3D-s tervezés, renderelés
A renderprogramokat elsősorban munkára használják, ezért ebben az esetben nem mindegy, hogy melyik processzor a gyorsabb. Munkára használt programokról lévén szó, az alkalmazások többsége támogatja a sokszálas feldolgozást, akár 16 szálon is képesek számolni, tehát a Hyper-Threading technológia támogatása itt is komoly előnyt jelent. A POV-Ray tesztjében a négymagosok után, de a hárommagosok előtt végzett a tesztprocesszor. A Cinebench benchmarkja az olcsó négymagosok közé pozicionálta, a Q8200 és az Athlon II X4 620 közé ékelődött be. 3D Studio Max alatt picit feljebb tört, az előbb említett processzorokat sikerült megelőznie, de a komolynak nevezhető négymagosok ellen már nem volt elegendő ereje. A Lightwave és a Maya szereti az Intel CPU-it, így a Core i5-661 is szép helyezéseket ért el, kétmagos létére lényegében csak a négymagos Nehalemek és Lynnfieldek tudták megelőzni (illetve a Phenom II X4 955). A Lightwave és a Maya eredmények kicsit becsapósak, mert a végén, az utolsó fázisban mindkét program csak 1 szálon számolja a rendert, így a magas órajelű 661-es le tud faragni a még több szálas render során összeszedett hátrányából. A renderprogramok mérési eredményeiből jól látszik, hogy a kétmagos Core i5 azért nem egy négymagos CPU: szép helyezéseket ér el, de látni kell, hogy amikor a processzormagok, pontosabban a végrehajtó egységek teljes terhelésen dolgoznak, így a Hyper-Threadingre nem marad erőforrás, akkor gyakorlatilag csak a magas órajel menti meg a leszerepléstől (ami természetesen relatív, mert a Core i5 nagyon szép eredményeket tud felmutatni).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
