Hirdetés

Én, a robot

AI - Mesterséges intelligencia

Alan Turing, a mesterségesintelligencia-kutatás atyja annak idején úgy határozta meg az AI fogalmát, hogy egy robot akkor tekinthető intelligensnek, ha egy másik helyiségben tartózkodó, vele beszélgető ember képtelen megállapítani, hogy a válaszok embertől vagy géptől érkeznek. Bár a híres brit matematikus definíciója nem tekinthető éppen egzaktnak, műkedvelő programozók és komoly fejlesztőcsapatok előtt egyaránt Szent Grálként lebeg már több mint ötven éve, hogy olyan AI-t alkossanak, amely képes átmenni a Turing-féle teszten.

A legelső csevegő AI Eliza, a pszichiáter-chatbot volt, amelyet 1966-ban írt az MIT egyetem egyik professzora – mintegy melléktermékként a természetes nyelv és a számítógépek kapcsolatát vizsgáló kutatási munkája közben. Eliza forráskódja mindössze 300 sorból állt, működési elve pedig nagyon egyszerű volt: bizonyos, előre tárolt kulcsszavakat keresett beszélgetőtársa mondataiban. Ha talált ilyet, megvizsgálta a szövegkörnyezetet, és annak megfelelően variálta a szintén előre tárolt válaszlehetőségeket. Ha nem talált számára értelmezhető kulcsszót, egyszerűen visszakérdezett, beszéltette partnerét. Egyszerűsége ellenére a program (amelynek viselkedése kísértetiesen emlékeztetett egy „aktívan figyelő” pszichiáterre) remekül működött – egy anekdota szerint a professzor titkárnője hosszú-hosszú beszélgetésekben öntötte ki a lelkét Elizának (abban a hitben, hogy az egyetem egy másik kutatójával beszélget) a doktor úr háta mögött…



Virtuális barátnő mobilra: nem annyira az intelligens párbeszéden,
mint inkább a látványon van a hangsúly

A beszélgető mesterséges intelligenciák rohamos elburjánzása és az egyetemi kutatólaborokból való kilépése a nyolcvanas évek végére, az Internet Relay Chat, vagy ahogy mindenki ismeri, az IRC megszületésével és elterjedésével kezdődött. Az eredetileg a beszélgetőcsatornák automatikus felügyeletét és moderálását végző programok, a botok addig-addig kapták új funkcióikat a programozóiktól (akik általában unatkozó egyetemisták voltak), míg valaki kitalálta, hogy a csatornán beszélgető felhasználók egyikének álcázza a botot. Bármennyire is primitívek voltak ezek a programok (általában néhány tucat szövegpanelből építkezve támadták le a csatorna új jövevényeit), a trükk működött: a felhasználókban fel sem merült, hogy egy automatával beszélgetnek, emberként kezelték a szoftvert; igaz, egy meglehetősen fafejű, ostoba emberként (ezt a jelenséget nevezi a pszichológia antropomorfizációnak). Innentől pedig nem volt megállás, a programozók világában boldog-boldogtalan chat-AI-t kezdett el programozni.

A nagy verseny

Hugh Loebner amerikai szociológus, milliomos, feltaláló és botrányhős (ezt a címet a prostitúció világméretű engedélyezéséért folytatott küzdelem egyik élharcosaként vívta ki) 1990-ben százezer dollárral és egy színarany éremmel járó díjat alapított, amit a Turing-tesztet abszolváló AI megalkotójának ajánlott fel. Ugyan a díjért folyó versenyt évente megrendezik, még senkinek sem sikerült hazavinnie az aranyat. A legjobb versenyző általában bronzérmet kap, jelezve, hogy még annyira messze van a céltól, hogy az ezüstöt sem érdemli meg.

Az elmúlt évek sztárja és a verseny háromszoros nyertese az Alice, a Richard Wallace amerikai programozó vezette 300 fős (!) internetes kóder-közösség munkája volt. Alice erőssége, hogy hihetően képes emberi(nek tűnő) érzelmeket mutatni, és ügyesen alkalmazkodik a vele beszélgető ember stílusához: például megsértődik, ha gorombáskodunk vele, de képes örömöt vagy felháborodást színlelni, megfenyegetni a csevegőpartnerét, lelkesedni egyes témák iránt, mások felé pedig heveny unalmat mutatni – azaz nagyjából modellezni egy valódi ember hangulatváltozásait.



Alice, a háromszoros győztes: 300 fős, internetes közösség dolgozott a képességein

Az idei verseny erős mezőnyét jelzi, hogy Alice még a dobogóról is lecsúszott; az első helyet egy német-brit fejlesztésű chatbot, George szerezte meg. George a www.jabberwacky.com oldal látogatóival folytatott több millió beszélgetés alatt szedte össze hatalmas tudásbázisát, a zsűrit pedig agresszív modorával lepte meg: villámgyorsan átvette a kezdeményezést, a társalgás végére pedig azzal gyanúsítgatta a zsűritagokat, hogy valójában nem is emberek.

A második helyet Eugene, az orosz Vlagyimir Veszelov programja szerezte meg, amely elsősorban markáns személyiségével és humorával hódított. Eugene egy természettudományos érdeklődésű egyetemista srác, aki a beszélgetéseket előszeretettel tereli Bill nevű tengerimalacára (Eugene kedvenc vicce szerint Bill egy Guinea állam elfoglalására törő, terrorista tengerimalac-szervezet tagja). Végül a dobogó harmadik fokára Tony Watkins AI-ja, Toni kapaszkodott fel, amelynek legnagyobb dobása az volt, hogy nem hagyta magát bevinni az erdőbe a zsűritagok által, és nagyon ügyesen lavírozott a direkt elgépelt, félreérthető vagy igazi emberi intuíciót igénylő kérdések között. (Az idei verseny legjobb botjaival folytatott beszélgetések szövegei egyébként ezen a weboldalon olvashatók.)

A stílusbotok

Magyar webre magyar chatbotot!

Annak ellenére, hogy a magyar nyelv igen bonyolult és speciális, hazánk programozói sem maradnak ki a chatbot-őrületből. A legviccesebb mind közül egyértelműen Boborján, „aki” a Laár pour Laár társulat klasszikus figurájának stílusában beszélget – általában a karakterre jellemzően rettentő összefüggéstelen módon – a felhasználóval. Rajta kívül www.aitia.hu oldalon találhatunk még különféle (inkább oktató, mint szórakoztató jellegű) chatbotokat, a legismertebb pedig valószínűleg Euréka, amely élőbeszéd-felismeréssel és az EU-val kapcsolatos hatalmas tudásbázisával kápráztatja el a látogatókat a Millenáris Parkban.

A komoly mesterséges intelligenciával bíró chatbotok mellett egyre népszerűbbek a könnyedebb, főként a (néha elég meredek) humorra építő AI-k, amelyek egy-egy híres ember stílusában beszélgetnek a felhasználókkal. A szövegértelmezés és az intelligens beszélgetés helyett itt az adott személy beszédstílusának, karakterének, szófordulatainak minél pontosabb lemásolásán van a hangsúly. Ebben a kategóriában a legjobbak közé tartozik például a nagy mesemondó, Andersen virtuális mása, amely a dániai Odenseben lévő Andersen múzeumban mesél a gyerekeknek és beszélget is velük. Igazán szórakoztató beszélgetőpartner még a John Lennon bot, amely tökéletesen másolja az egykori Beatles-tag stílusát, de hamar felsül, ha bonyolultabb dolgokat kérdezünk tőle (ha például az Imagine első sorára utalva rákérdezünk, hogy hogy is van ezzel a „nincs mennyország” dologgal, bevallja, hogy még sosem gondolkodott ezen). Még morbidabb csevegőpartnereket ajánl a www.activehistory.co.uk oldal, ahol többek között Hitlert, Sztálint, Martin Luther Kinget és VIII. Henriket kaphatjuk el egy társalgás erejéig, ha regisztrálunk az oldalra. Különösen mókás a bajuszával kapcsolatosan faggatni a virtuális Führert.



Szakirodalom: egy kis utánajárással saját chatbotot fejleszthetünk

Komolyra fordítva a szót

Miután áttekintettük a chatbotok fejlődését, megismerkedtünk a legnagyobb tudású és legérdekesebb csevegő AI-kkal, óhatatlanul is felmerül a kérdés: mire is jó ez az egész? Nos, nem nehéz kicsit túllátni Boborjánon és a többi szórakoztató chat-intelligencián, és belegondolni, milyen távlatokat nyithat egy igazán jól működő beszélgető AI az ember és a számítógép közötti kommunikációban, milyen lesz az, ha bárki a saját szavaival, gyakorlatilag mindennemű felhasználói felület nélkül lesz képes megértetni magát a géppel és viszont. Lehet, hogy nincs már messze az idő, amikor a pszichiáter-AI Eliza kései utódai a Star Trek filmek módjára fognak beszélgetni a felhasználókkal? Miért is ne? Elvégre Alan Turing 2000-re jósolta az első olyan AI megjelenését, amely átmegy a híres-hírhedt teszten, és ehhez képes már most jókora késésben vagyunk.

Hanula Zsolt

  • Kapcsolódó cégek:

Előzmények

Hirdetés