Cogage TRUE Spirit-1366

Hosszú ideje már annak, hogy utoljára processzorhűtőket teszteltünk. Egyrészt azért, mert az utóbbi hónapokban a processzorok maximális fogyasztása alig emelkedett tovább, másrészt azért, mert ennek hatására a gyártók sem hozakodtak elő jelentősebb fejlesztéssel. Most viszont megnézünk négy, a hazai piacon is könnyen elérhető, komoly teljesítményű darabot, továbbá egy nálunk kevésbé ismert példányt.

A kevésbé ismert a Cogage TRUE Spirit-1366. Annyit kell tudni a Cogage-ről, hogy a jól ismert Thermalrighttal áll szoros kapcsolatban. Látszik is ez a TRUE Spiriten, mely a sikeres Ultra 120 nagyon közeli rokona, szinte teljesen megegyezik vele.

Bordáját nagy légszállításhoz és hűtési teljesítményhez igazították, ezért negyvennyolc lamellája sűrű sorban áll. Négy, U-alakú hőcső tartja őket egyben, melyek közül kettőt-kettőt kissé eltoltak, hogy hatékonyabban osszák el a processzortól érkező meleget a bordán. A fémtömegre két 120 milliméteres ventilátort fogathatunk fel, ugyan az alapcsomagban csak egy található a hozzávaló, drótos rögzítéssel.

A lapátkerék, amit a dobozban találtunk, nem igazán illett a hűtő jellegéhez. Ugyanis egy percenként 1000-1500-at pörgő, PWM szabályozású modellről van szó, aminek légszállítása csúcsra járatva is legfeljebb közepesnek mondható. A TRUE Spirit sűrű lamellás bordája viszont ennél komolyabb, nagyobb teljesítményű darabbal mutatná meg tudása legjavát. A gyárival viszont kellemesen halk lehet. Csapágyazása minden bizonnyal csúszó, ami kezdetben halkságot jelent, de ez a megoldás hajlamos a kopásra, hangosodásra. Címkéje szerint percenként 1800 fordulat a csúcssebessége, de tesztünkben 1600-nál többet nem ment. Motorereje viszonylag kicsi, 0,21 amper.

Első hallásra elég komolynak tűnhet a borda 670 grammos tömege, amihez még úgy 150-200 grammot tesz hozzá a 120 milliméteres ventilátor. Az abszolút csúcsmodellek között viszont ez az érték teljesen átlagosnak számít. Akárcsak a 120 milliméteres ventilátorhoz igazított 133 milliméteres „vállszélesség” és 164 milliméteres magasság. Alul egy átlagosan polírozott talpat találtunk. A négy hőcső fémlemezen keresztül érintkezik a processzorral.

A Cogage boszorkánykonyhájában úgy döntöttek, hogy a költségek csökkentése miatt modelljeikhez csak egyféle felfogatót mellékelnek. Így hát a TRUE Spirit kapható LGA1366 és LGA775-ös változatban, a többi foglalattípus – LGA1156 és AMD-k – viszont hoppon maradt. A rögzítőrendszer első látásra nem tűnt összetettnek. Kaptunk egy hátlapot, egy kinyitható LGA1366-os leszorítót és négy csavart. A ventilátort drótok tartják a helyén, alá pedig kerül két rezgéscsillapító gumicsík. A mellékelt, kellemesen nagy adag pasztából kiderült a Thermalright rokonság.

A TRUE Spirit felszerelése nem okozott különösebb gondot. A hátlapot betettük, majd jött a hűtő az felső tartóval, majd a rugós csavarok a sarkaiba. A ventilátor felszerelésénél viszont megszenvedtünk a drótokkal. Azok ugyanis több helyen meg vannak hajlítva és talán nem elég pontosan. Így kicsit nyomogatni kellett őket, hogy legalább valamennyire fogják a ventilátort. Az is kellemetlen volt, hogy csak az utolsó 2-3 lamellába kapaszkodtak bele. A legtöbb gyártó ezt a részletet lényegesen jobban oldja meg.

Amikor készen voltunk az ingatag ventilátorú bordával, jól látszott, hogy semmilyen környező alkatrésszel nem akad össze a Cogage hűtő. A hőcsövek kellően magasra emelték a lamellákat, melyek elég keskenyek ahhoz, hogy a ventilátort ne tolják az első memóriafoglalat fölé.

Főbb paraméterek:

Cooler Master V6GT

A Cogage-dzsel ellentétben hazai viszonylatban jól ismert márka a Cooler Master. Levegős vonalon a csúcsnak számító V sorozat eddigi modelljeire, a V8-ra és a V10-re inkább mint érdekes megoldásokra, semmint nagyszerű hűtőkre tekintünk. Most viszont itt van kisebb testvérük, mely változtathat ezen a nézeten. A V6, ráadásul GT utótaggal az autós nevezéktanra (hathengeres V-motor és Grand Turismo) utal. Ehhez igazították a hűtő formáját is, aminek felső része egy motor fedelét és olajtartályának kupakját idézi, alatta pedig egy világító sáv fut végig, ami a Cooler Master logót megnyomva váltja a színét. Szerintünk az ilyen hatásvadász trükköknél a jó teljesítmény előbbrevaló.

Sokkal lényegesebb, hogy a fedél alatt, a borda mindkét oldalára került 120 milliméteres ventilátor. Nagyon ügyesen, műanyagkeretekre rögzítették őket. Így kevesebb rezgés jut át a fémlemezekre, és a felfogatás is egyszerűbb művelet a korábban használt csavarosnál vagy drótosnál. Jó izmos, 0,7 amper motorerejű lapátkerekeket kapott a V6GT, melynek magas, percenként akár 2200-as fordulatszáma nagyon jól illik a sűrű lamellájú bordához. Csapágyazásukat a Cooler Master a DynaLoop fantázianévvel illeti.

Nemcsak a robbanómotorok hengereinek elrendezésére utal a V-betű: ilyen alakzatba rendezték a V6GT hat darab, U alakú hőcsövét, mert így hatékonyabban teríthető a processzor melege a lamellákra. Ez a megszokott módon, egy fémlapon keresztül jut a hőcsövekre. Úgy tűnik a sokcsöves, sűrű lamellás, két komoly ventilátoros, illetve a 939 grammos V6GT nem csak látványos, hanem hatékony hűtő is lehet.

Rögzítőrendszere univerzális, ami Intel oldalon egyben bonyolultságot is jelent. Ugyanazt az alsó és felső támasztóelemet kell használnunk LGA775, LGA1156 és LGA1366 foglalatnál, ami szerelés előtt némi beállítást igényel majd. A fémdarabokon és csavarokon felül egy kis hővezető pasztát és szerelési útmutatót kaptunk. A két ventilátort közös aljzatról tápláló elosztót előre hozzájuk csatlakoztatták.

A Cooler Master V6GT inteles felfogatója az a "nemszeretem" fajta. Hátlapját tartani kell, miközben az ellentétes oldalról hozzárögzítjük a két részből álló felső támasztóelemet. Ráadásul ez olyan, hogy további négy csavarral állítani kell a szélességén, és nagyon könnyű fordítva felszerelni. Mi is így jártunk elsőre, amikor használati útmutató nélkül próbálkoztunk. Az AMD-s rendszer egyszerűbb, ugyanis az nem 90 fokonként szimmetrikus, a furatok elrendezés pedig mindegyiknél azonos.

Amikor készen voltunk az alapozással, jöhetett maga a hűtőborda. Egyelőre még ventilátorok nélkül, hogy hozzáférjünk a keresztpánthoz, aminek rögzítését a felső „motorfedél” kissé megnehezíti. Cserébe viszont a ventilátorokat könnyű rajta helyre pattintani és újra levenni.

Mára kimentek a divatból (vagyis a processzorba költöztek) a komoly hűtést, méretes bordát igényelő északi hidak. A feszültségszabályozó részt úgy alakítják ki a modern alaplapokon, hogy a V6GT-hez hasonló óriások összetett felfogatója is elférjen fölöttük. Egyedül a processzorfoglalathoz legközelebb eső memóriafoglalatokkal lehet gond, ezek fölé ugyanis belóg az első ventilátor. Ha valami nagy hűtőbordájú memóriamodult tennénk bele, akkor „hardveres ütközés” lép majd fel. Normál magasságú, nem eltúlzott, látványhűtős példányokkal viszont nem lesz gond. Szerencsére a Cooler Master V6GT-nél még ez a probléma sem merült fel, az első ventilátor nem lógott a memóriafoglalatokra.

Főbb paraméterek:

Corsair A70

Az eredendően tuningos memóriamoduljairól ismert Corsair több más területen is próbálja kihasználni jól felépített márkanevét. Számos tápjukat teszteltük már, de járt nálunk SSD és ház is hajós emblémával. Most a processzorhűtőn van a sor. Az A70 a gyártó második próbálkozása. Bordája hasonló felépítésű a Cogage-éhez; lényegében a kategória többsége ilyet használ, csak a lamellák sűrűségével és a hőcsövek elhelyezésével variálnak. A Corsairnél a sűrű lapokra és az egymás mögé sorakoztatott csövekre szavaztak.

Magában az A70 bordája nem mutat valami érdekesen. Ha viszont rátesszük a két 120 milliméteres ventilátort, ami a dobozában lapul, akkor egy csapásra kétszeresére nő a hűtő. Az egyszerű szürkés-ezüstös fémet fekete teszi marconává, amihez szépen illik a Corsair márkajelzéses fedél. Nagyon ügyesen oldották meg a lapátkerekek felfogatását: azok egy-egy műanyag keretre támaszkodnak, ráadásul rezgéscsillapító gumipöckökkel, így a bordára nem terjed át rezgésük. Az A70 kisebb testvére, az A50 annyiban különbözik tőle, hogy csak egy ventilátora és három hőcsöve van.

A ventilátorokon a Corsair saját márkajelzése volt, de biztosak vagyunk benne, hogy valamilyen OEM gyártóval működnek együtt, ahogyan a konkurensek is teszik. Annyit sikerült kideríteni róluk, hogy dupla golyóscsapágyasak és motorerejük egészen kicsi, 0,18 amper. A Corsair honlapja szerint a gyenge motor ellenére is percenként 2000 a csúcsfordulatuk.

Ebben a kategóriában a négy hőcső, ráadásul egy sorba rendezve nem számít túl komolynak, amolyan alapszint. Ezt a Corsair talp nélküli megoldással ellensúlyozza. Itt a hőcsövek közvetlenül érintkeznek a processzor sapkájával, nem pedig egy rézből vagy egyéb fémből készült lapon keresztül, így hatékonyabban szállítják a hőt a lamellák felé. Egyetlen hátránya ennek az elrendezésnek, hogy az elkülönülő csövek miatt érdemes jobban odafigyelni a pasztázásra. A felület polírozása nem valami fényes. Úgy tűnik, ezzel mostanában már nem foglalkoznak a gyártók.

Felfogatóból univerzálist kaptunk a Corsair A70-hez, minden ma forgalomban lévő Intel és AMD foglalatra felmegy. Emellett találtunk még a csomagban egy kisebb adag hővezető pasztát, két rezgéscsillapító gumipöcköt, egy tápcsatlakozó-elosztót a ventilátorokhoz és két lassító ellenállást, amivel fordulatszámunk percenként 1600-ra csökkenthető.

Példásan könnyű volt felszerelni az A70-et. Intel platformokon egy közös hátlapot kell használni, ami LGA775, LGA1156 és LGA1366 foglalatokhoz jó, csak a fémlábak elhelyezését kell beállítani. Okos dolog, hogy nincsenek külön csavarok, nem kell semmivel trükközni, egyben van a hátlap és a négy csavarja. Erre felülről rátesszük a hűtőt, és a H alakú rögzítőt, aminek csavarjai kézzel és csavarhúzóval is kellően szorosra tekerhetőek. Ezután még fel kell pattintanunk a bordára a két ventilátort, ami egy-egy határozott nyomást jelent csak. A műanyagkereteteket lényegesen egyszerűbb volt helyére illeszteni, mint a gyakran használt fémdrótokat. A szerelés tehát bolondbiztos és nagyon egyszerű: hátlap, borda, előlap, négy csavar, ventilátorok. Utóbbiak közös áramellátásáról egy elosztó gondoskodik.

Felszerelve a Corsair A70-et látattuk, hogy jó nagy darab, de méretével nem sok mindent veszélyeztet az alaplapon, egyedül a processzorhoz legközelebb eső memóriafoglalatot. Ahogy illik, az alaplap vonalából nem lóg ki, így azokban a házakban sem lesz gond az elhelyezésével, ahol az alaplap felső vonala fölött merevítő fut. Casetek CK-1020 tesztmodellünk éppen ilyen.

Főbb paraméterek:

Gelid Tranquillo

Mai mezőnyük legkisebb és legolcsóbb versenyzője a Gelid Tranquillo. Persze közel 10 000 forintos árával és 645 grammos tömegével csak a többiekhez képest számít kicsinek, az átlagos felhasználók erre is rácsodálkoznak majd, hogy milyen hatalmas. Ventilátora szintén 120 milliméteres, de a Cogage-hez hasonlóan csak egy van belőle.

Maximális fordulatszáma csupán percenként 1500, így várhatóan nem lesz túl zajos. Motorereje is a viszonylag alacsony fordulathoz igazodik, mindössze 0,18 amper. Bordája viszont úgy néz ki, inkább nagyobb huzatban lenne hatékony, ugyanis sűrűn lamellázott, mondhatni klasszikus darab négy hőcsővel, melyeket kissé eltoltak egymástól, így nem teljesen egy vonalban, de egymáshoz közel állnak. A lamellák ventilátor felőli éle kissé befelé ível, a túlsó oldal pedig hegyesedik, így második lapátkerék felszerelésére nincs mód.

Alul a processzorral érintkező fémlemezt közepes minőségűre polírozták. Itt is bevetettek egy hűtési teljesítményt növelő trükköt: a talapzat fölött egy kis bordát alakítottak ki.

Felfogatóban a Gelidnél is az összetett utat választották Intel vonalon, míg az AMD-nél egyszerűbb pántokat kapunk. Intelnél az LGA775, LGA1156 és LGA1366 foglalatnál is külön hátlapra szavaztak, a legelsőnek külön lábai is vannak. Ezzel egyszerűsödik a szerelés, de több alkatrészt kell megfizetnünk.

A művelet azzal kezdődött, hogy egy-egy csavarral feltettük a megfelelő lábakat. Ezután kiválasztottuk a hozzáillő hátlapot, és helyére tekertük a négy csavart. Végezetül megküzdöttünk a ventilátor drótos felfogatójával, ami a műanyag keretek helyrepattintásánál összetettebb művelet volt.

Az eredmény nem foglalt fölöslegesen túl sok helyet, a processzorhoz legközelebb eső memóriafoglalat is használható maradt.

Főbb paraméterek:

Noctua NH-D14

Míg a Tranquillo a legolcsóbb, addig a Noctua NH-D14 a legdrágább mai tesztalanyaink közül. Kapunk is rendesen anyagot a pénzünkért. A kétventilátoros ármádia nem kevesebb mint 1240 grammot nyom, szóval közel kétszer annyit, mint egyes vetélytársai. Persze felépítéséről is elmondható, hogy olyan, mintha két jó nagy hűtőt állítottak volna szorosan egymás mögé, ezáltal a második ventilátor a két borda közé került.

A két lamellasort az U alakú hőcsövek tartják össze. Nem kevesebb mint hat van belőlük, ráadásul nagyon okosan osztották el őket. Egyenletes távolságra futnak végig a lamellákra merőlegesen, így különösen hatékonyan terítik szét a processzor hőjét. Mint látható a képeken, az óriás Noctuának is meglehetősen sűrűn sorakoznak a lamellái.

Ennek ellenére ventilátorai nem éppen orkángépek. Persze aggodalomra semmi ok, lesz itt légszállítás bőven, még a jó alacsony, percenként 1300-as csúcsfordulat ellenére is. A középső ventilátor ugyanis 140 milliméteres, tehát majdnem 20%-kal nagyobb 120-as társánál. Nem tévednek azok, akik úgy sejtik, hogy a középső, nagy lapátkerék egyedül is bőven elegendő légáramlatot kelt. Sőt a hatalmas, 900 grammos fémtömeg kisebb processzorokat akár passzívan, saját ventilátor nélkül is üzemi hőfokon tud tartani.

Alul sűrűn sorakoznak egymás mellett a hőcsövek. A processzorral a szokásos módon, fémtalpon keresztül vannak kapcsolatban. Ez közepesen polírozott, ráadásul finom rovátkák érezhetőek rajta.

Természetesen egy ilyen nagy és drága hűtőhöz univerzális felfogató jár. Mint mindig, most is az LGA775, LGA1156 és LGA1366 formátumot kiszolgáló inteles az összetettebb. A különböző fémdarabok mellett egy nagy adag pasztát, csavarhúzó szerszámot, némi papíranyagot és Noctua matricát is kapunk. További érdekesség a két lassító ellenállás, amivel a ventilátorok sebessége fogható vissza. A kettőst egy alaplapi tűsorról hajthatjuk a mellékelt elosztóval.

Az óriási hűtő rögzítéséhez először egy hátlapi elemet kellett feltennünk a megfelelő furatra állítva. Erre jött felülről a kétrészes alap, amit fel lehet fordítva szerelni – nekünk sikerült is. Végezetül a mellékelt, hosszú csavarhúzóval a középső ventilátor helyén benyúlva, két rugós csavarral kerül helyére a borda. Ezután mehet vissza a középső ventilátor és készen is vagyunk. Eddigi pályafutásunk alatt a Noctua NH-D14 megoldása bizonyult a legbarátságosabbnak a drótos ventilátorrögzítők közül, ugyanis két, könnyen megfogható fület alakítottak ki rajtuk.

Felszerelve a hatalmas Noctua hűtő beborította az alaplap egyik felét, rettenetes súlya miatt aggódtunk is, hogyan viseli majd a deszka. Egy ekkora hűtővel szerelt konfigurációt nem szívesen szállítanánk heti vagy akárcsak havi rendszerességgel sem. Alábbi képünkön jól látszik, hogy az első ventilátor rálóg több memóriafoglalatra is, ha viszont leszedjük, akkor a borda már nem áll az útjukban. A fölös ventilátort akár a borda hátuljára is feltehetjük.

Főbb paraméterek:

Tesztek - nagy teljesítménnyel

Mai tesztünkkel nyugdíjaztuk Core 2 Extreme processzorra alapozó LGA775-ös rendszerünket, mely fölött szép lassan eljárt az idő. Helyét ismét egy Intel platform, az LGA1366-os foglalat köré épülő vette át. Új rendszerünk lelke egy kicsinek számító Core i7-920, amit 1,40 voltra feszítettünk. Bár a fogyasztást és a melegedést sokkal jobban befolyásolja a feszültség emelése, azért az 2,66 GHz-es alapórajelet megemeltük 3,50 GHz környékére. Fogyasztásban arra jutottunk, hogy az új rendszer az összes processzormag terhelése közben 260 wattos csúcsértéket mutatott. Előző, Core 2 Extreme alapú rendszerünk hasonló helyzetben csak 240 wattra volt képes. Mivel a memóriavezérlő a chipkészletből a processzorba költözött, úgy gondoljuk, a processzor fogyasztása nem csak ezzel a 20 wattal, hanem egy kicsivel nagyobb mértékben is nőhetett.

• Intel Core i7-920 @ 3,50 GHz, 1,40 V processzor
• Asus P6T Deluxe alaplap
• 2 x 2 GB Crucial BallistiX DDR3 memória
• Radeon HD 3850 grafikus kártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 W tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 mm-es ventilátorral

Fontos kihangsúlyozni, hogy az új rendszerünkkel mért eredmények nem hasonlíthatóak össze korábbi tesztjeink számaival. Friss konfigurációnk egyrészt nagyobb fogyasztása révén nagyobb hőterhelést fejt ki, másrészt új az alaplap is, aminek teljesen másképp működhet a hőérzékelője.

Azt vizsgáltuk első körben, hogy mire képesek a hűtők maximális, de gyári állapotukban, vagyis annyi ventilátort használtunk csúcsra járatva, amennyit adtak hozzájuk. Emellett azért a duplaventilátoros modelleket megnéztük egy lapátkerékkel is, hogy lássuk, milyen hatással van az extra légszállítás a hűtési teljesítményre. Mérés közben működött a Casetek ház elejébe és hátuljába szerelt ventilátor.

Bizony, a Noctua órásának 900 grammos fémtömege megtette a hatását. Annak ellenére, hogy ventilátorai a többiekénél lényegesen lassabban forogtak, sikerült megkaparintania az első helyet. Sőt pusztán a nagyobb, 140 milliméteres lapátkerékre támaszkodva is felért a dobogóra. Második a Corsair A70 lett, ami egy ventilátorral (lényegében Corsair A50-ként) is szépen szerepelt. Viszonylag kis bordája és lassú ventilátora ellenére a Cogage üdvöskéje is jól muzsikált. Lényegesen jobban, mint a hasonló felépítésű Gelid. Az viszont halkabban tette a dolgát. Igaz, most nem a hangra, hanem a hűtésre voltunk kíváncsiak. A mezőny negatív meglepetését a Cooler Master V6GT okozta. Két ordító ventilátorával is a mezőny végére szorult.

Másodjára jobban összehasonlíthatóvá tettük a versenyzőket. A házhűtők megtartása mellett ventilátoraik fordulatszámát egységesen percenként 1500-ra állítottuk. Ez alól csak a Noctua NH-D14 képezett kivételt, annak ugyanis 1200 a maximuma. Ennek ellenére ismét hozta az első helyet hűtésben. És mivel ventilátorai szép csöndben maradtak, hang tekintetében is övé lett az elsőség. Teljesítményben a Corsair A70 követte, a Cogage kicsit hátrébb szorult, a mezőny vége pedig változatlan maradt.

Hangban a nagy Noctua mögé a Gelid hűtője sorakozott be. Őket jelentős lemaradással követte a Cogage és a Corsair A70 egy ventilátorral (lényegében A50 módban). Köztük nehéz volt különbséget tenni. Sajnos a Cooler Master V6GT ebben a versenyszámban sem jeleskedett. Egyik ventilátora betegen morogott, de a másik is egy picivel hangosabbnak tűnt az őt megelőző duónál.

Harmadik körben tovább, percenként 1200-as fordulatra csökkentettük a processzorhűtők ventilátorainak sebességét. Mint korábban, a sorrend most sem változott jelentősen. Látszik, hogy a hatalmas fémdarabokra nem volt túl nagy hatással a légszállítás csökkentése. Az előzö körhöz képest a legnagyobb felmelegedést – négy Celsius-fokot – a Cooler Master V6GT-nél mértük, a többiek alatt csak 1-2 °C-ot melegedett a Core i7. Hangban a sorrend nem változott, de most már minden versenyző kellemesen halkan tette a dolgát. A ház és táp ventilátorai együttesen túlkiabálták őket.

Éppen emiatt az utolsó körben megszüntettük a ház szellőzését. Kikapcsolt első és hátsó ventilátor mellett, alacsony fordulaton járó lapátkerékkel sem bizonyultak elveszettnek ezek az óriási hűtők. Érdemes megfigyelni, hogy ebben az állapotban, egyetlen ventilátorral szellőztetve a nagy Noctua alatt csupán hat fokkal volt melegebb a processzor, mint a legelső, házhűtéses, kétventilátoros tesztben. Hasonlóan jól szerepelt a Corsair A70, és a náluk lényegesen kisebb bordával rendelkező Cogage-nek sincs szégyellnivalója. Most már a Gelid Tranquillo is felzárkózott hozzá, ráadásul ez a hűtő bizonyult a leghalkabbnak. A mezőnyben a V6GT hűtés és hang kapcsán is leghátulra szorult.

Értékelés

Már a mérések előtt sejtettük, hogy a Noctua hatalmas NH-D14 hűtőjének nem lesz ellenfele. Ebben a témában továbbra is érvényes a tétel, hogy az a nyerő, akinek a legnagyobb bordája van. A 900 grammos fémtömeg az egyenletesen elhelyezett hőcsövekkel még egy viszonylag lassú, és ennek köszönhetően halk ventilátorral is az élen tudott maradni. Szerintünk erre a hűtőre a második lapátkerék teljes mértékben fölösleges, csak az árat emeli, ami amúgy meglehetősen magas, 21 000 forint. Aki a végletekig akar léghűtésen tuningolni, az úgyis lecseréli valami sokkal magasabb fordulatszámúra. Summázva tehát a Noctua NH-D14 különösen ajánlott azoknak, akik léghűtéses tuningcsúcsokra pályáznak, vagy egy nagyon hatékony, de emellett mégis nagyon halk hűtőt szeretnének.

Egy kisebb bordával ugyan, de a Corsair is megmutatta, hogy a memóriák és tápok után a processzorhűtők elitjében is számolni kell vele. Az A70 két ventilátorával csak kevéssel maradt le a Noctua hűtési képességei mögött, és lelassítva lapátkerekeit majdnem olyan halk volt. Azzal, hogy egy ventilátorral is kipróbáltuk, lányegében az A50 képességeit is megismertük. Aki nem akar eszelős, 16 500 forintot költeni, biztosan meglesz egy ventilátorral is, és akkor spórolhat négyezer forintot. Felfogatórendszerével sem kellett sokat bajlódni, szóval a Corsair A70 kiérdemli az ajánlott minősítésünket, ha tuningra szánja leendő gazdája.

Teljesítményben szoros csatát vívott az egyventilátoros A70-nel a Cogage TRUE Spirit. A hazai piacon ugyan nem találtuk meg, de a környező országokban picivel 40 euro (kb. 11 000 forint) alatt kapható. Annak ellenére, hogy csak egyetlen foglalatra tehető fel (a többihez kiegészítőt kell vásárolnunk), és ventilátorát elég szerencsétlen drót tartja a helyén, nekünk a Cogage TRUE Spirit-1366 tetszett. Akárcsak a Gelid Tranquillo, igaz, azt más szempontból kedveltük meg. Bár a listavezető Noctua mögött rendszerint tíz Celsius-fokkal lemaradt, sokkal kedvezőbb, 8625 forintos ára és nagyon halk működése miatt tetszett.

Mai mezőnyünk negatív meglepetése a Cooler Master V6GT lett. Ugyan csak pár ezressel olcsóbb és pár dekagrammal könnyebb a Noctuánál, hűtési teljesítményben mégis alaposan lemaradt mögötte, ráadásul hangban sem jeleskedett. Úgy néz ki, a Cooler Master a V sorozatát inkább látványra, semmint teljesítményre tervezi.

Cogage TRUE Spirit-1366 Gelid Tranquillo	Corsair A70 (tuningra)
Noctua NH-D14 (tuningcsúcsokhoz és csendmániásoknak)

rudi

A Cogage TRUE Spirit-1336-ot a Cogage, a Cooler Master V6GT-t és a Corsair A70-et az Expert Zrt., a Gelid Tranquillót a Night Computer Kft., a Noctua NH-D14-et a Noctua bocsátotta rendelkezésünkre.