Bemutatkozik a Broadwell-E
Futószalagon érkeztek az új és újabb X99-es alaplapok az elmúlt időben, minden gyártó a titokzatos Broadwell-E-re koncentrált. Végül lehullt a lepel, és a 2016-os Computexen az Intel bemutatta eddigi legerősebb asztali processzorát, mely 10 magot vonultat fel. A megjelenést követően a főbb újításokról már beszámoltunk.
Megvan a lépcsőzetes fejlődés [+]
Noha az asztali processzorok fő csapásvonalán már nagyon régóta a négymagos megoldás a csúcspont az Intel részéről, ezalatt a High-End Desktop (HEDT) vonalon egész erős fejlődés figyelhető meg az utóbbi évtizedben, ha csak a magszámot nézzük. Persze az ezer mag még távoli; címszereplőnkkel két és félszeres az előrelépés, amit az Intel felmutathat.
Itt el is érkeztünk tesztünk apropójához, az LGA2011-v3 foglalattal rendelkező, 3 GHz-es órajelen üzemelő, tízmagos Intel Core i7-6950X Extreme Edition processzorhoz. Két letiltott mag, valamint az azokhoz tartozó 2,5 MB-os L3 cache szeletek híján vele felépítésében megegyezik a tesztünkben másodhegedűs szerepkörbe kényszerülő Intel Core i7-6900K, őt azonban kárpótolja 200 MHz-cel magasabb, 3,2 GHz-es órajele. A család tartalmaz még egy Core i7-6850K és egy Core i7-6800K modellt is, melyek hatmagosak, így az Intel történelmében először, a mainstream asztali megoldásoknál magasabb magszámmal rajtoló, mégis kellően tagolt termékpaletta jött létre, azaz a Broadwell-E HEDT platform.
Szinte a Haswell-E köszön vissza, csak hízott egy keveset [+]
Az alacsonyabb kategóriába sorolt asztali processzoroknál a chipgyártó óriás eddigi tick-tock stratégiája már a Core i7-4790K-val bemutatkozó Devil's Canyon chipeknél csorbát szenvedett, majd a Core i7-5775C-vel érkező Broadwell késett, mert nem volt zökkenőmentes a 14 nm-es gyártástechnológia bevezetése. A szintén 14 nm-es csíkszélességű Skylake processzorok tesztjénél már szinte nyilvánvaló volt, hogy nem tartható tovább egy ilyen feszített tempó, végül hivatalosan is bejelentették a három lépcsőssé és időben is elnyújtottabbá vált új, PAO stratégiát.
Maradt, de picit változott az eddigi LGA2011-v3 tokozás [+]
A HEDT megoldások azonban tradicionálisan "fáziskésében" vannak a fő csapásvonalhoz képest. Komolyabb minőségi szintnek kell megfelelni, és a chipek is bonyolultabbak. Célszerűen a már bevált, kitapasztalt technológiát ültetik át a mérnökök a nagyobb processzorokba, így minimalizálva a melléfogás esélyét. Gondoljunk csak a Sandy Bridge/Gulftown, Ivy Bridge/Sandy Bridge-E, Haswell/Ivy Bridge-E párosokra, majd a Haswell Refresh (Devil's Canyon), később Broadwell és Skylake mellett futó Haswell-E kombinációra. A most megjelent Broadwell-E nyakára pedig mindjárt itt a Kaby Lake.
Csak a magszám és a cache szaporodott, a tranzisztorok zsugorodtak [+]
A megnyújtott tick-tock stratégia ráilleszthető a mostani esetre is. A Haswell-E tudását és megoldásait felhasználva implementálták az egészet a Skylake-kel kitapasztalt 14 nm-es gyártástechnológiára. Kicsit fejlődött a memóriavezérlő, így elérhetővé vált a hivatalos 2400 MHz-es DDR4 támogatás, négycsatornás üzemben, adaptálták a Sylake modernebb utasításkészleteit. Hozzácsaptak az egészhez még két magot és a nekik szánt cache-szeleteket. Az előd FIVR megoldású feszültségszabályozása azonban megmaradt, ez még Haswell-örökség, és a Broadwell után átmenetileg el is hagyták.
A Turbo Boost Max 3.0 technológia szintén a processzorok tudását gyarapítja. Ennek része egy illesztőprogram is, mely a Windows operációs rendszerben optimalizálja a szálak kezelését, tulajdonképpen meggátolja, hogy a kernel a logikai processzormagok között vándoroltassa az adott folyamatot. Ez lehetővé teszi a hardver számára, hogy a nem terhelt magokat mélyebb energiagazdálkodási szintre helyezze, illetve az aktív(ak) minél magasabb órajelét beállíthassa. Így 10-15% gyorsulás is elérhető úgy, hogy emellett a fogyasztás csökkenthető.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
