Használat közben
Ha bekapcsoljuk gépet és a keresőt szemünkhöz emeljük, új világ tárul elénk, legalábbis az elődhöz képest biztosan, az EVF ugyanis komoly fejlődésen esett át, a korábbi 1,44 millió helyett immár 2,36 millió képpontra rajzolja ki a képet, a megjelenítő típusa pedig LCD-ről OLED-re változott, ami a jobb színvisszaadás mellett kisebb fogyasztást is jelent. A képfrissítés jó fényviszonyok között szinte tökéletes, de még kevés fény esetén is kielégítő, holott ez az egyik gyenge pontja az elektronikus keresőknek.
Újdonság a beállítások között a „szimulált optikai kereső”, ami a növelt dinamikával inkább a valós képet igyekszik megmutatni, mintsem azt, amilyen az elkészült kép lesz. Az automatikus váltást biztosító közelségérzékelő már viszonylag nagy távolságból, kb. 8-10 cm-ről érzékel, ami időnként zavaró lehet, ha egyébként a hátsó kijelző szeretnénk használni.
[+]
Hátul maradt minden a régiben, 3”-on kicsit több mint 1 millió képponttal gazdálkodhatunk. A kijelző természetesen érintésérzékeny, amin a szokásos fókuszt, exponálást és a képek visszajátszását kezelhetjük. Emellett új funkcióként jelent meg az „AF Targeting Pad”, ami által, ha az EVF-et használjuk, akkor a hátsó kijelző ugyan látszólag inaktív, de az érintéseket érzékeli, ezáltal az AF terület kijelölése leegyszerűsödik.
[+]
A kontrasztérzékelésen alapuló autófókusz a nagyobb testvéréhez hasonlóan hozza az elvártat, elegendő fény esetén a legtöbb fotós igényét kielégíti gyorsaságával és pontosságával, kevés fényben is csak a sebességgel leszünk gondban. A folyamatos és követő fókusz esetén azonban közel sem ilyen rózsás a helyzet. Az E-M10 II védelmére legyen mondva, hogy ez nem egyedi hiba, a többi azonos elven működő autófókuszrendszer sem teljesít fényesen, ez egyszerűen a technológia velejárója. Érdekesség egyébként, ahogy az alábbi két sorozatban is látszik, a folyamatos fókusz (C-AF) jobb eredmény hozott a követővel szemben (C-AF+Tracking), aminek nem igazán sikerült éles képet produkálnia.
Felül C-AF, alul C-AF+Tracking.
Kattintásra galéria nyílik. [+]
A korábbi három- helyett mostmár öttengelyes a stabilizátor, ami ha nem is teljesen egyezik meg az E-M5-ben találhatóval, mindenképpen komoly előnyt jelent az elődhöz képest, a gyártó szerint akár 4 fényértéknyit is. Az alábbi három tesztkép 1/5 másodperces záridővel készült F6,3 rekesz mellett, stabilizátor nélkül, szenzorstabilizátorral, végül szenzor- és digitális stabilizátorral.
[+]
Alább pedig a 100 százalékos kivágások:
[+]
Bár várható volt, az eredmény sajnos nem éri el az E-M5 II kiváló eredményét, de így is rengeteget javít a reménytelen helyzeteken is. Érdemes megfigyelni a digitális stabilizálás okozta változást.
A váz ART állásba fordított programválasztó tárcsa esetén számos művészi szűrőt kínál, melyek többsége egész jó eredményt produkál, jól használhatóak. Ha RAW és JPEG is készül ilyenkor, akkor természetesen a nyers kép érintetlen marad. Egy példa a "Szemcsés film" nevű szűrőre:
[+]
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
