Olympus OM-D E-M10 II – kétszer kettő

  • (f)
  • (p)
Teszt – Írta: | 2016-01-06 13:25

Év elején az E-M5 kapta meg az első ráncfelvarrást, most kisebb testvérén volt a sor. Lássuk, mennyit fejlődött!

Bevezető

Míg az E-M5 Mark II esetén közel 3 évet kellett várni a frissítésre, addig az E-M10 Mark II-nél ennek csak a felét, mégis jelentős ugrásról beszélhetünk. Az E-M10 2014-es debütálása óta eltelt másfél év alatt kimondottan vonzóvá tette a rendszert, köszönhetően a minőségének és az analóg korszakot idéző megjelenésének.


[+]

A váz kezelőszervei jelentős változáson estek át, sok hasonlóságot mutatnak az E-M5 Mark II-vel, ezzel is erősítve a márkaegységet, mégsem összetéveszthetőek. A külső mellett a belső is sokban hajaz a nagyobb testvérre. Az első és legfontosabb, hogy megkapta az öttengelyes szenzorstabilizálást, ami eddig csak a nagyobb OM-D-k kiváltsága volt, emellett az elektronikus kereső is sokat fejlődött minden tekintetben.


[+]

A lenti táblázat jól mutatja, hogy az E-M10 II szinte minden porcikájában megújult elődjéhez képest. Helyenként még az E-M5 II-höz képest is tud újat mutatni, bár az továbbra is föléhelyezhető az olyan szolgáltatások miatt, mint például a mikrofonbemenet vagy az időjárásálló kialakítás. Ugyanakkor ezen újítások ellenére is egy kimondottan erős mezőnyben találhatja magát a legkisebb OM-D. Lássuk hát, mire képes!

Terméknév E-M10 E-M10 II E-M5 II
Érzékelő felbontása 16,1 MP
Jelfeldolgozó TruePic VII
Képstabilizátor 3 tengelyes 5 tengelyes 5 tengelyes
Elektronikus zár nincs van van
Képsorozat 8 kép/mp 8,5 kép/mp 10 kép/mp
Kijelző dönthető kihajtható és forgatható
Kereső 100%-os lefedettség, 1,44 millió pont LCD, 1,15x nagyítás 100%-os lefedettség, 2,36 millió pont OLED, 1,23x nagyítás 100%-os lefedettség, 2,35 millió pont OLED, 1,48x nagyítás
AF targeting pad nincs van nincs
Beépített vaku van nincs
Videó felbontása 1080p / 30p 1080p / 60p, 30p, 24p 1080p / 60p, 30p, 24p
Külső mikrofoncsatlakozás nincs van
Méretek 119 x 82 x 46 mm 120 x 83 x 47 mm 124 x 85 x 45 mm
Tömeg 400 g 390 g 469 g

Adatlap

Olympus E-M10 Mark II

Típus tükör nélküli rendszerkompakt
Váz anyaga magnéziumötvözet
Időjárásálló kivitel nem
Bajonett m4/3
Szenzorméret négyharmad, 17,3 x 13 mm (2x)
Képfeldolgozó TruePic VII
Képstabilizátor van, szenzormozgatásos, 5 tengelyes, 4 FÉ hatásfok
AA filter nincs
Érzékelő felbontása 16,1 MP
Érzékenység ISO 200-25 600 (ISO 100 kiterjesztett)
Kereső elektronikus, 100%-os lefedettség, 1,23x nagyítás, 2,36 millió pont felbontás
Kijelző 3,0", dönthető, 1 040 000 képpontos érintőkijelző
AF típusa 81 pont, kontrasztérzékelő
Fehéregyensúly auto, 7 választható, 4 egyedi
Minimum záridő 60 mp
Maximum záridő 1/4000 mp vagy 1/16 000 mp elektronikus zár esetén
Beépített vaku van, 8,2 kulcsszám (ISO 200)
Vakuszinkron 1/250 mp
Fénymérés szpot, középpontosan súlyozott, átlag
Expozíciókorrekció ±5 fényérték 1, 1/2, 1/3 lépésenként
Sorozat Continuous H: 8,5 kép/mp
Continuous L: 4,5 kép/mp, 22 RAW, JPEG a memóriakártya kapacitásáig
Videó minősége Full HD 1920 x 1080 (16:9) / 30p, 25p, 24p (MOV)
Full HD 1920 x 1080 (16:9) / 60p, 50p (MOV)
HD 1280 x 720 (16:9) / 60p, 50p, 30p, 25p, 24p (MOV)
HD 1280 x 720 (16:9) / 30p (AVI Motion JPEG)
640 x 480 120 kép/mp
Időzítő 2, 12 mp, egyedi
Videokimenet mikro HDMI
Wi-Fi van
Memóriakártya SD/SDHC/SDXC
Nyers formátum RAW (12 bit ORF)
Tömörített formátum JPG (EXIF 2.2); super fine, fine, normal, basic
Akkumulátor BLS-50
Tömeg 390 g (akkumulátorral és memóriakártyával)
Méretek 119,5 x 83,1 x 46,7 mm
Fogyasztói ár 199 990 Ft
Garancia 2 év (3 év az Olympus Mintaboltban vásárolva)

Kezelhetőség és ergonómia

Az OM-D vázak anyag- és összeszerelési minőségére eddig sem lehetett panaszunk. Az E-M10 Mark II továbbviszi ezt a hagyományt, és bár még mindig nem kapott szigetelést, a magnéziumötvözet alapot megőrizte, aminek köszönhetően nagyon egyben van. Ezt erősíti tovább a jobb oldalt felül található 3 tárcsa, melyből kettő a paraméterezhető vezérlő, míg a harmadik a módválasztó. Utóbbi, bár a nagyobb testvértől eltérően nem reteszelhető, határozott járása és elhelyezkedése miatt mégsem kell aggódnunk véletlen elforgatása miatt – ám ez magával vonja, hogy kétujjas használathoz tervezték.

A vezérlőtárcsákra viszont nem sok panaszunk lehet. Tapintásuk, recézettségük, ellenállásuk megfelelő, bár az egyes „fokozatok” közötti váltás lehetne egy kicsit finomabb is. Az első tárcsa tetején találjuk az exponáló gombot, míg a hátsón lévő csupán dizájnelem, ami gyakorlatilag egy kihagyott ziccer, lévén a váz nem bővelkedik gombokban, mint pl. az E-M5 II.


[+]

A bal oldalon lévő, ki- és bekapcsolásért, valamint a beépített vaku felnyitásáért felelős kallantyúval viszont nem voltunk kibékülve. Eleve szűk helyen van, és az on-off állás között nagy utat jár be, ráadásul elég kemény. Ez részint jó, mert kellően elkülönül a két mód, viszont a használata kényelmetlen. Hasonló a helyzet a harmadik állásával: a vaku felnyitásához még tovább kell fordítanunk a kis kart, miközben épp a felpattanó villanóba akad bele kezünk. Véleményünk szerint szerencsésebb lett volna egy jobban elhelyezett dedikált gomb erre, de a helyhiány miatt végül is vállalható kompromisszum.


[+]

A hátul található gombok azonos kiosztást mutatnak az E-M5 II-vel, különösebb gond nélkül teszik a dolgukat, ami viszont jelentős különbség, hogy csak dönthető a kijelző. Ez sokak elvárásának megfelelhet, azonban szívesebben láttuk volna itt is kiforgatható megjelenítőt. Mozgása viszonylag szűk határok között történik, cserébe nagyon stabil, semmiféle lötyögés vagy bizonytalanság nem tapasztalható.

Hogy a fogásról is szót ejtsünk: az OM-D E-M10 II elődjéhez hasonlóan igen kompakt váz, ami csak jelzésértékű markolatot kapott. Ebből kifolyólag, bár a kisebb zoom vagy fix objektívek használata nem okoz semmilyen gondot, azonban a tesztkészülék mellé kapott és már korábban általunk is tesztelt, M.Zuiko 12-40 mm F2.8 Pro alapzoom tekintélyes mérete és tömege (váz: 390 g vs. objektív: 382 g) kimondottan kényelmetlenné teszi, az egykezes használatot pedig szinte el is lehetetleníti.

Ennek tükrében a csak opcionális kiegészítő ECG-3 markolatot mindenképpen javasolnánk a váz mellé beszerezni, mivel a nagyobb objektívek használata csak így komfortos, és a kisebbekkel is csak profitálunk belőle, emellett nem okoz jelentős méretnövekedést és az akkumulátor vagy memóriakártya is könnyen hozzáférhető marad, lévén a markolat egyszerűen lepattintható egy retesz elcsúsztatása után. Ide tartozik még, hogy a jobb oldali nyakpántbújtató rendszeresen a mutató és középső ujj közzé került, ami elég kényelmetlen, függetlenül attól, hogy a nyakpánt épp fent van-e a gépen vagy sem. Ezt talán egy kisebb, de fix megoldással lehetne orvosolni.

Akiknek először kerül a kezükbe Olympus gép, azok beleütközhetnek a gép komplex és szerteágazó menüje okozta problémába, ami nem mindenhol a legegyszerűbb logikát követi. Cserébe ugyanakkor rengeteg mindent állíthatunk a gépen, némi ismerkedés és testreszabást követően már nem fog gondot okozni. Amit azonban hiányoltunk, az a menü érintéssel történő vezérlése.

Használat közben

Ha bekapcsoljuk gépet és a keresőt szemünkhöz emeljük, új világ tárul elénk, legalábbis az elődhöz képest biztosan, az EVF ugyanis komoly fejlődésen esett át, a korábbi 1,44 millió helyett immár 2,36 millió képpontra rajzolja ki a képet, a megjelenítő típusa pedig LCD-ről OLED-re változott, ami a jobb színvisszaadás mellett kisebb fogyasztást is jelent. A képfrissítés jó fényviszonyok között szinte tökéletes, de még kevés fény esetén is kielégítő, holott ez az egyik gyenge pontja az elektronikus keresőknek.

Újdonság a beállítások között a „szimulált optikai kereső”, ami a növelt dinamikával inkább a valós képet igyekszik megmutatni, mintsem azt, amilyen az elkészült kép lesz. Az automatikus váltást biztosító közelségérzékelő már viszonylag nagy távolságból, kb. 8-10 cm-ről érzékel, ami időnként zavaró lehet, ha egyébként a hátsó kijelző szeretnénk használni.


[+]

Hátul maradt minden a régiben, 3”-on kicsit több mint 1 millió képponttal gazdálkodhatunk. A kijelző természetesen érintésérzékeny, amin a szokásos fókuszt, exponálást és a képek visszajátszását kezelhetjük. Emellett új funkcióként jelent meg az „AF Targeting Pad”, ami által, ha az EVF-et használjuk, akkor a hátsó kijelző ugyan látszólag inaktív, de az érintéseket érzékeli, ezáltal az AF terület kijelölése leegyszerűsödik.


[+]

A kontrasztérzékelésen alapuló autófókusz a nagyobb testvéréhez hasonlóan hozza az elvártat, elegendő fény esetén a legtöbb fotós igényét kielégíti gyorsaságával és pontosságával, kevés fényben is csak a sebességgel leszünk gondban. A folyamatos és követő fókusz esetén azonban közel sem ilyen rózsás a helyzet. Az E-M10 II védelmére legyen mondva, hogy ez nem egyedi hiba, a többi azonos elven működő autófókuszrendszer sem teljesít fényesen, ez egyszerűen a technológia velejárója. Érdekesség egyébként, ahogy az alábbi két sorozatban is látszik, a folyamatos fókusz (C-AF) jobb eredmény hozott a követővel szemben (C-AF+Tracking), aminek nem igazán sikerült éles képet produkálnia.


Felül C-AF, alul C-AF+Tracking.
Kattintásra galéria nyílik. [+]

A korábbi három- helyett mostmár öttengelyes a stabilizátor, ami ha nem is teljesen egyezik meg az E-M5-ben találhatóval, mindenképpen komoly előnyt jelent az elődhöz képest, a gyártó szerint akár 4 fényértéknyit is. Az alábbi három tesztkép 1/5 másodperces záridővel készült F6,3 rekesz mellett, stabilizátor nélkül, szenzorstabilizátorral, végül szenzor- és digitális stabilizátorral.


[+]

Alább pedig a 100 százalékos kivágások:


[+]

Bár várható volt, az eredmény sajnos nem éri el az E-M5 II kiváló eredményét, de így is rengeteget javít a reménytelen helyzeteken is. Érdemes megfigyelni a digitális stabilizálás okozta változást.

A váz ART állásba fordított programválasztó tárcsa esetén számos művészi szűrőt kínál, melyek többsége egész jó eredményt produkál, jól használhatóak. Ha RAW és JPEG is készül ilyenkor, akkor természetesen a nyers kép érintetlen marad. Egy példa a "Szemcsés film" nevű szűrőre:


[+]

Wi-Fi, videó, slow-motion

A kor szellemének és az igényeknek megfelelően természetesen az E-M10 Mark II is rendelkezik beépített Wi-Fi modullal, melynek segítségével nem csak letölthetjük az elkészült képeket, de vezérelhetjük is a vázat, sajnos azonban a könnyebb eszközpárosítást kínáló NFC-ről le kell mondanunk. A párosítás egyébként így sem okoz semmi nehézséget, csupán kicsit tovább tart. A művelethez szükségünk lesz az Olympus Image Share alkalmazásra (O.I.S., elérhető Androidra és iOS-re), melynek telepítése és indítása után a fényképező kijelzőjén a Wi-Fi feliratra bökve elindíthatjuk a csatlakozást. Az alkalmazáson keresztül, a telefon kamerájával a gép kijelzőjén megjelenő QR kódot leolvasva már csak jóvá kell hagynunk a kapott adatokat, és készen is vagyunk.


[+]

Ezt követően hozzáférhetünk a fontosabb funkciókhoz, böngészhetünk az elkészült képek között vagy az élőkép segítségével fotókat is készíthetünk. Az élőkép frissítése rendben van, ennyi késleltetés még belefér, és a hatótávolságára sem lehet panaszunk


[+]

A stabilizátor természetesen videózás közben is hasznos társunk lesz. Az alábbi három videóban a korábbiakhoz hasonlóan váltottunk stabilizálatlanról stabilizáltra.

Stablizátor kikapcsolva:

Szenzorstabilizátorral:

Szenzor- és digitális stabilizátorral:

A nem túl izgalmas, viszont szemléletes lépcsőzés után pedig itt egy utcakép, ahol csak a szenzorstabilizátort aktiváltuk.

A videóból kapunk slow-motiont is 120 fps formájában, de csak VGA felbontás mellett, ami valljuk be, nem sokat ér manapság. Ellenben jóval használhatóbb funkció, hogy egy adott sebességgel készített felvételt akár lassabban is lejátszhatjuk, pl. 60 fps → 24 fps, ami ugye 2/5-ére csökkenti a sebességet. Mindezt vázon belül, mindenféle egyéb szerkesztő program nélkül.

Zaj, élesség, JPEG, RAW

Az E-M10 Mark II-ben ugyanúgy egy 16 megapixeles szenzor dolgozik, mint az elődben vagy az E-M5 II-ben, azonban a fejlesztőmérnökök kicsit máshogy hangolták, ezáltal kissé maszatol, nem annyira részletes. A színek ettől függetlenül rendben vannak. Bár az Olympusok JPEG motorja mindig is kiemelkedő volt, a kevesebb részlet miatt ez most nem tud úgy érvényesülni. Főként magasabb érzékenység (ISO 1600-tól) esetén lesz látványos, ahogy az algoritmus a részletesség kárára csökkenti a színzajt, szemben mondjuk a Panasonic gépeivel, ahol a nincs ilyen erős hatása, és részletek megtartása dominál.


[+]


[+]

A nyers képek esetén már jobb a helyzet, itt egészen ISO 3200-ig elmehetünk különösebb gond nélkül, jól kezelhető marad az eredmény. A korlátot ISO 12 800 esetén érjük el, ebben a tartományba már a határait feszegeti a szenzor: zavaróan sok a zaj és egyre kevesebb a részlet, így ide tényleg csak szükség esetén engedjük a gépet.


[+]

Galéria

JPEG képek


[+]


[+]


[+]

RAW képek


[+]


[+]


[+]

Összegzés

Az E-M10 II-re nem csak közvetlen elődje, de az E-M5 II is komoly hatással volt. Említhetjük a külső hasonlóságot, amely a márka egységességét is erősíti, az öttengelyes szenzorstabilizálást vagy 2,36 millió képpont felbontású OLED elektronikus keresőt. Mindezek mellett, bár az időjárásállóságról le kell mondanunk, masszív felépítésével sikerül továbbivinnie az OM-D család jó hírét.


[+]

A gép mérete ugyanakkor jelentősen korlátozza az ergonómiát. A nagy kijelző miatt zsúfolt hátsó részen csak kis területen támaszthatjuk meg hüvelykujjunkat, amit ráadásul elég gyenge minőségben oldottak meg a gép általános minőségéhez képest. Hasonló problémába ütközhetünk elöl is a kevéssé texturált markolat miatt, így a biztosabb fogás érdekében erősen javallt az opcionális ECG-3 markolat, ami jelentős kiadást jelent a gép árához képest, de nagyobb objektívek vagy nagyobb kéz esetén csak ezzel használható kényelmesen. Továbbá apróságnak tűnik, de a bekapcsoló kallantyú sem nyerte el a tetszésünk.

A belsőben kevesebb a változás, mivel az E-M10 II jó eséllyel azonos szenzort használ, mint elődje vagy épp az E-M5 II, illetve a képfeldolgozó egység is azonos. Mind JPEG-ben, mind RAW-ban szolid teljesítményt nyújt, bár az apró részletek elvesztése fájó pont, mégsem fog a pixelvadászokon kívül másokat zavarni. Nyers képek esetén egyébként nyugodtan engedhetjük viszonylag magasra az érzékenységet, használható végeredményt nyerhetünk ki belőle, de ne feledjük, mekkora lapkával is van dolgunk.

Az autofókusz gyorsan és biztosan teszi a dolgát, bár a ránk merőlegesen érkező témák esetén nem brillíroz a követőfókusz, ilyenkor egyszerűbb, ha a sima folyamatos fókuszt használjuk a jobb eredmény érdekében. Továbbra is gyenge pont a videós felhozatal. Megkapjuk ugyan a time lapse lehetőségét vagy a 120 fps-t VGA felbontás mellett, de ez ma már kevés a konkurensek mellett. A videók általános minősége csak átlagos, 4K pedig egyáltalán nincs a repertoárban.

A konkurensekhez mérten mindenképpen alternatívát jelenthet, amennyiben sajátosságaival meg tudunk békélni. A vázat már helyenként akciózzák, így akár 170 000 Ft körüli áron is beszerezhetjük, viszont ekkor le kell mondanunk az extra garanciáról. De a fentiek fényében, eredeti árán, az Olympus E-M10 Mark II nekünk nagyon tetszett.


Olympus E-M10 Mark II

fi:zi'k

Az Olympus OM-D E-M10 II fényképezőt a Olympus hazai kirendeltségétől kaptuk tesztelésre.