hallgató tárgyakat kombinálhatunk, a receptek ismeretében tetszőleges lőszert vagy gránátot létrehozva így. Mivel a lőszer a játék utolsó harmadában már meglehetősen szűkösen áll rendelkezésre, e lehetőséggel sokkal többet fogunk élni, mint a RE2R-ben. Természetesen a három eltérő színű növény kombinálása sem tűnt el, és ahogy korábban is, most is a maximális életerőnket is növelő sárga virágok jelentik az egyik legnagyobb kincset a játékban.

[+]

Az eredeti játék egyik legnagyobb sztárja vitathatatlanul a játék legvalószerűtlenebb pontjain feltűnő kereskedő volt, aki a veszélyekre tekintet nélkül kínálta portékáit. Természetesen ő sem hiányozhat az új verzióból: most is nála lehet fegyvereket venni és fejleszteni, eladni a talált kincseket (ezek ára sokszorosára növekedhet, ha a talált ékköveket megfelelő kombinációban beillesztjük ezekbe!), és különleges ajándékokra (sok más mellett például kincses térképekre) beváltani az így-úgy szerzett rózsaszín spinell köveket. A kereskedő intézi az összesen 19 mellékküldetés jutalmazását is: ezekre a figyelmet kéken ragyogó poszterek hívják fel. Ezek során néha az eredeti játékban is szereplő, de most sokkal jobban elrejtett kék medálokat kell kilőni, de lesz, amikor egy különlegesen erős ellenfél likvidálása, vagy mondjuk egy aranytojás megkeresése lesz a feladat. Aktatáskánkat is lecserélhetjük, az új és új darabok mind valami specifikus tárgy találásának esélyét növelik – az erre aggatható függők pedig egyéb passzív bónuszokat biztosítanak.

Újjáalkotva

A képek, videók, és persze a demó ismeretében talán senkinek nem lesz meglepő, hogy a Remake egészen kiválóan néz ki – talán nem itt találjuk a játékvilág legmagasabb felbontású textúráit, de a hangulat egészen fenomenális. Az esőben fáklyákkal és vasvillákkal felszerelt, bizonytalan léptű, spanyolul kántáló falusiak közeledte éppoly felkavaró, mint amikor a vörös lámpást lóbáló, fején kos-koponyát viselő szektatagot lelőve, annak nyakából egy hatalmas, vérre éhező parazita robban ki. Természetesen az eredeti játék nem véletlenül van minden idők legjobb, leghangulatosabb alkotásai közt számon tartva, volt mire építeni, de a Remake készítői így is parádésan jó munkát végeztek, és a végeredmény minden porcikáján látszik a nagy előd tisztelete és szeretete.

A játékkal együtt kapott, a szokásosnál jóval több előírást és tiltást tartalmazó tesztelői útmutató szabályai miatt rengeteg érdekes dologról nem tudok beszélni, de nagy általánosságban muszáj szót ejtenem arról, hogy a Resident Evil 4 Remake milyen fantasztikusan bővíti ki és remixeli az eredeti játékot. Néhány aprócska, cseppet sem fontos helyszín hiányzik ugyan (például a gát a játék elejéről, vagy a lávás rész a kastélyból), de ezeknél sokkal, de sokkal több új helyszínt és eseményt kapunk! Lényegében a játék minden más fordulata és fontos pillanata itt van, de sokszor újrakeverve: egyes karakterek máshol tűnnek fel, egész szekciók vannak órákkal előrébb hozva vagy hátrébb tolva. Arról nem is szólva, hogy a játék nagy zónái mind szabadon bejárhatók, és igen sokáig akár az adott terület legelejére is visszamehetünk – sokkal kevésbé lineáris tehát a játék, mint az eredeti.

[+]

Csak néhány, cseppet sem spoileres változást említenék: amikor eljutunk a kastélybéli sövénylabirintushoz, akkor most Ashley is velünk lesz, és bizony ez alaposan kihat az ott történtekre. Vagy például ott van az a feladat, amikor egy kiméraszobor három fejét kell megtalálni: ezek az eredetiben meglehetősen művi módon elválasztott helyszínek felkeresését tették szükségessé, most viszont „csak” olyan hétköznapi helyszíneket kell bejárni, mint az elegáns ebédlő, vagy épp a múzeumterem. Ezek közül van olyan, ami teljesen új ötletre épül, és az eredetiben nem látott csatát szór a nyakunkba, de van olyan is, ami kis változtatással, de az eredeti játékból lett átemelve. Szintén nagyon meglepett, hogy míg a 2005-ös verzióban a kastély falairól Leonra lövöldöző katapultok és az óratorony egymást közvetlenül követő szakaszok voltak, addig itt vagy három játékóra telik el köztük.

[+]

Vannak olyan részek, amelyek radikális bővítést kaptak: amikor például a kastély alatti bányába eljutunk, akkor azt nem csak, hogy egy szövetséges társaságában tesszük meg, de ebből egy csaknem egyórás fejezetet rittyentettek, nagyságrendekkel intenzívebb csillés száguldással, mint amilyen a 2005-ös szedált gurulás volt. Érdekes az is, ahogy a nagy tavat kezelték a fejlesztők: bár az itt zajló bossfight mit sem változott, az kedves meglepetés, hogy a motorcsónakkal később egy csomó új helyen partra szállhatunk, apró kihívásokat, vagy éppen aranyszín tyúktojást találva ezeken a helyeken. (És ha már itt tartunk, hát a leszúrt viperákból most már nem tyúktojás a hátramaradó zsákmány, hanem realisztikus módon kígyóhús.) Ashley teljesen más ritmusban szakad el tőlünk, majd csatlakozik újra hozzánk, és még az a rövidke rész is radikálisan átalakult, amikor őt kell irányítani. Kapunk egy teljesen új főellenfelet, van pár egyéb új, vagy átalakított kinézetű ellenség is, de olyan bossfight is akad, amit teljesen átalakítottak, sokkal veszélyesebbre hangszereltek a fejlesztők.

[+]

Tényleg, szinte lehetetlen felsorolni, hogy mennyi mindent alakítottak vagy helyeztek át a pályatervezési folyamat során – minden pont úgy van megtervezve, hogy az tökéletesen logikusnak tűnjön egy RE4-újonc számára, és talán még inkább elbűvölje azokat, akik az elmúlt 18 évben a megannyi újrakiadásnak köszönhetően kiismerték a játék minden porcikáját. Őket jószerivel minden sarkon éri valami meglepetés, ráadásul ezek mindegyike pozitívan sült el; még ha nem is valami óriási újítás miatt, hát azért, mert az új, sokkal szebben berendezett, sokkal kevésbé kopár tájakon sokkal izgalmasabb a harc és a felfedezés. Elképesztő, hogy úgy sikerült minden téren modernizálni a játékot, ilyen komolyan belenyúlni a pályákba, hogy attól még azonnal felismerhető módon Resident Evil 4 maradt – szó sincs a Final Fantasy VII radikális átalakításairól (nem is volt arra szükség), de itt nagyságrendekkel több és bátrabb változtatást kaptunk, mint mondjuk a Dead Space Remake-nél.

[+]

Mindent egybevetve a Resident Evil 4 Remake számomra igazi telitalálat lett: jobban élveztem, mint a sorozat bármelyik korábbi felújítását, és maximálisan értékelem, hogy ezt úgy sikerült elérni, hogy sokkal többet változtattak az eredeti játékon, mint a még régebbi második-harmadik rész remake-jeinél. Bár az elmúlt években – elsősorban irányítási gondok és persze a technikai elavulás miatt – kicsit talán megkopott a Resident Evil 4 dicsfénye, most sikerült azt ismételten a legjobb horrorjátékok elit csoportjába juttatni. Fantasztikus, kolosszális remake lett ez, ami pont annyit változtat a játék működésén, hogy az a régi rajongókat és a mai, modern játékélményre vágyókat is tökéletesen kielégítse.

A Resident Evil 4 Remake március 24-én jelenik meg PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Xbox Series konzolokra.

Összefoglalás

Elképesztő munka, amellyel jószerivel minden remake-et sikerült felülmúlni: megőrizték a legendás eredeti minden pozitív vonását, de mindent – mindent! – sokkal modernebb, hatásosabb, látványosabb és élvezetesebb módon tálaltak. A játékot nem ismerőket lenyűgözi majd a horrortörténet, de annyi a változtatás és bővítés, hogy a veteránok is végigizgulhatják a 16 fejezet elsőre legalább 20-25 játékóráját.

A Resident Evil 4 Remake legjobb pontjai:

• Nem csak kibővítették, de remixelték is;
• az irányítás és a kezelőfelület teljes modernizáláson ment át;
• azokat is állandóan meglepi majd, akik ismerik az alapjátékot;
• helyenként sokkal intenzívebb horrorhangulat, mint az eredetiben;
• fantasztikus látványvilág és;
• rengeteg titok, gyűjtenivaló és mellékküldetés.

A Resident Evil 4 Remake leggyengébb részei:

• A történet és a karakterek nem nőnek fel a játék zsenialitásához;
• nagyon sok dologról nem írhattam a New Game+ rejtelmeitől a játékmódokon át a bónuszokat adó függőkig bezárólag.

Bényi László