Bevezetés
Nincs új a nap alatt. Ahogyan az lenni szokott, már most egyre-másra hallani a jelenleg futó (alaplapi) chipsetek következő generációjának paramétereiről, miszerint különösebb csalódásra ismét nem kell majd számítanunk: a 2003-as évben debütáló KT400A, vagy netán egy még újabb nForce(3?), ami jó esetben immár végre a P4-et szolgálná ki, mind előre és még előbbre mutató termékek lesznek.
Termékek. Igen, újabban már a PC-s vasak is "méltóak" erre a "megtisztelő" címre, elég csak felütni egy ***CO katalógust, vagy épp egyik konkurensét. Kilóra adják-veszik, akcióztatják, miegyéb. A gond csak az, hogy egyes esetekben nem túl bizalomgerjesztő az áru, a komponensek mondhatni gyengécskék, és itt nem feltétlen kell pusztán GHz-ekre gondolni. Egy noname lap, meg egy noname monitor, ami persze 15"-os, tehát a lehető legrosszabb összeállítás, pedig ugye manapság már +20-30%-okért 17-est kapni, önmagában is igen lapossá redukálja az összkép perspektíváját, hogy másról ne szóljunk.
Ám kimenekülve a bevásárlóközpontokból, szálljunk vissza a földre! Nos, épp a fenti felütés kapcsán joggal sérelmezhetné az olvasó, ha az nForce2-ről, vagy épp a KT400-ról csupán 2003-ban olvasna nálunk tesztet. Így az utolsó szó jogán, már ami december 31-ét illeti, közreadnánk egy rövidke tanulmányt e két chipkészletről, kis képes-tesztes kedvcsinálót a rájuk épülő lapokhoz, azokat megveendő, vagy épp a következő generációt bevárandó..
Mindkét chipset bír előzménnyel, ahol a stációk számát tekintve a VIA egysége köröket ver az NVIDIA-ra, amit kezeljen mindenki akkora súllyal, amekkorával jólesik: a KT266/266A/333 sorral szemben az nForce csak egy első kiadással büszkélkedhet. Kiadással, nem pedig e kiadás sikerével: az első nForce ugyanis messze nem volt akkora sláger, mint azt sejthetően az NVIDIA szerette volna: késve jelent meg, és ekkorra már a konkurencia is kellőképp felkeményedett.. Az igazat megvallva most is hasonló a helyzet, függetlenül attól, hogy az NVIDIA a tavaszi COMDEX-en bejelentett 615-D/620-D chipkészleteit sosem küldte a gyártósorokra. Helyette megalkotta az nForce2-t, amit a nyáron piacra is dobott.
Az nForce2-ről annyi mindenképp elmondható, hogy már igencsak feszegeti a DEC Alpha EV6-os CPU-busz jelenlegi határait, hiszen az AMD Athlonok DDR-es FSB-jéhez egy akár 200+ MHz-eken is elfutó dual channel (128bites) RAM-vezérlő passzintása valahol elég látványos pazarlás. Tesztjeink közt akad olyan, ahol a kihasznált (CPU-SPP) és a rendelkezésre álló (SPP-RAM) sávszélesség közt több mint 4GB különbség húzódott!
Az SPP az nForce2 nem integrált VGA-val kibélelt North Bridge-ének a neve; integrált Ge4 MX esetén IGP az SPP, ahogyan a South Bridge is két néven köszönhet: MCP/MCP-T. Utóbbi full extrás változat, dupla "hálókártyával", Firewire-rel, és a legyőzhetetlen APU-val (Audio Processing Unit), amely elég ügyes kis készség, miután valós időben de- és enkódolja a Dolby Digital-t.. (bár hallottunk olyat is, hogy az APU csupán egy specifikáció, amelynek többféle implementációja is lehetséges, biztosat egyelőre nem tudunk..)
Még mindig sávszélesség. Ez a mostani mondhatni tréfás helyzet, ugyanis az egyszeri felhasználót mindeddig nem ilyen konstrukciókkal ámították: egy-egy korábbi videokártya még jelentős hátránnyal bírt az elvárt sávszélesség-kapott sávszélesség viszonylatban, mire jön az nForce2, és jól belerúg itt a koncepcióba. Ebből, de csak ebből a szempontból a "n" a Force előtt a negative, vagy valami hasonlóan szkeptikus jelző kéne legyen.. Persze leginkább a mostanihoz hasonló helyzetekben, amikor nincs IGP, hogy feleméssze a tátongó(..) sávszélességet. Egyébként ezt a 7GB körül tetőző (lásd még: túlhajtás..) tátongást mi olyan sokra nem tartjuk, és szeretnénk, ha az olvasó se térdelne le tőle, hiszen egy Radeon 9700Pro 20+ GB-ja is szűk még itt-ott-amott.
Az nForce2 dual channel-sége szerintünk sokkal érdekesebb és izgalmasabb lett(/lehetett) volna, ha (akár) SDR SDRAM alapokon (is meg)áll. Ez a RAM-típus ugyanis nevetségesen olcsó manapság, míg a DDR-es bratyó 3-4x-es árakon vigyorog a polcokon. Mi meg vissza, aztán jól megvesszük, pedig az Athlon alá elvileg elég lenne a dual channel SDR is. A megvalósíthatóság ebben az esetben szerintünk nem pusztán technológiai kérdés.. ("nehogymá' a júzernek eccer jó legyen!..")
Mostani chipkészleteink mindegyike inkább szinkron érzi jól magát, bár (főleg és érdemben az nForce2) aszinkron is hajthatók. De mint látni fogjuk, ennek túl sok értelme nincs, bár az nForce2 esetén egy jó kis aszinkron CL3 217MHz (DDR) dual channel-ben azért már felmászik grafikonügyileg (a lá Sandra) a PC800-as RAMBUS nyakába.. Hát, ezt is megértük.
Ez egyébként fura, hiszen a CPU-SPP oldalon az nForce2 (is) csak dual pumped, míg egy P4-es cucc ugye quad.. Mondjuk, ha jobban megnézzük, egy RDRAM-os rendszer (FSB@100MHz) 3.2GB-jától az nForce2-nél CPU-North Bridge oldalon képződő kb. 2.8 giga már nincs is olyan messze. Persze, ahogyan 100*4 és 174*2 közt sincs ég és föld. No, igen, csak ugye időközben már a P4 is 133-as alap-FSB-vel operál, sőt, pont mi szokjuk 150+ MHz-eken tekerni őket.. Igen, csak épp ezzel a megszaladó FSB-vel nincs az a RAM, ami tartani tudná a lépést. Mert természetesen NEM RDRAM-os konfigokat húzunk fel így az égig, hanem csupán DDR-eseket. Ott pedig minden MHz, ami bónuszban kerül a CPU szorzója elé, mindössze kétszeresen számít, míg az FSB ugye négyszeres lépésekkel nődögél. Ezért van az, hogy 133MHz-es FSB-hez már DDR533-as modulok kellenének, hogy meg legyen a balansz. Ilyen azonban egyelőre nem létezik, noha az MSI lapjában már 280MHz-ig engedik az FSB-t!
Mindezek után vegyük szemügyre pár pillantás erejéig a lapokat, amelyekből most három darabot fogunk bemutatni: 2db VIA KT400-as, és egy darab nForce2-es egységet.
Kezdjük az nForce2-essel!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
