A Soyo sárkánya
Vájtfülűek számára valószínűleg nem cseng ismeretlenül a Soyo név, azonban itthon egyelőre nem tartozik a legismertebb márkák közé. Meglehetősen igazságtalanul, hiszen semmi szégyellnivalójuk nincs, valószínűleg sokáig csupán a hivatalos disztribútor hiánya miatt maradt homályban a nagy múltra visszatekintő márka. A disztribúciós gondok azonban egy ideje megoldódtak (hej, a jó öreg BX-es időkben hogy örültünk volna!), így közelebbről is szemügyre vehetjük a Soyo termékeket, elsőként az AMD-s zászlóshajójukat, a KT400 DRAGON Ultra Platinum Editiont.
A név magában művészien kettős: egyfelől egyszerű, nem kertel hovatartozását illetően, evidensen a VIA KT400 chipsetjére épül. Ellenben az utána következő "megkülönböztető jelzések" sora meglehetősen lehengerlő. Kérdés, túl lehet-e ezen még tenni bárkinek? Igen, mert maga a Soyo sem elégszik meg pusztán a látszattal, mindegyik varázsszónak külön jelentése van, a vérpezsdítő DRAGON szó pedig nem véletlenül áll csupa nagybetűből... A magyarázat:
- D: DDR RAM, akár DDR400-ig
- R: RAID, akár SerialATA kivitelben
- A: Ultimate Audio Experience, 5.1 hang digitális és optikai S/PDIF ki-bemenetekkel
- G: Graphics at its Best, 8x AGP Pro csatlakozó, állítható feszültséggel
- O: Smart Overclocking
- N: Networking, 10/100 MB/s UTP Fast Ethernet
- Ultra: USB 2.0
- Platinum Edition: speciális (ezüstösfehér) színű nyák
Senki se gondoljon rosszra: az ASUS-tól kezdve minden itt készül manapság!
Ezek után az összes többi cég marketingesei alaposan vakarhatják a fejüket... A komolytalanságot félretéve, szerencsére a Soyo nem csupán szöveggel akarja eladni termékeit. Egyfelől ott van a kőkemény minőség, amely leginkább az Asuséhoz hasonlítható talán. Gyors és makulátan lapokat gyárt a Soyo már régóta (bizony, hej a BX-es idők!).
Manapság már azonban fapados lapot legfeljebb az Intel tud eladni, még az ECS is a feature listát fényezgeti, akár túlhajtási lehetőségekkel is, újabban.
A Soyo nem szerénykedett, bedobott mindent ennél a lapnál, ami elvárható, sőt, még többet is. Az elrendezése meglehetősen hagyományos, az ATX hátsó panel is a jól megszokott, még játékcsatlakozót is felvonultató kivitel, aminek a régi játékvezérlővel rendelkezők kimondottan örülni fognak. A tápcsatlakozó elhelyezése némi szemöldökráncolást von maga után, de ha ez a feltétele a lap stabil tápellátásának, akkor beleegyezünk... Az AGP Pro csatlakozót is külön standard "nagy" tápcsatival etethetjük, ha kártyánk ezt megkívánja (ne feledjük, hogy az AGP Pro semmivel sem gyorsabb, mint hagyományos testvérei, csupán nagyobb áramfelvételű kártyákat tud ellátni a plusz csatlakozóin keresztül, de semmi egyéb!). A három memória slot mindennapos, igazán megtapsolni egy betonstabilan működő négymodulos rendszert tudnánk. Bár a specifikációk DDR400 esetén maximum két modulban szabják meg a hátárt, másoknak már sikerült (működő!) négymodulos lapot előállítaniuk - a kulcs leginkább az ilyen sebességen már komoly áramot felvevő RAM-ok korrekt tápellátása, amit a nyerők külön csatlakozóval oldottak meg...
Azonban ne legyünk ennyire extravagánsak, érjük be inkább két-három stabil modullal, meg az összes szabályozási lehetőséggel, amit a lap felkínál: adott a szorzóállítás, az összes feszültség (CPU, RAM, AGP) állításának lehetősége, továbbá az FSB-t is emelhetjük MHz-enként, természetesen mindezt a BIOS-ból.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
