Renderelés, tömörítés
Korábbi tesztjeinkben már elmondtuk, hogy a renderelés tipikusan az a nagyon jól párhuzamosított, sok magot/szálat kihasználni képes folyamat, ami nem igazán húz hasznot sem a méretes L3 cache-ből, sem az esetlegesen nagyobb memória-sávszélességből. Az IPC, azaz az egységnyi órajel alatt végrehajtható műveletek számából, illetve a magasabb üzemi magfrekvenciából viszont annál inkább képesek profitálni ezek az alkalmazások. Cinebench és 3ds Max alatt nagyjából a papírforma érvényesült, a nyolcmagos Core i7-6900K kicsit túllépett elődjén, míg a 10 magos csúcsprocesszor, az i7-6950X mindent vitt. Az Indigo Renderer nagyon szerette a Broadwell-E architektúrát, mert arányaiban nagyobb gyorsulást mutatott fel ezekkel a chipekkel.
A fájltömörítők a renderelő alkalmazásokkal ellentétben kedvelik a minél nagyobb memória-sávszélességet és az alacsony késleltetést, illetve a minél nagyobb, illetve gyorsabb L2 és L3 cache-t. WinRAR alatt ezúttal is tetemes volt az előrelépés, minden bizonnyal a 2400 MHz-es RAM is segített ebben. Ugyanakkor a 7-Zip tesztben nem ment valami szépet egyik szereplőnk sem, négy memóriacsatorna ide, magas RAM órajel oda, és a méretes L3 cache sem sokat nyomott a latban. Tapasztalataink szerint a sok szálat ilyen téren a WinRAR jobban kezeli, míg a 7zip már nem mutat olyan jó skálázódást, inkább a magas magórajelet preferálja.
Arra, hogy a 7zip futtatása során miért gyengélkedtek a főszereplők, a BIOS anomáliája lehet egy lehetséges magyarázat. Hasonló jelenséggel a Core i7-4770K és a Core i7-6700K tesztje során is találkoztunk, ezek később egy frissebb BIOS/UEFI verzió, illetve másik alaplap használatával megszűntek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
